Rózsatövisek írta: Saszta

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


A Hét színe előtt


- Az istenek más férfiakkal való együttléttel vádolnak, Ser Loras Tyrell! Tagadod-e ezt, fiam? – kérdi tőled a főveréb mézédes hangon, amitől felfordul a gyomrod.

Undorodsz ettől az embertől, és bár tudod, hogy most a kezében van az életed, eszed ágában sincsen megadni neki azt, amire vágyik. Hónapok óta egy cellában rothadtál, és gyónásra akartak kényszeríteni, de te nem adtad meg nekik kívánságukat, bármit is tettek veled, és most sem éppen úgy fogsz színt vallani, ahogyan ők azt várnák. Testedet megtörhették ugyan, beszennyezhették neved tisztaságát, és kárt tehettek büszkeségedben, de a lelkedet és Renly iránt érzett szerelmedet nem vehetik el. Nem, nem, nem, ezeket nem adod!

- Nem, nem tagadom. A Hét színe előtt bevallom: szerettem Renlyt és mindig is szeretni fogom – jelented ki nyíltan. Szemedben a dac és a szerelem fénye csillan. – És bármit teszel is, bármit mond a nép, ezen semmi sem változtathat. Még az istenek akarata sem – teszed hozzá, és kihívóan a főverébre nézel, majd végighordozod tekintetedet a templomban összegyűlt tömegen.

Szád szegletében egy aprócska, büszke mosoly jelenik meg. Hallod a tömeg felháborodott pusmogását, de téged ez egy cseppet sem érdekel. Ám mikor tekinteted húgodra téved, lehervad a mosoly az arcodról. Margaery aggódva, sőt inkább könyörgően pislog rád. Tegnap este valahogy sikerült rávennie a koszos főverebet, hogy beengedje őt hozzád, és megígérted neki, hogy megbánást tanúsítasz, hogy minél kisebb büntetésben legyen részed, de ezt csak az ő megnyugtatása végett tetted meg. Tudtad jól, hogy addig fog győzködni, míg végül meg nem adod neki, amit szeretne, így inkább gyorsan beleegyeztél a dologba. Most viszont a teljes ellenkezőjét tetted ennek, húgod pedig láthatólag már most halálra rémült. Féltett téged. Ő viszont ezt nem értheti… Itt már rég nem a becsületedről van szó… Az már úgyis ezer sebből vérzik. Nem, ez a szerelmetekről szól! És leköpnéd magad, ha megtagadnád Renly iránt érzett szerelmedet. Nem! Előbb halsz meg, vagy szenvedsz el ezer borzalmat, mintsem ezt megtedd!

- Szóval beismered az Istenek színe előtt, hogy más férfiakkal háltál? – kérdi a főveréb.

- Nem. Azt ismerem be, hogy együtt voltam Renly Baratheonnal, és hogy szerettük egymást – pontosítasz. – Más férfiakhoz sosem volt közöm – teszed hozzá.

- Szóval azt továbbra is tagadod, hogy viszonyod lett volna a fegyverhordozóddal?

- Igen - feleled. - Amit Olyvar mondott annak nagy része hazugság. A szobámba kérettem ugyan, igen, ám ő kezdeményezett, és mielőtt egy csóknál több történhetett volna, elküldtem, és soha többé egy ujjal sem nyúltam hozzá, bár ő láthatólag több akart lenni pusztán egyszerű fegyverhordozómnál – vallod be a teljes igazságot tárgyilagosnak szánt hangon, bár azért egy cseppet megremeg a dühtől, mikor eszedbe jut apródod aljas árulása.

- Azt állítod tehát, hogy Olyvar hazudott az Istenek színe előtt? – jön az újabb kérdés a főverébtől. Kimondottan bosszant téged, hogy mindig mindenre újra rákérdez.

- Igen, pontosan ezt mondom. – Kezd fogytán lenni a türelmed, de gyorsan emlékezteted magad, hogy ez most a Te rühes tárgyalásod, és már így sem épp valami fényes kilátások elé nézel, hiába fogod csak a színtiszta igazat vallani… Ráadásul mindeddig a csípős nyelvedet is sikerült féken tartanod valahogy.

- Értem. Észben tartjuk, amit most mondtál, és az ő lelkének tisztaságát is megvizsgáljuk majd a Hét színe előtt – válaszol végül némi gondolkodás után. – Ám most a Te lelkedről van szó, Ser Loras, annak tisztasága a tét! Beismered hát, hogy bűnös vagy, fiam, és készen állsz arra, hogy megtisztuljon a koszként rád tapadt élvezetek mocskától szíved és lelked egyaránt? – fordul feléd mosolyogva, abban a hitben, hogy most fogsz térdre borulni, és megbocsátásért könyörögni. Legszívesebben undorodva köpnél a lába elé, de mégsem teszed meg. Helyette csak ennyit felelsz:

- Nem. Nem ismerem el, hogy bűnös volnék. – Hangod határozottan cseng, és erőteljesen visszhangzik vissza a templom falairól. Szavaidat döbbent csend fogadja. Látod, hogy a főveréb ismét nyitná a száját, hogy rákérdezzen a nyilvánvalóra, így inkább gyorsan folytatod:
- Azt bevallom, hogy Renlyvel együtt voltunk, és hogy a férfiakat szeretem. Ám egy pillanatig sem érzem úgy, hogy ami köztünk történt, az bűn lenne. Tiszta szívemből szerettem valakit. Mégis mi ebben olyan szörnyűséges, gyalázatos gaztett, amiért bármiféle büntetést érdemelnék? – teszed fel a kérdést kissé gúnyosan, dacosan a főveréb szemébe nézve.

- A szerelem önmagában nem bűn, Ser Loras – rázza meg a fejét a tőle szokásos jószívűnek szánt félmosolyával. – Ez a legszebb ajándék, amit az Istenektől egy ember kaphat, hiszen ilyenkor átadják nekünk a szeretetük egy szeletét. Megadják nekünk azt a lehetőséget, hogy úgy szeressünk valakit, ahogy ők szeretnek mindannyiunkat. Ám a természet megköveteli, hogy a férfi a nőt szeresse, és fordítva. Aki saját neméhez vonzódik, az bűnt követ el, hisz ellentmond a természet, s ezzel együtt az Istenek törvényeinek – magyarázza neked kedvesen. Visszafojtod a kitörni készülő lemondó sóhajodat és lenyeled a csípős megjegyzésedet, és végül csak ennyit felelsz:

- Még ha valóban így is van, ahogy mondod, nem én döntöm el, kit szeressek – vonsz vállat -, és nem fogom emiatt bűnösnek vallani magamat.

- Biztos vagy ebben, Loras Tyrell? Még mindig van lehetőséged a bűnbocsánatra – erősködik, mire te csak szomorú mosollyal megrázod a fejed. A főveréb szomorúan sóhajt fel.
- Sajnálom, fiam, de nem hagytál más választást.

Szemében őszinte szomorúságot látsz, bár te kétled, hogy bármit is sajnálna ez a fanatikus.

– Az Istenek nevében ezennel halálra ítéllek bűneid megtagadása miatt. A Hét legyen irgalmas lelkeddel! – jelenti ki az ítéletet drámai hangon, majd egy pillanat múltával már körbe is vesznek a fekete köpenyes, homlokukon hétágú csillaggal megpecsételt hívei, és már vezetnének is a vesztőhelyed felé.

Ám ekkor Margaery elállja az útjukat, és megálljt parancsolva a főverébre néz, mire ő biccent hívei felé, s azok engedelmesen végrehajtják a kérést. Azt gondolod, húgod bizonyára neked próbál kegyelmet kérni, és nem is tévedsz nagyot; egyből a védelmedbe kell, de persze minden hasztalan. Ezt viszont ő is elég hamar belátja, így nemsokára témát vált, és a veszélyre próbálja felhívni a főveréb figyelmét, ám őt túlságosan elvakítja a hite és az „igazságszolgáltatás szent kötelessége” ahhoz, hogy foglalkozzon olyan apróságokkal, mint Cersei bosszúja. Margaery bosszúsan veszi tudomásul, hogy figyelmeztetése süket fülekre találnak, így inkább szavait hamarosan tettekre váltja, és karon fogva kiragad téged a Hit karmai közül, és a kijárat felé húz, amilyen gyorsan csak tud.

Te csak szomorkásan rámosolyogsz húgodra; tudod jól, hogy mindez már hiábavaló. A tömeg körülvesz benneteket, és nem engednek utat nektek, lábatok alatt pedig hamarosan megremeg a föld. Ekkor már biztos vagy benne, hogy ennyi volt, itt lel titeket a halál, nincs már hova menekülnötök előle. Elmosolyodsz, mikor a zöld lángörvény kirobban az alagsorból. A halál számodra hívogató gondolat volt már, így örömmel fogadod azt. Csak egy pillanat töredékéig érzed, hogy a zöld lángcsóvák simogatóan ölelnek körül, akárcsak Renly hívogató karjaiban volnál. És ha az Istenek kegyesek hozzád, akkor nemsokára valóban ott találod majd magad a túlvilágon. Hiszen ez minden, amire vágysz; hogy vele lehess mindörökké.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)