Epic Szellemvadászat Szabival (NEM CLICKBAIT!!4!!4) írta: Odette

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


V.

Amelyben Ottokár megfürdik


– Ha összenyálazod a pulcsimat, meghalsz – dünnyögte Napsugár. A szeme le-lecsukódott. Szabi a vállába hörgött.
Egymásra borulva ültek a Balatonederics felé tartó vonaton, mellettük a négyes ülésen szétdobálva hevertek a csomagjaik. Ottokár nyaklánca Szabi nyakában pihent.
– Szabika, érzem a nyálat! – motyogta Napsugár fenyegetően. Szabi szívott egyet az orrán. – Na, jó, ebből elég...
Szabi nyöszörögve oldalra dőlt, mikor Napsugár elült mellőle, majd felhajtotta a két ülés közti karfát, és a lábát a falnak támasztva elfészkelődött, a hátizsákját a feje alá gyűrte. Félálomban hallgatta a kerekek csattogását, az utasok neszezését, a sorok közt elhaladó lépteket. Napsugár halkan zörgött a szemközti széken. A hangja Szabi tudata határán vibrált.
– Jó napot kívánok!
– Jó napot.
– Együtt utaznak?
– Sajnos.
– Szóljon rá, hogy vegye le a lábát a falról.
– Én lerúghatom onnan magának, de úgyis visszamászik.
A kalauz mélyet sóhajtott. A léptei koppantak, ahogy továbbindult, majd szisszent az ajtó, és kilépett a fülkéből.
Elcsúszott az idő.
Szabi halványan érzékelte, hogy a nyaklánc megmozdult a mellkasán. A karján felkúszott a libabőr. Halkan szusszanva az oldalára fordult, az arcát az ülés huzatába temette; valami jéghidegen a szívébe mart, és ő riadtan ült fel.
– Ottokár!
– Ne üvöltözzél, Szabika, egyesek aludni akarnak – motyogta Napsugár.
– Bocsánat. – Szabi kalapáló szívvel körbenézett. Természetfeletti aktivitásnak nyoma sem volt, a bőre mégis bizsergett valami megmagyarázhatatlan hidegtől, ezért inkább összehúzta magán a pulóverét, és visszafeküdt.
A légkondicionáló csöndesen susogott.
– Lennél szíves kivenni a kezed az arcomból?
– Mi? – mordult fel Szabi álmosan.
– Légy oly jó, és szállj le rólam! – susogta a légkondicionáló.
Szabi pislogott, és egy áttetsző szempár meredt vissza rá. Szabi ordítva lefordult az ülésről.
– Ottokár! – A keze reszketett, ahogy előkereste a ouija táblát. – Mégis mi volt ez?!
A pöcök lassan megmozdult.
– A N-Y-A-K-L-Á-N-C. O-T-T V-A-G-Y-O-K, A-H-O-L A N-Y-A-K-L-Á-N-C V-A-N. S-Z-Ó S-Z-E-R-I-N-T. S-Z-Ó-V-A-L H-A A N-Y-A-K-A-D-B-A-N H-O-R-D-O-D...
– Ó. – Szabi kapkodva lecsatolta a nyakláncot, és a szemközti ülésre hajította. – Bocsánat.
– K-Ö-S-Z-Ö-N-Ö-M, N-A-G-Y-O-N K-E-D-VE-S – betűzte Ottokár szárazon.
– Egyáltalán honnan van ez a cucc? – kérdezte Szabi.
– A-J-Á-N-D-É-K V-O-L-T.
– Ú, és a medálban van kép is?
– A-H-H-O-Z, A-Z-T H-I-S-Z-E-M, M-Á-R V-É-G-K-É-P-P S-E-M-M-I K-Ö-Z-Ö-D.
Szabi épp azt fontolgatta, megsértődjön-e, mikor Napsugár felhorkant, és a feje oldalra bukott álmában. Szabi vigyorogva magához ragadta a kameráját.
– Íme, a szibériai tigrisek egy újabb nemes példánya a maga természetes élőhelyén – suttogta közelebb araszolva. – Most éppen nyugodt, jóllakott táplálékláncának alsóbb tagjaiból, rántott csirkéből és sültkrumpliból, mert a szibériai tigris sajátja a válogatós étrend, már egészen kölyökkorától kezdve. Ha visszatekernek dokumentumfilmünk elejére, láthatják, hogy bohó ifjúkorában rövid növényevő perióduson esett át, krémessel ette a kovászos uborkát...
A pöcök szaporán surrogott a ouija táblán.
– T-É-N-Y-L-E-G?
– Ja, tényleg – vetette hátra a válla fölött Szabi. – Marha undorító volt. Szerencsére csak néhány falkagyűlés erejéig tartott.
Egy filctollat keresett elő a hátizsákjából, azzal csúszott közelebb.
– É-N N-E-M T-E-N-N-É-M – jegyezte meg Ottokár.
– Mert te unalmas vagy – vetette oda Szabi.
– N-E-M I-S I-S-M-E-R-S-Z.
Szabi oda sem figyelve tovább közvetített.
– Szóval egyedünk most békés és nyugodt, már csak egyetlen dolog hiányzik, hogy fajtájának megfelelően prezentálja magát. – A fogával szedte le a kupakot a filctollról. - A legutóbbi ember, aki megpróbált bajuszt rajzolni neki, egy végzős srác volt az osztályából, a képet pedig feltette a Facebookra. Az oldalát azóta archiválták az emlékére.
– Mindjárt neked is archiválják az oldaladat, ha bármivel megpróbálkozol – mordult rá Napsugár teljesen éberen. Szabi riadtan hőkölt hátra.
A vonat fékezett, Napsugár pedig az ülésre felállva leemelte a hátizsákját.
– A posztumusz csatornákra úgyis többen kíváncsiak.

*

– Szabika, napkrém!
Szabi a sarkán rugózva nyöszörgött.
– Jesszusom, Napsugár, nem vagy az anyám!
Napsugár részvétlenül kente tovább a hátát 50+ faktoros napkrémmel. Mellettük a Balaton hullámai meg-megcsillantak a napfényben.
– Ezekre a pattanásokra vigyázni kell, tudod... Még a végén elpatkolsz bőrrákban, én csak figyelek rád.
– Persze, és karúszót nem akarsz rám adni? – forgatta meg a szemét Szabi.
– Szerintem arra semmi szükséged – paskolta meg Napsugár a fiú csípőjéig csúszott dinoszauroszos úszógumit.
– Irigy vagy, mi? – tátogta oda Szabi egy épp előttük elhaladó kislánynak, aki nagy szemekkel bámult rá. A kislány anyukája megszaporázta a lépteit. – Mehetek már? – forgolódott Szabi.
– Menjél – sóhajtotta Napsugár.
– Végre! – Szabi hangos csobbanással belegázolt a vízbe, majd rávetődött az úszógumira, csattogva pedálozott, egyre messzebbre jutott a parttól. Napsugár a forró betonra ült, a bakancsát maga mellé támasztotta, és a ouija táblát is kiterítette.
– T-E N-E-M M-É-S-Z B-E? – kérdezte Ottokár.
– És te? – Napsugár a nagylábujjával a mohát piszkálta a sekély vízben megülő kövek egyikén. – Képesek a kísértetek egyáltalán fürdeni?
– F-O-G-A-L-M-A-M S-I-N-C-S, M-É-G S-O-H-A-S-E-M P-R-Ó-B-Á-L-T-A-M.
– Akkor talán épp itt az ideje – mosolygott fel rá Napsugár, mintha valahogy tudta volna, merre találja. – Megnézhetnéd, most is nála van-e a kamerája – intett az állával Szabi felé.
Ottokár egy hirtelen lendülettel a vízbe vetette magát. A felszín épp hogy csak gyűrűzött. Ottokár az arcát már csak megszokásból felfújta, a szemét összeszorította, de nem érzett semmit, minden olyan volt, mintha még a levegőben lett volna. Kinyitotta a szemét.
– Hű – lehelte magának, de a szájából nem szöktek ki buborékok. A víz körülötte türkizkék volt, és nem messze tőle tisztán látta az egyre sokasodó köveket, az iszapban gyökeredző nádat, sőt, még egy elhagyott zoknit is felfedezett.
Vissza akart szaladni Napsugárhoz, hogy elújságolja neki, mi mindent talált a Balaton fenekén, de eszébe jutott, mit kért tőle a lány, így hát Szabi felé indult.
Vízben mozogni sokkal nehezebb volt, mint a szárazföldön, az áramlatok minduntalan elsodorták, míg végül már azt sem tudta biztosan, merre van a fent, és merre a lent, csak a fölötte lebegő sötét, dinoszaurusz alakú foltra figyelt fel. Hangtalanul kisiklott a vízből.
Szabi éppen az eget filmezte, és valamit dúdolt, amit Ottokárnak esélye sem volt felismerni. A kameráját műanyagszatyorba csavarta, hogy valamennyire vízálló legyen.
Ottokár nevetése meglebbentette a nádast, és Szabi riadtan felült, az úszógumi megingott alatta.
– Ottokár?
Ottokárnak nem volt ereje beszélni hozzá, csak arcon fröcskölte, és Szabi prüszkölve hátrahőkölt.
– Ottokár! A kamerám!
Ezt a nyakláncomért – gondolta Ottokár, mielőtt nevetve a vízbe vetette magát, és visszasiklott Napsugárhoz. Mikor mellé ért, a lány felnézett a könyvéből.
– Na?
– N-Á-L-A V-A-N A K-A-M-E-RÁ-J-A.
– Persze, miért is számítottam másra – nevette el magát Napsugár.
– E-G-Y-É-B-K-É-N-T T-U-D-O-K Ú-S-Z-N-I – folytatta Ottokár. – É-S M-I-N-D-E-N-T L-Á-T-O-K A V-Í-Z A-L-A-T-T, M-É-G E-G-Y Z-O-K-N-I-T I-S T-A-L-Á-L-T-A-M.
– Elképesztő. Búvárrégésznek kéne menned.
– G-O-N-D-O-L-O-D, H-O-G-Y A-L-K-A-L-M-A-Z-N-A-K K-Í-S-É-R-T-E-T-E-K-E-T?
– Miért ne? – vonta meg a vállát Napsugár. – Ha velünk tudsz beszélni, akkor valószínűleg bárkivel tudsz. Szerintem nagy hasznodat vennék.
– T-É-N-Y-L-E-G. L-E-H-E-T, H-O-G-Y B-Ú-V-Á-R-R-É-G-É-S-Z L-E-S-Z-E-K.
Egy darabig hallgattak. Napsugár a térdére hajolt, merengve figyelte a vizet. A szája sarkában szomorú mosoly játszott.
– J-Ó-K-E-D-V-E-D V-A-N – jegyezte meg Ottokár.
– Persze. – Napsugár megrázta magát. – Szabika bent van a vízben, és végre csönd van, ez nem elég ok ünnepelni?
– D-E...
A csönd még tíz gyönyörű percig tartott, míg Szabi végre elvergődött a sekély vízig.
– Regulázd meg a kísértetedet! – állt meg előttük csípőre tett kézzel, a dinoszauruszos úszógumival a dereka körül. A bőrén fehéren csillogott a napkrém. – Majdnem tönkretette a kamerámat!
– Azt hittem, Ottokár a te kísérteted – felelte Napsugár, miközben a kamerát állította be a mobilján. – Mosolyogj!
Szabi gyorsan befeszített, míg Ottokár lebetűzte:
– N-E-M V-A-G-Y-O-K S-E-N-K-I-N-E-K A K-Í-S-É-R-T-E-T-E!
– Persze, tudjuk, te egy erős, független kísértet vagy, akinek nincs szüksége egyetlen... – Szabi hangja elhalt. –...férfira sem... – Hangosan nyelt. Tágra nyílt szemmel meredt a kövekre.
– Na, mi az, Szabika, csak nem kísértetet láttál? – horkantott Napsugár.
Szabi némán megrázta a fejét. Ottokár most már látta, hogy egész testében reszket, a szája szólásra nyílt, de csak érthetetlen hangok törtek elő belőle.
– Mi az, Szabika? – állt fel Napsugár.
– Ne erre... Ne erre... – motyogta Szabi. – Ne gyere ide...
– Siklót láttál, vagy mi?
– Ne! – Szabi hátrahőkölt, de megbotlott egy kőben, és hátrazuhant. Ottokár hirtelen a magasba rántotta, még mielőtt beverhette volna a fejét valahova, Szabi pedig úgy kapott a levegőbe, mintha meg akarna kapaszkodni benne, a szemét összeszorította. Ottokár éppen látta, amint egy vízisikló eltűnik a kövek közt.
– Sikló volt, mi? – sóhajtotta Napsugár. – Tedd le! – intett Ottokárnak.
– Ne tegyél le! – riadt meg Szabi.
Ottokár előbb Napsugárra pillantott, majd Szabira, aki még mindig összeszorított szemmel lebegett a levegőben. A kövekre nem tehette, már csak a sikló miatt sem, Szabi meg amúgy sem akarta, hogy letegye. Ottokár elhatározásra jutott.
Egy mozdulattal a mélyebb víz felé hajította a fiút, és Szabi felordított, ahogy zuhant.
– A kamerám!
Kapkodva dobta Napsugár felé a készüléket, és a lánynak alig volt ideje elkapni.
– Nem azt mondtam, hogy hajítsd el, jesszusom!
Szabi hangos csobbanással elmerült a Balatonban, majd egy fél perc múlva már ismét a felszínen volt.
– Még egyszer! – Nevetve integetett. – Ottokár, hallod?! Ezt csináljuk még egyszer!
Ottokár abban a pillanatban rájött, hogy súlyosabb hibát nem is követhetett volna el.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)