Az elfelejtett varázslat írta: Merilwen

[Kritikák - 9]

+++ betűméret ---
<<


XXIII. Utószó


„Kedves Galadriel, Frodó, Gandalf és minden barátom ott a Tengeren túl!

Remélem, Úrnőmet nem csalta meg az emlékezete, és mindnyájan elégedettek vagytok megérdemelt új, vagy épp visszakapott életetekkel az örök nyugalom földjén. Néha-néha engem is elfog a sóvárgás, hogy láthassam Alqualondë szépséges kikötőjét, Ezellohar dombját, ahol Valinor Két Fája állt egykor, és taniquetili trónusán ülni Manwét, akinek köszönhetően apám egykor új életet kaphatott. De nem bántam meg és soha nem is fogom megbánni, hogy annak idején nem tartottam a többi Gyűrűőrzővel. Őszintén mondom; ha nem így lenne, most nem csak levelem érne el hozzátok, hanem személyesen mesélném el nektek, mi történt velem az elmúlt hatvan évben.


Amikor vége lett a háborúnak, Aragorn még néhány hónapig maga mellett tartotta Gondor minden fontosabb emberét, hogy együtt dolgozzák ki az újjáépítés tervét. Ekkor az én feladatom csupán annyi volt, hogy megtanuljam az alapvető illemszabályokat, és hozzászokjak, hogy ne keressek villanykapcsolót a falakon. Amint a birodalom rendbetételének terve tisztázódott, és minden megindult a maga menetében, a Vándor kinevezte apámat Dél-Gondor fejedelmévé. E tartomány hovatartozása a háború idején vitatott volt, csak a Haraddal kötött békében csatolták végleg Gondorhoz; kellett oda az erős irányító kéz. Így hát még abban az évben odaköltöztünk.

Új lakóhelyemet azonnal megkedveltem, kivált éghajlatát, amely teljesen más, mint bárhol, ahol addig jártam. Télen ugyan gyakran hiányolnom kell a havat, de kárpótol érte a többi évszak: a meleg, napsugaras tavasz; a forró, gyümölcsérlelő nyár, amikor minden épeszű ember a tengerben fürdik. A legkedvesebb azonban az ősz lett számomra, amely magába foglalja a többi négy évszakot is. A virágzó murvafürt friss illata emlékeztet a tavaszra; az érett őszibarackkal és naranccsal roskadásig teli fák a nyárra; ám egy kevéssel odébb már az őszi avar szaga csapja meg az ember orrát; a hűvösödő estéken pedig a fogadók teraszán meggyújtott tüzek idézik a közelgő telet.*


Azonban nem sokáig élvezhettem tétlenül új környezetem csodáit, mert megkezdődött felkészítésem, hogy amikor eljön az ideje, elfoglalhassam a helytartói trónt. Hogy mind apám, mind királyom felügyelhesse tanításomat, minden második hónapot Minas Tirithben töltöttem. Behatóan meg kellett ismernem az országot, amin egy nap majd uralkodni fogok.

Földrajz-mestereim eleinte csupán térképeket nézettek velem, majd bebarangoltuk Gondor minden zegét-zugát Ithiliától a Pinnath Gelinig, lóháton, szekéren és gyalog egyaránt. Tudnom kellett, melyik terület alkalmas legelőnek, melyik szántóföldnek, és milyen növény számára. Ismernem kellett az utakat, amelyeken a terményt lehet szállítani; a folyó- vagy épp csatornahálózatot, amely az öntözést biztosítja. Tudnom kellett, mennyi ember él és dolgozik, sőt: mennyi élhet és dolgozhat az adott területen. És ez még csak egy kis szelete annak, amit egy uralkodónak kézben és észben kell tartania. Amióta ezeket tanulni kezdtem, még jobban tisztelem a Vándort, apámat, Faramirt, Éomert, Imrahilt és mindenkit, aki nem pusztán a trónon ül, hanem vezeti is országát.

Hogy népem gondolkodásmódját megértsem, a múltját is ismernem kell. A Vándor és apám Gondor legkiválóbb történelemtudósait kérték fel tanításomra, akik nem sulykolnak fölösleges adatokat az ember fejébe. Nem kellett pontosan tudnom a múltbéli királyok és Helytartók uralkodási idejét; inkább módszereiket tanulmányoztuk: mit érdemes eltanulni, mit kerülni. A legtöbb csatát sem kellett évszámra pontosan tudnom, csupán azok menetét, okaikat és hatásaikat elemeztük. Az ember jóból és rosszból is rengeteget okulhat; ez volt a legfontosabb, amit az évek során megtanultam.

Kedvencem mégis a gazdaság, a mérnöki és természeti ismeretek, orvoslás, tanítás és művészet tana volt: a béke és szépség tudományai. Értenem kellett, mitől állnak meg az épületek biztosan évezredeken át, hol érdemes lennie a különböző helyiségeknek. Ismernem kellett a különféle gyógynövények lelőhelyét, alkalmazásának módját és hatását. Tudnom kellett a vésővel, ecsettel, szénnel, különféle hangszerekkel bánást, saját hangomat is beleértve. Tizenöt év is eltelt, mire mestereim befejezték okításomat, de még ma is minden nap tudok valami újat tanulni.


A kiképzés miatt elmém sokáig zárva volt az új érzelmek felismerése előtt. Pedig a szerelem már a nagy háború idején megérintett. Egy csatában találkoztam össze Haldamirral (ifjú Kósza volt még akkor), és a harcok után végre lehetőség nyílt arra, hogy meg is ismerjem őt. Magam mellett akartam tudni, így őt neveztem ki testőrömmé és első számú bizalmasommá. Évekig nem tudtam, mit érzek; nem szereztek számomra oly mestert, aki erről felvilágosítson.

Végül maga Haldamir döbbentett rá érzelmeimre, amikor megkérte a kezem. Rögtön meg is tapasztalhattam a boldogság után a szerelem másik végletét, a szenvedést is. Hiába volt kedvesem a nagy Halbarad vezér unokaöccse, a hagyományok szerint neki magának is bizonyítania kellett, hogy méltó kezemre. Így hát búcsút vettünk egymástól néhány évre; ő visszatért az Ithiliai Kószák közé, és megfogadta, hogy öt éven belül kapitányuk lesz, az pedig elég nagy rang ahhoz, hogy feleségül kaphasson. Kemény próbákat kellett kiállnia, hogy ilyen gyorsan ilyen magasra jusson a ranglétrán, de állta a szavát. Huszonhat éves voltam, amikor összeházasodtunk és Dél-Ithiliába költöztünk, hogy ő továbbra is elláthassa új hivatását.

Házasságunkból három gyermek született, két fiú és egy leány. Elsőszülött fiam és egyben örökösöm, Eradan jelenleg negyvenhét esztendős és minden szempontból tökéletes a helytartói rangra. Ő testben és lélekben is apja hasonmása: nyugodt, de cselekvőképes; megfontolt, de nem bonyolítja túl a dolgokat; méltóságteljes, de nem beképzelt. Tudása szerteágazó és mély, esze pedig éles, mint a borotva.

Másodszülött fiunkat az ősök iránti tiszteletből Earnurnak neveztük el. Ő két évvel fiatalabb a bátyjánál, természetben hasonlít hozzá, de halkabb szavú és szerény, akár csak anyjának nagybátyja, Faramir. Külső jegyeiben is leginkább rá emlékeztet.

Leányunk, Aredhel ez év végén tölti be negyvenedik életévét, fiatalos szépsége azonban húszéves kora óta nem csorbult. Arcvonásaiban nagyrészt anyámra hasonlít, szeme azonban az enyém. Testvéreivel ellentétben lobbanékony természetét pedig apámtól örökölte. Kiskorától kezdve mindig bátyjai nyomában járt, úgy bánik a fegyverrel, mint bármely férfi – bár ez ilyen családban talán nem is csoda. De természetesen a kedvesség sem hiányzik belőle.

Mára férjem visszavonult hivatásától, hiszen nyolcvanhárom éves, és ami még hátravan életéből, azt teljes egészében a családjával szeretné tölteni. Újra Dél-Gondorban élünk, fiaink és unokáink társaságában. A legidősebbikük, Thorondir, Eradan elsőszülött fia koraérett, már-már kész férfi.


Szüleimre gondolva még ma is gyakran könnyet ejtek. Anyámat hetvenhat éves korában, váratlanul érte a halál; apám boldogtalansága miatt csupán két évvel élte túl. Ez nagy csapás mindannyiunk számára, hiszen öccse, Faramir a jövő évben betölti századik életévét, és még mindig jó egészségnek örvend.

Huszonegy éve vagyok Helytartó és Dél-Gondor fejedelme. A Vándor azt mondja, egyetlen tartományurával sem tudott még olyan jól együttműködni, mint velem, és imádkozik, hogy életem legalább olyan hosszúra nyúljon, mint nagybátyámé. Van rá esély: alig több, mint hat hónap múlva lesz nyolcvan éve, hogy megszülettem, de kérdezzétek csak meg Samut, mennyi idősnek gondolna kinézetem alapján! Ugye? S hogy jó erőben vagyok, mi bizonyíthatja jobban, mint hogy évek óta dobogós helyeket szerzek a tartományi céllövő-, vívó- és lovaglóversenyeken?


Azt hiszem, ezek után nem kell még külön magyaráznom, miért nem szálltam most sem hajóra Samuval. Befejezésül pedig csak annyit: remélem, életetek ott Valimarban ugyanolyan boldogan telik, mint nekem ezen a világon.

No galu in Eru or cen; Eru áldása legyen rajtatok!

Levelem kelt Dél-Gondorban, e világ Negyedkorának 61. évében, yavannie havának huszonharmadik napján.

Őszinte szeretettel:
Rowena”



VÉGE




*A leírást egy észak-olasz kisvárosban, Riva del Gardában átélt élményeim ihlették.




Kedves Utazó!

Remélem, ezen történetemmel sikerült néhány kellemes percet/órát/napot/stb. szereznem Neked. Kérlek, ha idáig eljutottál, tisztelj meg egy kritikával; őszintén érdekel a véleményed.
Ha érdekel, milyen történeteket tervezek a jövőben, kukkants be a ficblogomba.
Köszönöm, hogy velem tartottál; remélem, később találkozunk.

Namarië; ég veled!

Merilwen




<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)