Rózsatövisek írta: Saszta

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


Esküszegés


Bosszúsan haladsz a folyosókon. Utad most Kisujj bordélyházába vezet, pedig nagyon szeretted volna életed végéig elkerülni azt a helyet. Undorítónak találod minden négyzetcentiméterét. Nem érted, hogy Oberyn miért pont oda hív téged, bár igazából arról se nagyon van elképzelésed, hogy egyáltalán mit akarhat tőled a dorne-i herceg. Idegesít ez az egész szituáció, és gyorsan túl akarsz esni rajta, hogy minél kevesebb időt kelljen eltöltened abban a koszos, pézsmaszagú, gyomorforgató kuplerájban.

Határozottan nyitsz be, és körül sem nézve haladsz tovább egészen a legnagyobb, legdrágább szobáig, ugyanis biztosra veszed, hogy Oberynt ott találod majd. Előtte azonban gyors eligazítást kérsz a bordély tulajdonosától, hiszen jómagad sosem tetted be ide a lábad.
Mikor megérkezel a szobához, kopogás nélkül tárod ki a kétszárnyú ajtót, abban reménykedve, hogy így kellemetlen helyzetbe hozod majd Oberynt, habár jól tudod, hogy a herceget nemigen lehet zavarba hozni. Ám te dühös vagy, és azt akarod, hogy a másik érezze, hogy nem szívesen vagy itt.
Azonban ami a szemed elé tárul, attól teljesen a földbe gyökerezik a lábad, és egy percig csak tátogni tudsz a döbbenettől. Az ágyon ugyanis Oberyn mellett a Te Lorasod fekszik. Méghozzá meztelenül… Ráadásul testük egymásba gabalyodik, és vagy négy másik kurva veszi őket körül. A herceg pedig úgy húzza magához szerelmedet, mintha a tulajdona volna, mintha legalábbis hozzá tartozna, s nem pedig hozzád…

- Á, Renly, hát megérkeztél! – köszönt a herceg vigyorogva, és int neked, hogy jöjj közelebb, ám nem mozdulsz.

- Gyere, és csatlakozz hozzánk! Loras úgy vélte, hogy csúnya dolog lenne a részünkről, ha kihagynánk téged a mókából – mondja incselkedve, miközben kezét cseppet sem gyengéden kedvesed fenekére teszi -, én pedig szívesen osztozok veled hőn szeretett Viráglovagodon – kacsint rád. – Nem vagyok önző, senkitől sem tagadom meg az efféle élvezeteket.

- Az ajánlatot határozottan visszautasítom! – jelented ki végül, amint újra visszatér a hangod, ami a vártnál jóval erősebben, és keményebben cseng.

Szemedből a düh szikrái pattannak ki, és kéksége olyanná válik, mint a haragos tenger. Vádlón meredsz Lorasra, ám a fiú csak vigyorog, és hívogatóan int feléd.

- Ugyan már, Renly, mindannyian tudjuk, hogy ez a legtitkosabb vágyad! Ne kéresd hát magad! – feleli Oberyn, és feláll, majd elindul feléd, és nemsokára Loras is követi őt.

Döbbenten és dühösen hátrálsz, majd becsapod magad mögött a kétszárnyú ajtót, közvetlenül az orruk előtt. Gyomrod apróra zsugorodik össze, és felfordul az undortól. Kebledben csak úgy tombol a harag és a fájdalom. Nem érted, Loras hogy tehetett ilyet, és hogyan hozhatod téged ilyen kínos helyzetbe. Szemedben a csalódottság s a megbántottság könnyeinek apró tűszúrásait érzed, ám nem hagyod, hogy előtörjenek és utat találjanak a felszínre.


Szemed felpattan. Felriadsz, és zihálva ülsz fel az ágyban. Melletted Loras fekszik. Meztelenül. Arcán jókedvű vigyor terül szét, és a könyökére támaszkodva figyel téged. Mérgesen nézel rá.

- Mit álmodtál? – érdeklődik még mindig szélesen mosolyogva, ami, ha lehet, még jobban megszépíti őt, ám te nem hagyod, hogy szájának gödröcskéi - melyek mindig megjelennek, ha mosolyog, s melyeket annyira szeretsz - meglágyítsák szívedet.

- Hogy megcsaltál – szusszantod bosszúsan, és továbbra is vádlón meredsz rá.

- Valóban? – neveti el magát. Csilingelő kacagása átjárja az egész testedet, és egy másodpercig még te is viccesnek találod buta álmodat, de aztán újra felrémlik előtted a kép, amint Oberyn és Loras meztelen teste egymásnak feszül, és máris eltűnik szemedből a jókedv apró szikrája.

- Igen... Méghozzá Oberynnel – mondod ki mérgesen a vádat. Szemed szikrákat szór, ám Viráglovagod továbbra is csak jót mulat az egészen.

- Ez nem vicces! – szólsz rá.

- Szerintem pedig nagyon is az.

- Felajánlottátok, hogy csatlakozzam – folytatod, ám ez csak még nagyobb derültséget okoz Lorasnak.

- És, csatlakoztál? – érdeklődik kajánul.

- Dehogy is! Nekem még álmomban sem jut eszembe, hogy megcsaljalak! – vágod rá méltatlankodva.

- Hmm... Pedig biztos kellemes élmény lett volna – incselkedik veled Loras.

- Úgy gondolod? – kérded olyan hangsúllyal, ami megköveteli a nem választ.

- Nyugalom, csak vicceltem – legyint, majd komolyan hozzáteszi: – Ugye tudod, hogy sosem csalnálak meg?

- Hát pedig elég sokan állnak abban a bizonyos sorban… - Most először tényleg átérzed, mit érezhet Loras, mikor megannyi nő gyűrűjében lát téged a lakodalmakon.

- Még szép, mégis ki tudna ellenállni nekem? – feleli vigyorogva. - Ám engem csakis a sor legelején álló, mellettem fekvő, fekete hajú, tengerkék szemű király érdekel, akinek hűséget esküdtem – teszi hozzá, és mélyen a szemedbe néz, majd beletúr fekete fürtjeidbe, és magához húz, hogy az utolsó szavakat már az ajkaidra lehelhesse.

Testedet édes bizsergés járja át, és minden értelmes gondolat, s vele együtt féltékenykedésed is kiröppen a fejedből, s már csak Loras bódító illatára, mézédes ajkaira, bőrének selymes tapintására, és a fiú egyre sürgetőbb, vágykeltő érintéseire tudsz koncentrálni. Elfelejtesz mindent magad körül, és kettőtökre szűkül le a világ, s úgy érzed, elégsz szerelmeskedésetek szenvedélyes tüzének lángjaiban. Most minden mozdulatod birtokló; tudatni akarod Lorasszal, hogy ő csakis a tiéd, és nem adod oda senki másnak. Ő a tiéd, Te pedig az övé vagy; egymáshoz tartoztok, bármi történjék is.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)