Szivárvány és Holdsarló írta: Saszta

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Szivárványhajó


Ámulva nézel szét a nyílt tengeren. A közelben egy sirály repül el a magasban, s úgy érzed, a te szíved is most éppoly szabadon szárnyal, mint ahogy a madár szeli szárnyaival a tengeri levegőt.
Az ég tiszta, a nap vidáman süt le rád, melletted pedig a feleséged áll, s kezében ringatja pár hónapos, türkizkék hajú kisfiatokat, és úgy érzed, hogy ez a legtökéletesebb pillanat eddigi életed során.
Legszívesebben megfagyasztanád ezt a pillanatot, és bezárnád egy dermedt mugli képeslapba ezt a képet, hogy örökké érintetlen maradjon a jelen, és ne haladhasson tovább az idő kereke. Ám tudod, hogy ezt sajnos nem tudod megtenni.

Így hát csak némán, a feleséged derekát átkarolva, mosolyogva nézed, ahogy a hullámok gyengéden körülölelik a hajót, és közben hallgatod fiad halk, egyenletes szuszogását.

- Elaludt – szólal meg Dora halkan. – Beviszem és lefektetem a kiságyába. Úgyis vihar közeledik – néz fel az égre, melyen csakugyan gyülekezni kezdenek a fekete felhők.

- Rendben van – biccentesz -, nemsokára én is csatlakozom hozzátok – mosolyogsz rá a feleségedre.

- Jó, de siess – kéri tőled Nymphadora -, különben elázol. Teddy pedig biztos fel fog riadni a mennydörgésre, és tudod jól, hogy ilyenkor csak Te vagy képes őt megnyugtatni – felsóhajtott, és kissé bosszúsan összehúzta a szemöldökét, haja pedig narancssárgává változott (ami téged a nemsokára közeledő naplementére emlékeztetett), mint mindig, mikor valamit nem értett, hogy Te hogy vagy képes arra, amit Ő képtelen elérni.

Te csak biccentesz válasz gyanánt, és jót mosolyogsz feleséged reakcióján, hiszen úgy véled, még a bosszúság is hihetetlenül jól áll neki. Narancssárga fürtjeivel, és szemében a szenvedély lángjaival most olyan, mintha a tűz asszonyát látnád magad előtt: lobbanékony, játékos, makacs, lángjait a szerelem táplálja, és egy gyengéd érintéssel megszelídíthető.

Amint Dora eltűnik a hajó lakórészében, ismét a tenger felé fordulsz. Az égen egyre több és több fekete felhő jelenik meg, a hullámok pedig immáron vadul csapódnak a hajó orrához. Az eget villám szeli ketté, és hatalmas mennydörgés rázza meg a világot. Odakint, messze a tenger másik oldalán most háború dúl a varázsvilágban, és ezt nagyon is jól tudod.

A felhőtlen boldogságod egy pillanatra tovaszáll, és bűntudat veszi át a helyét: neked is ott kellene lenned, és harcolnod kéne a többi rendtag oldalán… Ám te inkább úgy döntöttél, hogy a családod biztonsága előrébb való. Ők mindennél fontosabbak a számodra, és csak így tudtad biztosítani jövőjüket. Ám ennek ellenére is furdal a lelkiismereted… hiszen nem teszel mást, minthogy menekülsz. Elmenekülsz a háború veszélyes vizei elől, hátat fordítasz azoknak, akiknek szüksége lenne rád. Tudod, hogy megértik, hogy senki sem marasztalt titeket, de mégis… Undorodsz magadtól, amiért gyáván hajóra szálltál, hogy megússzátok a halált. Felsóhajtasz. Teddyre gondolsz, és egy apró mosoly jelenik meg az arcodon; hisz érte teszel mindent, az ő jövőjéért, hogy együtt felnevelhessétek őt.

Hátat fordítasz hát a tajtékzó hullámoknak, és csatlakozol kis családodhoz. Aminthogy megérkezel a kis kabinba, kint újabb villám hasítja ketté az eget, amire Teddy egyből felriad, és sírni kezd. Gyengéden kiveszed kisfiad a kiságyból, és ringatni kezded őt: - Sss, ne félj, kisfiam, itt vagyok! Minden rendben lesz, ígérem! – suttogod neki, miközben apró puszit nyomsz feje búbjára, melyen immáron éjfeketében játszanak fürtjei. Szeretetteljesen fogod meg apró kezecskéit, és addig ringatod és suttogsz neki megnyugtató szavakat, míg újra álomba nem szenderül.

Másnap reggel, mikor kiléptek a hajófedélzetre, elképesztő látvány tárul a szemetek elé; az ég kiderült a vihar után, és a nap félszegen pislog le rátok a felhők mögül, így megjelenítve előttetek a szivárvány tündöklő színkavalkádját, mely úgy tűnik, mintha közvetlenül előttetek jelent volna meg az égen. Olyan közelinek tűnik ez a varázslatos jelenség, hogy az az érzésed támad, hogy csak ki kell nyújtanod a kezed, hogy megérintsd. Kisfiad is lelkesen tapsikol a szép színes égi csoda láttán, Dora pedig kisfiatok szórakoztatására haja színét szivárványszínűvé varázsolja, majd egyesével sorba veszi az égen megjelenő színeket, ami Teddyt nevetésre fakasztja.

Mosolyogva nézed őket, és öleled át kis családodat, míg hajótok áthalad a szivárványhíd alatt, átvíve titeket az örök Békesség és Boldogság Birodalmába, ahol soha többé nem árthat nektek semmi sem.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)