Vérszerződés írta: Nezumi

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


Másnap reggel Tom meztelenül ébredt Lucifer mellett, aki még békésen aludt. Tegnap, miután megnyugodott Paimon hirtelen jött látogatása után, végül az ágyban kötöttek ki. Szenvedélyes éjszaka volt, és többször is a másiké lett. Elmosolyodott a gondolatra, hogy a Pokol ura se volt olyan nyugodt a démona miatt, mint amilyennek mutatta magát. Azok a birtokló csókok és a szenvedélye legalábbis erre engedett következtetni. Még nem látta magát a tükör előtt, de biztosra vette, hogy van pár szívás nyom a bőrén. Luciferre nézett, amikor végigsimított a combján.

– Minden rendben? – kérdezte a démon.
– Persze – mondta Tom, majd odahajolva hozzá egy apró csókot nyomott ajkaira. Végigsimított a pocakján, miután mozgást érzett. – Ő is ébren van.
Lucifer egy csókot nyomott a kis pocakra.
– Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? – kérdezte, miközben megtámaszkodva közel hajolt az ajkaihoz.
– Nem, de reméltem, hogy így gondolod – mondta Tom átkarolva a nyakát, aztán magához húzta egy csókra. – Ma estére összehívok egy gyűlést és idehozatom a kölyköket. Remélhetőleg Dracóék végeztek és a kis kémünket is az oldalunkon tudhatjuk.
– Egyre közeleg – mondta Lucifer.
– Igen. Végre lezárom ezt az egészet – felelte, miközben végigsimított a másik arcán, majd kiült az ágy szélére és magára vette a köntösét. – Mindenkit elhívok, akire szükségem van. A vámpírok vezére is itt lesz.
– Ez lesz az utolsó gyűlésed? – kérdezte Lucifer az alkarján támaszkodva.
– Igen. A következő összejövetel már az ostrom lesz. Mindent kidolgoztam, a tervek készek, támadást nem kaptunk, nincs miért több idegőrlő gyűlést tartani – válaszolta Tom végignézve rajta, majd sóhajtva felállt.
– Gyere vissza, megadom, amire vágysz – mondta a Pokol ura mosolyogva.
– Amire vágyom, az egy zuhany és egy kiadós reggeli. Farkaséhes vagyok – mondta Tom visszanézve rá.
– Csupán ennyi?
– Igen – mondta Tom visszamászva, aztán az ajkaira tapadt. Lucifer maga alá fordította, végigsimított az oldalán, a fenekén és a combján.
– Menj! – suttogta a fülébe a Pokol ura. Miután Tom kimászott az ágyból, a démon a fenekére csapott.
– Szörnyű vagy – mondta a zsibbadó hátsóját simogatva.
– Ezt mostanában sokat mondogatod.
– Mert így van – szólt vissza a fürdőből, mielőtt behajtotta volna maga mögött az ajtót.

Tom végül Lucifer társaságában reggelizett meg az étkezőben, utána elvonult az irodájába. Írt egy levelet Luciusnak, hogy a gyerekeket is szedjék össze és hozzák magukkal. Könnyebb lesz, ha szólíthatja őket a jeleken keresztül, minthogy levelezésekkel hívja össze a társaságot. Miután elküldte a kiadott utasítást, átnézte a jegyzeteit, a támadási terveket, amiket lerajzolt. Végignézte a felosztott csoportokat, a létszámokat egy utolsó ellenőrzés végett. Ha minden a terve szerint fog haladni, nem veszíthetnek. Hosszú perceken át ült az asztala mögött és az előtte lévő térkép részletein, továbbá a papírokon járt a tekintete. Sok minden történt, mióta a világra idézte Lucifert. Most pedig egyre közelebb van annak az ideje, hogy teljesen átvegye a hatalmat. Egyre inkább a kezei között érzi, mintha tényleg csak egy karnyújtásnyira lenne tőle a győzelem.
Talpra állt a székéből, aztán kiment az irodájából. Felment a szobájukba, ahol megállt az ablak előtt és lenézett a birtokra.

– Elégedett vagy mindennel? – kérdezte a kanapén ülő Lucifer.
– Egyelőre nem kiabálnék el semmit sem – felelte Tom rápillantva.
– Talán így a legjobb.
– Sosem jó előre örülni valaminek, ami még kétséges – mondta, majd felsóhajtva simított végig a pocakján. – Elég sokat mozog.
– Ha elkezdesz idegeskedni, azt ő is érzi. Pihenj le és ne gondolj most semmire! – mondta Lucifer, miközben szórakozottan játszadozott néhány tűzgömbbel. Tom figyelte őt, majd elindult felé, és leülve mellé a vállára hajtotta a fejét.
– Mondani könnyű. Sokszor csak egy szemlélő vagy, nem folysz bele semmibe.
– Pedig jobban részese vagyok, mint gondolod – mondta Lucifer végigsimítva a pocakján.
– Mesélhetnél – felelte Tom felnézve rá.
– Még nincs itt az ideje, hogy mindent megtudj – mondta a démon, aztán a másik ajkaira rakta az ujját, mielőtt megszólalhatott volna. – Hamarosan.
– Persze. Nem mondhatod el. Megszokhattam volna – mondta Tom elhúzódva, majd magához hívott egy pohár vizet, amibe belekortyolt. Miután megitta, elkezdett készülődni. Megmosakodott, magára öltötte a talárját, majd bekapott pár falatot, mielőtt lement volna a gyűlésekkor használt terembe. Leült a trónusára, aztán az ajtó felé pillantott, ahol Nagini kúszott be éppen. Amikor összetekeredett mellette, lenyúlva megcirógatta a testét.
– Remélem, nem bóklászol messze, amikor nem látlak – sziszegte neki Tom.
– Mindig a közeledben vagyok. Hogy vagy?
– Jól vagyok. Most a baba is nyugodt. Bízom benne, hogy nem akarja majd gyűlés közben lerúgni valamelyik szervem.
– Nem is tudom, ki nézne nagyobbat, ha elhánynád magad előttük – mondta Nagini, mire Tom felkuncogott, majd a könyökén megtámaszkodva a fejét fogta.
– Ezt még elképzelni is szégyen – sziszegte Tom, aztán felnézett, amikor jelenléteket érzékelt. Hamarosan a Malfoy család jelent meg az ajtóban, mögöttük pedig azok a diákok, akiket ő választott ki a Jegy viselésére.
– Nagyuram! – köszöntötték őt féltérdre ereszkedve. Tom ekkor kiszúrta a leghátul megbúvó vörös hajú lányalakot. Elégedetten mosolyodott el.
– Draco, kísérd át a barátaidat a másik helyiségbe! Szólni fogok, ha jöhettek – mondta Tom a tőle pár méterre lévő ajtó felé intve, ami kitárult. – Üdvözlöm köreinkben, Miss Weasley! – köszöntötte a lányt, akinek meglepett pillantása találkozott az övével.

Miután a diákok átmentek a másik szobába várakozni, egymás után érkeztek meg a halálfalói. Mindenki köszöntötte őt jövetelekor, aztán elfoglalták a helyüket. Végül a vámpíroktól is megérkezett a várt vezér.
– Zegrath, öröm látni, hogy ideértél – mondta Tom, majd intett egyet. – Gyertek be!
A diákok ezután sorban kijöttek a másik szobából és úgy sorakoztak fel a fal mellett, mintha csak begyakorolták volna az elhelyezkedésüket. A halálfalói közül sokan felbolydultak, amikor megpillantották a sor végén álló Weasley lányt.
– Csönd legyen! – kiáltott fel Tom, mire mindenki elhallgatott. Felállt a székéből, majd tett pár lépést előre. – Sokatokat talán meglep az ifjú hölgy ittléte. A mi drága Dracónk és a Parkinson lány fő feladata volt, hogy kémet szerezzenek nekünk a sajnálatos árulás után. Az új ember, aki sokat fog segíteni abban, hogy megnyerhessük ezt a háborút, nem más, mint Ginny Weasley – mondta a lány felé intve, akin látszott, hogy kissé ideges az új szereptől és a nagy figyelemtől, amit kapott. – Nos, most, hogy mindenki tudja, miért van itt a hölgyemény, térjünk át a következő pontra. Előre hozom a végső csata időpontját.

Kijelentését döbbent csönd fogadta.

– Nagyuram! Elnézést... Megkérdezhetem, hogy miért tesz így? – kérdezte előrelépve az idősebb Malfoy.
– Nincs értelme elnyújtani az elkerülhetetlent, Lucius. A jövő hónapban megejtjük a támadást. A távoli szövetségeseinknek még lesz annyi ideje, hogy a közelben összegyűljenek és tábort verjenek. Mindenki legyen felkészülve arra, hogy azonnal indulunk, amint jelzek! – mondta Tom végignézve a halálfalóin. – Ennek tudatában mindenki ossza be az idejét. Az előkészületeket meg kell gyorsítani, a képzéseket lassan befejezni. Senki sem lesz már jobb, aki eddig nem jeleskedett. Most viszont avassuk köreinkbe az ifjabbakat. Gyertek elém!

A diákok elléptek a fal mellől és felsorakoztak előtte. Tom Draco elé lépett, aki felgyűrte a bal karján az inget, aztán kitartotta felé a karját. Tom elővette a pálcáját, a hegyét a bőrhöz érintette, majd egy varázslatot kezdett mormolni. Draco arca fájdalmasan megvonaglott, aztán csak egy apró nyögés hagyta el ajkait, mielőtt elhúzta volna a karját, amin már látszott a Jegy. A tetoválás körül a bőr duzzadt és vörös volt. Tom ezután tovább ment és megcsinálta ugyanezt a többi diáknál is.

– Van Luciusnál krém, amivel bekenhetitek a Jegy körüli bőrrészt – mondta, miközben megtorpant Ginny előtt, aki már ugyanúgy állt előtte, mint a társai. – Nem, Miss Weasley, más tervem van. Nekem egy „tiszta” kémre van szükségem. Nem lenne túl jó, ha lebukna. Egy ékszert fog kapni hamarosan, amin keresztül ugyanúgy el tudom majd érni, mint a többieket a Jeggyel. Hivatalosan is köszöntök mindenkit a köreinkben. Elmehettek!
– Mi is, Nagyuram? – kérdezte Draco érdeklődve.
– Még nem. Várhattok a másik szobában, aztán elmehettek – mondta Tom rápillantva. – Miss Weasley először megkapja a különleges Jegyét.
Tom ezután távozott az irodájába, ahol már ott várta őt az asztalán egy nyaklánc kígyós függővel. Mindentudóan elmosolyodott. Biztos volt benne, hogy Lucifer tette oda neki, ahogy abban is, hogy most is végig nyomon követte a gyűlést. Így már nem kell azzal vesződnie, hogy találjon, vagy legalábbis varázsoljon egy ékszert, amit a lánynak adhat. Jobb lett volna, ha rárakhatja a Jegyet, de kockázatos is egyben. Róla nem tudhatják meg, hogy neki kémkedik. Nem bukhat le sehogy sem, főleg nem úgy, hogy véletlenül meglátják rajta a tetoválást.
Tom leült az asztala mögé, aztán nekilátott megbűvölni az ékszert, amit a lány akár el is rejthet a nyakában, ha úgy akarja. Pár perc alatt kész is volt vele, és éppen lerakta maga elé, amikor kopogtak az irodája ajtaján.

– Szabad! – szólt ki, miközben hátradőlt a székében. Hamarosan Ginny állt előtte.
– Én... Lenne egy információm, ami talán hasznos lehet – mondta a lány.
– Valóban? Foglalj helyet! – invitálta beljebb Tom, és az egyik ülőalkalmatosság felé intett az asztala előtt. Ginny odasétált, aztán helyet foglalt a jobb oldaliban, majd kissé idegesen eligazgatta a szoknyája ráncait. Tom intett a nyaklánc felé, ami aztán a griffendéles elé lebegett. – Tessék, azt hiszem, ez a legmegfelelőbb számodra. Mi lenne az a fontos információ?
– Köszönöm – mondta Ginny magához véve a medált, aztán ránézett. Tom úgy látta, hogy a lány még mindig azt próbálja feldolgozni, hogy a fiatal testében látja, és nem abban, amit eddig megszoktak.
– A kinézetem az alkum velejárója volt. Ne is törődj vele! Ennyire nem lehetek letaglózó – mondta Tom, majd ujjait összefűzte az asztal lapján. – Nos, ne raboljuk tovább egymás drága idejét. Nektek még vissza is kell térnetek a Roxfortba, mielőtt felfedezik az eltűnéseteket.
– Sajnálom, hogy feltartom, Nagyuram – mondta Ginny. A nyakába akasztotta az ékszert, majd belekezdett. – Az angyal csak Potterékkel foglalkozik, mi szinte sosem látjuk. Egyáltalán nem figyel ránk. Néha a kastély felett repked, és egyes pletykák szerint csak Potterrel áll szóba.
– Az angyalról tudsz még bármi mást is mondani?
– Nem. Még csak a nevét sem tudjuk, vagy bármi mást. Egy férfi angyal, ennyi.
– Értem. Valami még érdekelne. Miért pártoltál el Harry barátunktól? Elég meglepő fordulat, hiszen a családod mindig is erősen a világos oldal felé húzott, és tudok a gyengéd érzelmekről, amiket a fiú iránt plántáltál – mondta Tom, és látta, ahogy a lány vörössé kezdett válni a dühtől.
– Elárult – bukott ki belőle. – Én tényleg tiszta szívből szerettem őt, még jártunk is, de a tettével megalázott, a földbe tiporta a büszkeségemet. Gyűlölöm őt! Volt képe úgy szakítani velem, hogy kijelentette, beleszeretett Pitonba!
– Gondolom mindenki támogatja, és a legkevésbé sem tudakozódtak felőled. Senki sem szaladt enyhíteni a bánatodon – mondta Tom, majd egy zsebkendőt nyújtott át a lánynak, akinek időközben eleredtek a könnyei.
– Nem, azt a... szemetet mindenki, még a családom is támogatja. Ha nem lehet az enyém, akkor ne legyen másé se! Szóval remélem, hogy nagy segítség lehetek – mondta Ginny elszántan nézve rá.
– Értem. Ennek nagy örömére akkor rátérhetnénk arra, hogy miért is jöttél be hozzám. Mi az az információ, amit közölni akartál velem?
– Hallottam egyszer beszélni őket valamiféle horcruxokról – mondta Ginny, mire Tom feszülten figyelni kezdett. – A nevét is említették, Nagyuram, így sejtettem, hogy fontos lehet a dolog. Azt mondták, az angyal segít nekik a megtalálásukban, hogy aztán elpusztíthassák, mert akkor sebezhetőbbé válik. Azt mondták, hogy azzal végleg meg tudják ölni, úgy, hogy ne legyen több lehetősége a visszatérésre. A ma esti vacsoránál elcsíptem egy olyan mondatot Hermionétól, hogy Helga kelyhét megtalálták és az angyal elpusztítja.
– Köszönöm az információt, Miss Weasley. Azt javaslom, most a lehető leggyorsabban távozz az irodámból. Menjetek vissza az iskolába! – mondta Tom, miközben igyekezett visszafogni kitörni készülő dühét.
– Nagyuram? – szólította meg halkan, óvatosan.
– Tűnés! – kiáltott rá, mire a lány összerezzent, majd felpattant és kirohant az irodából.

Tom igyekezett visszaemlékezni a múltjára, felidézni az első horcruxának elkészültét, az árvaházi pillanatokat, az első roxforti napját. Minden emléke homályba veszett, aminek csak köze volt a lélekdarabjaihoz. Tudta, hogy megtörténtek, de egyáltalán nem bírta tisztán előhívni őket. Szinte az összes horcruxa elpusztult mostanra. Már alig maradt. Fel sem tűnt neki, hogy mit műveltek vele. Dühösen csapott az asztalra, ereje kavarogni kezdett körülötte. Felállva, haragosan felkiáltva mindent lesodort az asztaláról, az előtte lévő székek átrepültek a szobán és apró tárgyak kezdtek felszállva keringeni körös-körül.

– Állj! – kiáltotta megjelenve Lucifer, és egyetlen intésével elzárta Tom tomboló mágiáját, aki zihálva, vörösen izzó szemekkel támaszkodott meg a székében.
– Azok az átkozottak pusztítják a horcruxaimat! – mondta sziszegve, dühtől remegő testtel Tom. – Tudod, mit jelent ez? Ha engem véletlenül is, bárhogy megölnek, nem tudok visszatérni! – kelt ki magából. – Meg kell szereznem a diadémot, mielőtt ők találják meg.
– Nyugodj meg, Tom! Így nem lesz jó vége – mondta nyugodt hangon Lucifer.
– Nyugodjak meg?! Mégis hogyan? Hm?! Ez az egész elszúrhat mindent, amit eddig elértem és felépítettem! – kiabálta Tom, majd fájdalmasan felnyögve görnyedt össze, miközben a hasához nyúlt. Levegő után kapkodva a földre rogyott.
– Erről beszéltem – mondta Lucifer, aztán hozzá sietve leguggolt mellé. – Ideje pihenned, halandóm, mielőtt kárt teszel magadban és a babában – felelte, és Tom homlokára csúsztatta a kezét. – Aludj, szépségem!
– Lu... A baba... – suttogta Tom, mielőtt elnyelte volna őt a megnyugtató sötétség.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)