Holdpír írta: Saszta

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<<


Vérfarkaskölykök


Puff… Nagy csattanás. Hallod, hogy egy bútordarab épp most tört darabjaira. Vagy lehet, hogy az az ajtó volt? Dühösen csörtetsz le az emeletről. A héten ez már a harmadik alkalom, hogy a neveletlen kölykök - kikben vérfarkasgének lakoznak - szétszedik a házatokat, és kezd fogytán lenni a türelmed.
Peter persze szokásához híven most is csak a lépcsőn üldögél, és jót szórakozik azon, ahogy a két fiatal éppen széjjelszedi egymást és a házban lévő összes berendezést.

- Remek, nem is tudom, mi mást vártam tőled, Peter! – morransz rá, amint elhaladsz mellette. – Csodás példakép vagy a gyerekek számára, mondhatom… Csak azt nem értem, hogy ha már úgysem csinálsz semmit sem, miért nem teszel mindenkinek szívességet, és dobod fel a mancsaidat még egyszer? És ezúttal örülnénk, ha halott is maradnál…

- A kedvességed mindig is legendás volt, Stiles – feleli a volt Alfa hanyagul -, viszont nem látom be, minek avatkozzak bele egy kis civakodásba. Egyébként sem az én kölykeim, nem nekem kell engedelmességre tanítanom őket – von vállat.

- Hmpf… Mindig találsz valami kibúvót a dolgok alól, igaz? - puffogod karba tett kézzel, majd a kérdésedre meg sem várva a választ, odasietsz az egymással hadakozó vérfarkaskölykökhöz.

- Tyler, Chadwick, hagyjátok abba most azonnal, különben hívom Dereket, és ő fog rendet teremteni kettőtök között! – szólsz rájuk, s épphogy csak el tudsz hajolni a feléd repülő váza elől. Felsóhajtasz. Egyre inkább úgy fest a helyzet, hogy szükséged lesz párod segítségére, ha azt akarod, hogy este is legyen még tető a fejetek felett. Habár Dereknek azt mondtad, el tudod intézni ezt nélküle is, elvégre ő most fent falkagyűlést tart épp egy fontos ügyben, s nem akartad, hogy a gyerekek miatt meg kelljen szakítania a megbeszélést. E két rakoncátlan, tizennégy és tizenhárom éves gyermek miatt, akiket botor módon nemrég fogadtatok örökbe a közeli árvaházból. Tudtátok jól, hogy mivel testvérek, s ráadásul mindketten vérfarkasok (amit szerencsére az ottaniak nem vettek észre, mert alig egy hete kerültek be az intézetbe), így nehéz dolgotok lesz velük, de azért arra nem számítottál, hogy folyton egymás torkának fognak ugrani, megkísérelve kinyírni egymást, a házat, és a te idegeidet egyaránt.
A két említett természetesen a fenyegetőzésed ellenére sem zavartatja magát, és úgy folytatják a verekedést, mintha meg sem hallották volna szavaidat. A padlón számos karmolás éktelenkedik, a könyves szekrény ripityára tört szét, és mindenütt szétszaggatott könyvek hevernek, az ajtón meg - bár ezúttal egész jól bírta a strapát – egy szép nagy Tyler-alakú horpadás látszódik. A lakás határozottan úgy fest, mintha legalábbis… nos, mintha egy egész farkasfalka csatározott volna itt az imént.

- Elég legyen már, a vérfarkasmindenségit neki! – kiabálsz rájuk ismét, miután Chad nekiesik a riasztóberendezésnek, és az is éghetetlen lármába kezd, jelezve, hogy vészhelyzet van. Te pedig tényleg úgy is érzed, hogy valóban az van, elvégre láthatólag képtelen vagy megfékezni a kölyköket, és mivel vérfarkaserővel sem rendelkezel, így jobbnak látod nem kettőjük közé állni, így pedig egyetlen módszer marad: az ordítozás, ám ez nem tűnik valami hatásosnak.

- Igazán segíthetnél már egy kicsit, ne csak ülj ott, és bámulj! – förmedsz rá Peterre, de ő csak fölényesen mosolyogva nézi a jelenetet. – Látom, jól szórakozol… - morgod oda neki megvetően.

- Úgy látom, egész jól megvagy nélkülem is – feleli, miközben ráérősen odaballag a fotelhez (ami valami csoda folytán még mindig épségben van), és kényelembe helyezi magát -, elvégre még élsz, ez pedig elég nagy szó, s kétségkívül nagy sikerként könyvelhető el!

Épp vissza akarnál vágni neki, ám ekkor valami – egészen pontosan valaki – ledönt a lábadról, majd pár métert csúszol a padlón, hogy aztán egy igencsak mérges Tylerrel találjad szemközt magad. Chad ugyanis úgy döntött, visszaadja a kölcsönt testvérének, csak ő (még épen lévő, a másiknak kárt okozható bútor hiányában) téged szemelt ki, mint célpontot, akihez hozzávághatja a másikat. Te pár másodpercig még döbbenten pislogsz a rajtad elterülő, fiatalabb testvérre - akin jó néhány karomnyom, és egy-két kisebb harapásnyom éktelenkedik -, mire egyáltalán felfogod, mi is történt, majd kapva-kapsz az alkalmon, és erősen magadhoz szorítod Tylert, még mielőtt felpattanhatna, hogy ismét Chadnek ronthasson.

Derek épp ekkor döntött úgy, hogy megelégeli a rendbontást, így pedig eléggé érdekes látvány fogadta őt, mikor megjelent a lépcső tetején; azt látta ugyanis, ahogy te és Tyler egymással hadakozva hemperegtek a padlón, Peter pedig mindezt nyugodtan nézi a fotelből, mintha legalábbis direkt a számára lett volna megrendezve ez az egész műsor. Derek felvont szemöldökkel néz le rád, majd pusztán ennyit kérdez:

- Stiles, Tyler, megtudhatnám, hogy mégis mit csináltok épp? – érdeklődött. Hangjában apró mosoly bujkált, de arca komor maradt. Csak Te láthattad a jókedvű csillogást a szemében.

Te a földön fekszel, kezeddel pedig Tyler lábába kapaszkodsz olyan ragaszkodón, mintha a világért sem akarnád elengedni, míg a fiú négykézláb, vicsorogva próbál kiszabadulni a szorításodból, de pusztán annyit tud elérni, hogy maga után húz a földön. Chad mindeközben a szoba másik végében röhög rajtatok.

- Én csak megpróbáltam megakadályozni, hogy ez a két gazfickó romba döntse a házat, és darabokra szedjék egymást – feleled kissé zihálva, továbbra is Tyler lábába csimpaszkodva, megpróbálva elkerülni a kölyök jól irányzott rúgásait.

- Értem – biccent Derek. – Tyler, fiam, nyugodj le, és ne rugdosd Stilest! – szól rá határozottan, mire csak egy morgást kap válaszul. – Azt mondtam, hagyd abba! – mondja parancsolóbb hangnemben, s felvillannak vörös Alfaszemei. Tyler azon nyomban meghunyászkodik, és felhagy a kalimpálással, ám te még mindig nem ereszted el.

- Stiles, most már elengedheted – néz rád, s immáron arcán apró mosoly jelenik meg, szeme pedig vidáman csillog. Elveszel meleg tekintetében, s alig fogod fel szavait, de azért végül csak elereszted a fiút, majd nagy nehezen feltápászkodsz a földről, és leporolod magad, aztán újra Derekre pillantasz, ám ő helyette a fiúk felé fordul.

- Tyler, Chad, majd beszédem lesz veletek! – zengi zord hangon. Arca elsötétül, szemében pedig dühös szikrák jelennek meg. A két srác megszeppenve pislog rá.

- Előbb azonban más fontos dolgokat kell megbeszélnem a többiekkel – folytatja -, úgyhogy maradjatok nyugton, míg vissza nem térek! Ha megint rendbontásra kell lejönnöm, akkor azt elégé meg fogjátok bánni! Képesek vagytok olyan fél óráig csendben lenni, és a feneketeken ülni Peter nagybácsitok mellett? – kérdi tőlük olyan hangsúllyal, ami megkövetel egy igen választ. Tyler és Chad bűnbánóan bólintanak.

- Remek! Akkor mi most Stilesszal itt hagyunk titeket édes hármasban – fejezte be mondandóját, majd kézen fogva felindultok az emeletre.

- Hú, kössz szépen, neked azért kicsivel gyorsabban ment a rendteremtés, mint nekem – neveted. – Bár magam is meg tudtam volna oldani… - teszed hozzá elmélázva. – Tylerrel már egészen jól alakultak a dolgok, és legalább nem tudtak újra egymásnak esni.

- Igen, láttam, milyen jól kezelted a helyzetet – nevet fel halkan Derek.

- Igenis jól boldogultam – vágod rá kicsit sértődötten. – Egyébként jól megreguláztad őket, s biztosra veszem, hogy most egy ideig nem mernek majd rendetlenkedni – kuncogod.

- Hát azt nagyon ajánlom is nekik! – feleli, majd hozzáteszi: - Azt hiszem nem ártana keresnünk egy másik bébiszittert; Peter láthatólag nem valami alkalmas erre a feladatra.

- Hát egyáltalán nem! Egyébként pedig mondtam, hogy apám szívesen vigyázna rájuk…

- De ő nem farkasember… Mindegy, ma éjszaka átpasszoljuk őket neki, mivel nem tudom, ki másra hagyhatnánk Tylert és Chad-et. Szeretnék kettesben lenni veled egy kicsit – kacsint rád, szemében pedig a szenvedély lángjait véled felfedezni egy pillanatra. – Előbb azonban le kell zárnunk a megbeszélést – komorodik el kissé.

A szemébe nézel, és arra gondolsz, hogy mennyire várod már a gyűlés végét, és már pusztán a gondolatra is megborzongsz, hogy Derekkel végre kettesben tölthettek majd el egy csodás éjszakát. Már legalábbis, ha a kölykök hagyják, és nem arra kell majd ébrednetek, hogy Tyler és Chad éppen szétszedi a Stilinski házat is.


<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)