Szivárvány és Holdsarló írta: Saszta

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Levélhalom


Drága Remus!

Még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a múltkori veszekedésünket. Tudom, hogy azt mondtad, hogy felejtselek el és ne is keresselek többé, de ezt egyszerűen nem tudom megtenni…
Már huszonhárom napja nem láttalak, és még csak egy szót sem hallottam felőled. Huszonhárom napig tartottam magam a kérésedhez, és meg sem próbáltam felvenni veled a kapcsolatot semmilyen formában. Ám képtelen vagyok ezt tovább folytatni.
Megöl az aggodalom, hogy mi lehet veled ott a vérfarkasok között! Már napok óta nem tudok aludni, annyira kikészít ez a bizonytalanság.
Bármit mondasz is, még mindig eszeveszettül szeretlek. Nem érdekel, hogy havonta csak egyszer láthatlak majd, mert vissza kell menned, hogy folytasd ezt az őrült küldetést, vagy, hogy nincs pénzed és idősebb vagy nálam! Veled akarok lenni…
Ó, Remus, annyira hiányzol! Megőrülök azért, hogy akár csak egy szót halljak felőled!

Kérlek, írj!

Szeretlek:
Tonks
1996. október 3


Kedves Nymphadora!

Nem kell aggódnod, minden a lehető legnagyobb rendben van velem. Egyébként is, kértelek, hogy felejts el, s még csak egy gondolatot se pazarolj rám!
Nem is terveztem válaszolni neked, de nem akarom, hogy miattam álmatlan éjszakáid legyenek. Nem érek annyit…
Úgyhogy most először és egyben utoljára írok neked, és ebben a levélben ismét elmagyarázom, miért nem lehetünk együtt. Remélem ezúttal megérted, és nem kell többé újra és újra összetörnöm a szívedet. Nem akarok fájdalmat okozni neked, de nem tehetek másként…
Én nem vagyok hozzád való! Nem csak arról van szó, hogy túl öreg vagyok egy ilyen fiatal és szép boszorkányhoz, mint amilyen Te vagy, de emellett még szegény és veszélyes is vagyok! Minden tulajdonom elfér egy ládában, nincs semmilyen keresetem, és csak a nyomoromon osztozhatnál. És ha még ez nem lenne elég, a tetejében még vérfarkas is vagyok, és havonta egyszer gyilkos fenevaddá változom!
Te még oly fiatal vagy, előtted az élet, ezer más, hozzád való, fiatal férfi közül választhatsz! Miért akarnál hát éppen engem? Pont engem, aki csak fájdalmat és megaláztatást tud adni neked?

Kérlek, ne keress többet!

Remus
1996. október 7


Remus!

El sem tudod képzelni, mennyire megörültem, mikor a bagoly levéllel a csőrében érkezett vissza hozzám! Kissé tartottam tőle, hogy nem fogsz visszaírni…
Ám mikor elolvastam a leveledet, egyből lehervadt a mosoly az arcomról.
Jajj, Remus, mégis hogy gondolhatsz ilyeneket! Tényleg azt hiszed, hogy ezek érdekelnek engem?! Mert nem! Mindez nem számít, megoldunk mindent, csak kérlek, hagyd abba ezt az őrültséget! Nem számít az a tizenvalahány év korkülönbség, és az, hogy szegény vagy! Tudom, hogy szívesen dolgoznál, ha tehetnéd, én meg keresek elég pénzt ahhoz, hogy kettőnknek is elég legyen.
És hogy veszélyes vagy… Merlin szerelmére, auror vagyok, meg tudom védeni magam! Egyébként is, a likantrópia egy betegség, semmi több! Nem tehetsz róla! S engem egy cseppet sem zavar, ha havonta egyszer elmész pár napra, hogy biztonságos helyen vészeld át a holdtöltét. Ennyit még el tudok viselni, ettől még nem dől össze a világ…

Bármit mondasz is, én úgy szeretlek, ahogy vagy!

Örökké a tiéd:
Tonks
1996. október 8


Drága Remus!

Még mindig nem válaszoltál az előző levelemre, és a múlt heti gyűlésen sem jelentél meg. Körbekérdezgettem mindenkit, senki sem tud rólad semmit. Kezdek aggódni…
Remélem jól vagy, és nem esett bajod! Még mindig komolyan gondolom, amiket előzőleg írtam neked.
Kérlek, gondold át még egyszer!

Írj vissza mihamarabb!

Hiányzol…
Tonks
1996. október 24

Kedves Remus!

Még mindig nem írtál, pedig én minden nap várom a leveledet. Molly azt mondta, egyik nap ott voltál az Odúban. Ez azért kissé megnyugtatott, legalább tudom, hogy nincs semmi bajod. Sajnos én most nagyon el vagyok havazva a munkával. Nap, mint nap egyre több támadásról kapunk jelentést, aminek utána kell nézni, és ez rengeteg papírmunkával is jár, így csak hétvégenként tudok benézni oda. Sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni, pedig már annyira szeretnék beszélni veled!

Még mindig nagyon szeretlek.

Tonks
1996. október 30


Drága Remus!

Most már rájöttem, hogy nem fogsz válaszolni nekem, szóval ez az utolsó levelem hozzád. Bár talán el sem olvasod a leveleimet…
És az is feltűnt, hogy direkt kerülsz engem; sosem vagy hétvégén az Odúban. Pedig én minden héten ellátogatok oda, hátha összefutunk…
Persze tudom, hogy nem leszel ott, de nem bírom ki, hogy ne nézzek be, s ne reménykedjek abban, hogy hátha mégis ott talállak. Jó lenne végre megbeszélni ezt az egészet. Nem futhatsz el előlem örökké…
Ám tudom, hogy jelenleg nem tudok mit tenni. Ha te így akarod, hát legyen. Remélem, idővel rájössz magadtól is, milyen hülyeséget csináltál, és akkor végre megtörik ez a jeges csend kettőnk közt!

Iszonyatosan hiányzol!

És bár tudom, hogy egy idióta, makacs, öreg, szegény, mazochista vérfarkas vagy, de én mindezek ellenére még mindig szeretlek…

A Te Nymphadorád (mert tudom, hogy szereted ezt a nevet, bár fel nem foghatom, miért…)
1996. november 16



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)