Szivárvány és Holdsarló írta: Saszta

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Zuhanás


- Itt vagyok, Dora, ne sírj, itt vagyok…

Még most is hallod a hangját, amint a füledbe suttogta ezeket a szavakat, valahányszor aggódó arccal, kivörösödött szemekkel vetetted magadat a karjaiba, mikor férjed végre valahára átlépte házatok küszöbét.
És te mindig menedéket kerestél ölelésében, és engedted, hogy a megkönnyebbüléstől előtörjenek belőled az eddig visszafojtott könnyek.

- Itt vagyok, Dora, ne sírj, itt vagyok…

Dörmögte lágyan, s közben megnyugtatóan simogatta a hátadat és a hajad, majd gyengéden letörölte könnycseppjeidet, és apró csókot nyomott arcodra, amit te szenvedélyesen viszonoztál. Nemsokára pedig mindketten elvesztetek az egymás iránt érzett szerelemben, és hagytátok, hogy ez az érzés minden kétségeiteket és félelmeteket tovaűzze.

- Itt vagyok, Dora, ne sírj, itt vagyok…

Mondta mindig, valahányszor egy-egy rémálom után, zaklatottan, sírva felriadtál, ő pedig azonnal szorosan átkarolt. Szemében láttad a szomorúságot és az aggodalmat, és azt, hogy mindent megtenne azért, hogy téged újra boldognak lásson.

- Itt vagyok, Dora, ne sírj, itt vagyok…

Még most is hallod ezt a lágy, kissé rekedtes dallamot, amikor élettelen testét öleled, és zokogva borulsz rá mellkasára, de már nem hallod szívének megnyugtató dobbanásait.
Hisztérikusan szólongatod őt, de tudod, hogy már hiába, férjed már halott, s nem jön vissza hozzád soha többé. Nem fog belépni többé házatok ajtaján, nem fog rád mosolyogni, nem emeli rád ragyogó, borostyánszín tekintetét, nem ölel át többé, és nem fogja a füledbe suttogni azokat a szavakat.
Kezedet az ő vére szennyezi be, és úgy érzed, hogy az egész világ apróra zsugorodott össze, és hirtelen a teljes sötétség az egyetlen, mi körülölel téged.

- Itt vagyok, Dora, ne sírj, itt vagyok…

Hangja közvetlen mellőled jön. Végre felriadsz, és reszketve ülsz fel az ágyon. Remus ott fekszik melletted, és aggódva pislog rád a félhomályban. Patakokban folynak a könnyek arcodon, és nem akarsz hinni a szemednek. Szerelmed felül, és hátulról átkarol, majd végigsimít a karodon, és végül gyengéden domborodó pocakodra teszi kezét.

- Itt vagyok, Dora, ne sírj, itt vagyok… - dörmögi a füledbe, és gyengéd puszit nyom fejed búbjára. Nem kérdezi, miért sírsz, hisz pontosan tudja. Ahogy egyre vészterhesebb felhők gyülekeztek az égen a varázsvilág feje felett, úgy vált egyre gyakoribbá ez a jelenség. Csak remélni tudod, hogy rémálmaid sosem fognak valóra válni, és Remus mindig itt lesz, hogy a füledbe suttogja:

- Itt vagyok, Dora, ne sírj, itt vagyok…


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)