Rózsatövisek írta: Saszta

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Az első győzelem


- Felség – hajolsz meg Renly Baratheon előtt tisztelettudón az első győztes tornád után, míg szád szegletében fölényes mosoly bujkál.

Szinte játszi könnyedséggel nyerted meg a párviadalokat, hiszen a többség teljesen alábecsült téged, és te ezt láttad a szemükben. Ellenfeleid úgy vélték, hogy semmi perc alatt a földbe döngölnek majd, mert hát mégis hogyan is tudna ártani nekik egy tizennégy éves kis aranyifjú, aki valószínűleg egy kardot sem tud megtartani? Ezt a téves elképzelésüket pedig nagyon is a saját javadra tudtad fordítani, s minekután kicsit hagytad, hogy elbízzák magukat (megjátszottad magad és úgy csináltál, mintha valóban alig-alig tudnál harcolni), elég gyorsan át tudtad fordítani az állást, és véget is vetettél a párbajnak, lefegyverezve ellenfeleidet.
Persze ahogy haladtál egyre feljebb és feljebb a tornán, úgy vált egyre nehezebbé a dolgod, mert kezdtek rájönni, hogy bizony keményebb fából faragtak téged, mint amilyennek elsőnek látszik, ám végül csak magad mögé utasítottad mindet. Most pedig, mint a viadal győztese állsz Viharvég ura előtt, ami óriási büszkeséggel tölt el téged.

Ám egy másfajta érzés is vegyül a büszkeség mellé, amit nem igen tudsz hova tenni. Ugyan nem most először találkozol Vele, elvégre mondhatni a szomszédos birodalomban nőttél fel, ám most, ahogy Renly a trónusáról mosolyogva és ámulva néz le rád (mosolya olyan, akár a napfény, szemének kéklő ragyogása az éjjeli, csillagos égre emlékeztet) pedig téged ejt ámulatba. Olyan érzésed van, mintha most látnád Őt csak igazán. A szemébe nézve egyfajta furcsa remegés járja át a lelkedet. Úgy érzed, mintha hatalma lenne fölötted, és kezébe lenne a sorsod (és a szíved is, bár ezt te még nem tudhatod).

- Mi a neved, lovag? – kérdi tőled Viharvég ura.

- Loras Tyrell, uram – feleled -, ám sajnálatos módon még nem vagyok lovag.

- Ha nem vagy lovag, hogy vetted a bátorságot, hogy részt vegyél a lovagi tornámon, és legyőzd még a legkiválóbb kardforgatómat is? – Szemében jókedvű fény csillan, hangja lágyan búg, akár a szellő, melyben nyoma sincsen haragnak. Kérdése érdeklődő, semmint számon kérő, amin megdöbbensz. Nem éppen ilyen reakcióra számítottál.

- Én… - kezdenél bele a már jó előre eltervezett mondókádba, ám Renly leint és a szavadba vág.

- Nem, nem kell válaszolnod, Loras Tyrell, a lényegen mit sem változtatna. Te vagy a torna nyertese, ha lovag vagy, ha nem, így bármilyen kívánságod van, ha hatalmamban áll teljesíteni, megkapod jutalmad – jelenti ki nagylelkűen, amit a nép tapssal jutalmaz. Láthatólag szeretik őt Viharvég polgárai, és pontosan érted is, miért. Mégis ki ne szeretne egy ilyen elbűvölő személyiséget, mint amilyen Renly Baratheon?

- Akkor tégy meg fegyverhordozóddá! – vágod rá egyből határozottan, hiszen pontosan ezért jöttél ide, és verekedted át magad ezen a tornán (azon kívül persze, hogy kimondottan élvezted levenni lábáról a közönséget kardforgatói tehetségeddel, és levakarni a kaján vigyort ellenfeleid arcáról, hogy a vívás végén a tiédre kerülhessen rá az a diadalittas, huncut mosoly), hogy megtehesd az első lépést a lovaggá válás nehéz útján, és Viharvég urának szolgálatába állj.

- Legyen hát, Loras! – emelkedik fel trónusából ünnepélyesen. – Mától fogva fegyverhordozómmá fogadlak! – zengi mély hangján, majd lassan lesétál melléd, és finoman a válladra teszi kezét, te pedig elveszel tengerkék szemének fodrozódó hullámaiban, és nehezen találsz vissza a Földre.

- Köszönöm – leheled végül, még mindig tekintetének fogságában vergődve.

Renly újra rád mosolyog, majd leereszti kezét válladról, és elhaladva melletted jókedvű beszélgetésbe elegyedik a többi úrral. Te azonban még mindig ott állsz, földbegyökerezett lábakkal, és hallgatod szíved kétségbeesett dobbanásait.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)