Vérszerződés írta: Nezumi

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


A következő másfél hét Tom számára további tervezéssel telt. A napok nagy részében az irodájában tartózkodott, ahol felrajzolta a lehetséges támadási lehetőségeket. Mérlegelte a bukás lehetőségét, amit nem söpörhetett félre, hiszen nem csupán a Rend tagjaival, tanárokkal, aurorokkal és diákokkal kell szembenézniük, hanem egy angyallal is. Nem tudnak róla semmit azon kívül, hogy valóban az iskola falai között van. Ez a tény pedig sok mindent befolyásolhat. Ha Lucifer is részt vesz a küzdelemben, ami nem kétséges, akkor lefoglalhatja az angyalt, míg ők megvívják a saját csatájukat. Leginkább viszont az a tény aggasztotta, hogy a terhessége akadályozni fogja. Még nem nehéz a sétálás, a teste úgy mozog, ahogy kell. Viszont addigra ki tudja, mekkora lesz a hasa, a járása megváltozik. Ezért nem akart ilyen hamar állapotos lenni. Persze szerette a babát, a benne növekvő kis életet. Hétről hétre közelebb érezte magát hozzá, egyre jobban kötődött. Kezdett a félelmévé válni, hogy elveszíti őt.
Sóhajtva állt fel az íróasztala mellől, majd nézett ki az ablakon a hófehér tájra. Amikor eljön a végső csata napja, már majdnem nyár lesz, ő pedig közel a kilencedik hónapjához. A pillanat szinte egy karnyújtásnyira volt. Végigsimított domborodó pocakján, ami nagyobb lett kicsit az elmúlt idő alatt.

– Ideje lenne már száműznöd magad innen. Túl sokat gondolkozol – mondta Lucifer, majd mögé lépve átkarolta a derekát.
– Fontos csatára készülünk. Muszáj mindenre felkészülnöm – felelte Tom a férfi kezeire téve a sajátját.
– A halálra is?
– Nem fogok elpatkolni. Ez nem jöhet számításba – mondta ellenkezve.
– Hisz te magad mondtad, hogy mindenre fel kell készülnöd.
– Erre nem. Nem azért kértem az erődet, hogy ne vezessen a győzelmemhez – mondta Tom, majd felé fordult. – Ráadásul terhes vagyok. Hagynál meghalni?
– Neked adtam az erőm, valóban. Hozzátettem az én részem ehhez, viszont nem adtam halhatatlanságot. Szükségem van a gyermekre, ez sem kétség, de ne légy felelőtlen. Nem vall rád – felelte Lucifer a szemébe nézve.
– Igazad van. Nem bízhatom el magam – mondta Tom sóhajtva, ezt követően átkarolta a démon nyakát és megcsókolta.
– Milyen érzés büntetlenül úgy beszélni velem, ahogy csak szeretnél? – kérdezte Lucifer, miközben apró csókokkal borította be a másik nyakát.
– Üdítő – sóhajtotta Tom. A démon felkuncogott, majd megragadta őt a hajánál fogva és hátrahúzta a fejét.
– Add meg nekem, ami jár. Már több, mint egy hete éheztetsz – suttogta Lucifer, ezután birtokba vette ajkait.
– Nem gondoltam, hogy napi szinten elvárod – mondta Tom végigsimítva a férfi mellkasán. – Csináljunk úgy, mint a nyulak?
– Ők legalább tudják, mi a jó – felelte Lucifer, finoman megharapdálva Tom nyakát.
– Szörnyű vagy. Kanos angyalom – suttogta, majd a Pokol urának ajkaira tapadt.

A következő pillanatban már a szobájukban voltak az ágyon. Lucifer két csók között az összes ruhájától megszabadította, hogy aztán ajkaitól elválva a testét fedezhesse fel a szájával. Tom felnyögve túrt bele a démon hajába, amikor az egyik mellbimbójára tapadva játszadozni kezdett vele. Ujjaival végigsimított a szárnyakon, majd azoknak tövében, amitől a másik felmorrant és megharapta a bimbóját. Kéjesen felnyögött, körmeivel végigszántott a Pokol ura oldalán. A férfi végignyalta a nyakáig, keze pedig lesiklott az oldalán, majd a combján állapodott meg. Tom végigsimított a mellkasán, a hasán, aztán keze becsúszott a nadrág alá és kezébe vette Lucifer merev tagját, amit simogatni kezdett. A démon az ajkai után kapott, s belenyögött a csókba, amikor egy síkos ujj hatolt belé.
– Ne állj le, különben én is megállok – suttogta Tom fülébe, amikor megállt a keze mozgása.
– Ne! – sóhajtotta Tom, folytatva Lucifer kényeztetését. A férfi a nyakát csókolgatta és harapdálta, miközben egyre több ujjával tágította őt. Végül Tom lefogta a kezét. – Állj! Téged akarlak – mondta lehúzva a másik nadrágját. A Pokol ura felmorrant, majd elemelte kissé az ágytól, azután lassan belé hatolt. Tom nyögve, lehunyt szemmel fogadta őt magába.
– Olyan rég éreztem már ezt – suttogta Tom. Átkarolta Lucifer nyakát, magához húzva egy szenvedélyes csókra, miközben ujjai belevesztek a sötét tincsekbe.
– Hát még én – mondta Lucifer, és lefogta Tom kezeit a feje két oldalán, mielőtt mozogni kezdett volna. – Milyen buja, szinte magadba szippantasz – suttogta a fülébe, majd bekapta a fülcimpát és megszívta. Tom nyögdécselve nézett rá. Lucifer élvezettel pillantott végig rajta, figyelte a vágytól remegő testét.
– Engedj el! – nyögte Tom, majd felkiáltott, amikor a másik eltalálta teste érzékeny pontját.
– Miért tenném? Gyönyörűen festesz így – mondta Lucifer közelebb hajolva hozzá. Tom az ajkai után kapott, a démon pedig elmélyítette a csókot, miközben gyorsított a tempón. Miután elvált a szájától, a testének különböző pontjain kezdte szívogatni a bőrt. Tom sóhajai és nyögései egyre hangosabbak és sűrűbbek lettek, míg végül egy kiáltással el nem élvezett. Amint Lucifer elengedte a kezeit, a nyakát átkarolva húzta magához egy csókra.

– Jól esett? – kérdezte mosolyogva Tom.
– De még mennyire – mondta Lucifer, miközben a combját cirógatta. – Ideje enned valamit és meginnod a teád.
– Rendben, de előtte lezuhanyzom – felelte Tom, majd kiült az ágy szélére. A Pokol ura végigsimított a hátán, ezt követően apró csókokat nyomott rá. – Már, ha hagyod.
– Talán kéne még egy kör. Túl csábító vagy – mondta Lucifer beleharapva a vállába. Tom felnyögött, és hátranézett.
– Ha kérsz még belőlem, ahhoz utánam kell jönnöd – mondta kicsúszva a másik karjai közül, aztán a törülközőjével és köntösével eltűnt a fürdőben. Lucifer hamarosan csatlakozott hozzá a zuhany alatt, ahol újra az övé lett. Tom fürdés után megvacsorázott, ezt követően megitta az elkészített teáját, ami kellemes citrusos utóízt hagyott maga után.
– Kitalálhatnánk a babánk nevét – mondta Tom, miután lerakta a kiürült csészét az asztalra.
– Nem korai még ezen gondolkodni?
– Nem. Hamarosan öt hónapos leszek vele, és egyre közelebb van a végső csata. Most kell megválasztanunk – mondta Tom makacskodva. Lucifer felsóhajtott megadása jeléül.
– Neked aztán mindenre van időd. Szóval, van is ötleted?
– Néha tartottam szüneteket is, és igenis kutattam nevek után. Legalább elképzelésünk legyen arról, hogyan fogjuk hívni – mondta Tom, mire a Pokol ura kinyúlt a kezéért, hogy az ölébe vonja.
– Jól van, akkor mondd el, mit találtál.
– Mit szólsz a Castielhez? – kérdezte Tom rápillantva.
– Egy angyalról akarod elnevezni a gyermekünk? – kérdezte hitetlenkedve Lucifer.
– Tényleg van ilyen angyal?
– Van. Egy igen fontoskodó és idegesítő alak. Van még?
– Lucius?
– Tom – sóhajtotta a Pokol ura. – Már megint a szöszi?
– Jól van, igazad van, hagyjuk – mondta Tom, és kimászott a férfi öléből. – Aludjunk.
– Most miért sértődtél meg?
– Inkább gondolkozz te is rajta. Úgy látszik, minden nevet ellenzel – mondta Tom bebújva a takaró alá, háttal a férfinak.
– Nem mintha eddig olyan sokat hoztál volna fel – mondta Lucifer, majd leült az ágy szélére. Maga felé fordította a másikat, aztán végigsimított a dacos arcon. – Nézz még, és elmondhatod őket. Közösen kiválasztjuk. Az sem lesz gond, ha csak születése után kap nevet. Rendben?
– Rendben – mondta Tom megfogva a kezét. A démon lehajolt és gyengéden megcsókolta. – Még nem alszol?
– Repülök egy kicsit, de te pihenj nyugodtan – mondta Lucifer, majd egy csókot nyomott a homlokára, mielőtt kiment volna az éjszakába. Tom egy intésével lekapcsolta a villanyokat, az oldalára fordult, és végül elszenderült.


Másnap reggel, amikor kinyitotta a szemét, Lucifert maga mellett találta. A férfi mélyen aludt. Kinyúlva finoman végigsimított az arcán, aztán óvatosan kimászott mellőle. Mosakodás után átöltözött és lement az étkezőbe reggelizni. Egy tálcára pakoltatta Lucifer reggelijét, amivel visszatért a szobájukba. Tom az egyik fotelban foglalt helyet egy gyermekneveket tartalmazó könyvvel. Olyan nevet kell választania, ami nem csak neki fog tetszeni, ez pedig elég nehéz feladatnak bizonyult. Lapozgatta egymás után az oldalakat, miközben olvasgatta a névlistát, elképzelve hozzájuk gyermeküket. Némelyik megtetszett neki, de végül mindegyiket elvetette.

– Ennyire szeretnél már nevet adni neki? – kérdezte Lucifer, mialatt kezei a vállaira siklottak, majd egy csókot nyomott a fejére.
– Miért ne választhatnám ki? – kérdezte Tom felnézve rá, aztán le a könyvre. – Nem is tudom igazán. Úgy érzem, szükségem van erre.
– Megnyugtat? Felkészít? – tette fel kérdéseit Lucifer, és végigsimított a karjain.
– Talán mindkettő. Te tudod, mikor kaptad a neved?
– A megteremtésem után. Azt hiszem, ez inkább emberi szokás, amit csinálsz – mondta a Pokol ura.
– Mit szólsz a Ravenhez?
– Nem rossz, de nem az igazi – felelte Lucifer leülve az asztalhoz.
– Mit is jelent a neved? Fényhozó?
– Fényhozó, a hajnal fia, éppen melyik jelentését nézed – mondta a férfi megvonva a vállát. – Remélem, nem tervezed II. Lucifernek elnevezni.
Tom felnevetett, majd becsukta a könyvet.
– Dehogy. Belőled egy is elég. Te vagy az első és egyetlen – felelte, és a hasára tette a kezeit. – Daemien?
– Jól hangzik, de nem. Az elsőnek különlegesnek kell lennie – mondta Lucifer, és kortyolt egyet a teájából.
– Neked aztán nehéz megfelelni – sóhajtotta Tom.
– Erre még csak most jöttél rá? – kérdezte felvonva a szemöldökét.

Tom elmosolyodott, majd lehunyta a szemét.
– Ó! – mondta meglepetten, aztán végigsimított a gömbölyödő pocakján.
– Baj van? – kérdezte aggódva a Pokol ura.
– Nem... Vagyis... Én, azt hiszem, megmozdult – mondta Tom felnézve a férfira.
– Lairan megmondta, hogy hamarosan megérezheted őt.
– Igen – mondta Tom, és újra pocakjára rakta a kezét. – Olyan furcsa volt, de már vártam.
Lucifer elmosolyodott, majd megkente az egyik pirítósát vajjal.
– Most már egyre jobban fogod őt érezni. Boldog vagy?
– Igen, nagyon – felelte Tom mosolyogva.
– Ezt örömmel hallom – mondta Lucifer, aztán csöndben folytatta a reggelijét, aminek elfogyasztása után egy intésével leküldte a konyhába a tálcát. – Elmegyek repülni egyet.
– Mostanában sokszor kimész repülni. Új hobbi?
– Mondhatjuk.
– Hiányzik a menny? – kérdezte kíváncsian Tom.
– Nos, nem örültem a letaszíttatásomnak – mondta Lucifer az erkély ajtajához lépve, majd felnézett az égre. – Nem hiányzik – felelte, mielőtt kilépett volna.

Miután Tom egyedül maradt, hosszú percekig figyelt és várt egy újabb mozdulatra. Amikor újra érezte, elmosolyodott. Nem gondolta, hogy valaha is fog ilyesfajta boldogságot tapasztalni.
– Rég találkoztunk – szólalt meg egy ismerős hang, majd megjelent előtte Paimon.
– Nem is óhajtottam többé – mondta Tom rápillantva. – Miért vagy itt?
– A Nagyúrhoz jöttem, de ahogy látom, nincs itt – felelte körbenézve a helyiségben.
– Nemrég kiment repülni, hamarosan visszatér.
– Akkor megvárom – mondta Paimon, és helyet foglalt a közeli fotelban. Végignézett rajta, aztán megakadt a tekintete az ölében lévő könyvön. – Ó, de bájos! Nevet nézel a Hercegnek? – kérdezte magához intve a könyvet, s belelapozott.
– Mi van akkor, ha nézek? Ha gúnyolódni akarsz, inkább menj el – mondta Tom ingerülten.
– Most ezért ne legyél ideges! Nem fogok és nem is akarok gúnyolódni – mondta Paimon a kötetet lapozgatva. – Hmm, a Luca tetszik. Kicsit hasonlít a Nagyúréhoz, nem gondolod?
– Valóban – mondta Tom, majd felállt és az asztalhoz lépve öntött magának egy pohár vizet.

– Hogy vagy? – kérdezte hirtelen Paimon.
– Jól, kösz – felelte Tom röviden. – Hallottam Lucifertől, hogy megbüntetett.
– Ó, igen. Ezer évre elég volt – mondta a démon, és becsapta a könyvet. – Gondolom, a részletekbe nem ment bele.
– Nem, de őt ismerve nem kímélt. Velem sem bánt igazán kesztyűs kézzel, míg terhes nem lettem.
– Benned nem okozhatott nagy kárt, ha használható állapotban akart tartani – jegyezte meg Paimon. – Én Lairan segítségével is csak egy hét alatt jöttem rendbe. Általában a magas rangú, erős démonok kettő, maximum három nap alatt rendbe jönnek a súlyos sérülésekből is. Viszont a szenteltvíz hatalmas károkat okoz.
– Miért mesélsz róla? – kérdezte Tom visszaülve a foteljába.
– Te hoztad fel a témát, én meg szeretek mesélni, bár ez nem titok, nem kérhetek érte semmit. Van valamid nekem? Fedj fel nekem egy szaftos titkot! Biztos van pár – mondta mosolyogva Paimon, és előrehajolva megtámaszkodott az alkarjával a fotel könyöklőjén.
– A lelkemet már eladtam, mást pedig nem tudok nyújtani neked. Ha azt hiszed, hogy pont neked árulok el bármit is, akkor nagyot tévedsz – mondta Tom, és belekortyolt a vizébe.
– Veled nem tudok üzletelni – sóhajtotta a démon.
– Nem, úgyhogy fogd vissza magad! Megjött – mondta Tom, Lucifer pedig abban a pillanatban szállt le az erkélyen, majd lépett be a szobába. Végignézett kettejükön és megrázta a szárnyait, amikről lehullt az utolsó hópehely is.
– Paimon, remélem, jó kis démon voltál – mondta Lucifer közelebb sétálva hozzájuk.
– Ha úgy érted, hogy egy ujjal sem értem a drága halandódhoz, akkor igen, Nagyúr – felelte Paimon, majd felállt a fotelből. – Csak jelenteni jöttem, ahogy kérted. Angyalokat láttam a területemen, de elűztük őket. Elég kíváncsiak voltak. Történt itt valami, hogy ismét ennyire merészek lettek?
– Közeleg a végső csatájuk, a másik oldalt egy angyal segíti. Talán megpróbálnak információkat szerezni rólam, hogy tervezek-e valamit. Kissé aggódhatnak, hogy ilyen sokáig a Földön tartózkodom – mondta Lucifer. – Ne lankadjon a figyelmetek! A járataitokon keresztül is követhetnek.
– Értettem. Jövök, ha nagy lenne a zűr – mondta Paimon, és egy meghajlás után eltűnt.

Pár percre beállt a csönd a szobában, Tom pedig a Pokol urára pillantott, aki magához vette azt a könyvet, amit nemrég ő maga és Paimon is lapozgatott. Végül megtörte a közéjük beállt csendet.
– Ha tudják, hogy itt vagy, akkor erre miért nem látni egyet sem? – kérdezte Tom.
– Levédtem a helyet, nem találják – felelte Lucifer. – Tényleg nem nyúlt hozzád?
– Nem, csak beszélgettünk – mondta, miközben felállt a fotelból, majd hozzá lépett és a nyakát átkarolva bújt hozzá. Nem mutatta ki, de Paimon felbukkanása egy kissé felzaklatta. – Örülök, hogy ilyen hamar visszajöttél. Nem szívesen maradok kettesben vele a történtek után…
Lucifer átkarolta a derekát, majd egy csókot nyomott a fejére, aztán nyugtatólag végigsimított a hátán. Egyik kezét végül Tom arcára simította, mielőtt lehajolva megcsókolta volna.
– Nem fog többé hozzád érni. Tudja jól, hogy ha még egyszer ellenszegül, azt már nem ússza meg élve – mondta, aztán leültek a kanapéra, ahol Tom tovább nézelődött a baba nevek között, míg Lucifer a haját simogatta.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)