Rózsatövisek írta: Saszta

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<<


Eltiltva a viadaltól


- Nem tilthatsz el a lovagi tornától! – morransz föl dühösen és egyből felülsz az ágyban, hogy haragtól szikrázó tekintetedet Renlyre szegezhesd.

- Nagyon tévedsz, könnyűszerrel megtehetem, ugyanis a királyod vagyok – feleli Renly nyugodtan, közben pedig gyengéden végighúzza kezét a derekadon, ahol egy csúnya, lila folt éktelenkedik.

Alig láthatóan összerezzensz a fájdalomtól, de egy nyikkanás sem hagyja el torkodat, pedig még ez a gyengéd érintés is olyan volt, mintha egy tőrt döftek volna a bordáid közé.

- Ilyen sérüléssel nem tudsz párbajozni – folytatja, ujjával a lila folt körvonalát rajzolgatva, majd elővesz valami erős illatú illóolajat (levendulaolaj, melyet a fájdalom csillapítására használnak, s ami egyike azon kevés növénynek, melyet te is felismersz), és finom mozdulatokkal elkezdi beledörzsölni azt a bőrödbe, de te dühösen lököd arrébb a kezét.

- Igenis tudok! – makacskodsz. – Lovag vagyok, egy kis zúzódás nem fog visszatartani! – Valójában pontosan tudod, hogy ez több pusztán zúzódásnál, hiszen csak nagy fájdalmak árán tudsz egyáltalán megmozdulni is, de ezt a világért sem osztanád meg Renlyvel.

- Kis zúzódás mi? – vonja fel kérdőn a szemöldökét, majd elmosolyodik és felnevet. – Nem is te lennél, ha nem próbálnád kibeszélni magad, s nem akarnál így is részt venni a lovagi tornán. – Láthatólag elégedett, amiért nem törődtél bele ebbe ilyen könnyedén.

- Akkor ezt meg is beszéltük – vágod rá határozottan -, készülj fel rá, hogy holnap mindenkit kiütök a nyeregből! – vigyorodsz el magabiztosan, és már kelsz is fel az ágyból, hogy felöltözz.

- Hé, hé, hé, hová-hová, Viráglovagom? – súgja negédesen a füledbe, miközben a derekadat átölelve húz vissza az ágyba.

- A gyakorlótérre. Fel kell készülnöm a tornára...

- Nem készülsz te fel semmire sem – jelenti ki Renly ellentmondást nem tűrő hangon -, ugyanis ha elfelejtetted volna, eltiltottalak a párbajozástól.

- Azt hittem, már rájöttél, hogy nem tudsz visszatartani – feleled, miközben megpróbálsz kibújni öleléséből, ám Renly ezt nem hagyja.

- Javíthatatlan vagy! – nevet fel királyod. – Mindjárt megnevellek, hogy tudd, hol a helyed, és hogy megtanuld, nem szabad ellentmondani királyodnak – kacsint rád, majd egy határozott mozdulattal magával ránt, és hanyatt dönt az ágyon. A fejed keményen koppan az ágy támláján, mire feljajdulsz és fájó kobakodat kezded el masszírozni.

- Hé, ez fájt! – méltatlankodsz, de Renly csak vigyorog.

- Így jár az, aki nem fogad szót nekem – feleli, majd „támadást indít” ellened, s végigcsókolja tested minden porcikáját.

Te minden apró érintésbe beleremegsz. Renly pedig csúnyán kihasználja, hogy ilyen hatalma is van feletted, s addig kényeztet, míg végül meg nem adod magad, és sóhajtva egyezel bele kérésébe.

Másnap azonban máris megbánod ezt a gyengeségedet, és duzzogva állsz királyod mellett. Még soha, egyetlen egy tornát sem hagytál ki, és ebből sem akartál kimaradni. Nem is érted, hogyan lehettél képes ebbe beleegyezni…
Renlyre nézel; királyod gyengéd mosollyal jutalmaz meg, és bocsánatkérő pillantásokat vet feléd, ám ettől nem érzed kevésbé igazságtalannak mindezt. Egyedül akkor enyhül a haragod felé, mikor visszagondolsz szenvedélyes éjszakátokra, és szavaira, ami még mindig ott visszhangzik füledben: „Tiéd vagyok, Loras Tyrell, és a tiéd leszek, amíg csak élek.”


<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)