Einstand a mosolyodra írta: Nasu

[Kritikák - 8]

+++ betűméret ---
<<


IV.
Nachos


Boka kellemes melegséget érzett a gyomrában, ahogy Geréb mellett sétált. A kocsit sikeresen leparkolták a Siroki utcában, és mindkettőjük arcára egy széles mosoly kúszott, ahogy közeledtek az Allee felé.
Ugyan nem fogták meg egymás kezét – mégis csak Budapest egy elég nyilvános területén sétálgattak –, de olyan közel húzódtak egymáshoz, hogy a válluk és a karjuk néha-néha összeért. És ez pont elég volt egyelőre.

Amikor aztán felértek a bevásárlóközpont legfelső emeletére és leültek az egyik fekete kanapéra, akkor Boka nem bírta tovább és megengedett magának egy óvatos érintést. Ujjaival lágyan cirógatni kezdte Geréb karját, aki válaszul lágyan megszorította a combját. Úgy vigyorogtak aztán egymásra, mint a szerelmes tizenkét évesek.

– Ne zavarjon benneteket, hogy én is itt vagyok – szólalt meg ekkor velük szemben egy gúnyos hang, mire mindketten összerezzentek és kiszakadtak a rózsaszín ködből. Természetesen Csónakos a legjobb alkalmat választotta, hogy halálra ijessze őket, mint mindig.
– Szóval most már a nagyközönség előtt is toljátok. Mit ne mondjak, bevállalósak vagytok, papuskáim!

Boka erre rögtön elhúzódott Gerébtől – miután belőtt egy elfogadható és minimális távolságot kettőjük közé –, majd kezet nyújtott Csónakosnak, miközben próbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Persze az arcán lévő két apró rózsaszín folt mindent elárult az érzelmeiről és abban sem volt biztos, hogy tényleg elfogadható-e a közte és Geréb közötti távolság. Egyáltalán mi az elfogadható távolság egy ilyen helyzetben?

– Csónakos, micsoda kivételes alkalom, hogy nem késtél húsz percet és megtisztelsz minket a jelenléteddel! – vetette oda Geréb incselkedve és lazán, miközben ő is kezet fogott barátjával.

– Ugyan már, úgy ismertek, mint aki kihagyna egy jó alkalmat, hogy szívasson benneteket? – Csónakos arca gonosz mosolyra húzódott. – Amíg csak hárman vagyunk, addig beszélgethetünk a szexuális életetekről.

– Andris! – szólt rá Boka szigorúan, mire Csónakos rögtön felvette a legártatlanabb és legesendőbb arckifejezését. Bokát azonban egyáltalán nem hatotta meg és továbbra is apáskodva meredt rá. – Mi lenne, ha inkább arról beszélgetnénk, hogy te miért csaptad már megint szét magad a hétvégén? Az is egy érdekfeszítő téma lenne, nem gondolod?

– Ott a pont – helyeselt Geréb is vigyorogva, mire Csónakos sóhajtott egyet, majd kelletlenül elhúzta a száját.

– Oké. Azt hiszem, most inkább megyek magunknak nachost venni. Boka, a tiédre extra pepperonit kérek, mert megérdemled.

Azzal eliszkolt, Boka pedig elégedetten dőlt hátra a kanapén. Ilyenkor úgy érezte, hogy még mindig ő a főnök a csapatban és a kezében az irányítás. Magának sem vallotta volna be, de felettébb élvezte az ilyen helyzeteket. Geréb mellette mindentudóan oldalba bökte és mosolyogva közelebb húzódott. Őt láthatólag már nem érdekelte, hogy túl közel ülnek egymáshoz.
– A végén még sikerül megnevelned Csónakost – mosolygott rá elismerően.

– Kizárt. Téged sem tudlak megnevelni – vetette oda Boka komolynak szánt hangon, de a barátja erre csak még inkább elvigyorodott, ő pedig nem tudta tovább tartani a szigorú ábrázatát. Talán jobb is, hogy ilyen marad, gondolta mosolyogva, miközben nem túl feltűnően átkarolta a másik vállát.


A többiek a szokásos sorrendben érkeztek meg: először Csele (természetesen zakóban és egy igen márkásnak tűnő ingben, tökéletes frizurával), majd Weisz (kevésbé kiöltözve és szódásszifon szemüvegével felszerelkezve), majd Barabás és Kolnay (természetesen együtt, összeöltözve, és félig-meddig üvöltözve, majd pár pillanattal később hangosan röhögcsélve).
A fekete kanapé körül perceken belül egy kisebb körgyűrű alakult ki, és a fiúk egymás szavába vágva kezdték el mesélni a napjukat, mire Boka ismét a kezébe vette az irányítást, majd úgy döntött, hogy ideje megvásárolni a jegyeket a filmre.

Mire visszatért, már mindenki kezében ott díszelgett egy popcorn vagy egy nachos, de még így is rengeteg idejük maradt a film kezdetéig. A fiú elégedetten ült vissza Geréb mellé, majd ezúttal mindenféle gátlás nélkül összekulcsolta az ujjaikat. Nem érdekelte tovább a környezete, a barátai körében biztonságban érezte magát. Úgy gondolta, hogy nem kell tartania attól, hogy esetleg beszólnak nekik vagy más atrocitások érik őket.

A fiúk természetesen rájuk sem hederítettek – már rég túl voltak azon, hogy meglepődjenek a viselkedésükön –, Barabás ugyanolyan lelkesedéssel mesélte tovább, hogy milyen gagyi Trónok harcás videót látott a youtube-on és hogy mennyire utálja Jon Snowt. Már épp rátért volna a téma mélyebb kivesézésére, amikor egyszer csak elakadt a beszédben. Kolnay és Weisz arca ugyanúgy elfehéredett mellette, és Boka nem értette, hogy mi a fene történt, ami ezt váltotta ki a fiúkból.

– Mi a baj? – kérdezte aggódva, mert nagyon nem tetszett neki barátai arckifejezése.

– Öh, nem akarok ünneprontó lenni, de van egy rossz hírem – szólalt meg Barabás gyászos hangon, és Boka agyában hirtelen millió szörnyű dolog fordult meg. Barabás ugyanolyan kellemetlen hangnemben folytatta:
– Ne nézzetek hátra, jó? De a mozgólépcsőn épp Áts Feri, Szebenics és a Pásztor ikrek jönnek felfelé és már kiszúrtak minket. Nincs menekvés. Csónakos, nem megmondtam, hogy ne nézz oda!

Na ne! Bokát valamiért egy felettébb kellemetlen érzés járta át. Most a legkisebb mértékben sem volt kedve találkozni Ferivel, nem mintha amúgy máskor lett volna. De valahogy most különösen úgy érezte, hogy el akarja ezt az egészet kerülni.
Talán Dezső miatt? A korábbi beszélgetésünknek köze lenne ehhez az egészhez? Boka hirtelen Gerébre nézett, aki továbbra is határozottan szorította az ujjait és mélyen rászegezte a tekintetét. Bokát egy baljós előérzet kerítette hatalmába, de nem tudta volna megmondani, hogy miért. Abban azonban biztos volt, hogy nem veszítheti el a fejét és muszáj a helyzet urának maradnia.
Főleg, hogy körülötte Kolnay és Barabás már kis híján összeszarták magukat. Hiába teltek el évek, még mindig féltek a Pásztor ikrektől, akikkel számtalanszor összeverekedtek a gimnázium alatt és a legtöbbször természetesen ők maradtak alul.

– Mindenki nyugodjon meg. Normálisan és értelmesen fogunk velük beszélgetni, ne kezdjétek el őket feleslegesen kóstolgatni, rendben van? – szólalt meg Boka higgadtan, miközben elfordította arcát Gerébtől, aki viszont továbbra is kutakodó szemekkel méregette őt.

Csónakos félig aggódva, félig szórakozottan csattant fel.

– Én nem tudok normálisan beszélgetni! Hogy kell? Valaki árulja el!

– Csónakos, kussolj már el! Ha miattad megvernek minket a Pásztor ikrek, akkor... – Kolnay elakadt, ahogy feszengve és egyre idegesebben lesett ki a korláton. Valószínűleg legszívesebben elfutott volna, annyira berezelt.

– Akkor mi lesz? Beírtok engem a nagykönyvbe? – kérdezte Csónakos szórakozottan, majd mielőtt bárki is reagálhatott volna, már meg is látták Áts Feriéket a mozgólépcső tetején.
Boka továbbra sem nézett Gerébre, viszont a fiú szorítása megerősödött az ujjai körül, neki pedig kiszállt az arcából a vér.

Szóval megtörténik. Felvállaljuk. Áts Feri és a bandája megtudja, hogy együtt vagyunk. Hogy homoszexuálisak vagyunk.

Nem tudta hirtelen, hogy miként reagáljon vagy hogy mit csináljon, ezért csak érzelemmentesen nézte a közeledő fiúkat, és várta, hogy megtörténjen a szembesítés.
Észre sem vette, hogy Csónakos védekezően beáll az oldalára, míg Csele Geréb mellett tette meg ugyanezt. Weisz csak tanácstalanul nézett hol Kolnayra, hol pedig Barabásra, akik ezúttal teljesen összhangban fehéredtek el és húzódtak minél inkább a háttérbe, szinte egymásba kapaszkodva.

Ahogy megjósolták, már nem volt menekvés. Mindössze csak pár másodperc telt el és arra eszméltek, hogy Áts Feriék ott állnak közvetlenül előttük és mindnyájan úgy bámulják Boka és Geréb összekulcsolt ujjait, mintha éppen valami földönkívüli jelenségnek lennének tanúi.
Boka egy kellemetlen szorítást érzett a mellkasában, de akárcsak Geréb, ő sem engedte el a másik kezét. A legkisebb mértékben sem ijedt meg a másik fiúbandától és készen állt bármiféle támadásra. Ha ebből is egy újabb harc lesz, akkor állt elébe.
Pár néma másodperc után végül Feri volt az, aki megtörte a kínos csendet, ami egyre inkább rájuk telepedett.

– Ez sok mindent megmagyaráz – közölte szórakozottan, ugyanakkor kissé meglepetten, ahogy továbbra is Bokáékat mustrálta. Bokának nem tetszett ez a tekintet, hiába nem volt benne semmi gúny vagy megvetés. Minek kellett nekik is épp ma moziba jönniük? Minek kell Ferinek itt lennie?

A Pásztor ikrek mellett Szebenics arca egy undorodó grimaszba húzódott. Amúgy is egy kellemetlen srác volt, az ellenszenves arckifejezése pedig még inkább azzá tette.

– Ez egyszerűen gusztustalan! Soha nem gondoltam volna, hogy mocskos buzik vagytok! Úristen, és mi még anno magunk közé engedtük Gerébet. Nem csak hogy egy áruló, de még egy homokos is…

– Mit merészeltél mondani!? – Geréb egy pillanat alatt felugrott Boka mellől, hamarabb, minthogy a fiú felfoghatta volna, hogy Szebenics mit mondott nekik. Barátja arcát olyan szinten elöntötte a méreg, hogy majdhogynem rá sem lehetett ismerni, annyira eltorzultak a vonásai.
De nem csak ő akadt ki, a fiúk körülöttük rögtön melléjük álltak. Kolnay és Barabás is rögtön megfeledkezett a félelemről, arcuk szinte azonnal elvörösödött a dühtől.

– Szebenics, te szemét csicska! Ismételd csak meg, amit mondtál! – kiáltotta Kolnay merészen és próbált nem arra koncentrálni, hogy az egyik Pásztor fiú pont őt méregeti igen ellenségesen.
Szebenics mellette nem tántorodott meg, helyette kihívóan meredt rájuk. Boka csak némán és csalódottan állta az undorodó tekintetet, de benne is kezdett munkálkodni az indulat. Mégis mit képzel ez magáról? Mit mondott a barátomról?!

– Verekedni akartok? – nézett rájuk az egykori vörösinges fiú lesajnálóan. – Nem hiszem, hogy kihívást jelent két buzi meg egy rakat szerencsétlen kis…

– Szebenics! – vágott közbe ekkor Feri élesen és szigorúan, mire hirtelen mindnyájan elhallgattak és rászegezték a tekintetüket. Feri azonban csak és kizárólag Szebenicsnek szánta a mondandóját.
– Ha ezt tovább folytatod, akkor lemondhatsz a barátságomról – kezdett bele higgadtan és komolyan.
– Nem tűröm, hogy így beszélj másokkal és elítélj két embert csak azért, mert szeretik egymást. Szóval választhatsz: bocsánatot kérsz tőlük most azonnal vagy elválnak az útjaink.

A Pál utcai fiúknak szinte egyszerre esett le az álla, annyira nem erre számítottak. Egyedül Boka és Geréb nem lepődött meg, mert ismerték már annyira a fiút, hogy tudják, ő soha nem gyűlölködne a másságuk miatt. Ettől függetlenül Bokának csak még rosszabb lett a kedve, mert mellette Dezső elmosolyodott és olyan csillogó és hálás szemekkel nézett Ferire, mintha legalább lehozta volna számára a csillagokat az égről.
Én is meg tudlak védeni, gondolta keserűen, és hirtelen azt kívánta, hogy bárcsak otthon maradtak volna kettesben és néztek volna valami gagyi sorozatot ehelyett az egész kiruccanás helyett.

– Nincs szükségünk bocsánatkérésre – szólalt meg hűvösen, majd keresztbefonta a karjait és továbbra is Ferit méregette.
– Ha Ákos így vélekedik rólunk, akkor így vélekedik. Viszont megköszönnénk, ha ezt a véleményt megtartaná magának, mert nem vagyunk rá kíváncsiak.

– Rendben – mondta Feri nyugodtan és biztatóan mosolyogva – Mi a fenének mosolyog ránk? Miért nem képes ő is utálkozni? –, majd várakozóan Szebenicsre nézett. Láthatólag még mindig várta a bocsánatkérést, nem igazán számított neki, hogy Boka mit mondott.

Szebenics arca elfehéredett, ahogy magán érezte mindenki tekintetét. Ettől függetlenül sikerült megőriznie a hidegvérét, és csak dölyfösen kihúzta magát.

– Azt hiszem, hogy megoldható, hogy ne tegyek megjegyzéseket – mondta érzelemmentes hangon, majd amikor Feri továbbra is mérgesen meredt rá, akkor megadóan hozzátette:
– És bocsánat az előbbi miatt. Nem fordul elő megint.

Egy pillanatra ismét csend telepedett a két fiúcsapat közé, mindenki azt várta, hogy Boka és Geréb reagáljon valamit. Boka ugyan nem volt a haragtartó típus, mindig a békét kereste, de most legszívesebben elküldte volna a fenébe nemcsak Szebenicset, de az egész bagázst. Főleg Áts Ferit, aki ugyan a világon semmi rosszat nem tett ellene, de sokkal helyesebb volt nála, sokkal szélesebbek voltak a vállai és piszkosul jól állt neki a piros ing és fekete bőrkabát, ami mellett Boka olyan szürkének érezte magát, mint egy kisegér. És még mindig kedvesen mosolygott rájuk, főleg Gerébre, amivel még inkább az idegeire ment.
Mielőtt azonban megszólalhatott volna, Dezső átvette tőle a szót.

– Azt hiszem, hogy mindnyájan követünk el hibákat – jelentette ki gúnyosan, majd váratlanul elmosolyodott. – El van nézve. Tudom, hogy elsőre nehéz megemészteni, hogy együtt vagyunk.

– Igazából nem olyan meglepő – húzódott egy széles mosoly Feri szájára. – Valahogy mindig is sejtettem, hogy nem a lányokhoz vonzódsz. Mióta vagytok együtt?

A kérdésre Dezső bizonytalanul Bokára nézett, aki megakadt azon a ponton, hogy „Valahogy mindig is sejtettem, hogy nem a lányokhoz vonzódsz.” Honnan sejtette? Dezső talán úgy nézett rá, ahogy egy lányra kellett volna néznie? Úristen, Boka, miért agyalsz ilyeneken?

A fiú megpróbálta elhessegetni a kellemetlen gondolatot és válaszolni a kérdésre.

– Másfél éve – mondta határozottan Dezső helyett, miközben közelebb lépett a barátjához, majd a karját a dereka köré kulcsolta és magához húzta őt. Máskor ilyet még soha nem tett nyilvánosan, de most valahogy szükségesnek érezte. Dezső csak egy meglepett nyögést hallatott, de nem húzódott el tőle.
Boka azonban tudta, hogy barátja kezdi kellemetlenül érezni magát. Hiába engedtek meg maguknak napról napra egyre többet, ez túl nagy lépés volt még neki és talán Bokának is. De a fiúnak túl nagy volt a büszkesége, hogy meghátráljon. Főleg, hogy Feri egy furcsa mosollyal méregette őket.

– Csak ennyi ideje? Azt gondoltam, hogy már vagy négy éve együtt vagytok! – mosolygott hamiskásan, és Boka biztos volt benne, hogy a fiú direkt próbálja meg felhúzni őt. Úgy döntött, hogy nem fog reagálni a megjegyzésre, helyette eltereli a témát.

– Ti is a Bosszúállók új részére jöttetek? – kérdezte számonkérően és kissé utálta magát, amiért így viselkedik. Mint egy gyerek. Mi ütött belém? Nem akarta elveszíteni a fejét a másik srác előtt, de elég közel állt hozzá, hogy megtörténjen.

– Még szép! Az utolsó sorba van foglalásunk! – dicsekedett Feri, majd kihívóan rájuk nézett. – Nektek?

– Nekünk is – vágta rá Boka kellemetlenül. Természetesen mindig gondoskodott róla, hogy a legjobb helyet fogják ki, akár egy moziról volt szó, akár másról. De most ezért is átkozta magát.

Feri helyeslően bólintott, majd feltűnően az órájára nézett és vissza rájuk.

– Jól van. Akkor majd bent találkozunk, úgy látom, hogy lassan kezdődik a film – közölte, majd mielőtt elindultak volna, még lazán odavetette: – Geréb, téged majd később megkereslek, oké? Jó lenne megbeszélni a gólyatábort. Mehetnénk majd együtt, mit szólsz?

– Nem rossz ötlet – válaszolta Geréb óvatosan, még mindig Boka karjainak fogságában, mire Feri elvigyorodott, majd a bandájával együtt tovább állt.


Boka úgy ledermedt, mint egy darab kő és minden szín kiszállt az arcából. Micsoda? Gólyatábor? A gondolatra teljesen elhűlt. Persze tisztában volt vele, hogy Áts Feri is a Corvinusra megy, ahogy azzal is tisztában kellett volna lennie, hogy Gerébbel ugyanarra a szakra fognak járni. Az agya egy eldugott része ezt már rég tudta, de eddig még nem igazán tette össze a kettőt. Valahogy az utóbbi egy hétben nem ez volt a legfontosabb problémája és egészen idáig eszébe sem jutott Áts Feri vagy a bandája. Most azonban elöntötte őt a méreg, hogy ez eddig elkerülte a figyelmét.

Mert ha eszembe jutott volna, akkor mit tettem volna? Megtiltom Dezsőnek, hogy egyetemre menjen, csak mert ott lesz Áts Feri? Szedd már össze magad, Boka!

Boka azonban nem volt abban az állapotban, hogy felnőttesen és ésszerűen viselkedjen. Éppen ezért az első reakciója az volt, hogy eltolta magától Dezsőt és kérdőn – vagy sokkal inkább vádlón – rámeredt.
Azonban nem mondott egy szót sem, annyi még volt benne, hogy nem kezd el a többiek előtt jelentet rendezni. Geréb viszont nem arról volt híres, hogy csak úgy annyiban hagyja a dolgokat.

– Most mi a bajod? – kérdezte fojtott hangon, de igazából tök mindegy volt, mert a fiúk így is hallották. Boka csak megadóan sóhajtott és megcsóválta a fejét.

– Semmi. Menjünk be mi is, mert lekéssük a filmet – közölte kedvtelenül, majd megindult a mozi bejárata felé és nem várta meg, hogy a többiek csatlakozzanak.

A hatalmas nagy füttyentést persze még a bevásárlóközpont másik végéből is hallotta volna. Talán még a világ másik végéről is. Csónakos nem bírta megállni, hogy ne fejezze ki a véleményét a történtekről. Soha nem bírta megállni.
És most is tisztán hallotta a szavait, még ha már több méterrel előtte is járt.

– Na, papuskáim, nem hittem volna, hogy a legviccesebb dolog, amit valaha látok az a féltékenységi rohamot kapott Boka János lesz.

A többiek pedig kitörtek a nevetésben, Kolnay és Barabás természetesen a leghangosabban, Boka pedig nagyon küzdött, hogy ne forduljon vissza és leckéztesse meg Andrist a szemtelensége miatt. Ugyanakkor nem élte volna túl, ha a többiek meglátják, hogy mennyire vörös az arca a szégyentől.

Ezért csak némán, magában dühöngött, miközben a szíve kellemetlenül facsarodott össze és arra gondolt, hogy most kivételesen ő rontott el ezt az egészet. De annyira dühös volt, hogy nem igazán érdekelte.

Ha Áts Feri azt hiszi, hogy einstandot adhat a barátomra, akkor nagyon téved. Nem fogja tőlem megint elvenni Dezsőt. Akár kinevetnek a többiek, akár nem.


xxx



A vetítőteremben csak még rosszabbra fordult a helyzet, habár Boka nem gondolta volna, hogy ez egyáltalán lehetséges. Megfogadta, hogy lehiggad és nem fog gyerekesen féltékenykedni Áts Ferire – aminek mellesleg nem is volt igazán alapja –, de amikor kiderült, hogy a jegyeik hajszálpontosan a másik fiúbanda mellé szólnak, akkor Boka úgy érezte, hogy igazán elege van mindenből.

– Baszki. Én nem fogok Áts mellé ülni – közölte Csónakos, miközben mindnyájan két sorral lejjebb álldogáltak, hogy megbeszéljék az ülésrendet. – Engem nem bír, utálja a vicceimet, utálja az egész lényemet.

– Szerintem senkit nem bír Gerében kívül – vetette oda Kolnay keserűen.

– Akkor ez el van döntve, ugye? – kérdezte Csele reménykedve, mert nyilvánvalóan ő sem akart a bandavezér mellett helyet foglalni.

Mindnyájan várakozóan Gerébre néztek és Boka nem akarta elhinni, hogy ez most komolyan megtörténik. Geréb persze rögtön rászegezte a szemeit és a tekintetében félreérthetetlenül ott volt a kérdés: Erre mit fogsz lépni? Azonban mielőtt Boka megszólalhatott volna, csak szélesen elmosolyodott.

– Miért ne? Ha már ilyen beszariak vagytok, akkor majd én bevállalom. Tudjátok, nem olyan rossz srác ő, el lehet vele dumálni. – A hangsúlyában volt valami gúnyos és furcsa, és Boka tudta, hogy ezt neki szánta. És nagyon nem tetszett neki. Ezt nem hagyhatja.

– Mi lenne, ha nem tukmálnátok rá Dezsőre semmit? Úgy lesz a legkorrektebb, ha én ülök mellé, hisz én vásároltam a jegyeket. Az én hibám, hogy így alakult.

Boka tudta, hogy gyenge lábakon áll az érvelése, hisz ő sem tudhatta előre, hogy ez lesz és tisztán látta Dezső arcán, hogy ő is csalódott a válaszában. Nem ezt várta. Nagyon nem.

– Talán én nem ülhetek mellé? Megtiltod?– csattant fel sértetten, majd dacosan hozzátette: – Ne szórakozzunk már, nem fogja leharapni a fejem.

Azzal felszegte az állát, majd megindult a sorok között felfelé. Boka csak kelletlenül nézte, ahogy barátja elmasíroz előtte, de tudta, hogy nem tehet semmit. Már nem volt kapitány, már nem utasíthatta arra, amire csak a kedve szottyant. Pedig legszívesebben megragadta volna a karját és közölte volna vele, hogy ezt nem teheti meg. Ezt nem teheti meg vele. De hogy miért, azt lehet, hogy ő maga sem tudta volna megmondani.

Kelletlenül követte hát barátját a Pál utcai fiúkkal egyetemben és olyan arccal ült le mellé, mint aki lócitromba harapott. Főleg amikor meglátta Áts Feri vigyorgó képét, aki nyilvánvalóan nem most jött le a falvédőről és könnyen kilogikázta az előbbi beszélgetésük lényegét. Boka csak még idegesebb lett tőle.
Persze Geréb úgy tett, mintha észre sem venné, de Boka tudta, hogy tisztában van azzal, hogy ez most mennyire bosszantja. Mert Geréb ismerte már őt, mint a tenyerét és ő is ismerte már a fiú minden arckifejezését és rezdülését. És a féltékenység és a düh mellé most már egy csipetnyi szomorúság is csatlakozott, mert Geréb arca azt sugallta: Rosszul esik, hogy nem bízol meg bennem. Marhára rosszul esik.
Ennek ellenére – vagy pont ezért – mosolyogva fordult Feri felé, majd elkezdett vele az egyetemről sutymorogni, Boka pedig nyomorultabbul érezte magát, mint valaha, ahogy ott ült tehetetlenül és a barátja rá sem hederített.

– Csinálj már valamit, észlénykém. Ezt most te cseszted el – suttogta Csónakos a másik oldaláról, miközben egy maroknyi popcornt tolt az arcába és nézett ki a fejéből. Már nagyban elkezdődtek a trailerek a vetítővásznon, de Boka rá sem hederített.

– Tudom – suttogta vissza feszülten, ennek ellenére fogalma sem volt, hogy mit kéne tennie. Másfelől még mindig dühös volt és mardosta a féltékenység az oldalát és nem volt olyan egyszerű belátnia, hogy neki kéne valamit tennie.

Az sem igazán segített, hogy pillanatokon belül rájuk kapcsolták a villanyt, és immár a mozi közönsége elhallgatott és minden figyelmét a kezdődő filmnek szentelte. Persze Dezső továbbra is lökte a sódert Áts Ferinek, Boka pedig csak némán imádkozott, hogy fejezzék már be. Egyébként sem szerette, amikor hangos beszéddel rontják el a mozizás élményét, de most csak azt akarta, hogy Dezső végre szakadjon le Áts Feriről és végre rá figyeljen.
Ennyire felhúztam őt? De hát ő nézett olyan ábrándos szemekkel Áts Ferire. Ez nem lehet csak az én hibám.

Boka nagyot nyelt.

Mikor fejezik már be? Ezt nem bírom.

Tíz perc is eltelt az legújabb Bosszúállókból, de Boka fel sem fogta, hogy mit néz. Minden érzéke Gerébre hegyeződött ki, aki ugyan már nem beszélt annyit, de fél testével határozottan el volt fordulva tőle és néha-néha tett egy megjegyzést, amin Áts Feri halkan felkuncogott.

És akkor Boka ismét elengedte a büszkeségét, mert amúgy sem tudta sokáig fent tartani a szigorú ábrázatát, majd bal kezével kinyúlt és megérintette Dezső karját. Érezte, hogy a fiú beleremeg az érintésébe, láthatólag nem számított rá.

– Dezső…

– Mi az? – kérdezte élesen és feszülten a barátja, de továbbra sem fordult igazán felé. A filmben éppen Vasember robbantott fel három konténert vagy házat vagy akármit, és Dezső úgy tett, mintha minden figyelmét lekötné a film.

– Fejezzük ezt be. Mármint ezt a butaságot. Nem akarom így eltölteni az estét – vallotta be komolyan Boka, és óvatosan feljebb csúsztatta a kezét Dezső karján. Bele akart simítani a hajába, de Dezső hirtelen elkapta az arcát.

– Te kezdted – sziszegte halkan. – Mert már megint nem bízol meg bennem.

A hangja habár dühödt volt, mégis szomorkásan csengett. Talán túl friss volt még a békülésük, túl erősen élt még bennük a múlt és a hibák, amit elkövettek. De Boka nem akarta, hogy egy hét után ismét minden tönkremenjen köztük. És pont egy ilyen hülyeség miatt.
Pont a mai nap után, amikor egy olyan szép levelet kaptam tőle. Amikor sikerült felvidítania a munkahelyemen, amikor olyan kedves volt velem…

Boka nagyot nyelt, majd ezúttal határozottan megragadta a fiú karját.
– Gyere. Ezt beszéljük meg kint.

Egy pillanatra azt hitte, hogy Geréb makacskodni fog. Egy része arra számított, hogy azt fogja neki mondani, hogy „Nincs mit megbeszélnünk!” vagy, hogy „A film most fontosabb!”, és ez a része rettegett a fiú reakciójától és az esetleges elutasítástól. De legnagyobb megkönnyebbülésére Geréb egy pár pillanatnyi hezitálás után felállt és komolyan nézett rá.

– Rendben. – Piszkos szőke haja olyan tökéletesen keretezte az arcát, hogy még felnőttesebben festett tőle. És Boka ismét csak nagyot nyelt, mert ott helyben magához akarta őt húzni és azt mondani, hogy felejtsék el ezt az egészet, de ezt most nem tehette meg.

Helyette ő is felállt a székről, majd a többiek árgus tekintetének kereszttüzében megindult Geréb után a lépcsőn. Még hallotta, ahogy Kolnay hangosan felkiált, hogy „Ezek meg hova az istenbe mennek?”, de a válasz csak egy ideges „Kussolj már, nem tök mindegy? Biztos dugni!” volt Barabás részéről és ezzel valószínűleg le is tudták a témát.

Boka fellélegzett, amikor végre kiértek a teremből és a mozi várójában találták magukat. Habár páran ott ültek a kanapékon popcornnal vagy nachossal a kezükben, de szerencsére nem volt nagy a tömeg, a legtöbben már bent ültek valamelyik vetítőteremben. Gerébbel némán elsétáltak a helyiség végéig, majd lefordultak az egyik mosdó irányába, hogy kettesben tudjanak beszélni. Barátja csak ekkor állt meg és fordult felé.

– Hallgatlak. – A fiú hanyagul a falnak döntötte a hátát, barna szemeit pedig élesen Bokára szegezte. Már csak egy cigaretta hiányzott volna a szájából, hogy teljes legyen a rosszfiús imidzse.

Boka nagyot nyelt. Habár magasabb és nagyobb termetű volt Gerébnél, most mégis úgy érezte, hogy eltörpül a fiú mellett.

– Nem tudom, mit mondhatnék – kezdett bele zavartan és halkan. – Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak felbosszantott Áts Feri. Tudom, hogy semmi rosszat nem mondott vagy tett, sőt, még ki is állt mellettünk… – Boka félresütötte a szemét. – De tudod, hogy nem kedvelem őt. És nem éreztem helyénvalónak, hogy ennyire közeledik hozzád.

– Mert félsz, hogy majd elcsábít tőled és megcsallak vele, igaz? – vágott közbe Geréb bólogatva, és Boka ismét látta a szemében azt a szomorúságot és csalódottságot, amit már korábban is észrevett.
Jaj, istenem. Tényleg azt hiszi, hogy nem bízom meg benne. Boka gyomrát egy kellemetlen érzés járta át. Nem akarta, hogy ilyen szomorúságot lásson barátja arcán és azt sem akarta, hogy ilyen borzalmas gondolatai legyenek.

– Nem erről van szó, Dé – szólalt meg határozottan, miközben kissé közelebb lépett hozzá. Megérinteni még nem merte, de szerette volna, ha Dezső komolyan veszi a szavait. – Tudom, hogy nem csalnál meg vele. Tudom, hogy soha nem tennél ilyet velem. Ezt teljesen komolyan mondom, érted?

Geréb arca egy pillanatra kisimult, és tekintetéből elszállt a düh. Helyette csak zavarodottan és kutakodóan nézte Bokát.

– Akkor? Nem értem, hogy mégis mi a bajod. Úgy viselkedtél, mintha halálos bűnt követtem volna el azzal, hogy beszélgetek vele.

A fiú ugyanolyan halkan beszélt, mint ő, és ettől valahogy Boka még rosszabbul érezte magát. Jobban viselte volna, ha Dezső kikel magából, ha kiabál vele egy kicsit. De talán pont ezért is szerette őt annyira, mert ő is ugyanolyan higgadtan és józanul tudott gondolkodni, mint ő maga. Egyikük sem szeretett igazán veszekedni.

– Tudom. Én csak… – kezdett bele nehézkesen, és egyre inkább szégyellte magát, amiért a tökéletesnek induló estéjük ilyen fordulatot vett. Azonban már nem tudta visszacsinálni, ezért úgy döntött, hogy a lehető legőszintébb lesz barátjával.

– Nézz rám, Dé! – Boka nagyot sóhajtott, és kissé lesütötte a szemeit. – Én nem vagyok egy igazán jóképű srác. Nincsenek széles vállaim, nincsenek márkás ruháim és még csak nagyon jó dumáim sincsenek. Amikor Áts Feri odalépett hozzánk, akkor úgy éreztem, hogy… Hogy elszürkülök mellette. Nem tudom megmagyarázni. De azt hiszem, hogy… – Boka érezte, hogy a szégyen egyre inkább elönti az arcát. Geréb szerencsére nem vágott közbe, amiért rendkívül hálás volt. Csak türelmesen nézett rá, mire Boka végre összeszedte magát.
– Tényleg féltékeny vagyok rá. Butaság, tudom. De a gondolat, hogy minden nap együtt lesztek az egyetemen, és milyen sok időt tölthet majd veled, amíg én… Nem attól félek, hogy bármi is történne köztetek. Csak attól tartok, hogy egyszer csak rájössz majd, hogy én egyáltalán nem vagyok olyan érdekes vagy menő srác, akivel érdemes járnod.

Boka hirtelen elhallgatott és beleharapott az alsó ajkába. Gyerekesnek érezte magát és szánalmasnak, általában nem vallott rá ez a viselkedés. Azonban ez is csak annak volt a jele, hogy Geréb teljesen elcsavarta a fejét. Ő az egyetlen, aki képes belőle ilyesmit kiváltani. Aki képes őt ennyire zavarba hozni.

Dezső arca teljesen ellágyult a vallomásra, szemei szelíden csillogtak. Ő sem volt képes túl sokáig haragot tartani, főleg nem, ha Bokáról volt szó.

– Jancsi… Ez ugye tudod, hogy egy óriási marhaság? – kérdezte gyengéden, majd egyik kezét felemelte és Boka arcához simította. Boka akaratlanul is belesimult az érintésébe.

– Valószínűleg az – válaszolta hasonló hangnemben.

– Te vagy a legérdekesebb és legmenőbb srác, akit ismerek. Mindig is olyan szerettem volna lenni, mint te! Fogadni mernék, hogy a többieknek is te vagy a példaképe általános iskola óta. És mi ez a duma arról, hogy nem vagy jóképű? Teljesen el vagy tévedve. Istenem, hogy gondolhatsz ilyeneket?

Geréb megcsóválta a fejét, Boka pedig csak némán nézte őt. Túl szép volt az egész, hogy igaz legyen, de valahogy mégis látta barátja arcán, hogy teljesen őszintén beszél. Ő pedig szeretett volna hinni neki.
Geréb váratlanul elrugaszkodott a faltól, majd közelebb hajolt hozzá.

– Azt pedig felejtsd el, hogy Áts Feri elvehet tőled. Már nem vagyunk gyerekek, nem adom be olyan könnyen a derekam. Meg egyébként is… – Geréb egészen belehajolt Boka nyakába, majd mosolyogva a fülébe suttogott. – A jófiúkra bukok, akik becsületesek és helyén van a szívük. Főleg a szép fekete szemű fiúkra.

Geréb egy apró és szinte észrevehetetlen csókot lehelt a nyakára, de Boka így is beleremegett. Az érzékei teljesen kiéleződtek, tisztán érezte a puha ajkakat a bőrén, még ha csak egy leheletnyi ideig is értek hozzá.
Geréb egy elégedett vigyorral hajolt el tőle, de Boka nem bírta tovább türtőztetni magát: nem érdekelve, hogy mit gondolnak a háttérben lévő mozilátogatók, magához húzta és szorosan a karjaiba zárta a barátját.

– Ne haragudj. Egy ostoba voltam. Már megint.

– Úgy látszik, hogy felváltva vagyunk hülyék – nevetett Geréb, ahogy belefúrta arcát a pólójába és belesimult az ölelésébe.

Egy pillanatig csak ölelték egymást némán, és Boka úgy érezte, hogy ezért az ölelésért talán még meg is érte féltékenykednie. Barátja olyan közel bújt hozzá, hogy érezte a leheletét a nyakán, szívük pedig ugyanarra a ritmusra dobogott.

– Hazamegyünk? – kérdezte halkan pár másodperc elteltével, ahogy belesimított a piszkos szőke hajtincsekbe. – Vagy szeretnéd, ha visszamennénk nézni a filmet?

– Nekem Barabás javaslata sokkal jobban tetszik – suttogta csalafintán Dezső, mire Bokának egy pillanatra el kellett gondolkoznia, hogy mit is mondott nekik Barabás. Avagy, hogy mit is üvöltött, amikor ők elhagyták a vetítőtermet. Amikor leesett neki a dolog, akkor elképedt és paprikavörös arccal húzódott hátrébb barátjától.

– Ó. Mármint… Mármint itt szeretnéd? A moziban? – Bokának a gondolatra felgyorsult a szívverése, a gyomra pedig szaltót vetett. – Nem gondolod, hogy ez… Hogy inkább nálunk…? – A fiú alig találta a szavakat.

– Szerinted kibírom addig? Miután ilyen aranyosan féltékenykedtél meg ilyen szemekkel nézel rám?

Geréb rávillantotta legellenállhatatlanabb és legszebb vigyorát, Boka pedig abban a pillanatban tudta, hogy már megint elveszett. Habár a józan ész azt diktálta, hogy menjenek haza és a szobája kényelmében folytassák az estét, de Dezső mellett ritkán lehetett bármiféle racionális döntést hozni. Főleg, amikor így mosolygott rá és ilyen csalafinta szemekkel méregette őt.

Így már nem is volt igazán csoda, hogy amikor a fiú megragadta a karját és behúzta őt a férfi mosdóba, akkor Boka elfelejtette minden ellenvetését, ami alapjáraton meg kellett volna forduljon a fejében. Elfelejtette, hogy egy nyilvános helyen vannak, elfelejtette, hogy ez egyáltalán nem etikus, és elfelejtette, hogy bármikor rájuk nyithatnak. Csak barátja gesztenyebarna szeme lebegett előtte.

Geréb pedig szinte rögtön benyomakodott vele a legközelebbi fülkébe, majd nekiszögezte őt az ajtónak. Egy pillanatig csak nézték egymást mélyén és jelentőségteljesen, Boka pedig érezte, hogy egyre inkább ellepi őt az izgalom.

– Nem hiszem el, hogy ekkora őrültségbe belerángatsz – suttogta ködös és vágytól fűtött hangon, miközben egyik keze Geréb tarkóján pihent és gyengéden simogatta a haját.

– Be kell bizonyítanom, hogy én menőbb és érdekesebb vagyok, mint Áts Feri – húzta fel a vállát ártatlanul Geréb, majd kacsintva hozzátette: – Azt hiszem, hogy én is féltékeny vagyok.

Azzal meg sem várva a választ lecsapott az ajkaira. Birtoklóan és keményen, belefojtva minden szót és ellenvetést Bokába. És a fiú rögtön elfelejtette, hogy mit akart mondani, mert Dezső teste immár teljesen nekifeszült, ő pedig még jobban magához húzta őt és szenvedélyesen visszacsókolt. Esze ágában sem volt ellenkezni.


Boka azt szerette a csókjaikban, hogy Dezső mindig úgy tapadt az ajkaira, mintha soha nem lenne újabb alkalom. Minden egyes csókja jelentőségteljes volt és mély, és a maga módján tökéletes. És ez az alkalom sem volt másmilyen.
Boka szerette volna, ha ez a pillanat örökké tarthat, de a vágy egyre inkább átvette felette az irányítást. A keze lassan lecsúszott a fiú hátán, egészen a pólója szegletéig. Finoman nyúlt az anyag alá, és szinte áramütésként érte, ahogy barátja forró bőrét érinthette.

Geréb ekkor elszakadt az ajkaitól, majd mélyen belecsókolt a nyakába. Lágyan szívogatni kezdte a bőrét, pontosan ott, ahol Boka torkát enyhe borosta borította. Geréb egyszerűen megőrült érte, mindig hangoztatta, hogy mennyire vonzónak és dögösnek találja. Habár a szakáll már túl sok lett volna, de abban kiegyeztek, hogy a gyenge borosta tényleg jól áll a fiúnak.

Boka élvezettel hajtotta hátra a fejét, hogy a fiú ajka jobban a bőréhez férhessen, ő pedig cserébe lágyan simogatta tovább Dezső hátát. Aztán megérezte, hogy barátja elkezdi kicsatolni az övét, és hirtelen minden vér a lenti testrészébe tódult.

– Hm, ennyire vártad, hogy végre megérintselek? – kérdezte incselkedve Dezső, miközben egyik kezét lassan becsúsztatta Boka alsóneműje alá.

A fiú ajkát egy vágytól fűtött sóhaj hagyta el.

– Mióta megkaptam az idétlen leveled… Nehéz másra gondolni – válaszolta elfúlóan, ahogy fekete szemeit a másikra emelte. Szeretett volna ő is kicsit incselkedni és visszaszólni, de ahogy megérezte Geréb ujjait legféltettebb testrésze körül, már nem volt egy frappáns gondolata sem.

– Hogy képzelted el? A kezemmel? Vagy a számmal? – Dezső lehelete ismét a nyakán játszott, miközben óvatosan megsimította a férfiasságát. – A számmal izgalmasabb lenne, nem gondolod?

Azzal finoman elszakadt a fiú nyakától, majd határozottan a térdeire ereszkedett. Boka lélegzete elakadt, annyira hihetetlen és helytelen, de ugyanakkor izgató volt barátját így látni. Ahogy felnézett rá a barna szemeivel, teljesen kiszolgáltatottnak tűnt. Mint aki csak az ő kegyeitől függ.

– Biztos vagy benne, hogy tényleg itt akarod? – kérdezte tőle száraz torokkal, nagyot nyelve.
Geréb hirtelen elmosolyodott, majd közelebb hajolt az ágyékához.

– Jancsi, ne gondolkozz már annyit! – suttogta mindössze pár centiméterre a férfiasságától, és mielőtt Boka egyáltalán elgondolkozhatott volna azon, hogy hogyan kell nem gondolkoznia, Geréb már az ajkai közé is fogadta őt. És megszűnt a világ létezni.

A fiú szájából egy hangtalan, mély sóhaj tört fel. Geréb ajka forró volt, puha és tökéletes, és úgy ölelte őt körbe, hogy nem maradt egy józan gondolata sem.

– De-dezső – suttogta egészen halkan és reszketegen, mert soha nem volt igazán hangos, főleg nem az együttléteik során, és barátja a neve hallatára csak még intenzívebben zárta őt az ajkai közé, majd mohón közelebb hajolt, hogy még ugyanabban a pillanatban eltávolodjon. És ezt megismételte újra, majd újra és újra. Ritmusosan kezdett mozogni körülötte.

Boka pedig csak szaggatottan sóhajtozott, egyik kezével Dezső sötétszőke hajába túrt és akaratlanul is megszorította a fiú tincseit. Vadul, keményen. Barátja erre még szenvedélyesebben kebelezte be őt, ő pedig hátra vetette a fejét a mosdó ajtaján. Csak ekkor realizálta ismét, hogy hol vannak és mit csinálnak. És a helyzet már inkább izgalomba hozta őt, minthogy feszélyezte volna, mert amennyire illetlen volt és bűnös, pont annyira volt izgalmas és új. És csodálatos.

– Gyönyörű vagy így – suttogta kipirult arccal Dezső, ahogy egy pillanatra elszakadt tőle és a nyelvét lágyan végighúzta a férfiassága mentén. Őrjítő érzés volt.
Te pedig egy nagy bolond, akarta válaszolni Boka, de amikor meglátta, hogy barátja egyik kezével a saját alsóneműje alá nyúl és finoman kényeztetni kezdi magát, akkor bent akadt minden szava.

Talán ez volt a legizgalmasabb és legerotikusabb dolog, amit valaha látott: Dezső a térdein egyensúlyozva, ajkai a férfiassága körül, miközben saját magát kényezteti. Egy mozinak a mosdójában. Egy mozinak a mosdójában! Ezt nem hiszem el!!

– Dé… Nem bírom már sokáig – nyögte ki halkan, és hihetetlen volt, hogy mennyire elvesztette a kontrollt és az önuralmat, amit általában olyan ügyesen a kezében tartott. Most azonban úgy érezte, hogy lassan megőrül és szétesik a millió érzelemtől.

És akkor a háttérben hirtelen kinyílt a helyiségnek az ajtaja, neki pedig a szíve a torkába kúszott, mert valaki bejött, és valaki számára teljesen nyilvánvaló lesz pillanatokon belül, hogy mit művelnek, ő pedig próbálta bent tartani a lélegzetét és a kezével jelezni Dezsőnek, hogy álljon meg, várják meg, amíg az illető kimegy és csak ne mozduljanak.

Barátja azonban csak szélesen elmosolyodott, majd ezúttal sokkal mélyebben és vadabbul vette szájába erekcióját. És Boka akkor akaratlanul is felnyögött, a feje pedig ismét a mosdó ajtajának feszült.

Úristen. Uram isten. Mit művelünk?

Mindkét kezét a szájára tapasztotta, de már késő volt, az illetőnek minimum süketnek kellett volna lennie ahhoz, hogy ne hallja meg, hogy mi történik a fülkéjükben. Boka arca égett a szégyentől és az izgalomtól, de csak egy pillanatra tudott erre gondolni, mert már annyira közel járt a csúcshoz, hogy úgy érezte, hogy mentem elájul a visszafojtott érzelmektől.

Már csak homályos szemekkel látta, hogy Dezső is egyre hevesebben húzza végig ujjait a saját férfiasságán, azt pedig már csak az elméje egy eldugott kis zuga érzékelte, hogy az illető, aki bejött a mosdóba, közben végzett a dolgával.
Azt viszont tisztán hallotta, amikor megjegyezte:
– Valakinek legalább jól alakul az estéje. Mindent bele, haver!

Azzal kiment, Boka pedig leengedte a kezeit, de csak azért, hogy ismét beletúrjon Geréb hajába és a gyönyörtől halkan elkiáltsa magát.

Nem bírta tovább, és Dezső egyre hevesebb mozdulataiból érezte, hogy ő sem bírja már, és hirtelen erősen megragadta a fiú tincseit, majd elhúzódott a szájától. Elég volt egyetlen pillantást vetnie barátja felhevült arcára, vörös ajkaira, kéjtől csillogó szemeire, és vége volt. Még abban a pillanatban elélvezett, végig Dezső arcán, aki egy pár másodperccel később követte őt a megsemmisülésbe.

És Boka a fejében gyorsan kijavította magát: ez volt a legizgalmasabb és legerotikusabb dolog, amit valaha látott. És akár helytelen, akár nem, de ezt a csodálatos látványt nem cserélné már el semmiért.

– És még én vagyok a gyönyörű, mi? Látnod kellene magad, Dezső – pihegte nagy levegőket véve, mire legnagyobb meglepődésére a másik kissé elpirult.

– Úgy gondolod? – kérdezte a fiú szégyenlősen, verejtéktől csillogó homlokkal és kócos hajjal. Teljesen eltűnt hangjából a szokásos merészség és lazaság. Ezek szerint ő sem volt mindig biztos magában.
Boka lágyan elmosolyodott, ahogy segített neki felállni a földről.
Még mindketten sóhajtoztak kissé az orgazmus utóhatásától, de már egyiküknek sem voltak ködösek a gondolatai. Főleg nem Bokának. Szeretetteljesen nézett a másik szemeibe.

– Te vagy a leghelyesebb srác, akit ismerek. Szerinted miért voltam annyira féltékeny?

– Szóval már nem vagy az? – Geréb is elvigyorodott, miközben mindketten elkezdtek tisztálkodni. Legalább volt valami haszna annak, hogy egy mosdóban vannak, minden a rendelkezésükre állt.

Boka csak megcsóválta a fejét, ahogy közelebb lépett hozzá. Egy lágy csókot nyomott barátja hajába.

– Ha einstandot akar rád adni, akkor állok elébe.

Dezső erre elnevette magát, majd belebokszolt a vállába.

– Újabb háborúba kezdünk, de ezúttal nem a grund lesz a tét, hanem én? Ez elég jól hangzik. Mindig is én akartam a középpontban lenni.

– Na látod. Minden kívánságodat valóra váltom.

Boka is elmosolyodott, majd ismét a karjaiba zárta barátját, aki csak jólesően hozzábújt. Dezső valami olyasmit suttogott közben, hogy „milyen szerencsés srác vagyok”, ezt Boka nem igazán hallotta, de talán nem is számított.

Csak szorosan egymásnak feszültek és apró, puha csókokat váltottak, miközben hagyták, hogy mindkettőjüknek rendeződjön a szívverése. Jó volt így lenni, nem törődve semmivel, csak egymással. Nyugalomban. Szerelemben.


Aztán a valóság lassan mindkettőjük elméjébe visszakúszott és érezték, hogy ideje távozniuk. Geréb lassan elhajolt tőle, majd óvatosan, kissé bizonytalanul kézen fogta őt. Boka szinte rögtön viszonozta a gesztust, határozottan és bátran megszorította az ujjait. Ismét összemosolyogtak.
Így léptek ki a mosdóból, együtt, nem érdekelve, hogy mit fognak gondolni mások.


Odakint legnagyobb meglepődésükre az egyik kanapén Áts Ferit találták, aki éppen nagyban magyarázott valamit a telefonjába és félig-meddig feküdt a fekete bútoron. Boka talán nem is azon lepődött meg igazán, hogy már megint az útjukba került – ezen az estén szinte már természetes volt –, hanem hogy olyan ábrándos és szelíd arckifejezéssel beszélt a készülékbe, amit még soha nem látott a fiú arcán.
Igazából nagyon idejük sem maradt feldolgozni a helyzetet, mert Feri pont abban a pillanatban tette le a mobilját, majd rögtön kiszúrta őket magának.

– A barátnőm volt az, Klári – kezdett bele kérdezés nélkül. – Eszméletlen a csaj, fél órát bír megállás nélkül beszélni. De nem tudom egyszerűen megunni a hangját, értitek? – nevetett fel a fiú, majd derűsen és fejcsóválva hozzátette: – Ki gondolta volna, hogy egyszer találok majd egy csajt, aki fontosabb lesz, mint a legújabb Marvel film? Hihetetlen.

Boka és Geréb egy pillanatig tágra nyílt szemekkel nézte a széles vállú, magas fiút és egy hang nem jött ki a torkukon, szinte csak tátogtak a döbbenettől. Nem tudták, hogy hirtelen mit reagáljanak.

Aztán egymásra néztek, majd váratlanul és egyszerre tört ki belőlük a nevetés. Bokából halkan és lágyan, Dezsőből pedig hangosan és önfeledten.

Áts Ferinek pedig fogalma sem volt, hogy mi ütött beléjük, csak kelletlenül elhúzta a száját és valami olyasmit motyogott, hogy „mindig is furák voltatok” meg hogy „ti aztán tényleg összeilletek” és mindenféle elköszönés nélkül, gorombán otthagyta őket.


Boka pedig csak tovább nevetett és arra gondolt, hogy talán – kivételesen – meg is érdemelték a rideg búcsút.








Megj.: Sziasztok! :) Tudom, rég volt friss, de nem feledkeztem ám meg Bokáról és Gerébről. :) Ezt a kis (nagy?) szösszenetet különösen élvezetes volt írni, mert megjelent végre Áts Feri meg a bandája, akikkel jó volt picit szórakozni. Remélem, hogy tetszett a kis összezördülés a fiúkkal, természetesen Ferinek a későbbiekben is lesz szerepe. ;) Szeretettel várom most is a véleményeket!



<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)