Vérszerződés írta: Nezumi

[Kritikák - 6]

+++ betűméret ---
<< >>


Harry egy újabb horcruxot húzott ki a listájáról, amin ő maga is szerepelt. Ma végre elpusztították Hugrabug Helga kelyhét, amelyhez Griffendél kardját használta. Ezzel együtt négy horcruxot semmisítettek már meg. A Gomold gyűrűt maga Dumbledore likvidálta, mikor még élt. A fiú hátradőlt a fotelban, ami a kandalló előtt volt, szemben az ággyal, melyben Perselus Piton éppen békésen aludta álmát. A szoba félhomályát a kandallóban lobogó lángok adták. A csöndben hallotta a halk szuszogást a férfi felől, amely megmosolyogtatta. Már majdnem fél éve annak, hogy közelebb kerültek egymáshoz. Mintha évek teltek volna el, de csupán pár hónapja, hogy megidéztek egy angyalt, hogy az ő áldozata a szüzessége volt, amit a bájitalmester vett el. Az emlék még mindig képes őt pirulásra késztetni.

Ginny nagyon pipa volt rá, amikor mindent elmondott, főleg, amint bevallotta, hogy a férfit szereti. Olyan mértékű gyűlöletet még nem tapasztalt tőle, mint ott, akkor. Később képtelenség volt beszélni vele, ráadásul kerülni is kezdte. Nem akarta ennyire megbántani a lányt, és elveszíteni sem. Helyre akarta hozni a kapcsolatukat, de a kommunikáció csődöt mondott. Ha nem néma hallgatás volt a válasza, akkor egyszerűen otthagyta. Egy alkalommal viszont elszakadt a cérna, és aznap puszta kézzel esett Harrynek. A fiúnak egy bűbájjal kellett elkábítania, hogy le tudják szedni róla. Végül mindketten a gyengélkedőn kötöttek ki, ahol Harrynek begyógyították a karcolásokat a karjain és az arcán. Ezt követően távozott, és soha többet nem szólt Ginnyhez. Nem tudta megmenteni, ez pedig a mai napig bántja.

Hogy elterelje a gondolatait, az iskola mellett folytatta az edzéseket, amiket még nyáron kezdtek el.
Dumbledore szerint nem csak lelkileg és pszichésen, de fizikailag is fel kell készülnie a csatára, ezért több oktatója is akadt a tanórákon kívül. Dumbledore megkérte Pitont, hogy tartson neki okklumenciát, hogy teljes mértékben le tudja zárni a tudatát Voldemort előtt. Ebben az évben végre sikerült elsajátítania, és most már Perselus sem képes betörni az elméjébe, hacsak ő úgy nem akarja.

A fizikális edzésekben Sirius és Remus szokott segíteni felváltva, éppen melyikőjük ér rá. Ha Sirius van küldetésen, akkor Remus van vele. Dumbledore ügyelt rá, hogy mindig legyen valaki, aki önvédelemre tudja tanítani. Még a kardforgatást is elkezdték vele gyakorolni, és egyre jobbá vált. A lelki részét pedig magának kellett megoldania, ami nem volt nehéz, mert minden egyes nap arra készült, hogy helyt tudjon állni a háborúban.

Sandalphon pedig Dumbledore halála óta szabadon járhat a birtokon, de továbbra sem hagyhatja el azt. A múltkori beszélgetésük során elmondta, hogy ennek örült a leginkább. A kezdeti bezártság megviselte, ám amint kimehetett repülni, a kedve is jobb lett. Mindezek ellenére továbbra is csak vele volt hajlandó beszélni. Harry volt az egyetlen, aki szót tudott vele érteni és akit elfogadott. Perselus szokott is morogni amiatt, hogy vele egy szót sem váltott, pedig elméletileg hozzá van kötve és nem Harryhez.

Harry elmosolyodott, majd felállt a fotelból és elment zuhanyozni. Miután végzett, magára vette a pizsamáját, megszárította a haját egy varázslattal, aztán visszatért a szobába. Óvatosan bemászott a férfi mellé, és amikor felé fordult a takaró alatt, egész közelről találkozott a tekintete a fekete szempárral.

– Sajnálom... Felébresztettelek? – kérdezte halkan Harry, miközben a másik keze a derekára siklott, majd átkarolva őt közelebb vonta magához. Perselus egy csókot nyomott a homlokára.
– Nem. Tudod, hogy nem szeretem, ha ilyen késő estig fent vagy. Holnap tanítás és velem van dupla bájitaltanod reggel. Ha elalszol az üstöd felett, garantálom, hogy hatalmas ponttól szabadítom meg a házadat – mondta a bájitalmester szigorúan tekintve rá. Harry elmosolyodott és tenyerét a férfi arcára helyezte.
– Figyelni fogok, professzorom. Ígérem, nem alszok el az üst fölött – felelte odahajolva hozzá.
– Remélem is – mondta Piton, aztán bezárta ajkaik között a távolságot. Harry közelebb húzódott hozzá, keze pedig a férfi arcáról a mellkasára siklott. A csókjaik mindig emlékeztették a griffendélest, hogy van miért harcolnia és bármi is történjen, nem fog veszíteni.
Ajkaik hamarosan elváltak, a fiú pedig abban a meleg, békés ölelésben találta magát, ami mindig is átjárta, amikor párja átkarolta. – Mennyi van még hátra? – kérdezte egy kis idő után.
– Rajtam kívül már csak Nagini és a diadém van – mondta halkan Harry, majd felnézett a férfira. – Sandalphon már keresi, továbbá azt mondta, itt érzi a kastélyban. Hamarosan biztos megtalálja, hogy utána azonnal elpusztíthassa. Szerinted mit tenne Tom, ha kiderülne számára, mit teszünk?
– Azon kívül, hogy teljesen kiakadna? Meg akarná menteni a diadémot, hogy többet ne tudjunk elpusztítani. Minden bizonnyal Naginit is védené – felelte Perselus, Harry pedig a mellkasának döntötte a homlokát.
– Baj, ha félek? – kérdezte csöndesen.
– Nem. Mindenki fél, ez természetes. De erős vagy, Harry, és mi is hónapok óta erre készülünk. Higgy magadban, és menni fog! – mondta végigsimítva a kócos hajon. A fiú bólintott és lehunyta a szemét.
– Elkérhetem a merengődet? – kérdezte, majd ásított egyet. – Órák után, természetesen.
– Rendben, el. Tudod, hol tartom?
– Igen, a ruhásszekrényedben van – felelte elmosolyodva. Perselus beletúrt a griffendéles hajába.
– Meg sem lepődöm. Most már aludj! – mondta a férfi, mire Harry válaszul motyogott valamit, aztán már csak az egyenletes lélegzetvételei törtek át a szoba csöndjén.

Harry korán kelt, de nem eléggé ahhoz, hogy megelőzze párját, aki már felöltözve lépett elő a fürdőből. A férfi odament mellé, miközben ő kiült az ágy szélére, majd lehajolva hozzá egy csókot lehelt ajkaira.

– Csináltam kávét, igyál egyet. Reggelinél még látjuk egymást – mondta, aztán elhagyta a szobát. Harry gyorsan lezuhanyzott, és felöltözve elfogyasztotta a reggeli kávéját. Mostanában sokszor volt ébren hajnalokig, és ha keveset aludt, muszáj volt egy csészével meginnia. Miután végzett, csatlakozott barátaihoz a reggelinél.
– Igaz a hír, hogy az angyal szerint a suliban van egy horcrux? – kérdezte közelebb hajolva az asztalon át Ron.
– Igen, azt keresi. Nekem is van egy olyan érzésem, hogy közel van, de én nem érzékelem olyan jól, mint ő. Ráhagyjuk az elpusztítását is – felelte halkan Harry.
– Biztos, hogy jó ötlet? Bízhatunk benne? – kérdezte ismét Ron, és visszaereszkedett a helyére.
– Én bízom benne. Segít nekünk. Nekem egyébként sem tetszett, hogy bezártuk egy lakosztályba. Nem voltunk jobbak Tomnál – mondta Harry, majd nekilátott a reggelinek. Ezt követően egyenesen a bájitaltan teremhez mentek.

Órák után Harry visszament Perselus lakosztályához, de mielőtt belépett volna, megérezte maga mögött Sandalphont.

– Szeretnél valamit? – kérdezte Harry.
– Beszélhetnénk?
– Gyere be. Perselus estig nem jön vissza – felelte Harry, majd becsukta az angyal mögött az ajtót, aztán leültek a kandalló elé. – Találtál valamit?
– Igen is, meg nem is. Van egy hely az egyik emeleten, ahonnan erősen érzem, de nem vezet oda ajtó. Lehetséges, hogy az iskola egyik varázslata?
– Igen. Azt a helyet csak Szükség Szobájának hívjuk. Az egy olyan mágikus szoba, amit csak az fedezhet fel, akinek épp szüksége van rá. A Roxfort házimanói Jössz és Mész Szobának is nevezik.
– Hogy tudnék oda bejutni? Nem akarom megtámadni azt a részt – mondta Sandalphon, miközben a helyiségben nézelődött, ahol leginkább könyvespolcok és Perselus íróasztala állt roskadozó pergamen halmokkal. Na meg a két fotel és a kanapé a kandallóval szemben.
– Háromszor el kell sétálni a fal előtt, miközben arra a helyiségre gondolsz, amelyre szükséged van. Ha ez megtörtént, egy ajtó jelenik meg a fal helyén és mögötte a kívánt szoba vár. Az is segíthet, ha arra gondolsz, amit keresel – felelte Harry elmosolyodva. – Egyébként van valami terved vagy azonnal megsemmisíted?
– Mennyire bízol meg a Weasley lányban? – kérdezte hirtelen Sandalphon.
– Miután őrült módjára úgy kiakadt rám... semennyire.
– Jó, helyes – mondta Sandalphon Harryre pillantva. – Árulóvá vált. Valószínűleg már el is árulta, hogy nekikezdtünk a horcruxok elpusztításának.
– Meg akarod várni Tom felbukkanását? Miből gondolod, hogy nem támadja meg rögtön az iskolát? – kérdezte Harry felállva a fotelból, amiben helyet foglalt.
– Vissza akarja szerezni. Be fog osonni érte, de majd én intézkedem felőle, ne aggódjatok.
– Sandalphon... – kezdett bele aggódva Harry, de az angyal felemelte kezét, belefojtva a szót.
– Tudom, rizikós. Lehet, hogy meg fogja támadni az iskolát, de nem most. Hidd el, meg fogja próbálni visszaszerezni a diadémot. Be fog érte surranni – mondta Sandalphon felé fordulva.
– Ennyire biztos vagy benne?
– Ismered őt, a gondolkodásmódját. Te nem úgy gondolod, hogy meglépné ezt?
– Tom okos, de tudom, hogy hirtelen haragú tud lenni, főleg, ha nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy eltervezte. Dühös lesz és félteni fogja a halhatatlanságát. Meglehet, hogy eljön... De mi van, ha nem? Mi van, ha a démon megállítja benne?
– A diadém akkor is pusztulni fog, ha nem jön el. Meglátjuk – mondta Sandalphon, aztán az ajtóhoz sétált. – Bízol bennem?
– Tudod, hogy bízom... Rád hagyom, de félek, hogy a dolgok fel fognak gyorsulni.
– Meglehet – felelte az angyal, és elhagyta a lakosztályt.

Harry visszarogyott a fotelba, majd a kezeibe temette az arcát. Szólnia kellene McGalagonynak, hogy hívja vissza a rendtagokat a küldetéseikről. Ilyen bizonytalan időszakban talán jobb lenne, ha egy helyen lenne mindenki. Ha Tom a diadém pusztulása után kiakad... Nagini lesz az egyetlen, akit védeni akar.
– Vajon tudja, hogy én is egy vagyok a horcruxai közül? – tette fel a kérdést a semminek. Neki volt egy olyan érzése, hogy nem is sejti.
Ezt követően Harry írt egy üzenetet McGalagonynak, amit a kandallón keresztül juttatott el neki. Jobb, ha már most nekilát összehívni mindenkit. Jobb félni, mint megijedni.

Harry bement a hálóba, ahol odasétált a gardróbhoz. A benne lévő, vállfákra akasztott ruhákat félretolta, hogy kihúzhassa onnan a merengőt. Hosszú percekig figyelte a kékes derengést, mielőtt elmerült volna benne. Az első emlék, amibe belépett, az a pillanat volt, amikor Perselus visszatért a Minisztériumból. Figyelte a férfit, miközben az igazgatói irodába igyekezett, ahol McGalagony várakozott.

– Hol van Albus? – kérdezte aggódva a nő.

A csend, ami ezt követte, fülsüketítő volt. Harry egyikükről a másikukra nézett. Látta párján, hogy már ekkor sem volt jó állapotban, de még mindig tartotta magát. Emlékezett erre az estére. Ő is halálra aggódta magát, már akkor is féltette a férfi életét. Végül meghallotta Perselus hangját, ahogy kimondta azt az egyetlen, szívfájdító szót, amit senki sem szeretne hallani.

– Sajnálom.

Harry egy másik emlékre váltott. Nem akarta tudni, hogy mi történt ezután, de volt egy sejtése, mert másnap McGalagony nem volt önmaga. Az órákat sem tartották meg, de aki egy kicsit is figyelt, azt tudhatta, hogy a nő nem csupán az iskola igazgatóját gyászolta. Mélyebb érzések bújtak meg mögötte.

A következő emlék, amibe belecsöppent, az a nap volt, amikor meglátogatta Perselust a lakosztályában.

– Dumbledore meghalt. – Bár már mindketten tudták, a kijelentés mégis hasított a levegőben. – A minisztériumi tárgyalás csapda volt. Voldemort végig ott volt, és csak a megfelelő alkalomra várt. Ha tudtam volna előre, másként alakult volna, de engem nem avatott be. Talán azért, mert én is vádlott voltam, nem tudom. Az biztos, hogy sokkal nagyobb ereje van, mint gondoltuk – mondta Perselus, aztán belekortyolt a teájába.

Harry szíve fájón szorult össze újra átélve ezt a pillanatot. Szomorú volt Dumbledore halála miatt, de tudta, hogy az ő érzelmei meg sem közelítették akkor Perselusét. Sokkal rosszabbul érezte magát a férfi, mint mutatta. Ezután történt, hogy Sandalphont kiengedték a lakosztályából, hogy bármikor szabadon járhasson a birtokon. Persze még mindig áll az a megkötés, hogy nem hagyhatja el a területet.
Harry ezután régebbi emlékekre ugrott. Arra az időre, amikor Perselusék a Minisztériumba mentek. Egyenesen a tárgyalóteremben találta magát, ahol Perselus is ott ült a rendtagokhoz közel, egy másik sorban. Lesétált a lépcsőkön, hogy a férfi mellett legyen, miközben az ő emlékein át nézhette végig az események lezajlását.

Egy kis idő múlva a tárgyalóterem szép lassan megtelt. Harry néhány újságírót is látott elhelyezkedni a hátsó sorokban, és elhúzta a száját. Tudta, hogy egyik sem élte túl azt a napot. Tekintetét végighordozta a helyiség többi részén is. Megpillantott egy idős férfit, továbbá jó pár fekete ruhás alakot. Talán ők voltak a halálfalók. Sajnos akármennyire is szeretné felismerni az összeset, még ő sem képes arra, hogy álarc nélkül meg tudja mondani. Így csak ártalmatlan embereknek tűntek. A következő pillanatban mozgást érzékelt Perselus felől és a férfira nézett. A bájitalmester szintén azokat az alakokat nézte, akiken az ő szeme éppúgy megakadt. Ha más nem is, talán pont a párja az egyetlen, aki ismerhette azokat, kik a halálfalók közül beültek a tárgyalásra. Most szívesen megkérdezte volna tőle, de az emlékbéli Perselus még csak meg sem hallaná, amit mond. Vajon melyikőjük lehetett Tom? Harry nem sokáig tudott ezen gondolkodni, mert hamarosan mozgolódás támadt.
A Wizengamot tagjai is megérkeztek, elfoglalva a helyüket. Néhányan beszélgettek, miközben leültek, majd elcsendesedtek, amikor a miniszter is megjelent és elfoglalta a helyét az első sor középső helyén. Pius Thicknesse-t Harry szívből gyűlölte, de nem tudtak mit tenni, amikor Tom egyre több emberét szivárogtatta be a fontos pozíciókra, így kiterjesztve a hatalmát a Minisztériumra is.

Harry meghallgatta az egész tárgyalást, végignézte, ahogy Dumbledore-t megvádolják egy olyan bűn miatt, amivel csak a diákokat akarta védeni Tomtól. Sajnálta Bimba professzort, hogy ezen át kellett mennie és utálta, hogy Voldemort ennyire előttük járt. Ha jobban fel tudtak volna készülni, akkor nem veszítettek volna el annyi embert és azon a napon Dumbledore-t sem. Bár Perselus elmondása szerint olyan hatalmasra nőtt az ereje, hogy még akkor sem lett volna esélyük, ha jobban felkészülnek. Harryt merengéséből az emlékben felhangzó hang rántotta ki.

– Senki nem megy sehová! – zengték a terem falai.

Harry látta, ahogy az emberek ijedten kapkodták a fejüket. Néhányan az ajtókhoz rohantak, de hiába próbálták erővel és varázslattal kinyitni, azok makacsul ellenálltak.

Az az idős férfi, akit az emlék elején észrevett, lassan lesétált a lépcsőn, és mire az utolsó fokra lépett, egy teljesen más személlyé vált. Tom volt az. A fiú emlékezett még arra a beszélgetésre, amit párjával folytattak egyik este. Akkor említette a bájitalmester, hogy Voldemort visszanyerte fiatalkori alakját, azonban még így is megdöbbentette ez a változás! Harry idegesen nézett Perselusra, akinek a pad takarásában a pálcája már a kezében volt, majd visszatekintett az igazgatóra.

– Tom – szólította meg őt Dumbledore.
– Neked Voldemort, öreg!


Riadt sikolyok és kiáltások hangzottak fel. Harry körbenézett, s látta az embereket az ajtóknál megbújni a padok mögött, miközben a halálfalók és a rendtagok pálcákat rántottak. Pillanatok alatt eluralkodott a pánik a mágiával lezárt teremben. Tom tényleg készült erre és az ereje is megvolt hozzá, hogy a minisztériumi varázslatokat uralni tudja. Harry visszanézett rájuk, amikor a férfi újra megszólalt.

– Eljárt feletted az idő, Dumbledore. Ritka rossz bőrben vagy, ha szabad megjegyeznem.
– A te erőd viszont figyelemre méltó – jegyezte meg az igazgató, miközben Tom a terem közepére sétált.
– Bárcsak elmondhatnánk ezt a tiédről is, nem igaz? – gúnyolódott Tom.


Senki sem mozdult. A teremre síri csend borult, amit hamarosan egy hisztérikus nevetés tört meg. Harry összeszorította a fogait, és egyre nagyobb volt a kísértés, hogy itt hagyja az emléket, csak ne kelljen végignéznie a továbbiakat... De látni akarta, hogy mennyit változott Tom. Tudni akarta, mit is látott Perselus, hogy fel tudjon készülni a hamarosan bekövetkező háborúra.

– Oszd meg velünk is a jókedved okát, Tom! – mondta Dumledore le sem véve szemét az őrülten viselkedő feketemágusról.
– Neked talán nem tetszik ez a helyzet, amit megteremtettem magunknak? – kérdezte Tom, miközben széttárt kezekkel körbe fordult a teremben. – Jók a rosszak ellen. Vezető a vezető ellen. Egyszerűen tökéletes!


A griffendéles egy pillanatra behunyta a szemét. Csak még egy kicsit... Már csak egy kicsit kell kitartania, mondogatta magának. Végül visszanézett Tomra, aki mostanra egy tűzörvénnyel vette körbe magát és az igazgatót. Harry ezután Perselust figyelte, ahogy beszáll a halálfalók elleni harcba. Mindenfelé átkok és ártások szelték át a levegőt, a griffendéles láthatta, hogyan haltak meg olyan emberek is, akiknek semmi közük nem volt ehhez. Utálta, hogy ártatlanoknak kell az életükkel fizetniük Tom őrült hatalommániája miatt. Amikor üvöltést hallott, a hang irányába kapta a fejét. Bár ne tette volna! Tom éppen Dumbledore-t kínozta. Elkapva a tekintetét Perselusra nézett, aki éppen akkor emelte a kezét. Hamarosan a zöld csóva eltalálta az igazgatót, aki holtan rogyott a földre. Harry orcáján végigfolytak a könnyek, amint kiszakította magát az emlékből. Eltántorgott a merengőtől és az ágyra lerogyva a tenyerébe temette az arcát, miközben próbált lenyugodni.

Tudta, hogy mit tett párja. Hosszú idő múltán, de mesélt róla, és akkor is nehezére esett. Viszont látni az egészet teljesen más volt. Nem akarta, hogy ezt kelljen tennie Perselusnak, mégis rákényszerítették. Azt is tudta jól, hogy Dumbledore haldoklott. Az egyik horcruxon egy átok volt, ami gyorsan rontotta volna az állapotát, ha párja nem kezdi el nála a kezelést, hogy lassítsa a folyamatot. Harry letörölte a könnyeit, majd visszarakta a merengőt a szekrénybe. Kiment a nappaliba, ahol bekucorodott a fotelba, a tűz elé. Kiürítette elméjét és csak a lángokat figyelte. Nem akart most gondolni semmire. Abban reménykedett, hogy képesek lesznek legyőzni Tomot, de az emlékektől kissé megcsappant az önbizalma. Látta, hogy mikre képes, azon a napon pedig Voldemort úgy ment oda, bárhogy is érjen véget a tárgyalás, végezni fog Dumbledore-ral.

Harry az ajtó felé fordította a fejét, amikor az kinyílt és párja lépett be rajta. A férfinak elég volt rápillantania, hogy tudja, megnézte a minisztériumi emléket. Perselus lerakta a pergameneket, majd hozzá lépve végigsimított az arcán.
– Nem kellett volna végignézned. Nem akartam, hogy lásd – mondta, és leguggolt elé. Harry közelebb hajolva hozzá átkarolta a nyakát.
– Neked még így is szörnyűbb volt, mint nekem – felelte a griffendéles, aztán megcsókolta őt. – Elterelnéd a gondolataim erről a sok rosszról?
– Harry, megbeszéltük...
– Kérlek! Érezni akarlak – mondta végigsimítva a férfi arcán. Perselus megfogta a kezét, aztán egy csókot nyomott a tenyerébe. Felhúzta a fotelból, majd bevezette őt a hálóba. Harry kibújtatta őt a talárjából, miközben forró csókban forrtak össze ajkaik. A bájitalmester elfektette az ágyon és végigsimított az oldalán. A fiatalabbik végigvezette kezeit párja hátán, majd kihúzta az inget a nadrágjából. Perselus áttért a nyakára, apró csókokkal hintve be, közben mágiát használva kipattintotta helyükről az ing gombjait. Ujjai végigsiklottak a feltárult bőrön, aztán levette róla az anyagot és az ágy végébe dobta. Harry is ugyanígy tett a férfiéval, majd felsóhajtott, amikor ajkak tapadtak a mellbimbójára. Perselus hamarosan az utolsó ruhadarabjaitól is megszabadította a fiatalabbikat. Harry felnyúlva húzta magához egy csókra és beleremegett, amikor hosszú ujjak siklottak végig combja belső felén.
– Perselus – suttogta a griffendéles, majd felnyögve hunyta le a szemét, amint a másik férfiasságára kulcsolta ujjait. Kéjes sóhajok hagyták el ajkait, ahogy az ügyes kéz egyre inkább felkorbácsolta benne a vágyat. Ujjaival belemart a lepedőbe és hangos nyögés hagyta el torkát, amikor Perselus a szájával kényeztette tovább. Viszont mielőtt elmehetett volna, a férfi abbahagyva fölé magasodott, hogy átnyúlva fölötte kivegye az éjjeliszekrény fiókjából a krémes tégelyt. Harry szélesebbre tárta lábát, hogy bátorságot adjon a másiknak a folytatáshoz. Perselus felmorrant, majd ujjait a krémbe mártotta és miközben megcsókolta őt, ujjaival belé hatolt. A fiatalabbik felnyögve karolta át a nyakát. Teste lázban égett és csak egyre jobban vágyott arra, hogy magában érezhesse párját. A férfi megcsókolta, aztán ajkaival áttért a nyakára, ahol később egy helyen megszívta a bőrt. Harry felsóhajtva túrt bele a hajába, majd levegő után kapott, amint a párja ujjai érzékeny pontot érintettek. Még emlékezett arra az estére, amikor először csinálták. Egyetlen simítás elegendő volt, hogy a csúcsra jusson, és most sem állt messze tőle. De Perselus nem hagyta, hogy idő előtt elmenjen. Visszahúzva ujjait megcsókolta őt, és csupán addig tartottak szünetet, míg a férfi kellően bekente magát. Végül párja elhelyezkedett a lábai közt, aztán lassan elmerült benne. Lehunyta a szemét és felsóhajtott, amint belé hatolt. Teste remegett a vágytól és kínzásnak érezte azt a pár másodpercet, míg teljesen magába fogadta őt. Egy reszketeg sóhajjal nyitotta ki a szemét és nézett fel a fekete, vágytól égő szempárba. Jóleső borzongás járta át a testét a pillantástól. Perselus a következő pillanatban egy párnát tolt a csípője alá, majd mindkét kezével összekulcsolta ujjaikat és a feje fölé fogta le őket. A bájitalmester lehajolva szenvedélyesen tapadt ajkaira, miközben mozogni kezdett. Harry nyögései belevesztek a másik szájába. Párja, amint áttért válla csókolgatására, szorosan átkarolva őt a nevét suttogta. Hátravetett fejjel, kéjesen nyögött fel, amikor egy erőteljesebb lökéssel pontosan eltalálta testének érzékeny részét. Megszorította a kezeket, amik az övéit tartották leszorítva.
– Még... Kérlek... Ne fogd vissza magad – nyögte Harrry, és felkiáltott, amint a párja kérését teljesítve hevesebben kezdett el mozogni. Hangos nyögések és sóhajok hagyták el ajkait, majd szorosan átkarolta őt, amikor elengedte a kezeit. Perselus szenvedélye elsöprő tudott lenni, ha hagyta magát ellazulni és nem fogta vissza érzéseit. A férfi felnyögött, mikor Harry körmei a bőrébe vájtak. Perselus végignyalt az egyik kemény mellbimbón, majd rátapadva szívogatni kezdte, még több nyögést váltva ki az alatta fekvőből. A griffendéles belemarkolt a lepedőbe, ahogy egy kéz kezdett el dolgozni férfiasságán. Kéjes hangjai egyre sűrűbbek lettek, míg végül egy hangos nyögéssel élvezett el, magával rántva a férfit is a kielégülésbe.

Harry zihálva ölelte át a rárogyó párját, majd boldogan váltott vele csókot, amikor fölé hajolt. Perselus mellé feküdve ölelte magához, és nyomott egy puszit a homlokára. A fiú hozzábújva fordult az oldalára.
– Tudom, hogy megbeszéltük – mondta felnézve rá. – De nem tudom, mit hozhat a holnap, vagy túlélem-e egyáltalán a háborút. Szeretlek, Perselus, és szeretek veled lenni – felelte végigsimítva a férfi arcán, aki megfogta a kezét és egy puszit nyomott rá.
– Még mindig nem tudom, mit látsz bennem, de köszönöm – mondta, miközben összekulcsolta az ujjaikat. Harry rámosolygott, aztán egy csókot nyomott párja ajkaira.
– Ne gondolkozz ezen annyit. Nekem úgy vagy jó, ahogy vagy. Ezt már egyszer áttárgyaltuk.
– Tudom – mondta Perselus a fiatalabbik oldalát cirógatva szabad kezével. – És nem fogsz meghalni. Ennyi éven át küzdöttél és túléltél. Nem a végjátékban fogsz veszíteni. Legyőzöd Voldemortot, befejezed az iskolát és... – folytatta, majd hirtelen elhallgatott. Harry felnézett rá.
– Mi lesz utána? Mit teszünk, ha mindennek vége? – kérdezte, a férfi pedig hosszan nézett rá. Harry szíve hevesen vert a várakozástól.
– Veszünk egy házat valahol, egy csöndes helyen. Én nyitok egy bájital boltot, te pedig mehetsz továbbtanulni – mondta hosszas csend után Perselus.
– Nem szeretnék auror lenni – felelte Harry, visszahajtva a fejét párja mellkasára.
– Meggondoltad magad? Biztos vagy benne?
– Igen. Elegem van a harcokból, Perselus. Nem akarok mást, csak egy nyugodt életet veled. Szóval szívesen besegítek majd a boltnál – mondta mosolyogva Harry.
– Amíg nem mész az üstjeim közelébe, maradhatsz – felelte a férfi, mire a fiatalabbik felkuncogott.
– Ígérem, hogy nem próbálok meg főzetet készíteni – mondta, miközben magukra húzta a takarót. – Egyébként nem kell javítanod?
– Reggel majd korábban kelek. Aludjunk – felelte Perselus, Harry pedig bólintott. Elhelyezkedett párja karjai között, aztán lassan mindketten álomba merültek.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)