Holdpír írta: Saszta

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


Holdsuttogás ~2


Idegesen járkáltam fel-alá Derek új kéglije előtt. Elhatároztam, hogy ma végre elé álok, és elmondom neki, hogy totálisan belezúgtam a morcos képébe, de most, hogy itt voltam a vasajtó előtt, már korántsem voltam ennyire magabiztos. Sőt, kezem-lábam remegett az idegességtől, és az Istennek sem tudtam rávenni magam, hogy bekopogjak azon az ajtón.

Féltem, hogy hogyan fog reagálni rá… Lehet, hogy elküld a fenébe, és soha többé nem is akar látni, vagy egyszerűen csak átharapja a torkomat. Jó, oké, kibelezni biztos nem fog azért, de akkor is olyan kínos lesz ez az egész.

- Jól van, Stiles, nyugodj meg, nem lesz semmi gond! Egyszerűen csak odaállsz elé, és elhívod randira, nem olyan nagy dolog ez! – próbáltam magamba némi bátorságot csepegtetni, nem sok sikerrel.

Végül mégiscsak vettem egy nagy levegőt, és erőteljesen megkopogtattam a masszív ajtót, majd vártam.
Kisvártatva hallottam, hogy elhúzza valaki a súlyos kaput, s a következő pillanatban már Derek durcás képpel, szúrós szemekkel fogadott, én meg se szó, se beszéd beslisszoltam mellette, egy bocsánatkérő pillantás kíséretében.

- Mit szeretnél, Stiles? – szegezte nekem a kérdést azonnal, amint becsukta a vasajtót magunk mögött.

- Öhh… Én csak – felvontam a szemöldökömet, és próbáltam kitalálni valami indokot, miért is kerestem fel őt a lakásán hajnali ötkor. – Szóval… Na, szóval arra gondoltam, hogy – kezdtem bele újra, de ismét elakadtam.

- Nyögd már ki végre! – förmedt rám kissé haragosan. – Van elég dolgom anélkül is, hogy a te lelkedet ápolgassam, most, hogy az Alfák itt nyüzsögnek, és rá akarnak venni arra, hogy megöljem a bétáimat! Úgyhogy, jó lenne, ha gyorsa rátérnél a lényegre, hogy én visszatérhessek a halálból feltámadt nagybátyám stratégiai leckéit hallgatni, ami nem mellesleg nem sokkal élvezetesebb, mint a te ügyes-bajos problémáiddal foglalkozni – fejtette ki a szokásosnál jóval hosszabban gondolatait.

- Öhh… Értem – vakartam meg a fejem. – Akkor nem is zavarok tovább, és megyek is… - kezdtem el zavartan hátrálni az ajtó felé, rádöbbenve, hogy Derek egy pillanatig sem vágyik a jelenlétemre.

Ekkor azonban a mindig mogorva farkas halványan elmosolyodott, majd kissé megenyhülve s némileg bűntudatosan mondta:

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Csak kicsit sok a dolgom mostanában – sóhajtott fel. – Mondd csak nyugodtan, legalább addig sem kell lenyelnem Peter kioktatásait. Mintha ő jobb alfa lett volna, mint én… - forgatta meg a szemét.

- Szerintem remek alfa vagy – vágtam rá egyből. Derek kérdőn felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. – Mármint, persze, csináltál pár hülyeséget, például nem kellett volna minden problémás kamaszból vérfarkast csinálnod, de határozottan jobb alfa vagy, mint az a vérgőzös mámorban fürdő, vendettát hirdető, kómás vérfarkas, aki egyszerűen képtelen halott maradni – hadartam.

Derek halkan elnevette magát. Még sosem hallottam nevetni, de határozottan jól állt neki. Túlságosan is jól… Nevetése mély volt, s kissé ugatásszerűnek hatott, de volt benne valami hihetetlenül férfias. És szexi. Igen, határozottan hihetetlenül szexi volt…

- Szóval, mit is akartál? – kérdezte ismét, próbálva visszaterelni a beszélgetést az eredeti témára. A szeme mosolygott, én pedig elvesztem annak meleg, barna ragyogásában, s nehezen tértem vissza a Földre.

- Ööö... Ja, hogy az... Persze – kaptam észbe végül, majd minden bátorságomat összeszedve egy szuszra elhadartam a mondandómat:

- Igazság szerint azért jöttem hozzád ilyen korán, mert abban reménykedtem, hogy így egyedül talállak majd, és nappal egyébként sem lett volna bátorságom erre, és… Szóval egyébként sem tudtam emiatt aludni, meg régóta érlelődött bennem a dolog, és tudtam, hogy vagy most kérdezem ezt meg tőled, vagy soha, így kipattantam az ágyból, és összeszedtem minden nem létező merészségemet, hogy idejöjjek, és annak ellenére, hogy valószínűleg úgyis nemet mondasz majd, meg lehet szimplán átharapod a torkomat, úgy döntöttem mégis megpróbálom, hátha valami csoda folytán oly szerencsés leszek, hogy megajándékozol a jelenléteddel. A kérdésem pedig az lenne, hogy eljönnél velem randizni? – Miután befejeztem nem mertem a szemébe nézni, és inkább a földet rugdostam a lábammal, és végig a cipőm orrát bámultam. Hosszú csend következett. Túlontúl hosszú. Végül Derek lassan, megfontoltan így szólt:

- Tehát, ha jól vettem ki a szavadból, azt vetted a fejedbe, hogy randira hívsz engem? – kérdezett vissza. Hangjában mosoly bujkált. Én zavartan bólintottam, mire Derek ismét felnevetett.

- Rendben van, legyen – felelte végül, én pedig csodálkozva emeltem rá a pillantásomat. – De semmi giccs! – emelte fel az ujját.

- Ez most komoly? – kerekedtek el a szemeim, mire mosolyogva bólintott.

Egy percig csak néztem őt; a gyönyörű, tökéletes vonásait, az izmos mellkasát, a vidáman csillogó, barna szemeit, és a nevetőráncokat a szeme körül. Majd mikor végre tudatosult bennem, hogy Derek igent mondott a kérésemre, felugrottam örömömben, majd a levegőbe bokszoltam egyet, végül pedig Derek karjaiba vetettem magam, és átöleltem a férfit. Derek kissé meghökkent, és egy pillanatig csak tűrte öleléstámadásomat, majd erősen magához szorított, és gyengéden puszit nyomott a homlokomra. Én rajongással néztem fel rá, mire ismét felhangozz (ma már harmadszorra) szép, bársonyos nevetése, majd elengedett, s kissé eltolva magától így szólt:

- Jól van, ennyi elég is lesz egyelőre, azért ne legyél máris telhetetlen! Most menj, Peter nem épp a türelméről híres, engem meg sajnos szólít a kötelesség. A többit majd a randin bepótoljuk – kacsintott rám, majd kuncogva kitámogatott a vasajtón, én ugyanis fel sem fogtam semmit sem abból, amit mondott. Túlságosan lefoglalt szemének ragyogása, és hívogató ajkainak bámulása, s csak akkor eszméltem fel, mikor mögöttem becsukódott a nehéz tolóajtó.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)