Vérszerződés írta: Nezumi

[Kritikák - 6]

+++ betűméret ---
<< >>


Tom péntek reggel talárba öltözve állt a mosdó feletti tükör előtt, kezében pedig ott volt az elkészített bájital. Lepillantott rá, aztán elhúzta a száját. Utálta az ízét. Belenézett a tükörbe, ahonnan fiatal arca és fekete tekintete bámult vissza rá. Ajkához emelte a fiolát, aztán amilyen gyorsan csak tudta, lenyelte a kissé sűrű, keserű folyadékot. A kiürült tárgy a mosdókagylóba gurult, miközben ő lehajtott fejjel várta, hogy a bájital kifejtse hatását. Amikor felemelte a fejét, a tükörből egy öreg, őszes hajú, szakállas férfi nézett vissza rá. Oldalra pillantva Luciferre nézett, aki karba tett kezekkel és vállával az ajtófélfának támaszkodva állt a küszöbön.

– Ki fog tartani? – kérdezte a démon.
– Van nálam tartalék, ha szükség lenne rá – mondta, majd pálcáját a talárja ujjába rejtette.

Miután teljesen meggyógyult és újra belefoghatott a tervezgetésbe, Lucius is megérkezett a hírrel, hogy mikorra tűzték ki a tárgyalást. Nem kellett túl sokat várnia rá, bár jobban örült volna, ha hamarabb tud cselekedni. Sajnos nem irányíthatott mindent. Hogy ne késlekedjen tovább, hamar elkezdte kidolgozni a haditervet, ami a mai napon végre napvilágot lát.

– Hogy festek? – kérdezte Tom Lucifer felé fordulva. A démon csak fintorgott. – Remek.
– Épp ezt a választ vártam.

Utolsó simításként harmadszorra is leellenőrzött mindent. Egyetlen hiba sem megengedett. Túl sok múlik ezen az akción.
Miután megbizonyosodott róla, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, intett az unottan ácsorgó démonnak és elindult a Minisztériumba. Hopponált, hogy átjusson egy másik országban lévő kis házba, aminek a kandallója össze volt kötve a Minisztériummal, és így rögtön a már jól ismert előcsarnokba jusson. Amikor megérkezett leporolta magát, aztán a tömegben elvegyülve haladt végig egészen a liftekig. A kapott információ szerint ment el a tárgyalóteremig, ahol a legtöbb hely még üres volt. Leült az egyik középső sor szélére, és feszülten várta a tárgyalás kezdetét. Hamarosan két halálfalója is csatlakozott hozzá, szintén álruhában. Némán foglaltak helyet a közelében, de épp elég messze ahhoz, hogy idegennek tűnjenek. Egy kis idő múlva a tárgyalóterem szép lassan megtelt. Bár izgalmas tárgyalásnak ígérkezett, mégsem kellett megnyitni a nagy tárgyalótermet. Csupán néhány firkászt vélt felfedezni a sorok között, aminek most kifejezetten örült. Így minden sokkal könnyebb lesz.

Hamarosan a Wizengamot tagjai is megérkeztek, elfoglalva a helyüket. Néhányan beszélgettek, miközben elhelyezkedtek, majd elcsendesedtek, amikor a miniszter is megjelent és elfoglalta a helyét az első sor középső helyén. Pius Thicknesse-t sokan nem kedvelték, mióta elfoglalta a miniszteri széket. Egyesek még féltek is tőle, hiszen nyíltan felvállalta azt, hogy halálfaló lett.

– Albus Dumbledore megérkezett már? – zengte Thicknesse, mire néhányan kérdőn néztek egymásra, majd kinyílt az ajtó.
– Itt vagyok. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan kíváncsiak lesznek a tárgyalásomra – mondta, miközben derűs nyugalommal besétált a terem közepére. Egyesek ingerülten követték őt tekintetükkel, mások pedig nyugodtan, vagy éppen feszülten figyeltek. Tom higgadtságát megtartva pillantott oldalra, amikor az idős férfi elhaladt mellette.
– Üljön le! – hangzott fel a miniszter hangja. Dumbledore helyet foglalt a terem közepén lévő székben, amely mellett állt még kettő. Egyik a jobb, a másik a bal oldalán helyezkedett el. Egy pillanatra csönd ereszkedett a teremre.
– Fegyelmi tárgyalás október tizennyolcadikán... – fogott bele Thicknesse, és a sor végén egy fiatal hivatalnok körmölni kezdett –, mely a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója, Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore ügyében tartatik. A vád szerint megsértette a védett és ritka növények hasznosítását tiltó rendeletet és a Nemzetközi Varázskereskedelmi megállapodást. – Hagyta, hogy a mondat a hatásszünet következtében nyomatékot kapjon, majd folytatta. – Kihallgatók: Pius Thicknesse mágiaügyi miniszter, Alice Meadwoves, a Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület vezetője és Dolores Jane Umbridge, a Miniszteri Hivatal államtitkára. Jegyzőkönyvvezető: Zofeus Iwzahr Vaughan. – A neveket követően újabb rövid szünet telt el, míg kikereste a megfelelő iratot a többi között.

Tom eközben Dumbledore arcát vizslatta. A férfi szörnyen megvénült utolsó találkozásuk óta. Arca beesett volt, tekintete a derű ellenére is tompa. Inkább hasonlított egy erőtlen, öregek otthonába való nagyapóra, mintsem a korszak leghatalmasabb mágusára. Tomot kezdte bosszantani a gondolat, hogy talán a semmiért volt az egész és Dumbledore-t könnyebb lesz legyőzni, mint hitte.

– A tárgyalás első pontjaként ismertetem a vádakat – folytatta Thicknesse. – Nevezett Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore, továbbiakban, mint a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatóját azzal vádoljuk, hogy parancsba adta Pomona Bimba professzornak, a Roxfort gyom- és gyógynövénytan tanárának s így beosztottjának, hogy vegye át és hozza be országunkba a Főnixgyökér néven ismeretes, szigorúan védett növényt, majd azt Perselus Pitonnal, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola bájitaltan tanárával főzette meg, mit sem törődve az 1896. évi Varázskereskedelmi törvény huszonegyedik cikkelyének import-exporttal foglalkozó rendelkezésével, valamint a Nemzetközi Varázskereskedelmi megállapodással.

A kijelentést helytelenítő sutyorgások és fészkelődés követte. Dumbledore nyugodtan ült székében. Tom kaján örömet érzett. Ha akarna sem tudna mivel védekezni az öreg.

– Perselus Piton korábban felmentésre került, amikor az aurorok kihallgatása során kijelentette, hogy felsőbb parancsra cselekedett. Büntetőeljárásában a Wizengamot korábban egyöntetűen már kegyelmet gyakorolt. Pomona Bimba professzor ügyének tárgyalása későbbi időpontra került, azonban ma mindketten itt vannak, hogy tanúvallomásukkal segítsék a Wizengamot munkáját. Idézem tehát a tanúk padjára Pomona Bimba professzort.

A pufók asszonyság ijedt arccal lépett Dumbledore széke mellé. Az igazgató végig követte kollégája lépéseit, aztán figyelmét visszafordította a miniszterre. Tom érdeklődve hajolt előre.

– Ön Pomona Bimba professzor, a Roxfort gyom- és gyógynövénytan tanára, igaz? – kérdezte Thicknesse feltekintve pergamenjéből.
– I-Igen, én vagyok – felelte kihúzva magát a nő.
– Mondja el a Wizengamotnak, mikor és mire utasította önt Dumbledore professzor, de előre figyelmeztetem, hogy a mostani vallomása az elkövetkező tárgyalására is hatással lesz. Tehát kérem, semmit se hallgasson el.
– Igen – kezdett bele Bimba, majd megköszörülte a torkát. – Az igazgató úr nagyjából egy hete kért fel arra, hogy az esőerdőbe, egy már meghátorozott koordinátára hoppanáljak azzal a céllal, hogy elhozzam a kérdéses növényt.
– Az elmondása szerint akkor teljesen tudatában volt annak, hogy illegális dolgot cselekszik?
– Igen, de... – kezdett bele a nő, mire a Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület vezetője belé fojtotta a szót.
– Ha tudta, hogy helytelen, amit tesz, akkor nem az lett volna a leghelyesebb, hogy megpróbálja lebeszélni az igazgatót? – kérdezte Alice Meadwoves.

A három kihallgatóból csak ő nem volt Tom irányítása alatt, így a nő komolyan igyekezett, hogy megértse a helyzetet. Tom alig bírta visszafogni kaján vigyorát a nő zavart tekintetét figyelve. A szerencsétlen teremtés még nem jött rá, hogy ez az egész csak egy játék.
– Mi csak a gyerekeket akartuk megvédeni – kezdett bele az asszony. – Túl sokan estek már áldozatául ennek a háborúnak. Helyesnek tartottam, hogy védjük őket a bájitallal, ezért cselekedtem úgy, ahogy azt Dumbledore professzor kívánta – felelte kissé remegő kezekkel Bimba. Néhányan összesúgtak, miközben a miniszter hosszan nézett a nőre, majd egy pillantást vetett a papírjaira.
– A törvényszegés attól még ugyanúgy bűntény. Ha az iskolának ennyire szüksége volt a növényre, akkor annak meglett volna a rendje és módja, miként beszerezhetik. Nem igaz, Miss Meadwoves?
– Nos, ha egy C/42-es nyomtatványt…
– Egy év is eltelt volna, nekünk pedig nincs annyi időnk! – csattant fel a nő, félbeszakítva a Varázskereskedelmi Felügyelőtestület vezetőjét.
– A kihallgatásnak vége. A tanú távozhat – mondta a miniszter. Bimba vetett egy aggódó pillantást a Roxfort igazgatójára, aztán elhagyta a termet.

Tom végig követte a nőt a szemével, míg az el nem ment, utána visszafordította tekintetét a terem közepén ülő idős férfira. Most végre minden elfog dőlni. Megtették a tiszteletkört.

– Úgy vélem, ezek után felesleges a tanúk padjára szólítani a másik tanút – sóhajtotta Thicknesse. – Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore. Tisztában van azzal, hogy mivel vádolja magát a Wizengamot? – tette fel a kérdést a miniszter.
– Természetesen – felelte nyugodtan a férfi. Thicknesse arcizmai ingerülten rándultak meg.
– Mondja el nekünk, hogyan szerezték be a növényt!
– Egy főnix tenyésztő ismerősömön keresztül kaptuk az információt a növény hollétéről. Van rá engedélye, úgyhogy el kell szomorítanom azokat, akik örömmel kevernék őt is bele ebbe az ügybe – mondta Dumbledore rendületlen nyugalommal.
– Mi volt a célja a növénnyel? Miért főzette meg az iskola bájitalmesterével?
– Ahogy kedves Bimba is elmondta a Wizengamot tagjainak, csak a diákjaimért tettem. Védeni próbálom őket ezekben a vészterhes időkben. A legutóbbi támadásról biztos hallottak az itt egybegyűltek. Két tanulót is imperius alá vontak és kényszerítették őket. Talán pár embert a teremben ez nem hat meg, de sokaknak van gyermeke, unokája, akit szeret és biztonságban akar tudni. Mit számít egy apró hiba, ha a gyerekek elméje épségben marad? Jobb, ha szörnyű tettek elvégzésére használják fel őket?
– Itt csak a Wizengamotnak van joga kérdéseket feltenni – felelte erélyesen a miniszter.
– Elnézésüket kérem – mondta udvariasan Dumbledore.
– Tudatában volt annak, hogy így bajba sodorja tervével a Roxfort két tanárát is? – kérdezte Alice Meadwoves.
– Tudatában voltam minden tettemnek, de mindezt csupán a jó érdekében tettem. A Roxfort diákjait évről-évre rám bízzák a szülők. Iskola igazgatóként pedig az a legfőbb feladatom, hogy megvédjem őket – felelte Dumbledore.

Tom legszívesebben már nevetett volna ezen az egész komédián. Az öreg mindig értett ahhoz, hogyan beszélje másokba az igazát. Már előre tudta, hogyan fog végződni ez a tárgyalás.

– Miért nem személyesen ment el a növényért? – tette fel kérdését Meadwoves.
– Mivel ez egy igen ritka növény, szakértőre szerettem volna bízni. Szívesen elhoztam volna én is, hogy ne kelljen belekevernem senkit, de még én sem érthetek mindenhez – válaszolta Dumbledore, majd összeérintette ujjai hegyét. Thicknesse ingerülten meredt rá, aztán rendezte vonásait és a papírjaira pillantott.
– Tudatában volt annak, hogy törvényt sért? – tette fel a következő kérdését.
– Igen, teljes mértékben – mondta Dumbledore. A bíróság több tagja is zavartan fészkelődni kezdett, néhányan pedig sutyorgásba kezdtek.
– Valakinek még kérdés?

Miután senki sem akart már több kérdést feltenni, a bírói testület véglegesen elhallgatott. Mély csönd telepedett a teremre, míg végül fel nem csendült ismét a miniszter hangja.

– Kik szavaznak a vádlott felmentése mellett? – tette fel a kérdést.

Tom tekintetét a Wizengamot tagjain tartotta, majd kis híján felhorkantott, amikor kezek lendültek a magasba. A társaság nagyobb része a felmentésre voksolt.

– És kik szavaznak arra, hogy bűnös?

Thicknesse felemelte a kezét, ahogy hozzá hasonlóan még legalább fél tucat ember így tett. Tom úgy indult el, hogy tudta, bárhogyan is végződjön a tárgyalás, annak úgyis az lesz a vége, ahogy ő akarja. Thicknesse ingerülten leeresztette a kezét, majd az elfojtott indulattól rekedt hangon így szólt:

– Az ítélet megszületett... A bíróság felmenti a vádlottat minden vád alól.

Tom a boldog moraj felé kapta a tekintetét. Már ebből le tudta szűrni, hogy hány követője van itt Dumbledore-nak. Biztos volt benne, hogy az igazgató nem egyedül fog jönni, és sejteni fogja, hogy Tom keze van az ügyben. Ez volt a sorsuk. Közös múltjuknak és nem mindennapi eszüknek hála ismerték egymás gondolatmenetét, mégsem volt elég erejük, hogy győzelmet arathassanak a másik felett. Mind a mai napig.
– Remek – szólt derűsen Dumbledore.

Tom ugyanabban az időben állt fel a helyéről, mint az öreg varázsló, majd elsuttogott egy varázslatot, amivel bezárta az ajtókat. Elmosolyodott, mikor Dumbledore egyenesen felé nézett.

– Senki nem megy sehová! – zengték a terem falai. Az emberek ijedten kapkodták a fejüket. Néhányan az ajtóhoz rohantak, de hiába próbálták erővel és varázslattal, azok makacsul ellenálltak.

Tom lassan lesétált a lépcsőn, miközben érezte, hogy a főzet hatása múlni kezd rajta. Amikor megállt az utolsó lépcsőfokon, már visszavette saját külsejét.

– Tom – szólította meg őt Dumbledore.
– Neked Voldemort, öreg!

Egy erős széllökés jelezte, mikor Tom végre szabadjára engedte addig visszafojtott, megnövekedett erejét, ami most az egész termet átjárta. Riadt sikolyok és kiáltások hangzottak fel. Tomnak nem kellett szétnéznie ahhoz, hogy tudja, most minden rendtag pálcája felé irányul. Természetesen az ő halálfalói se tétlenkedtek. Felfedve magukat a Főnix Rend tagjaira fogták a pálcájukat.

– Eljárt feletted az idő, Dumbledore. Ritka rossz bőrben vagy, ha szabad megjegyeznem.
– A te erőd viszont figyelemre méltó – jegyezte meg az igazgató, miközben Tom a terem közepére sétált.
– Bárcsak elmondhatnánk ezt a tiédről is, nem igaz? – gúnyolódott Tom.

Senki sem mozdult. A teremre síri csend borult, amit hamarosan egy hisztérikus nevetés tört meg.

– Oszd meg velünk is a jókedved okát, Tom! – mondta Dumledore le sem véve szemét az őrülten viselkedő feketemágusról.
– Neked talán nem tetszik ez a helyzet, amit megteremtettem magunknak? – kérdezte Tom, miközben széttárt kezekkel körbe fordult a teremben. – Jók a rosszak ellen. Vezető a vezető ellen. Egyszerűen tökéletes!

Visszagondolt a napokra, amiket át kellett élnie, hogy eljusson idáig. A démon kínzását és a tűzet, mely olyan fájdalmakkal ismertette meg, amiket eddig elképzelni sem tudott, de végre itt volt. Itt volt a perc, a pillanat, amire vágyott. Dumbledore végre elnyeri a méltó halált, amit neki szánt.

– De tudod, mi a legjobb? Hogy végre nem a jó győz majd.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)