Nothing's quite as sweet írta: _Kidden_

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


Az október esővel ér véget. Jéghideg hullámokban mossa végig kint az utcát; olyan erővel veri az ablaküvegeket, hogy Keith egészen biztos benne, hogy be fogja őket törni. Az eső furcsa árnyékokat vet a kávézó falára, hosszú, felnagyított esőcseppszerű árnyékokat, vásárlók térnek be, rázzák ki az esernyőiket, és Keith és Pidge felváltva takarítja fel a vizet újra meg újra. Az emberek forró italokat rendelnek, semmi jeges, és a Galra Grinds reklám posztereket rak ki az új Szezonális Mézeskalácsos Lattéről, ami valójában csak mézeskalács ízesítésű por. Ilyen a szezon.

Lance minden egyes szünetét a kávézóban tölti. Néha magával hozza Hunkot, aki gyorsan barátságot köt Pidge-dzsel, aminek alapja a legújabb technikai áttörések robotikában, részecskefizika és űrtechnológiai gépészet. Néha magával hozza Allurát, ami mindig vicces, mert abban a pillanatban, hogy a nő átlépi a küszöböt, Shiro élénkvörösre pirul, és elejt mindent, amit a kezében tart. Néha magával hoz egy cicát.

De legtöbbször csak magát hozza. Felkönyököl a pultra reggel nyolckor, délben, délután ötkor, éjfélkor, még később. Keith lattét latte után készít neki – azon kapja magát, hogy az egész egyenlegét a hozzávalók kutatására használja, és új ízeket talál ki. Málna, vajas pekándió, csokis-mogyorós, Irish cream, pirított kókusz, mézes-fűszeres praliné, mexikói csokoládé, borsmenta, levendulás fehércsokoládé. Felriad az éjszaka közepén, és a telefonja után tapogatózik, leír egy új ízesítést, majd olyan üzenetekre ébred reggel, amiknek a leírására nem is emlékszik: „almás p fite”, „rum??? ???”, „kokeai édes ku mpli” .

A fizetésének rendelkezésére álló minden részét hozzávalókra költi. Beszélget Hunkkal, aki Lance elmondása szerint „nem is egyszerű ínyenc, az olyan lenne, mintha Stephen Hawkingot egy, nem is tudom, hobbi csillagásznak hívnád. Hunk egy zseni a konyhában.”

(„Hobbi csillagász – mondja Keith.” „Fogd be – mondja Lance.”)

És néha pedig Keith tölti a saját szüneteit a Kiscica Kastélyban, törökülésben ülve a cica karámban, míg az öt kiscica átmászkál rajta. Rájön, hogy Sárga szereti a pocaksimogatást, Fekete szereti, ha a háta vonalán gyengéden végigsimítanak, Kék a fülvakarást kedveli, Zöld pedig szeret Keith térdeire telepedni. (Magasabbnak érzi magát tőle, mondja Lance.) Vörös csak szereti… Keithet. Rajta kívül nem igazán engedi meg másnak, hogy megérintse.

Titokban Keithnek is Vörös a kedvence.

Október közepére Lance-nek szokásává válik a Galra Grinds iPodjának elkobzása. Ugyan van Sendak-engedélyezett lejátszó listájuk hanyag háttérzenével, klasszikus zenekari cucc és szörnyű 90-es rock keveréke, de egy nap Lance úgy dönt, elege van. Megragadja az iPodot, figyelmen kívül hagyja Keith kétségkívül félvállról odavetett ellenkezését, és két perccel később már Beyoncé énekel arról, hogy milyen őrülten szerelmesnek lenni.

Ezzel pedig napvilágra kerül, hogy a „Crazy in Love” tulajdonképpen az egyetlen Beyoncé szám, amit Keith ismer. Lance szívinfarktust színlel, három kerek percig nem hajlandó Keithhez szólni, aztán teljes körű kiselőadást tart „Bey Királynő” egész karrierjéről.

Azután Lance már automatikusan veszi magához az iPodot. Beyoncét, Nicki Minajt, Destiny’s Childot, Rihannát, Ariana Grandét, Spice Girlst és régi Britney Spearst játszik. Keith tudja, mert Lance mindig megmondja neki az előadót, a szám címét és minden hozzá kapcsolódó, Lance által fontosnak ítélt kulturális és érzelmi jelentőséget.

Lance egy nap azon kapja Keithet, hogy Ariana Grande „Greedy”-jét dúdolja, és Lance majdnem elsírja magát örömében. Megöleli Keithet – csak így, mintha nem lenne nagy szám, mintha teljesen természetes lenne -, és arról hadar, hogy mennyire büszke, vagy mi, amíg Keith csak áll ott, kezeit gondosan maga mellett tartja és lélegzik.

******


Egyébként.

******


Az este, mikor Keith kilép a Galra Grindsből a nyolcórás műszakjának végén, négy fok van és zuhog az eső, és megpillantja Lance-t a buszmegállóban állni. Keith feléje hunyorog, egy pillanatig még védve az épület kiszögellése alatt. Jup, az Lance. Ahogy az utcai lámpa fénye rávetül, Keith látja, hogy totálisan ronggyá van ázva.

Sóhajt, belenyugszik a sorsába, és átszáguld az utcán.

- Hé – mondja hangosan, mikor elég közel ér, a hangját kénytelen felemeli, hogy túlkiabálja a zuhogó esőt. Már félig el is van ázva, eső gyöngyözik a szempilláin és csurog le az arcán, átáztatja a pulcsiját és a nadrágját. Kezeit a hóna alá dugja. – Lance.

Lance felnéz és pislog. Elmosolyodik, de a fogai konkrétan egymáshoz kocognak, ahogy vacog.

- Te is a b-buszra vársz?

- Nem – válaszolja Keith. – És te sem. Gyere.

- Mi?

- Még vagy fél óra, mire jön a következő busz, idióta – mondja Keith. – Szét fogsz fagyni. Gyere utánam.

Keith egy szó nélkül megfordul és visszarohan, keresztül az utcán, meg se nézve, hogy Lance tulajdonképpen követi-e vagy sem. Borzongás fut rajta végig, és nem csak a hidegtől.

Mikor megkerüli a kávézót, és a hátsó sikátorba jut – ahol a szemetes konténer van, ahol a cicákat találta -, meghallja Lance lépteit maga mögött, és valami felszabadul a mellkasában. Ellazul egy eddig megfeszített izom. Lance megszólal.

- Keith, mit csinálsz?

- Téged – mondja Keith -, be foglak mutatni a csajomnak.

- Uh – válaszolja Lance.

Keith a sikátor végéhez sétál. És ott áll Scarlet az ereszcsatornához láncolva, pont ahol reggel hagyta, krómozott alakja és fényes, vörös festéke egy pilátesz stúdió teteje alatt védve. Leszedi a lakatot, az ülés alá rakja, majd előássa a zsebéből a kulcsokat.

- Te jó isten – motyogja Lance, ahogy mögé ér. Szájtátva bámulja Scarletet. – Várj. Várj, ez a tiéd? Neked van egy motorod?

- Motorbiciklim – válaszolja Keith. – A neve Scarlet.

- Mi van veled és a színekkel – morogja Lance, de a hangszínét elárulja a még mindig Scarleten függő tekintete; félelemmel vegyes tisztelettel néz, egyszerre idegesen és izgatottan, és egy kicsit talán le is van nyűgözve. – Jézusom, ezt mikor akartad megemlíteni?

Keith összeráncolja a szemöldökét.

- Kellett volna?

- Haver. Igen. Ez… wáó, mármint, wáó.

- Nagyon elmés.

- Rohadj meg – mondja Lance, aztán felmordul, kezével végigtúrva a haján. Az az esőtől nedvesen a szélrózsa minden irányába áll. Keith ujjai megrándulnak. – Istenem, hát persze, hogy van egy motorod.

- Ez most nem tudom, hogy mit jelent.

- Semmit. Nem fontos. Várj, miért mutatod ezt meg nekem?

- Mert ezzel fogsz menni busz helyett – válaszolja Keith.

Lance rábámul.

Keith vitézül ellenáll a pirulásnak.

- Kivéve, ha inkább fél órát ülnél az esőben. A döntés a tiéd.

Lance folytatja a bámulást.

- Próbálok kedves lenni – mondja Keith enyhén védekezőn. – Jössz vagy sem?

- Jövök – mondja Lance. – Öm, de sosem utaztam még motoron ezelőtt, valamint, nem sértésből, de biztonságos ez a cucc, és valamint hova ülök.

- Mögém – válaszolja Keith. – Egyértelműen. Nincs oldalkocsim.

- Oké. És… mibe fogok kapaszkodni…?

- Belém.

- Király – mondja Lance. – Menő, szuper. Király, király, király, király, király. Semmi kétség, semmi kétség.

- Aha. – Keith csak furcsán néz Lance-re. Lehámozza magáról a táskáját, majd a pulcsiját a kedvenc motoros dzsekijére cseréli – a kedvenc vörös és fehér bőrdzsekijére, amit évekkel ezelőtt talált egy turkálóban vagy 10 dollárért, és nem tudott neki ellenállni -, és felhúz egy pár ujjatlan bőrkesztyűt csúszásgátló részekkel a tenyerén, hogy rendesen tudja tartani a kormányt. Vizes haját a füle mögé tűri, és visszanéz Lance-re.

Aki újból őt bámulja.

- Mi az? – kérdezi Keith.

- Teljes mértékben egyáltalán semmi – mondja Lance nagyokat pislogva. Nevet egy kicsit magában, és Keith meg akarja kérdezni, hogy mi is olyan vicces. – Anyám. Oké. Essünk túl rajta.

Keith átlendíti az egyik lábát a motoron, és elhelyezkedik az ülésen, ujjait a kormányra szorítja. Azonnal megnyugszik, azonnal otthon érzi magát, közelebb az otthonhoz, mint életében bármikor. Egy pillanatra lehunyja a szemét, élvezi a motor erejét alatta, az eső hangját körülötte, ahogy a tetőket veri, és vízesésként zuhog az ereszről.

Kinyitja a szemét.

- Szállj fel mögém – utasítja Lance-t. – Karok a derekam körül. Kapaszkodj erősen, vagy leesel.

Lance-ből egy kicsi és ideges hang szökik ki, de követi az utasításokat.

És valahogy, hihetetlen, de csak miután már Lance a motoron ül, és a csípője Keithéhez nyomódik a fekete bőrülésen, karjai Keith dereka köré fonva, és ujjai Keith dzsekijét szorongatják, jön rá Keith, hogy ez egy kibaszottul pocsék ötlet volt.

Mi a fasz, szidja magát, mi a faszt gondoltál, mert Lance egy nyurga, nedves és meleg vonalként simul hozzá, mellkasa Keith gerincének nyomva, karjai cingárak, de határozottak, és sovány-fiú izmok lapulnak a pulcsija puha ujjai alatt, a combjai szorosan Keith…

Lance előrebillen egy pillanatra, ahogy elhelyezkedik. Az orra hegye hűvös Keith tarkóján, ahogy enyhén a haja és dzsekije közötti csupasz bőrhöz ér. Keith alig bírja megállni, hogy bele ne borzongjon.

Keith le szeretne fejelni egy falat. Mert Lance szilárd, esőáztatott, erős, és kicsit mintha macska szaga lenne, és szörnyen férfi, tagadhatatlanul fiú, egy aranyos, jóképű fiú kék szemekkel, kifejező kezekkel, lármás hanggal, és a leghülyébb humorérzékkel, és úgy nagyjából össze-vissza, mindenhol fogdossa Keithet, és Keith érzi, ahogy a mellkasa minden levegővételénél emelkedik és süllyed. Ez szörnyű.

Tanácstalanságában most is azt teszi, amit mindig, mikor összecsapnak a feje felett a hullámok: bevágja a kulcsot a gyújtásba. Scarlet életre kel alatta és Lance alatt; a motorja gyengéden dorombol, amire Keith igazából egészen büszke. Teljesen egyedül pofozta ki.

Felhúzza a bukósisakját, a tartalékot Lance-nek adja, majd lenyitja a szemellenzőt, hogy megóvja a szemét az esőtől.

- Felkészültél? – kérdezi Lance-t.

- Feltételezem, hogy, tudod, nincs legalább három ajánlóleveled, ami bizonyítja az elhivatottságodat a biztonságos és szakképzett motorozáshoz, lehetőleg közjegyző által hitelesítve – mondja Lance.

- Ne aggódj – feleli Keith. – Nem szoktam ütközni.

Azzal a gázba tapos.

Lance felkiált, ahogy a motor előredől, karjait szorosabban fonja Keith dereka köré. Keithből egy remegő sóhaj szakad fel a mozdulatra, szerencsére túl halkan ahhoz, hogy a motor, eső és jeges szél süvítése mellett hallható legyen.

Kihajt a motorral az utcára, majd a következő utcára és a következőre, lassabban véve a kanyarokat, mint általában tenné, hogy ne akassza ki Lance-t teljesen. Így a világ különböző hatások kavalkádjává szűkül: eső Keith arcán, a szél, ahogy a hajába kap, a kimelegedett arca, a forró és morajló motor a lába között. Esővíz az utcán, ahogy Keith a csillogásukat nézi, a pocsolyák mélyét méri fel, hogy ne csapja fel a vizet. A fényszórók fénye a ködön keresztül felé közelít.

A világ nem lesz más, csak: zöld lámpa. Eső az ajkain. Lance keze a mellkasán. Gázpedál. Lance lehelete a fülében. Villám csattanása. Száguldás.

Keith tudja, hogy vigyorog. Mélyre hajol a kormány fölött, követi az irányokat, amiket Lance a fülébe ordít. Majd fent balra, jobbra a Fermonton. Maguk mögött hagyják a belvárost, a Galra Grindset, az egyetemet, és a bevásárló negyed északi sarka felé haladnak, a folyó mentén raktárépületek és dokkok mellett süvítenek el, macskakövek zötyögnek Scarlet kerekei alatt, és Keith fogai kocognak a szájában. Az eső itt enyhül kicsit, biztosan esik a vad zápor helyett. Lance megborzong Keith mögött, és szorosabban kapaszkodik belé.

- Itt – szólal meg Lance pár másodperc múlva. – Itt fent. Jobbra.

Egy ócska téglaház előtt Keith leparkol a járdaszegélynél, és leállítja a motort. Scarlet elcsendesedik, és egy pillanatig Keith fülei még csengenek, mintha ez egész teste hiányolná azt a nagy, morajló motorhangot.

- Most már leszállhatsz – mondja Lance-nek, aki meg se mozdult.

- Azt hiszem, hogy a lábaim lehet, kicsit el vannak zsibbadva.

- Gyere. – Keith leszáll a motorról, megfordul, hogy Lance-re nézzen, és… oh. Lance szeme hatalmasra tágulva, a haja vizes és teljesen szétzilált, kicsi, sötét csápocskák göndörödnek a homlokán és a füle szélén. Barna bőrét kicsípte a hideg, az orra vörös. Mindene elázott. Ruhája a testéhez tapad, esővíz gyöngyözik a torkán.

Ez valóban szörnyű egy ötlet volt.

- Szükséged van, uh, segítségre? – motyogja Keith, és Lance megrázza a fejét. Úgy száll le a motorról, mint aki egy tengeri utazás után próbálgatja a lábát szilárd talajon, remegős és ingatag, a nyelve kidugva a fogai között. Mikor felugrik a járdára, megajándékozza Keithet egy nagy mosollyal és meghajlással.

- Tökéletes landolás! – kiáltja. – A tömeg őrjöng!

- Nagyon lenyűgöző – mondja Keith.

Lance bemutat neki.

- Bejössz? Visszafizetlek teában. Nem lesz olyan jó, mint a te lattéid, de legalább forró.

- Oh – mondja Keith. – Nem… szükséges, hogy…

- De igen, fogd be. Csak amíg eláll az eső, oké? Nemsokára lenyugszik, valószínűleg.

- Oké – egyezik bele Keith, és követi Lance-t befelé.

Lance lakása kicsi, egyetemistához méltón rendetlen, két hálószoba és egy apró konyha, és nem sok minden más. Hunknak éjszakai műszakja van a Kiscica Kastélyban, úgyhogy csak ők ketten vannak. Keith igyekszik ebbe nem belegondolni. Helyette körbenéz a lakásban, megfigyeli a félüres bögréket, a házhoz szállított kínai kajás dobozokat a kuka mellett, a mangókkal megtöltött gyümölcsöstálat. Két naptár lóg a falon: egy szexi tűzoltókkal, és egy állatbébikkel.

Lance észreveszi, hogy Keith a naptárakat nézi.

- Ezek kötelezőek minden házban – mondja.

Keith megforgatja a szemét.

Kínosan álldogál a pultnál, amíg Lance tesz-vesz a kis konyhában. Egyedül a teáról beszélgetnek.

– Zöld – mondja Keith, majd pár perccel később hozzáteszi: - Csak tejjel elég.

És Keith igyekszik nyugodtan maradni. Végtére is a nap végére Lance igazán nem más, mint a srác, aki szereti a macskákat és a kávét, és aki csak úgy ismeri Keithet, mint a helyi, szociálisan életképtelen baristát. Miről is tudnának beszélni itt, távol a kávézó nyújtotta biztonságos környezettől? Talán bejönni az este második legrosszabb döntése volt.

De aztán Lance átad neki egy gőzölgő bögrét, az ablakon keresztül kipillant az esőre, és azt mondja: - Akarsz nézni valamit?

És így lyukadnak ki együtt ücsörögve Lance és Hunk vacak virágmintás kanapéján Rick and Mortyt nézve. Könnyű nem figyelni, mennyi is az idő így, hogy minden rész tökéletesen átfolyik a következőbe, míg az eső szüntelenül kopog az ablaküvegen. Már akkor is sötét volt, mikor Keith befejezte a munkát; napfény nélkül azon kapja magét, hogy a kanapéba süpped, befejez a teáját, és igent mond Lance-nek, mikor megkérdezi, hogy szeretne-e még egyet, és elfogad egy maréknyi mikrós pattogatott kukoricát. Általában nem igazán reagál arra, amit a TV-ben néz, de Lance megközelítőleg az összes poénon nevet, és a szeme sarkából állandóan Keithre les, mintha csak a reakcióit figyelné, szóval Keith engedélyezi magának, hogy fújjon egyet, mikor valami kifejezetten vicces történik. És Lance újból nevetésbe tör ki minden alkalommal.

Ez egyszerű.

Jó.

Aztán már éjfél van.

- Ó, faszom – mondja Keith, villámsebességgel egyenesedve fel a kanapén. – Francba, nem néztem az időt…

Lance a sütő órájára pillant, és a szemei elkerekednek.

- Mi az isten, ez meg mikor történt?

- Francba – mondja Keith újra. – Öt órán belül ki kell nyitnom a kávézót.

- Még mindig esik – állapítja meg Lance. – Mennyire laksz messze?

- Úgy fél óra motorral.

- Haver – mondja Lance. – Csak aludj itt.

Keith rámered.

- Komolyan, nem nagy cucc – mondja Lance, ahogy föláll. Nyújtózkodik egyet, könyöke a feje fölött, ahogy a hátát homorítja. – Szunyálj a kanapén, kényelmes. Hunk nem ér vissza csak olyan reggel hét körül, szóval nem kell amiatt aggódnod, hogy ráijesztesz.

- Én – kezdi Keith. – Én ezt nem direkt csináltam. Csak elszaladt az idő.

Lance őszintén meglepettnek tűnik.

- Nem is gondoltam, hogy direkt csináltad, haver.

Keith csak el akarja mondani, hogy „azt akarom, hogy tudd, hogy ezt nem szánt szándékkal csináltam. Nem akartam befurakodni a házadba, az életedbe és a barátaid közé. Nincs erre szükségem. Minden gond nélkül el tudnék menni, és nem néznék hátra.”

Azt akarja mondani, hogy „nem tudom, hogyan kell tartozni valahová.”

De helyette csak ennyit mond.

- Tényleg haza is tudok vezetni.

- Ugyan, kérlek – mondja Lance. – Anyám megölne, ha valaha is megtudná, hogy engedtelek hazamotorozni éjfélkor az esőben. Maradj itt, addig én előbányászok pár takarót.

Mi mást lehetne itt tenni?

Keith marad.

******


A takaróknak mosószer, szekrénypor és fiú szaga van.

Keith egészen az orráig felhúzza őket, elhelyezkedik a virágmintás kanapén, és nézi, ahogy a Lance ajtaja alól kiszűrődő fénycsík kialszik. Nézi a plafont, a kávézóasztalt, a kis konyhát; a sütő órája zöld fénnyel világít, ahogy 12:11-et üt, 12:12-őt, 12:13-at. Keith ébresztője a mobilján 4:30-ra van állítva.

A takarók puhák és elnyűttek. Az egyik úgy néz ki, mintha teljesen csak kézzel összevarrt darabokból állna. A sarka foltozott, egy kék és fehéren csíkozott zászló van rajta piros háromszöggel. Keith kiguglizza a telefonján. Kuba.

Keith kubai desszerteket nézegetve alszik el.

******


Vasárnap – a hét egyetlen éjszakája, mikor a Galra Grinds korán zár – általában csak egy estét kell bent tölteniük. De nem aznap. Keith épp a hátsó sikátoron sétált keresztül Shiróval beszélgetve, és Scarletet lakatolta ki a szokásos útjához haza, mikor Lance kirontott a Kiscica Kastélyból nekik kiáltozva, hogy jöjjenek át.

Keith bizonytalanul összenézett Shiróval, azt mondta, „jó, de csak öt perce”, aztán átsétáltak.

Három órával és két közepes pizzával később még mindig nem mentek el.

Úgy volt, hogy öt percet maradnak. Öt percet. De a cicasimogatásból felnőtt macskák simogatása lett, amikor aztán Allura nagy általánosan megkérdezte, hogy be akarnak-e segíteni a ketrecek takarításában, és, nos.

A ketrecek takarításából Hunk panaszkodása lett, hogy éhes, ami egy harmincperces ordító-versenyhez vezetett a pizzán lévő ananász erkölcsi alapjairól, amiből következett, hogy felhívták Roscoe-t (ananász egyedül a kiválasztott Heaten Pizzán volt Hunknak és Lance-nek, természetesen). És most itt van Keith langyos pizzát eszegetve a pihenőhelységben, azon csodálkozva, hogy milyen furcsa fordulatot is vett az élete.

Korábban Sendak új testnyílásokat szaggatott nekik az üvöltésével, amiért nem nyomták elég keményen a Galra Grinds szezonális italának promózását. Véget nem érő szófosás volt az egész ordítozással, repülő nyállal és fenyegetéssékel, hogy mindnyájukat ki fogja rúgni. Keith egyedül úgy bírta ki, hogy végig hét olyan úton agyalt, hogyan tudná elrejteni Sendak testét anélkül, hogy bárki észrevenné. Most egy meleg szobában ücsörög három szelet pepperónis-olivással a gyomrában, és reggel hat óra óta először nem érzi úgy, hogy meg akar gyilkolni valakit.

- Szóval, miért pont macskák? – kérdezi Keith hirtelen, a pizza végét a fokhagymás szószba mártva.

Lance elgondolkodva csücsörít, ahogy a földön ül.

- Hmm. Nem t’tom. A kutyákat is kedveltem mindig, nem mintha bárkivel is kivételeznék. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, lényegében csak belebotlottam ebbe a munkába. Tudom, olyan, mintha azóta itt melóznék, hogy kibújtam anyámból, de…

- De mi?

Lance elvigyorodik.

- Kényszerítettek.

A szája felfelé kunkorodó sarkában történet bújkál, de nem mond semmi mást, amíg Keith felé nem hajítja a pizzavégét.

- Mondd el!

- Hát, így visszanézve kicsit kínos – vallja be Lance öniróniával rázva a fejét. – Én… Lényegében alig pár hete érkeztem a városba. A kampuszon voltam, körbenéztem, találkoztam néhány professzorral, hogy lássam, fel akarom-e venni az óráikat. Szóval ott sétálgatok, és meglátom ezt a nagyon csinos lányt szórólapokat osztogatni. Gondoltam, biztos valami diákegyesülettől van vagy valami, úgyhogy odamegyek beszélgetni, hátha meg tudom szerezni a számát.

- És?

- És öt perccel később már önkéntes munkám volt, a tárcámban lévő összes pénzt a macskamenhelynek adományoztam, és előfordulhat, hogy épp azon sírtam, mennyi kóbor macska él otthon nélkül.

Keith majdnem fulladozni kezdett a félrenyelt pizzától.

- Allura? Te rányomultál Allurára?

Semmi sértő szándék Allurára nézve. Allura gyönyörű és csodálatosan kedves, de Keith szerint néha rémisztő tud lenni. Főleg, mikor a munkára koncentrál, vagy az üzlet akármelyik részét kezeli. Keith el se tudja képzelni, hogy ismerhet egy olyan bátor idiótát, aki bepróbálkozna Alluránál, mikor ő Védekező Anyamacska módban van.

De ezek szerint igenis ismer valakit.

Lance megvonja a vállát.

- Nem hibáztathatsz. Aranyosnak találtam! Azt hittem, megszerezhetem a számát, ha a menhelyen lógok!

- Be akartál próbálkozni Alluránál.

- Nem tagadom. De az már a munka első napjától elég tiszta volt, hogy nem vagyok az esete, sajna – drámaian felsóhajt. – Túl élénk, vad és szabad az ő ízlésének, gondolom.

- Valószínűleg azért – mondja Keith fapofával. – De Shiro már hónapok óta szomorú boci szemeket küldözget Allura felé. Remélhetőleg ő inkább az esete.

- Most komolyan? – Lance előrehajol, és a dobozban lévő utolsó szelet pizza után kap. – Allura március óta azzal zaklat, hogy szerezzem meg valahogy Shiro számát.

- Haver – mondja Keith, és buta, hitetlenkedő kis csodálat növekszik a mellkasában. – Be akartál próbálkozni Alluránál.

Keith akaratlanul is nevetésben tör ki, teljesen elveszti, olyan erősen és megállíthatatlanul nevet, hogy alig bír megállni a lábán. Fejét a mögötte lévő falnak támasztja. Vállai rázkódnak. Alkalmanként úgy felhorkan, hogy az oldala is belesajdul. Felegyenesedik, és megpróbálja összeszedni magát, aztán eszébe jut, hogy Allura olyan keményen visszautasította Lance-t, hogy végül Lance az alkalmazottjaként kötött ki, és újra kiszakad belőle a nevetés.

- Nos, örülök, hogy valaki szórakoztatónak találja a kudarcba fulladt romantikus törekvéseimet – mondja Lance, amitől Keith csak még jobban nevetni kezd. – Haver, te teljesen kész vagy.

- Bocsi. – Keith levegő után kap, ahogy újabb nevetőgörcs tör rá.

Lance csak áll, orrát enyhén felhúzza, ahogy lenéz Keithre.

- Nah, ne sajnáld – mondja. – Aranyos vagy, mikor nevetsz.

Keith megforgatja a szemét.

- Fogd be.

- Soha.

Lance összegyűjti az üres pizzás dobozokat, és igazán nem kéne ennek semmit se jelentenie.

Lance egy közvetlen személyiség. Nincs olyan nap, ami ne telne el anélkül, hogy Lance bókolna, flörtölne, ugratna. Alig egy fél órával ezelőtt Hunkot „hatalmas és magasztos csődörnek” hívta. Allurára sokszor utal úgy, hogy „Felséges Istennő” és „Beyoncé 2”. Vannak emberek, akiknél a közvetlenség ritka alkalom, de Lance nem közéjük tartozik. Az ő alapállapota a flört. Úgyhogy tényleg nem kéne számítania, hogy Lance aranyosnak hívta Keithet. Tényleg nem kéne. Nem is számít.

Keith vadul a pizzája végébe harap, és igyekszik elfojtani a még mindig kitörni vágyó nevetését. Vitézül igyekszik nem a lábujja végéig elpirulni, ahogy Lance fütyörészik és dúdol, és a maga kis világában létezik, ami érinthetetlennek tetszik mindennek, ami hideg és üres.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)