Vörös Angyal írta: Irina Jeraslova

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---


Egy árnyék vetült rám, valami eltakarta a napot. Kinyitottam a szemeimet. Nem valami, hanem valaki. Lily. Lily Evans. A legjobb barátom.

Anya, én azt hiszem… azt hiszem, hogy Ő szép. Igazán szép.

- Gyere, Pers! Mindjárt ebédidő! – Szeretem. Szeretem a hangját, ahogy hozzám szól. Ő az egyetlen ember, aki kedves velem, mióta Anya meghalt. Szeretem a vörös, göndör haját, ahogy játszik vele a szél. Szeretem, hogy valahányszor rám néz, felcsillannak azok az utánozhatatlanul zöld szemei. Talán Ő is…? Nem.

Anya, emlékszel, amikor azt mondtad, hogy angyalok márpedig nem léteznek? Annyira nem hittél bennük, hogy kijelentetted, ha találok egyet, akár haza is vihetem. Anya, én szeretném Hazavinni Őt… , de inkább nem adok okot apának még több verésre, főleg nem Előtte. Anya, én azt hiszem, beleszerettem egy Angyalba.

Utána megyek, bár fogalmam sincs, hogy hová tartunk, de nem zavar. A Pokolba is utána mennék, kérnie sem kell rá. Hozzájuk megyünk, a szülei kedvesek és tudják azt, amit Lily és Petunia nem, tudnak apáról, tudják, hogy miért hordok nyáron is pulóvert és mégis kedvesek. Ha nem látnám a hihetetlen kontrasztot Petunia és Lily között, azt mondanám, hogy ez a család maga a jóság.

De látom a különbséget, látom Petunia szemében a végtelen rosszindulatot és kárörömöt, valahányszor a húga elront valamit. Petunia és én gyűlöljük egymást, gyűlöljük, úgy, ahogy senki mást a világon. Gyűlölöm, sokkal jobban, mint James Pottert, sokkal jobban, mint a Tekergőket, jobban, mint az apámat, a nevemet. Piton.

James Potter és a Tekergők bántják a mardekárosokat, bántanak mindenkit, aki nem tetszik nekik, de Lilyvel kedvesek. Lupin még ki is jön vele, hasonló a személyiségük. Ártalmatlanok mind. Legalábbis Rá nézve. De Petunia…

Petunia ott tiporja sárba a húgát, ahol teheti, ott üt, ahol tudja, hogy a legjobban fáj neki, akkor alázza meg, amikor a legtöbben figyelnek, és Lily mégsem csinál mást, csak áll, mosolyog, és töretlenül szereti. Tisztelem érte, tisztelem az erejéért és kitartásáért, mert tudom, hogy én ezt nem tudnám végigcsinálni, nem menne, talán csak Érte. Talán.

Lehet, itt ütközik ki a legjobban, hogy melyikünk a griffendéles és melyikünk a mardekáros.

Valahányszor arra gondolok, hogy mennyire gyűlölöm őket mind, hogy mennyire visszaadnám nekik, amit velünk tesznek, mindig szembejutnak a szavak, amiket nem is olyan régen, a halálod előtt valamivel mondtál nekem. Anyu.
A gyűlölet nemcsak vakká és süketté, de hihetetlenül ostobává is tesz. És fiam, a bosszú a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget, mert nem lesz már semmi, ami átvegye a gyűlölet helyét. Üres leszel, mert útközben elhagytad azokat, akik szeretnek. Tapasztalatból mondom.

Én pedig nem tehetek semmit. Az égvilágon semmit, mert ez az Ő élete, és nem dönthetek helyette. Tudom, hogy én nem tehetem boldoggá. Soha. És ez fáj. De ha csak a barátja lehetek, a legjobb barátja, akkor már ez is több, mint amit a legtöbben kapnak, ez is elég ahoz, hogy viszonylag boldog legyek.

Ha pedig segíthetek megtalálni neki azt a személyt, aki boldoggá teszi, legyen férfi, nő vagy véla, én is boldog leszek. Mert egy boldog mosoly az ajkán többet ér az én boldogságomnál, szóljon az bárkinek. Nekem csak annyi a dolgom, hogy nem hagyom, hogy átverjék. A boldogsága többet ér bárki életénél, még az enyémnél is.

Anya, lehet, hogy beleszerettem egy Angyalba. És azt hiszem, a mosolya most még nekem szól.”



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)