Gondolatok örvényei írta: Saszta

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Szárnyak

Ezernyi sebből vérezve ugrasz a mélybe
A sötétség és a halál reményében,
Ám a víz tündöklő felszínén az élet cseppje csillan.

Pörögve-forogva táncolsz az élet és halál peremén,
Azonban az utolsó pillanatban szárnyat ad neked a remény,
S immáron orrod helyén egy sas horgos csőre villan.

Szabadon szállsz keresztül a gyönyörű tájakon,
Hiszen végre nem vár rád több fájdalom,
De e csoda amily gyorsan jött, oly gyorsan el is illan.

Egy vadász puskája vett célba és talált telibe,
S bár még tartod magad a levegőben,
Ám nagyon úgy tűnik; rád több nap már nem virrad.

Kebledben a düh tüze kap egyre nagyobb lángra,
S tested lassan elég, akár a máglya,
Hogy aztán főnixmadárként érjen már a pirkadat.

Immáron egy kalitka fogságában éled napjaid,
S önszántadból adod másnak gyógyító könnyeid,
És sűrűn hullajtod a bánattól megtépázott tolladat.

Egy napon aztán kiszabadulsz börtönödből,
Ám balszerencséd ismét kirángat örömödből,
Mert egyszer csak egy vízi szörny karma fojtogat.

Most az óceán az, mi befogadja vérző testedet,
És a sós víz tisztára mossa bűntől sáros lelkedet,
S így esélyt kapsz arra, hogy újra bontsad szárnyadat.

Végül tiszta lelkű angyalként éledsz újjá,
S a Mennybe szállsz a csillagos égnek taván,
Ahol örök békére lelhetsz, hisz végre elérted vágyadat.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)