Jótékony titok írta: LorenHallen

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---




Jótékony titok




Uruha esete a Halloweennel



– Holnap ne nálunk töltsd el a szüneteid, rendben?
– Mi? Miért? – Úgy kapta fel a fejét, mintha Uruha azt közölte volna vele, hogy itt és most szakítanak. Ráadásul indok nélkül ilyet kijelenteni, nem rá vallott. Mindamellett, már lassan kilenc hónapja, vagyis a kapcsolatuk hivatalos kezdete óta, minden szünetét ott töltötte a the GazettE próbatermében. Kivéve, ha valami nagyon fontos dolga volt. De olyan nem szokott lenni, legalábbis Uruha nélkül elintézendő soha.
– Lényegtelen. Csak… holnap ne.
– Mégiscsak kell, legyen oka annak, hogy ilyet kérj – trappolva sietett utána a konyhába, de Uruha nem mutatta jelét annak, hogy különösebben ki szeretné fejteni a kivételes kérés miértjét. Torát ez az őrületbe kergette… Vacsora közben, zuhanyzáskor, lefekvéskor, amikor Uruha kiflit formálva a testével pontosan a karjaiba illeszkedve elhelyezkedett.



– Nyugtalanít valami? – Shou úgy huppant le mellé a bőrkanapéra, hogy Tora alatt meghullámzott a szivacs. Egy pillanatra fel sem fogta, hogy hozzá beszél az énekes, de annak kitartó bámulása magára vonta a figyelmét.
– Miből gondolod? – Megvonta a vállát. Nem szerette munkába hozni a problémáit, de ha egyszer annyira idegesítette ez a titkolózás…
– Amikor a mutatóujjaddal bökdösöd a piercinged, tudom, hogy agyalsz valamin. És úgy ráncoltad a homlokod, hogy még most is redős. – Vigyorogva bökött a gitáros arcára, de egy pillanat alatt megváltozott a tekintete. A faliórára nézett, majd vissza Torára. – Uruháéknál lenne a helyed éppen… – Úgy jelentette ki, mint aki máris mindent sejt és ért.
Tora pedig úgy érezte, minden szó egy apró kis döfés a mellkasába. Összeszorult a torka.
– Ki lettem tiltva mára.
– Micsoda?
– Jól hallottad – lökte le a gitárját az öléből, hogy keresztbe font karokkal lejjebb csúszhasson a puha ülőgarnitúrán.
– Szerintem, lepd meg. – Saga megrágott szendvicsdarabbal teli szájjal mosolygott rá.
Tora a szemöldökét ráncolta.
Saga intett egy bíztatót.
Tora nem hezitált tovább. Az ajtó hangosan csapódott be utána, és már nem hallhatta, ahogy Shou megjegyzést tesz Saga ostoba ötleteire.


– Bemegyek és megmondom neki, hogy nem szabhatja meg, mikor láthatom, mikor nem… Ezt fogom tenni! – Tora rámarkolt a kilincsre. Összegyűjtötte minden bátorságát, Uruhához szüksége is volt rá. Semmi különös zajt nem hallott bentről, arra gondolt, éppen pihennek, ezért elöntötte a magabiztosság. Valóban nem zavarna meg semmit, jól gondolta. Azonban, amint lenyomta a kilincset, Reita öblös nevetése megtorpanásra késztette. Kórusban csatlakoztak hozzá a többiek is, és bár nem ismerte fel mindenki hangját, azt tudta, hogy az ő Uruhája nem derül velük, akármi is legyen a szórakozás tárgya. Ez nyugtalanná tette.
– Szerintem a platform bakancsot vedd fel hozzá… – hörögte Reita két horkantás között. A jókedv erősödött, Tora egyre kíváncsibb lett, de úgy érezte, még várnia kell.
– Nem hiszem el, hogy harisnyát adnak rád egy combközépig érő ruha alá…
– Szerintem, szexi.
– Szerintem, kussolj. – Tora egykettőre megállapította, hogy kedvese hangja dühös. Aztán elért a harisnya szó is a tudatáig.
– Ha ezt Tora látná... – Most már igazán kíváncsi volt, kijjebb tárta hát az ajtót, belesett a résen.
– Ha rajtam múlik, senki sem fogja látni.

De tévedett, mert Tora meglátta.
Sőt, mi több, le sem tudta venni róla a szemét. Kikapcsolt az agya, önkéntelen mozdulatokkal kezdett lépkedni Uruha felé, hogy közelebbről is megnézhesse.
Így esett hát, hogy Uruha végül mégsem vette fel azt a ruhát az aznap esti halloween koncertre, mert Tora nem vette észre, hogy miközben magához rántotta szerelmét, eleredt az orra vére.





Szerzői megjegyzés:
Mindenkitől őszintén elnézést szeretnék kérni, de nem tudtam magamban tartani. (:
Már akkor felötlött bennem az ötlet, amikor megláttam azt a bizonyos képet Uruháról, de most megkésve, hiszen már bőven elmúlt Halloween, mégis feltöltöm ide ezt az apróságot.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)