Mindent Jamesért.. írta: Snave

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---
<<


Deathly Hallows egyik nyugodt utcájában állt egy kis ház, amit évek óta nem laktak már. Kívülről sohasem mondta volna meg senki róla, hogy évek óta nem fordítottak rá különösebb figyelmet. Ugyanolyan rendezett volt és szép, mint valamennyi másik a környéken. A szomszédok azonban egy forró nyári délutánon három varázslót és egy fiatal boszorkányt láttak megjelenni előtte.

- Nos, ez volna az – mutatott a csinos, emeletes házra James, mire Sirius és Perselus álla végképp leesett.
- Haver, mikor azt mondtad, van egy kis vityillótok, amit ti úgysem használtok, nem egészen erre számítottam, ugye tudod?
- Ha megmondtam volna, hogy miről van szó, nem fogadtátok volna el – vigyorodott el a fiú, majd elindult a kertkapun át. – Kövessetek!

Perselus izgatottan szorította párja kezét, s nem bírta megállni, hogy ne mosolyogjon tiszta szívből.

- Itt, az alsó szinten van egy nappali és a konyha – mutatott körbe James. – Ha gondoljátok, nyugodtan hozzatok egy manót, mert munka mellett ezt nem biztos, hogy bírni fogjátok. Fent van egy nagy háló, egy fürdő és egy kisebb irodának kinevezett szoba, de annak használjátok, aminek szeretnétek. Felőlem labor is lehet belőle, ha úgy szeretnéd, Pers.
- Te nem bánnád, ha felrobbantanám a házat? – nézett rá gúnyosan a fiú.
- Kiváló RAVASZ-szal? Ha akarnád, sem tudnád – szólt közbe Lily is.

A két fiú körbejárta a házat, megnéztek minden apró részletet, s már ebben a pillanatban úgy érezték, mintha otthon lennének. A bútorok az ő ízlésüket tükrözték, az elrendezés elegáns volt, a kert hatalmas, az utcakép megnyugtató. Álmodni sem mertek volna ennél jobbat, főleg így, hogy egyiküknek sem volt sok pénze. Ha tudták volna előre, hogy egyik pillanatról a másikra válnak önállóvá, talán többet tettek volna félre boldog diáknapjaikból, s kevesebbet költöttek volna apró semmiségekre. Ettől függetlenül persze mióta együtt vannak, mindig megtalálták a módját, hogy valami aprósággal kedveskedjenek egymásnak.

- James, ezt mi nem tudjuk meghálálni! – állt elé barátja. – És éppen ezért nem is fogadhatjuk el! Hiszen itt vagytok ti is, Lilyvel. Ez a ház pont jó volna nektek, hogy elkezdjétek a közös jövőtöket!
- Oké, akkor cseréljünk: mi ideköltözünk, ti pedig a szüleimhez, mit szólsz? – nevezett James. – Tudod jól, hogy nekem van hol laknom, és Lily ott is velem lehet. Sőt, ilyen tekintetben nekünk két otthonunk is van. Úgy gondolod, hogy hagynám, hogy a legjobb barátom, a testvérem az utcán lakjon? Vagy azt, hogy kész vagyont fizessen ki azért, hogy szobát béreljen, mikor nekem itt áll az örökségem?
- Te eszement, te… - ugrott meghatottan barátja nyakába Sirius.
- Óvatosan, még lebukunk Perselus előtt – nyögte halkan a fiú, mikor barátja már majdnem megfojtotta.

- Holnap visszajövünk, hozunk még ezt-azt. Addig érezzétek otthon magatokat, szokjátok meg, hogy ez itt a tiétek – búcsúzott James. Lily még gyorsan megölelte Perselust, majd barátja után indult.
– Jó éjszakát! – kacsintott hátra pajkos mosollyal, majd becsukódott mögöttük az ajtó.

Amint egyedül maradtak, Piton magához húzta párját, s egy hosszú, heves csókba vonta. Sirius valamelyest hozzászokott ezekhez a hirtelen mozdulatokhoz, ha intimitásról volt szó, de még mindig egy pillanat alatt felperzselték barátja ajkai.

- Azt mondod, kezdjük a hálószobával? – nyögte a csókba, s válaszul csupán egy kéjes nyögést kapott.


Pár órával később szorosan összebújva pihentek az ágyban. Gyönyörködve néztek körbe a szobán, s gondolatban igyekezték kiélvezni a birtoklás örömét. Ha nem is örökre, de ez a ház az övüké. Ide térnek majd mindketten haza, itt kezdik meg a felnőtt életüket, ide kötik őket majd a barátok, s bármi történik, tudni fogják, hogy lesz valaki ebben a házban, aki megnyugtató, meleg szavakkal tölti majd fel egy nehéz nap után. Egy ház, csak egy ház. Ez viszont a kettejüké, ez már róluk szól.

- Hihetetlen, hogy itt vagyunk, nem? – szólalt meg Sirius.
- Nekem épp azon jár az eszem, hogy az a leghihetetlenebb, hogy miattatok vagyok most itt – válaszolt Perselus kissé elmerengve. – Úgy értem, alig kicsivel több, mint egy éve még kínosan sokat nevettem volna egy olyan feltételezésen, hogy Sirius Black lesz életem szerelme, s a boldogságunk érdekében James Potter ideiglenesen ránk ruházza a családi örökségét, s első lépésünk az iskola után az, hogy összeköltözzünk.
- Igen, tényleg elég bután hangzott volna – nevetett a fiú, s gyengéd puszit nyomott párja homlokára. – De a lényeg, hogy itt vagyunk, és látod, James is mennyire felnőtt az elmúlt egy évben.
- Na, igen – nevetett Perselus is hangosan. – Szerintem, amíg élek, addig nem felejtem el az arcát tavaly nyárról. Ahogy belépett a Foltozott Üst szobájába, mi meg ott álltunk kéz a kézben. Komolyan azt hittem, el fog ájulni akkor!
- Ugyan már, Lily jól kezelte az ügyet, biztos voltam benne, hogy miatta megtartja majd a rosszindulatú megjegyzését, ha volt egyáltalán.
- Valóban? Én azért sokáig féltem tőle, hogy megtanulja pálca nélkül a sóbálvány átkot…
- Butaság! Te is emlékszel rá, hogy amikor először mondtam ki a Griffendél toronyban, hogy szeretlek, akkor is örült.
- Persze, mert megkönnyebbült, hogy nem szívatásból csináljuk…
- Ne legyél gonosz, drágám!
- Na, jó, de az első együtt töltött éjszakánk után te sem akartad neki elmondani, hogy a Szükség Szobájában voltál, míg ő rád várt egész éjjel az edzésterv miatt.
- Persze, mivel ha belemegyek a részletekbe, hogy miként zúztuk szét a Szobát, akkor tényleg elájult volna a viszolygástól! Bármennyire is nem úgy néz ki, James elég prűd ám alapvetően, és ha még erre rátesszük a kapcsolatunk elejei kétes viszonyulását hozzád, hát nem éppen lett volna nyerő gondolat.
- James prűd? Már elnézést, de nekem nem tűnt fel, mikor múlt héten, a vizsgák eredményének kihirdetését követően az egész iskola hallatára hirdette ki, hogy a sikeres vizsgánk és egyre jobban alakuló kapcsolatunkra való tekintettel egy kis házat ajándékoz nekünk, ahol azt csinálunk, ami csak jól esik, ahányszor jól esik. Nekem ez nem feltétlenül tűnt olyan visszafogottnak, már elnézést.
- Na, jó, ha arról van szó, hogy téged vagy engem szívasson nyilvánosan, lehetőleg minél nagyobb közönség előtt, akkor félre tudja tenni a gátlásait. Tudod, a cél érdekében.
- Már megszoktam, hogy szereti, ha porondon vagyok, de ezt a részét valahogy jobban élvezem…
- Pers, kérlek! Ne kezdjük elölről!
- Én csak azt mondom, hogy örülök ennek. Bármennyire is szörnyen alakult az első hat év, annyival jobb lett ez az utolsó. Örülök, hogy Lily is boldog, örülök, hogy James is felnőtt, ráadásul annyira, hogy ha néha nem figyel magára, még is ő is Persnek hív, nem Pitonnak, észrevetted? Lilyvel sok mindenért tartozunk egymásnak.

Sirius szorosabban húzta magához párját. Mélyen magába szívta édeskés illatát, majd csókolt lehelt a homlokára.

- Szeretlek, Siri! – sóhajtotta a fiú mellkasába Perselus.
- Én is szeretlek, Pers!


* * * * *


Egy héttel később már teljesen berendezkedtek a nagy házban. James hozott még néhány hasznos bútort, valamint miután eldöntötték, hogy a kis irodaszobát békén hagyják, s helyette a pincét alakítanák ki egy kis labornak Perselus továbbtanulását segítve, James és Lily megvettek hozzá minden alapvető anyagot és felszerelést. Sirius mérhetetlen örömmel figyelte párja gyermeki örömét, ahogy a tároló szekrények és üvegcsék között rohangált fel-alá. Perselus még a vizsgák előtt álláslehetőséget kapott a Szent Mungóban, ahol finanszírozták a bájitalok területén történő továbbképzését. Sirius olyan büszke volt rá, mintha csak magáról lenne szó.

Ő maga a Minisztériumban kötött ki James oldalán. Amint meglátták, hogy minden aurori képességhez szükséges tárgyból dicsérettel kiváló minősítést szereztek, rögvest felkeresték őket az ajánlattal. Egyszerűen nem volt semmi az elmúlt egy évben, ami ne a lehető legjobban alakult volna!


* * * * *



Egy keddi napon a két fiú az Abszol úton sétált. Még előző héten megbeszélték, hogy első évfordulójuk alkalmából kiveszik azt a szobát, ahol az első közös estéjüket töltötték. Egyikük sem rajongott a romantikáért, de úgy gondolták, ez kellőképpen meghitt ahhoz, hogy az első évüknek tiszteletet adjanak. Bejárták a szalonokat, kávézókat, este pedig egy meghitt éttermi vacsorát töltöttek együtt.

- Sokkal jobb így, mint egy éve volt, nem? – kérdezte Sirius, mikor az asztal közepén kezük összeért, s szerelmes tekintettel mosolyogtak egymásra. – Annyira jó érzés, hogy mások látják, kivel vagyok, sőt, még irigykedhetnek is, milyen szerencsés vagyok!
- Azért maradjunk reálisak, drágám! – nevetett zavarában a fiú. – De igen, abban igazad van, hogy jó érzés az oldaladon mutatkozni, jó érzés, hogy az a sok lány, aki egykor epekedett érted, most mind hoppon maradt, mert te engem választottál.
- Na, igen, el is tudom képzelni, hogy az a néhány, akivel együtt voltam, most mit gondol rólam. Bár egy-kettőnek szívesen megmondanám, hogy olyan rossz volt vele, hogy csapatot váltottam.
- Látom, van, ami sohasem változik. Te még mindig gonosz vagy!

A gyertyafények mellett két ajak egymáshoz ért, s boldogságtól ragyogva forrt eggyé. Az, hogy a teremben mindenki rájuk nézett, csak még nagyobb büszkeséggel töltötték el őket. Habár egyszer majd nagyobb pozícióban fognak dolgozni, s munkájuk miatt tekintélyt követelő személyekké válnak, azért mégis csak emberek, akiknek muszáj kiélvezniük a boldogságot, ha ilyen hosszú idő után találtak rá. Ennek egyébként is így kellett történnie. Az ő életük ettől vált fantasztikussá.

A vacsora végén visszasétáltak a szobájukba, ahol Sirius egyből a másik ajkának esett, s hevességével igyekezte megmutatni a másiknak, mennyire kívánja őt. Perselus azonban még mielőtt teljesen elmélyült volna, kissé visszakozott.

- Minden rendben, Életem? – kérdezte aggódva Sirius.
- Persze, csak még szeretnék valamit mondani, ha nem bánod.
- Jó, nyugodtan! Úgyis most jut eszembe, hogy én is szeretnék majd mondani valamit, ha befejezted – válaszolta, majd egyik kezét zsebre téve ölelte tovább párját.
- Rendben – sóhajtott nagyot a fiú. – Nos, arról volna szó, hogy ugye már egy éve együtt vagyunk. És amilyen nehezen indult ez az egész, annyira boldog vagyok veled most. Azt hittem, soha nem fogom tudni megbocsátani ismeretségünk első hat évét, de alig gondolok rá, annyi mindent kaptam tőled! Te vagy az első ember az életemben kisgyermek korom óta, akiben bízom, akit szeretek, és aki viszont szeret engem. Mindennél jobban vágyom rá, hogy amíg élek, addig velem maradj!

Ezen a ponton a pulcsija belső, rejtett zsebébe nyúlt. Sirius ezt a pillanatot találta alkalmasnak, hogy kivegye kezét a zsebéből, így egyszerre álltak ott, szemtől szemben, mindkettejük kezében egy-egy jegygyűrűvel.
- Hozzám jössz? – kérdezték egyszerre.

Arcuk felragyogott, s ugyanabban a pillanatban ugrottak a másik nyakában, hangosan kiáltva, hogy Igen! Egymástól függetlenül jutottak arra az elhatározásra, hogy egy életen át a másik társaságához kötik magukat. Az ő kapcsolatuk egyértelmű volt az első pillanattól, hogy különleges és egyszeri. Minden egyes nap, amit külön töltöttek, nehéz volt és megterhelő, egyikük számára sem kellemes. Magától értetődő volt tehát, hogy egy napon a barátaik előtt is megesküsznek egymásnak az örökkévalóságra. Miért kell akkor annyit várni?

- Perselus – fogott bele Sirius is. – Megmondom őszintén, nem számítottam rá, hogy te is ugyanezen a véleményen vagy, sőt, amit azt illeti, kicsit tartottam is tőle, hogy elutasítasz, de egyszerűen nem bírtam ki! Ez az elmúlt egy év csodás volt! Kiélveztem minden pillanatát, mikor a barátaimnak bemutattalak és egyre jobban befogadtak téged. Kiélveztem minden lopva töltött pillanatot, minden egyes kézen fogva megtett lépést és közös élményt. Imádtam az első közösen töltött karácsonyunkat, a közös vacsorákat és az egymás mellett ébredéseket. Perselus, szeretném, ha te lennél az, aki egész életemben mellettem áll és akivel a közös jövőnket tervezhetem.

Siirus arcán a meghatottság minden jele látszott. Vonásai ellágyultak, szemeibe könnyek gyűltek, s remegett a szája beszéd közben. Fejben milliószor elpróbálta már, de még mindig úgy érezte, nem tudja teljesen szavakba önteni, amit érez mellette.

Érezte, ahogy Perselus a keze után nyúl, majd apró csók után az ujjára húzza a neki szánt gyűrűt. El kellett ismernie, a fiúnak remek ízlése volt még ehhez is! Ezután ő is felnyitotta a dobozka tetejét, s letérdelt párja elé. Perselus arcán már nagyon sokszor tündöklött a boldogság, de Sirius elérte, hogy még egy árnyalata is megjelenjen rajta.

- Köszönöm – súgta végül, mikor már felkelt és átölelte párját.
- Boldog évfordulót, kedves vőlegényem – felelte őszinte mosollyal arcán Perselus, majd gyengéden megcsókolta őt.


* * * * *


Évekkel később, mikor egy tündéri kislány és egy bátor kisfiú hangjától volt hangos a ház, a barátaik körében felmerült a kérdés, vajon miért alakul úgy a sorsuk, hogy először ellenségek voltak, aztán egy pillanat alatt váltak szerelmespárrá. A fiatal házaspárt ez a kérdés már egy jó ideje nem foglalkoztatta, hiszen nem volt jelentősége. Lily mégis arra az elgondolásra jutott, hogy ennek egyszerűen csak így kellett lennie. Biztos volt benne, hogy ők az első pillanattól kezdve éreztek valami különlegeset egymás iránt, csak bolond gyermekfejjel ők ezt haragnak és ellenszenvnek értékelték.

Mára ez viszont mit sem számított. Mindketten egyre sikeresebbek voltak a munkájukban, otthon pedig várta őket két kisgyerek, a saját házukban. James és Lily már két utcával odébb lakott, s ők is gondolkodtak a családalapításon. Az élet számukra egyszerűen mesés volt, s a fő oka az volt, hogy ők ott vannak egymásnak.



<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)