Egy pohár gondűző borocska mellett írta: Irina Jeraslova

[Kritikák - 0]

+++ betűméret ---


Phichit a saját nappalijában ült. Filmet nézett. Bal kezében a távirányító, jobb kezében bor. Tokaji Aszú, hatputtonyos, 2008-as. Nem mintha értene hozzá. Nem mintha érdekelné. Nem figyelt a filmre. Ez nem is volt baj, hiszen egy kaszabolós horror ment a TV-ben, amúgy sem szereti. Gondolkozott. Egyszerre a semmin és a mindenen, de főleg azon, hogy hol siklott ki az élete. Merthogy kisiklott, az biztos! Csak még nem tudta, hogy hol…

Amikor nem kereste Yuurit? Nem, hiszen még barátok, ha már nem is olyan jók, mint régen, de barátok. Yuurinak jó élete van. Összejött Victorral, Victor Kibaszott Nikiforovval, egy most négyéves ikerpárt nevelnek már majd’ három éve és boldog. Boldog. Ő, Phichit mit cseszett el, mit, hogy nem lehet boldog?!
Találkoznak még, igen, de egyre kevesebbet. Phichit nem akar rossz barát lenni, de egyszerűen fáj azt látni, hogy Yuurinak mindene megvan, ami neki nincs. Szerető család. Ez az a dolog, amit ő sohasem ismert. Nem nyert a Grand Prix Finalon? A szüleit nem érdekelte, mekkora teljesítmény, hogy egyáltalán idáig eljutott. Nem! Nem nyert, ezért nem volt érdemes küzdenie! Hiszen az a majdnem már soha nem lesz igen…

Úgy gondolta, sok lesz mára a borból, nem akar lerészegedni. Kikapcsolta a TV-t, még mindig nem fogva fel, hogy mit is nézett olyan bőszen, és elindult a hálószoba felé.

- Igen, elég is a mai napból. Majd holnap megfürdöm…

Csöngettek. Valaki van olyan pofátlan hogy hajnali kettőkor… – gyorsan ellenőrzi az időt – igen, hajnali kettőkor becsönget. Divat ez Amerikában, becsönget és elfut, nem foglalkozik vele, ment tovább a hálóba. Megint csöngettek. Az idegesítően boldog dallam végigzongorázik a ház minden egyes mozdítható, s ezáltal hangot adó felületén. Utálja, gyűlöli, és már fogalma sincs róla, miért ezt állította be. Talán mert régen szerethette, de nem biztos…

Az ajtó előtt Chris áll. Vagyis állna, de eddig az ajtóba támaszkodhatott, így eldől. Befelé. Phichitre. Egyértelmű, hogy részeg, csak úgy szivárog belőle az alkohol szag, kezében egy még bontatlan üveg whisky, és Phichit hirtelen ingert érez arra, hogy elvegye tőle, és megigya a felét. Mindkettőt.

Beengedi, és próbál nem törődni a ténnyel, hogy Chris részegen mennyire barátságos. Mert minden kétséget kizáróan az. Phichit ismét rájön, mennyire, amikor Chris egyből rátapint a lényegre, és korai ágyba vonulásának egyik igencsak nyomó, kényelmetlen okára. Avagy az alkohol által felerősített ingerekre szépen és gyorsan, valamint hiperérzékenyen reagáló merevedésére. Hogy mitől izgult fel, az számára is rejtély.

Arra is rájön, hogy ő maga sem csak kicsit részeg, amikor Chris megcsókolja. Mert megteszi, meg ám. És ő nem tiltakozik, hanem élvezi. Élvezi, mert Chris egy idióta. Egy szexi idióta. Aki tud korcsolyázni. És szexi. És jól csókol. Nagyon jól.

Elszakítja tőle az ajkait, és leteszi a nappali asztalra a Jack Daniel’s üvegét. És megcsókolja. Igen, valószínűleg nagyon részeg lehet. Chris akármennyire is bohókás, szexi férfi, tud megértő is lenni. És ez baj Phichit számára. Baj, mert ha nem vigyáz, beleszeret Chrisbe. Viszont Chris a futókapcsolatok híve. Phichitnek nincsenek ábrándjai, ha holnap egy ágyban is ébredne Chrisszel, a férfi reggeli után lelép. Le fog lépni, mert mindig lelép. Lelép, mielőtt túl forró lenne a lába alatt a talaj. Mert ez a normális.
Phichitnek viszont egy párkapcsolat kéne. Tartós. Komoly. Egy férfival. A szülei és mások szerint lehet akármilyen torzszülött, ő attól Pichit, hogy a férfiakat szereti. Ha a nőket szeretné, más ember lenne. De ő Pichit, ő a férfiakat szereti, ő csalódott a szüleiben és csalódni fog Chrisben. Mindig csalódik Chrisben, mert Chris mindig lelép, elmegy, és hetekig nem látja, aztán megint befut, csakhogy megfektesse Phichitet, majd megint lelép. Mert neki semmit nem jelent.

Phichitnek viszont igen. Sajnos. És Pichit felejteni akar. Ezért borozgat. És részeg. Chris pedig rászedi. Mert megteheti. Mert tudja, hogy megteheti. Chris kegyetlen. De Chris. Ha nem lenne ilyen kegyetlen, nem is lenne Chris, és Pichit nem szeretett volna belé. Úgy látszik, Phichitnek sosem elég az, ami elérhető. Pichit mindig valami más után fog vágyakozni. Valami után, ami úgysem lehet az övé.

De Chris most az. Néhány órára, de az. Az övé, csak az övé, és nem kell rajta osztoznia. És ez megnyugtató. Ha néhány órára is, de megnyugtató…


Phichit és Chris néhány év múltán jókat nevetnek azon, hogy mit össze nem szerencsétlenkedtek, amíg sikerült összejönniük. Mert az este másnapján Chris nem lépett le. Phichit pedig nem küldte el. Az évek távlatából vicces, tényleg az, együtt nevetnek a többiekkel, nem is gondoltak bele, hogyan nézhetnek ki kívülről. Viszont mindketten tudják, hogy fájt. Akkor és ott fájt. De most a nappaliban borozgatnak, és nézik a TV-t. Tokaji bor, 2008-as évjárat…

Ott Beszélgetnek Egy Pohár Gondűző Borocska Mellett.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)