Vérszerződés írta: Nezumi

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---
<< >>


Tom a „Fuss!” felszólítás után hátrált egy lépést, majd eliramodott az erdő felé. Maga mögött hallotta Lucifer gonosz nevetését. Szinte még el sem kezdődött a kis játéka, de már hallhatóan élvezte a dolgot. Tom viszont annyira már nem. Mégis csak az ő teste a tét. Azt pedig nem fogja olyan könnyedén átadni. Ha pedig a másik azt hiszi, hogy mérgezett egérként fog rohangálni ész nélkül az erdőben, akkor nagyon téved. Ez az egy óra tökéletesen elég lesz számára arra, hogy csapdákat és más apróbb bűbájokat állítson fel, amivel lassíthatja a démont. Ő Voldemort Nagyúr, aki nem fog űzött, reszkető vadként rohanni és bujkálni mások elől. Igen, megfordítja az állást. Megmutatja Lucifernek, hogy ő nem egy préda, akivel azt tehet, amit csak akar.

Tom több illúzió bűbájt helyezett el az erdő különböző pontjain, láp- és indacsapdákkal együtt. Végül, hogy kivédhesse a fentről érkező támadási lehetőségeket, a magasba emelte a pálcáját, amivel az égre mutatott. Széles karmozdulatokkal kezdett mormolni egy varázslatot, aminek hatására a szél feltámadt, az égen sötét felhők gyülekeztek és villámok szelték át az eget.

– Na, most repdess, fekete angyalom! – gúnyolódott mosolyogva Tom.

Sok kis energia gömböt idézett meg, amiket saját mágiájával töltött meg, hogy aztán szétszórja azokat az erdőben. Remélte, hogy ezzel összezavarhatja majd a Pokol ura érzékelőit. Éppen az utolsót küldte el, amikor felhangzott Lucifer mély baritonja.

– Az idő lejárt, halandóm! A vadászat elkezdődött – hangzott a vészjósló figyelmeztetés, majd egy újabb gonosz kacaj után csend borult a tájra.


Tom magára mutatott pálcájával és a legerősebb kiábrándító bűbáját mormolta el, hogy aztán egy fa vastag törzse mögött várja meg Lucifer felbukkanását. Nem kellett attól tartania, hogy a magasból lepik meg. Ezt elhárította a viharával. A villám azonnal eltalálná Lucifert, ha az égre merészkedne, úgyhogy kénytelen most a földön járva megkeresni őt. Nem tudta pontosan, milyen mélyre futott végül, de kezdett türelmetlen lenni, amikor Lucifer még mindig nem bukkant fel. Idegesen kutatta a tájat, majd hirtelen megakadt a tekintete egy fekete, mozgó alakon a távolban.

A férfi nyugodtan, ráérősen sétált a meglelt ösvényen. Énekelni nem akar? – kérdezte magában bosszúsan Tom. Lehet, hogy Tom csak egy halandó, de ez azért már mégiscsak túlzás. Megrázta a fejét, hogy visszarántsa magát negatív érzelmei fogságából. Nem kalandozhatnak el a gondolatai. Tiszta fejjel kellett gondolkodnia.

Amikor Lucifer elsétált előtte, alig pár méternyire, még nem lépett ki a fa mögül. Megvárta, míg elég messze ér ahhoz, hogy követhesse. Amikor az ösvény elkanyarodott és a férfi is arra ment, ő előlépett és követni kezdte. Tudta, hogy ha így haladnak, akkor hamarosan a lápcsapdához érnek, ahol az út az illúziója miatt afelé kanyarodik.

Lucifer egyszer csak megtorpant, ami őt is megállásra késztette. A férfi épp azt a pontot figyelte, ahol az illúzió a csapdát rejtette. Látta, hogy a másik válla megremeg, majd az egész teste reszketni kezdett, végül kirobbant belőle a nevetés.

– Ugyan már, Tom! Ez nevetséges. Ilyen gyenge próbálkozással semmire sem mész – mondta, majd kinyújtotta a kezét nyitott tenyérrel, és egy mozdulattal semmivé tette mindkét varázslatot.

Tom bosszúsan ráncolta össze a homlokát, és amikor Lucifer jókedvűen kuncogva indult tovább, ő is utána eredt. A férfi a következő két bűbájt is olyan könnyedén szüntette meg, mintha csak egy gyermek próbálkozásai lettek volna. Tom mögötte pedig egyre bosszúsabb lett.

Ha ez így megy tovább, akkor hamarosan minden illúzió és csapda bűbája az enyészeté lesz, és csak az energiagömbök, meg az égre idézett vihara marad. Mit kéne tennie, hogy valamit el is érjen? Minden varázslatot azelőtt megérzett, hogy aktiválódott volna. Nem tetszett ez neki. Nem lehet igaz, hogy ennyire nem tud elbánni a másikkal. Legalább egy indacsapdába belesétálhatott volna és lóghatna egy kicsit egy fán, de nem. Még azt is megtalálta nem rég, és jót kacagva semmisítette meg. Mivel álljon elő, hogy megfoghassa?

Elgondolkodva haladt a férfi mögött. Vajon hogy veszi észre Lucifer a csapdákat? Aztán rájött és szinte azonnal eszébe jutott egy ötlet. Hogy nem jött rá hamarabb? Pedig a megoldás ott volt végig az orra előtt. Lucifer a csapdák mágiáját érzékeli! Tehát ha egy olyat állít fel, amit nem varázslat működtet, akkor az talán beválhat.

Megállt és megvárta, hogy a másik elég messze eltávolodjon tőle. Amikor Lucifer eltűnt a szeme elől letért az útról és átfutott a bokros, fás területen, hogy a férfit megelőzve jóval előrébb jusson ki az ösvényre. Itt bűbájjal hozott létre egy széles, mély gödröt, amit aztán levelekkel fedett le varázslat nélkül. Elég egyszerű csapda volt, de jobb, mint a semmi.

– Ezt hatástalanítsd – morogta maga elé Tom, majd pár métert futott még előre, ahol újabb csapdát állított fel puszta kézzel, egy erős inda segítségével.

Amikor végzett, befutott az erdőbe, ahol megkereste Lucifert, majd újra követni kezdte. Bízott két új csapdájában. Ugyanis ha a démon ezeket is könnyűszerrel lerázza magáról, akkor már csak gömbjeiben bízhat, amik segítségével talán Lucifer kifut az időből. Felnézett az égre és bár a napot nem látta a fák takarásától, az ég színéből megtudta állapítani, hogy körülbelül egy órája maradt. Frusztráltan túrt bele a hajába. Mivel lassíthatná még a férfit, ha ezek a csapdák is csődöt mondanak?

Hiába keresett, nem talált olyan megoldást, ami nem szúnyogcsípésként hatna a másikra. Gyűlölte ezt a játékot, mert máris vesztesnek érezte magát miatta. Megtorpant, amikor Lucifer hirtelen megállt előtte. Ezen a ponton még csak varázscsapdát sem állított, miért állt meg a démon? Lucifer a fák közé nézett. Tom követte a tekintetét, és ekkor észrevette ő is az energiagömbök egyikét. Összevont szemöldökkel nézett a másikra. Mit akarhat tenni a férfi? Lucifer elindult az energiagömb felé, majd a kezébe vette a lebegő gömböt.

– Csak elpocsékolod az erődet, halandóm. Ezzel hiába akarsz összezavarni. Mutatok neked valamit – mondta mosolyogva, majd egyik ujjával elkezdte simogatni a gömb felszínét.

Tom összezavarodva nézte a jelenetet, de abban a pillanatban, amikor Lucifer a gömbhöz ért, megértette. Visszafojtott egy nyögést, miközben a szájára tapasztotta a kezét. A háta ívbe feszült, és úgy érezte, mintha a másik a legérzékenyebb pontokat megtalálva a hátát simogatná. A saját varázslatát fordítják ellene! Szerencsére az érzés nem tartott sokáig. Amikor az érzés megszűnt felnézett Luciferre, aki úgy szüntette meg a varázslatát, mintha csak egy almát roppantana össze a kezében. Tom érezte, hogyan áramlik vissza testébe mágiája, és kicsit jobban érezte magát. Valóban nehéz és fárasztó volt fenntartani a gömböket, ahogy a vihar felhőket is felettük. Még nem tartott olyan régóta a játék, mégis elhasználta már mágiája felét. Lucifer közben elégedett mosollyal sétált vissza az ösvényre, majd ráérősen haladt tovább.

Tom mérgesen nézett utána. Hogy csinálta? Valahogy rá tudott csatlakozni úgy, hogy csak azt a kis gömböt használta? Megborzongott, ahogy eszébe jutottak az előbb átéltek. Remélte, hogy nem lesz több ilyen húzása a másiknak, mert még a végén saját magát fogja lebuktatni. Képtelen lesz fenntartani az őt rejtő varázslatot, ha Lucifer ilyen helyzetbe hozza. Vajon erre a gömbös trükkre más is képes lenne, vagy csak Lucifer? Vajon van a mágiának egy eddig nem ismert oldala, vagy csak a démonok képesek ilyesmire? Hisz Lucifer képes volt úgy olvasni és beszélni a fejében, hogy közben nem nézett a szemébe. Tom tudta, hogy erősebb legilimentor, mint oklumentor, de az okklumenciája is épp elég erős volt ahhoz, hogy senki se léphessen be a fejébe harc nélkül. Lucifer mégis képes volt rá. Igaz, hogy csak egyszer, de az az alkalom épp elég volt, hogy később Tom sokkal jobban megerősítse a védelmét. Ez az eset az energia gömbbel viszont egészen elképesztő gondolatokat indított el Tomban.

Miközben kérdések cikáztak agyában, felvette Lucifer tempóját és biztonságos távolból követte a férfit. Amikor látta, hogy hamarosan elérik az első, különleges csapdája színhelyét, letért az ösvényről és a fák között követte tovább Lucifert. Remélte, hogy ez végre beválik. Lélegzet visszafojtva várta, hogy a csapdája aktiválódjon. Úgy érezte magát, mint egy kisgyerek a csíny elkövetése előtt. Végül Lucifer elérte azt a helyet, ahol Tom nem sokkal ezelőtt megásta a gödröt.
Tom majdnem elégedetten kuncogta el magát, amikor nem történt semmi azután, hogy a Pokol ura hatástalanítani akarta az előtte heverő csapdát. Lucifer nevetve indult meg abban a hiszemben, hogy ez is Tom egyik haszontalan kis csapdája, aztán hirtelen eltűnt lába alól a talaj és ő lezuhant a mélybe.

Tom megengedett magának egy diadalittas mosolyt. Ha a másik azt hitte, hogy tűz fog onnan kicsapni, akkor most sikerült jól meglepnie őt. Megnyugodva dőlt neki a fatörzsnek, és várta, hogy mikor fog kimászni onnan a másik. Amikor semmi szitokszót nem hallott kiszűrődni a lyukból, kicsit megcsappant a jókedve. A férfi hamarosan kilebegett az üregből, de az előidézett vihara ekkor működésbe lépett, és egy hangos mennydörgést kíséretében egy villám csapott Luciferbe. A démon visszazuhant a gödörbe, ahonnan kénytelen volt a saját erejéből kimászni. Tom alig bírta visszafogni jókedvét a jelenet láttán. Görnyedten támaszkodott a fának, miközben rázta a néma nevetés. Végre valami bejött! Miután Lucifernek sikerült kimásznia a mélyedésből, megrázta koszos szárnyait, aztán a nadrágját is leporolta.

– Aztán vigyázz, Tom... Tudod, hogy szól a mondás... Aki másnak vermet ás, az maga esik bele – mondta Lucifer, de már cseppet sem tűnt olyan nyugodtnak és derűsnek, mint azelőtt.

Tomnak örülnie kellett volna, de hirtelen elfogta egy baljós érzés. Talán nem kellene hergelnie a bikát. Végül csak megrázta vállait, miközben Lucifer tovább haladt. Ő is visszatért az ösvényre, és sietős léptekkel felzárkózott. Pár méterrel arrébb elérkezett az ideje a második felvonásnak. Tom ezt a csapdát is gondosan elrejtette, hogy ne szúrjon szemet a másiknak, így remélve, hogy belesétál és elkaphatja. Újra megbújt az erdő fái között, miközben az alkalomra várt. Egyre izgatottabb lett, ahogy a férfi közelebb ért a földdel leszórt és elrejtett hurokhoz. Végül elégedetten vigyorodott el, amikor Lucifer lábát elkapta a hurok, a csapda működésbe lépett és felhúzta őt a magasba.

A férfi hosszú fekete haja sötét zuhatagként omlott a föld felé. Jól látszott az arcán a meglepetéssel vegyes döbbenet. Úgy tűnt, ilyen csapdákra egyáltalán nem számított Tomtól, aki most hatalmas elégedettséget érzett, amiért ilyen arckifejezést láthat élete megkeserítőjétől. Boldogsága nem tartott sokáig.

A következő pillanatban leégett az inda Lucifer bokája körül, ő pedig kinyújtva a karját érkezett a kezére, majd elrugaszkodva a földtől fellökte magát. Guggoló helyzetbe érkezte után felállt és leporolta a kezeit. Nem használta a szárnyát, se az erejét. Úgy látszott, rájött, hogy mitől aktiválódik a vihar.

– Ezt nem hiszem el – suttogta Lucifer alig hallhatóan maga elé. Végül arca megváltozott és Tomnak úgy tűnt valami különös büszkeséget lát megcsillani a másik szemében. – Szép volt, halandóm.

Tom elmosolyodott az elismerés hallatán. Ha nem azon agyal, hogy mi legyen a következő lépése, talán elgondolkodik a különös érzés okán, de abban a pillanatban csak a győzelemre tudott gondolni. Ekkor egy villám szelte át a sötét fellegeket. Hát persze! A villám tökéletes megoldás lenne a támadásra, hiszen irányítani tudja. Viszont nyitottabb térre lesz szüksége, ha nem akar erdőtüzet a csata hevében. Ezzel végre visszavághatna mindenért.

Hamarosan a fák ritkulni kezdtek. Tudta, hogy itt a ragyogó alkalom. Ismét megbújt a fák között, miközben elővette a pálcáját és az ég felé mutatott. Az elmormolt varázsigét egy lecsapó mozdulat követte, mire a villám minden erejével lesújtott. Lucifer félreugrott, de így is csak pár centin múlott, hogy eltalálja.

– Egyre jobb ötleteid támadnak – mondta Lucifer, miközben egymás után tért ki a villámcsapások elől.

Tom egyre sűrűbben támadott és egyre pontosabban kiszámítva a másik mozgását. Aztán az egyik csapása sikeresen betalált. Igaz, hogy a férfinak semmi baja nem esett tőle, de Tom elégedetten könyvelte el sikernek. Annak viszont már nem örült annyira, amit a következő pillanatban a Pokol urától hallott.

– Ez volt a kedvenc nadrágom, Tom, remélem tudod. Ezért büntetés jár – mondta mérgesen Lucifer, majd Tom felkapta a fejét, amikor a következő pillanatban megérezte, hogy a viharját elkezdték megszüntetni.

A vihar rövid időn belül szertefoszlott, ő viszont ezt nem hagyhatta annyiban. A pálcáját használva újra előidézte a vihart, amit Lucifer dühödten ismét elkezdte szétoszlatni. Tom küzdött azért, hogy fenn tudja tartani varázslatát. Ereje fogyott, de még bírta a gyűrődést Luciferrel szemben. Aztán szikrázni kezdett a levegő, és mielőtt meghátrálhatott volna, már késő volt. Az erők egymásnak feszülése egy hatalmas szélvihart kavart, majd egy hatalmas dörrenéssel a varázslat szertefoszlott. Tom a fa törzsébe kapaszkodva várta meg, míg elült a vihar, aztán egy sóhaj kíséretében végre körülnézett, de Lucifert nem látta sehol.

– Mi a... – kezdett bele, majd összerezzent, amikor erős karok fonódtak teste köré, amik egy izmos testhez húzták. Tudta, hogy vesztett. Lucifer kecses ujjai végigsiklottak a nyakán, majd a hajában tűntek el.
– Megvagy! Remélem jól mulattál, mert én nagyon – suttogta a fülébe a férfi, miközben megszüntette rajta a láthatatlanná tévő bűbájt.
– Végig tudtad, hogy követlek? – tette fel a kérdést Tom.
– Túl könnyű volt – mondta Lucifer, majd maga felé fordította őt és birtokba vette ajkait. – Áruld el, mi a kívánságod? – búgta a kérdést Tom fülébe, aki lehunyt szemmel beleremegett az érzésbe.

Tomot nem érdekelte, hogy bármi mást is kívánhatna, de a mai nap után nem akart fájdalmas pillanatokat átélni. Kimerült volt, alig állt a lábán. Ma nem bírta volna elviselni Lucifer szadista vágyait. Életében először vágyott igazán egy kis gyengédségre.

– Ne bánts... Kérlek, csak ma este, ne okozz fájdalmat – mondta Tom szinte könyörögve.
– Biztos, hogy jól meggondoltad? Ezt szeretnéd kívánni? – kérdezte Lucifer, mire a másik legyőzötten bólintott. – Jól van. Most menj, fürödj meg és pihenj le! Vacsorára várlak – mondta, majd magára hagyta Tomot.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)