Vérszerződés írta: Nezumi

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---
<< >>


Másnap reggel Tom az ágyában ülve bámult maga elé. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz az élete a Pokol urával. Ha pedig Lucifer az ágyban is ilyen szadista, akkor fájdalmas együttlétekre kell számítania. Úgy jár a legjobban, ha jó messzire elkerüli a démont.

Kikelt az ágyból és öltözködni kezdett, hogy időben bevihesse Lucifernek a reggelijét. Dühös volt magára, amikor a gyomra görcsbe rándult a gondolatra, hogy máris vele kell kezdenie a reggelét. Kiürítette elméjét, ezzel elmosva érzéseit. Lement a konyhába, ahol magához vette a már előkészített tálcát, és visszament vele az emeletre. Amikor belépett a szobába, a baldachin vékony függönyei még be voltak húzva. A vékony anyagon keresztül látta, ahogy Lucifer az ágyon ült, egyik lábát felhúzva, karját térdén nyugtatva. Lerakta a tálcát az asztalra, majd az ágy felé fordult.

– Ülj le! – érkezett a határozott parancs, ő pedig fintorogva tett eleget a felszólításnak.

Lucifer lassan állt fel. Mintha kifejezetten élvezte volna helyzeti előnyét, ami Tomot szörnyen idegessé tette. Ismerte ezeket az elme trükköket, hiszen ő is ezeket használta, amikor megakarta félemlíteni halálfalóit. Lassú, nyugodt mozdulatok, amik pattanásig feszítik az áldozat idegeit, és szörnyen szórakoztatják a kínzót. Nem engedheti, hogy Lucifer felülkerekedjen rajta. Így hát észrevétlenül juttatott több levegőt tüdejébe, miközben a másik helyet foglalt az asztalnál.

– Mi a gond, Tom? Idegesnek tűnsz.
– Valóban? Pedig nem vagyok az – felelte nyugodtnak szánt hangon, és felnézett.

A néma kihívás, amit Tom a tekintetén keresztül intézett a másikhoz, nem maradt észrevétlen. Lucifer gúnyos félmosollyal tartotta a szemkontaktust. A játéknak az ablak koccanása vetett véget, mindkettejük koncentrációját megtörve. Döntetlen.

Tom figyelte, ahogy Lucifer nekikezd a reggelijének, majd tekintete a fekete szárnyakra tévedt, hogy végül az ablakon állapodjon meg. Sosem beszélgetett a másikkal. Nem is igazán volt miről. Amikor ismét visszanézett Luciferre, az őt figyelte üres tányérja felett.

– Elmehetsz – mondta, mire Tom fogta a tálcát és megkönnyebbülten csukta be maga mögött az ajtót.

Reggeli után tett egy sétát a kertben, majd leült az egyik kőpadra. Nem sokáig maradt egyedül. A látóterében hamarosan Nagini alakja jelent meg, majd a lábán felkúszva a testére tekeredett. Tom végigsimított a kígyó fején.

– Mi gyötör, gazdám? – kérdezte Nagini.
– Attól félek, olyan alku fogja vagyok, amiből már sosem jövök ki élve – válaszolta párszaszóval Tom.
– Nem vall rád a negatív gondolkodás. Biztos találsz rá módot, ahogy eddig mindenre.
– Luciferről van szó. Nem egyszerű eset.
– Ahogy te sem – sziszegte Nagini, mire Tom szúrósan nézett rá. Frusztrált sóhajjal támaszkodott meg a kőpad szélében, és kissé hátra dőlve felnézett az égre.
– Ő az egyetlen személy, aki félelmet vált ki belőlem. Dühös vagyok magamra, hogy gyengének érzem magam a közelében. Úgy kezel, mint egy alsóbb rendű lényt. Próbál engedelmességre szoktatni, és a legrosszabb, hogy lassan el is éri a célját.
– Ezt hogy érted?
– Úgy, hogy a Lucifertől való félelmem tényleg rávesz az engedelmességre. Ijesztő a gondolat, hogy nem vagyok ellenfél a számára. Tehetetlennek érzem magam, és ez dühít.
– Emberedre találtál – sziszegte Nagini.
– Inkább démonomra. Ilyen hatalmas erővel még sosem találkoztam, de persze magamnak kerestem a bajt. Beérhettem volna egy egyszerű démonnal is – mondta Tom, miközben ujjaival kifésülte haját az arcából.
– A Sötét Nagyúr nem éri be kevesebbel. – Ez igaz volt. Meg sem fordult a fejében, hogy egy egyszerű démont hozzon a felszínre. Azonnal tudta, hogy neki csakis a Sátán felel meg.
– Most pedig gyárthatom a kifogásokat, ellenkezhetek minden erőmből, de Lucifer úgyis eléri, amit akar.
– Végülis ő maga a Pokol ura. Mire számítottál? Kezesbárány lesz? – kérdezte Nagini. Tom gúnyosan felhorkantott. A csend hosszúra nyúlt. Tomot most is megnyugtatta Nagini közelsége, ahogy mindig.
– Mégsem adhatom fel. Ha behódolásra késztet, vége mindennek.
– Ne hagyd, hogy megtörjön, gazdám! Az nem te lennél – sziszegte Nagini, mielőtt magára hagyta a férfit.

Tom figyelte, ahogy a kígyó eltűnik a bokrok között, majd Lucifer szobájának ablakai felé nézett. Nem tervezte feladni. Eltűr minden szeszélyt a férfitól, de nem fogja elveszteni a harcot. Nem törik meg.

Talárja zsebéből előhúzott egy fekete szárny tollat, amit még a kúria halljában vett föl. Az érintése selymes volt és puha. Valószínűleg a szárny felső részéből származott, mert túl kicsi volt evezőtollnak. Nem tudta, miért tartotta meg, de helytelennek érezte kidobni. Lucifer egy darabja. Visszarakta a tollat a zsebébe, aztán visszatért a kúriába és elvonult az irodájába. Egészen estig sikerült elterelnie a gondolatait, de amint elérkezett a vacsora ideje, újra úrrá lett rajta az idegesség.

Vajon ma este mit kell átélnie? Dühösen állt fel a kanapéról. Nem gondolhat ilyenekre! Már eldöntötte, hogy nem fogja ilyen könnyen adni magát. Miután a tálcát magához vette, felment Lucifer szobájába, ahol letette az asztalra, majd helyet foglalt az egyik széken.

– Vetkőzz le és feküdj az ágyra – mondta Lucifer, miközben végighúzta ujjait Tom ajkain. – Játszani fogunk.

Hát eljött ez is! Tom egy pillanatra farkasszemet nézett vele, majd felállt, megkerülte a másikat, és az ágynál vetkőzni kezdett. Miután az utolsó ruhadarabja is lekerült testéről, az ágyra mászva elfeküdt rajta. Felült, amikor Lucifer elindult felé.

– Remélem, nem menekülni készülsz. Hidd el, élveznélek levadászni – mondta, miközben megjelent előtte az ágyon és lenyomta rá. Aztán gonosz mosoly jelent meg ajkain. – Félsz. Mondtam már, hogy mennyire begerjedek tőle? – kérdezte, és körmeit végighúzta Tom mellkasán, vörös barázdákat hagyva az érzékeny, fehér bőrön. Tom nem mondott semmit, csak némán nézett a másikra. – Tetszik ez a tekintet – mondta Lucifer, majd belemélyesztette körmeit a fiatal férfi combjába. Tom megvonaglott a fájdalomtól, de vissza tudta fogni a kiáltását. – Felesleges erőlködnöd – suttogta a fülébe Lucifer, aztán vadul tapadt ajkaira.

Tom belenyögött a csókba és megmarkolta a felette lévő vállát, amikor az lenyomta a nyelvét a torkán. Lucifer egy pillanatra sem hagyta levegőhöz jutni, és amikor végre elszakadt a szájától, ő kipirultan, zihálva és dühösen nézett rá.

– Nevetséges, milyen könnyű téged kihozni a sodrodból – szórakozott rajta Lucifer. – Ideje megmutatnod, milyen ügyes a szád. Szopj! – sziszegte az arcába, miközben a hajába markolva hátrafeszítette a fejét.

Aztán elengedte őt és leült az ágyra. Tom megtörölte a száját kézfejével, elhelyezkedett Lucifer lábai között és kibontotta őt a nadrágjából. Egy pillanatra megdermedt a hatalmas szerszám látványától, de gyorsan összeszedte magát. Nem akart még nevetségesebbé válni a másik örömére. Végignyalt a merev tagon, aztán a szájába vette. Lucifer ujjai a hajába siklottak, ott tartva őket, miközben ő igyekezett legyőzni minden ellenérzését és legjobb tudása szerint elérni, hogy minél hamarabb vége legyen a kellemetlen feladatnak. Megborzongott, amikor Lucifer ujjai végigsiklottak a tarkóján. Tom gyorsított a tempón, majd lenyelte a másik élvezetét, és amint a hajából eltűntek az ujjak, felemelte a fejét. Lucifer a tarkójára csúsztatta a kezét, majd felhúzta magához egy szenvedélyes, tüzes csókra. Miután a Pokol ura elvált ajkaitól, megtaszítva őt a hátára lökte.

– Tedd szét a lábad! – parancsolta a démon. Tom farkasszemet nézett vele, majd lassan mozdulva felvette a szégyenteljes pozíciót. – Elégítsd ki magad.
– Előtted? – kérdezte Tom, mire a másik végigsimított a combja belső felén.
– Nekem mi lenne abban az élvezet, ha nem látom? – kérdezte Lucifer felvont szemöldökkel. Kezét Tom térdére rakta, és lenézve rá lassan mosolyra húzta ajkait. – Az egyetlen szabály: csak lassan.

Tom a markába fogta magát és lassan simogatni kezdte. Amikor néha önkéntelenül is gyorsított a tempón, Lucifer visszakézből felpofozta. Szadista vigyora árulkodott arról, mennyire élvezi, hogy kínozhatja Tomot. Ő pedig egyre inkább megalázva érezte magát, majd végül egy szégyenteljes kiáltással élvezett el. A kimerültségtől elterülve feküdt a másik előtt, aki végigsimított a hasán, elkenve élvezete bizonyítékát.

– Mondd, rosszabb vagyok a régóta félt halálnál? – suttogta fülébe Lucifer a kérdést, miközben éles körmével fel-alá siklott a mellkasán.
– Igen – válaszolt elcsukló hangon Tom.
– Nem hallottam tisztán – mondta Lucifer, szórakozottan horkantva fel magában. Egy gyors mozdulattal végighúzta körmeit az alatta fekvő mellkasán, mély sebet hagyva maga után. Tom fájdalmasan felkiáltott, majd dühödten nézett rá.
– Igen! Igen, a francba is! – kiáltotta, és vérző mellkasára vetett egy pillantást. – Miért csinálod ezt?
– Mert élvezem. Te nem? – kérdezte a démon, aztán ujjait végighúzta az egyik seben, hogy még tovább gyötörje a másikat az előbbi hazugságáért. Tom fájdalmasan nyöszörögve markolt bele a lepedőbe, miközben alig várta, hogy végre vége legyen ennek az őrületnek. Lucifer végül visszahúzta a kezét, lenézett Tomra, és hosszú perceken át csak nézte őt. Tom már éppen meg akart szólalni, amikor Lucifer beszélni kezdett.

– Holnap reggel kilenckor várlak a kúria előtt. Játszunk egyet.
– Miről beszélsz? – kérdezte Tom rosszat sejtve.
– Te leszel a préda, én pedig a vadász – mondta Lucifer, és végigsimított a dacosan összepréselt ajkakon. Ujjai tovább siklottak Tom nyakára, amire finoman ráfonta ujjait.
– A lényege, hogy napnyugtáig el kell rejtened magad. Ha napnyugtáig nem lelek rád, akkor egy hétig azt csinálsz, amit akarsz. Nem kell kiszolgálnod és bármerre elmehetsz a tudtom nélkül. Viszont, ha rád találok, akkor kiélvezem a tested minden egyes részét az éjszaka. Zokszó nélkül el kell tűrnöd mindent. Nincs semmi dühös tekintet, vagy morcos pillantás, se engedetlenség.
– Szóval csak el kell bújnom? Ennyi? – kérdezte meglepetten Tom. Tudna mit kezdeni azzal a szabad héttel.
– Ennyi. – Tomnak gyanús lett Lucifer mosolya, de amikor az hüvelykujjával végigsimított alsó ajkán, sokkal időszerűbb problémák foglalkoztatták. Ugye nem lesz most rögtön folytatás? – Szórakoztató lesz – mosolyodott el önelégülten a démon, miközben tekintete végigszaladt Tom testén. A férfi nyelt egyet, de hamarosan megkönnyebbült, amikor Lucifer így folytatta. – Elmehetsz. Aludd ki magad, mert hosszú napnak nézel elébe.

Tomnak nem kellett kétszer mondani. Mihamarabb elhagyta a szobát, elment zuhanyozni, meggyógyította a sebeit és aztán lement vacsorázni. Fél óra múlva már az irodájában ült a kandalló előtt egy pohár whiskyvel.

Gondolatai a holnapi nap körül jártak. Az biztos volt számára, ha a holnapi nap folyamán Lucifer rátalál, a démon neki áll a baba gyártásnak. Már pedig ha így lesz, túl hamar ki fog derülni, hogy védekezni akar. Amit persze a démon nem fog tolerálni. Olyan naiv nem volt, hogy azt higgye, nem bukhat le. Végülis a Sátánról volt szó. Előre félt belegondolni abba, hogy mit fog vele tenni, amikor kiderül.

Rápillantott remegő kezeire. Már megint a nyavalyás gyávasága! Dühösen hajtotta le pohara tartalmát, majd egy újabb kört öntött magának. Végül úgy döntött, hogy lerészegedés helyett inkább kialussza magát. Ha holnap órákon át kell futnia és rejtőznie, akkor kelleni is fog neki az ereje. Akkor pedig főleg, ha Lucifer rátalál. Egyáltalán nem várta a másnapot. Így még a háborúval sem tudott úgy foglalkozni, ahogy szeretett volna. Bár a támadásokat így is végrehajthatják a halálfalói, de amíg gondolatait ennyire Lucifer foglalja le, addig nem tarthat gyűléseket. Eddig többet árt, mint használ az ügynek ez a nyüves démon!
Mérgesen vágta le a kiürült poharat a kis asztalra maga mellett, majd felállt és kiment az irodából. Az emeltre érve elhaladt a férfi szobája előtt, ahonnan egy hangot sem hallott kiszűrődni. A folyosó végére érve bement a szobájába, pizsamára öltözött, aztán befeküdt az ágyba, de az álom csak nehezen jött a szemére.

Másnap reggel korábban ébredt, mint szokott. Felült az ágyban, majd kinézett az ablakon, amin éppen beszökött a kora reggeli napfény.

– Legalább jó időben futhatok a szabadságomért – mondta ironikusan, és még egy horkantás is kiszaladt a száján.

Kimászott az ágyból, elment zuhanyozni, majd felöltözve kilépett az erkélyre. A korlátnak támaszkodva figyelte a kúria mellett elterülő rengeteget. Úgy nézett ki, hogy az az egyetlen hely, amit használhatnak. Lucifer biztos azt az erdőt választotta. Vannak sűrű és kevésbé sűrű részei, ahol akár le is szállhat a földre, ha a levegőben tartózkodik. Talán, mint egy ragadozó madár, felülről fogja leteríteni, amikor a legkevésbé számít rá. Résen kell lennie, nem becsülheti alá a férfi képességeit.

Végül Tom úgy döntött, hogy lemegy az étkezőbe és korán megreggelizik. Mire befejezte a étkezést, elérkezett annak az ideje, hogy felszolgálja Lucifernek a reggelit. Amikor belépett a helyiségbe, Tom ugyanabban a pozícióban találta Lucifert az ágyon, mint tegnap reggel. Az asztalhoz sétált és érezte, hogy a démon minden egyes mozdulatát figyelemmel kíséri. Tom beleborzongott a tekintet súlyába, majd a másikra nézett, tekintetük pedig egymásba kapcsolód ott. Látta fellobbanni a vágyat a rideg, szürke szempárban, és Tom biztos volt, hogy Lucifer mindent el fog követni azért, hogy ma este a magáévá tehesse. Nem lesz több játszadozás, őt pedig már a gondolat is viszolygásra késztette.
Lucifer egyetlen „együttlétük” során sem volt gyengéd vele, inkább brutálisan vad és perverz. A hideg is kirázta, ha arra gondolt, hogy teljesen át kell adnia neki a testét. Sosem tudhatta mikor ér úgy hozzá, hogy azzal ne okozzon fájdalmat. A megerőszakolásának gondolatába pedig elborzadva remegett bele.

Elkapta a tekintetét a másikról, és inkább helyet foglalt az egyik széken. Felnézett, amikor Lucifer megállt előtte, majd egy kaján félmosolyra húzta a száját.

– Várod már a játékunkat, Tom?
– Nem mondhatnám.
– Ó, az nagy kár. Pedig az éjszaka eszembe jutott valami, amitől talán jobb kedvre derülsz. – Lucifer megtámaszkodott a szék támláján és így közvetlen közelről nézett Tom szemeibe. – Ha ma én nyerek, teljesítem egy kívánságod.
– Miért tennél ilyet? – kérdezte gyanakodva Tom.
– Vígaszdíj. Persze nem teljesítem bármilyen kívánságod, csak amit én is elfogadhatónak ítélek. Úgyhogy jól gondold át, hogy mit szeretnél – válaszolt Lucifer, majd kiegyenesedett és helyet foglalt megszokott helyén.

Tom fintorogva nézett maga elé. Tehát nem lehet akármi. Remek! Ez olyan, mintha nem is kívánhatna. Nem számít! Nem tervezett veszíteni. Bármit is talált ki Lucifer, állni fogja a sarat. Döbbenten nyögött fel, amikor hirtelen Lucifer ajkai az övére tapadtak. A csóknak meglepően finom, tea íze volt... Tom pár másodpercig még meglepetten pislogott a férfira, miután az visszahúzódva nekilátott a reggelijének.

– Talán kérsz még egyet? – kérdezte Lucifer felpillantva a még mindig bambán bámuló Tomra. A férfi azonnal elkapta tekintetét, de még hallotta Lucifer gúnyos kacaját. Később Tom még mindig nem tudta rávenni magát, hogy a másikra nézzen, amikor Lucifer megszólalt. – Ezt elviheted, befejeztem. Készülj fel inkább a nap hátralevő részére.

Készüljön fel? Megteszi. A legnagyobb örömmel!

Tom egyenesen a könyvtár felé indult, hogy megkeresse a birtok térképét. Átnézte az erdőnek azon szakaszait, amiket a legjobban ki tudott használni a csapdáihoz. A rövid és kínos csendben töltött reggeli alatt ugyanis eldöntötte, ő nem lesz össze-vissza rohangáló áldozat, akivel a démon büntetlenül játszadozhat. Ehelyett inkább a vadászból csinál vadat. Az erdő egy részét jól ismerte. Nem egyszer tett már sétát az ösvényeken, amikor fullasztotta a négy fal társasága. Kihasználta az idejét, terveket készített, és fejben lejátszotta a lehetőségeket. Nem becsülte alá a Pokol urát. Harcolni fog a szabadságáért, nem kényszeríthetik ilyen könnyen behódolásra.

A pálcája jelzett, amikor eljött az idő. A helyére küldte a birtok térképét, aztán egyenesen kiment a kúria elé, ahol Lucifer már várta. A démon a kék eget kémlelte, amikor megérkezett. Ó, igen, erre is van egy remek terve. A szárnyak előnyt jelenthetnének a férfinak, de nem most. Erről kezeskedni fog. A következő pillanatban Lucifer észrevette őt.
– Kapsz egy óra előnyt. Használd ki jól az időd, halandóm! – mondta Lucifer, majd közelebb hajolt Tomhoz és egy gonoszkás félmosoly jelent meg ajkain. – Fuss!


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)