Rózsatövisek írta: Saszta

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


Álmodsz.

Szempilláid meg-megrebbennek, kezed néha görcsösen összeszorul. Talán épp a gyakorlótéren küzdesz pár kurafival, akik megkérdőjelezték kardvívói tudásodat. Vagy éppen engem védesz álmodban, vagy esetleg velem veszekedsz…
Mostanában túl gyakran vitatkozunk. Sokszor apróságok miatt esel nekem, és még az sem zavar téged különösebben, hogy az urad vagyok. Nem mintha valaha emiatt visszafogtad volna magad velem szemben… Elmosolyodok erre a gondolatra, hiszen mint minden mást, ezt is mérhetetlenül szeretem benned; az elképesztően pimasz modorodat, és azt, hogy mindig tudod, mivel hozhatsz ki a sodromból.

Ám az elmúlt időkben nem azért incselkedtél velem, hogy az erődet fitogtasd – mert bosszantóan tisztában vagy azzal, hogy fiatal korod ellenére jóval erősebb vagy nálam -, és bebizonyítsd nekem, hogy neked is hatalmad van énfelettem, hanem pusztán a kettőnk között lévő, tapintható feszültség volt az oka összezördüléseinknek.
A tudat, hogy hamarosan ell kell vennem a húgodat… Megborzongtam pusztán a gondolattól is. Ez az egész mindkettőnknek elviselhetetlen volt, egyikünk sem akarta, hogy megtörténjen. Én el akartam állni ettől, de Te nem engedted…

- Ez a szükséges rossz – mondtad. – Meg kell tenned a népedért, Westerosért és értem is! Ez az első lépés, hogy megszerezd a Vastrónt. És meg kell szerezned! A Vastrón téged illet! – Ezek a szavak még most is itt visszhangoznak a fülembe, miközben nézem, ahogy alszol.

Én azonban nem tudok aludni. Félek attól, hogy elveszítelek… Holnap lesz az esküvő, és ez az utolsó éjszakánk úgy, hogy még szabad vagyok, hogy teljesen a tiéd vagyok! Mert holnaptól hivatalosan már a húgodé leszek. És bár tudom, hogy pusztán csak a nevemet viseli majd, és a szívemet soha senki más nem birtokolhatja rajtad kívül, de mégis tartok attól, hogy mit hoz a holnap.
Rád nézek, és arra gondolok, hogy nem akarom, hogy felkeljen a nap. Soha. Azt akarom, hogy ez az éjszaka örökké tartson, és nézhessem, ahogyan alszol, az idők végezetéig. Gyengéden magamhoz ölellek. Szempilláid ismét megrebbennek, ajkaid pedig halvány mosolyra húzódnak, és hallom, ahogy halkan suttogod a nevemet.

Álmodsz.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)