Epic Szellemvadászat Szabival (NEM CLICKBAIT!!4!!4) írta: Odette

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


VII.

Amelyben érkezik egy negyedik kerék


csakametal
(11:00) KAMUUU
2 like

Biuss
(11:30) Szabiii te vagy a kedvenc youtubosom, olyan jó effektjeid vannak, annyira tehetséges vagy!!!!

csakametal
(11:32) @Biuss tiszta kamu az egesz gyerek cica nem latod??

Kiss Jánosné Matróna Erzsébet
(13:00) SZELLEMEK nem léteznek, fiatalember, és ezt magának is be kéne látnia, ahelyett, hogy ezekkel a NÉPRONTÓ és ERKÖLCSBUTÍTÓ videókkal eteti a CSŐCSELÉKET. Szerezzen rendes MUNKÁT!!! Tisztelettel: Kiss Jánosné Matróna Erzsébet

csilla2006
(13:24) katt a csatornámra: kiscsillag2006, like and surbsrcibe !!! ;)

– M-I-T C-S-I-N-Á-L-S-Z? – A pöcök hangosan surrogott az ouija táblán a vonat zakatolásába vegyülve.
– Editelek – dünnyögte Szabi a hajában turkálva.
– P-A-R-D-O-N?
A szemközti ülésen a nő kidülledt szemekkel meredt a táblára, a táskáját szorongatta elfehéredő ujjakkal.
– Csak a házi démonunk, ne tessék aggódni – legyintett Napsugár, felpillantva A katedrálisból.
A nő felpattant, és kisietett a kocsiból.
– Videót szerkesztek – dőlt hátra Szabi, ölében a laptopjával. – Meg a csatornámat figyelem.
– V-A-N C-S-A-T-O-R-N-Á-D? S-Z-E-N-N-Y-V-Í-Z-Z-E-L É-S E-G-Y-E-B-E-K-K-E-L?
– Nem olyan csatorna, nézd... Megmutatom. – Szabi a profilképére kattintott. – Ide rakom fel a videóimat.
A képernyőn egy videó automatikusan elindult, Szabi integetett benne, és a hangja morzsáló motyogás volt a fülhallgatóból, de Ottokárt ez cseppet sem érdekelte.
– E-Z E-G-Y L-A-P-T-O-P, U-G-Y-E?
– Aham. – Szabi sóhajtva ugrott vissza Sony Vegas Pro-ba, miután rájött, hogy Ottokár nem figyel rá.
– É-S T-U-D-S-Z V-E-L-E G-U-G-L-I-Z-N-I?
Szabi felnevetett.
– Honnan tanultad ezt a szót?
– A K-A-S-T-É-L-Y-B-A-N H-A-L-L-O-T-T-A-M. V-A-L-A-H-Á-N-Y-S-Z-O-R K-A-T-I-N-K-A N-E-M A-K-A-R-T V-Á-L-A-S-Z-O-L-N-I E-G-Y K-É-R-D-É-S-R-E, M-I-N-D-I-G A-Z-T M-O-N-D-T-A, G-U-G-L-I-Z-D M-E-G.
– Ő lehetett a rezidens Napsugár – dünnyögte Szabi. – Egyébként mit szeretnél megguglizni?
– H-O-G-Y H-O-G-Y-A-N L-E-H-E-T-E-K B-Ú-V-Á-R-R-É-G-É-S-Z.
– Micsoda?
– B-Ú-V-Á-R-R-É-G-É-S-Z. B-Ú-V-Á-R-R-É-G-É-S-Z S-Z-E-R-E-T-N-É-K L-E-N-N-I.
Szabi összekulcsolta a kezét.
– És az kicsit sem zavar, hogy te úgy már... nem élsz?
– Bunkó vagy, Szabika – lapozott a könyvében Napsugár.
– H-A T-I T-U-D-T-O-K V-E-L-E-M K-O-M-M-U-N-I-K-Á-L-N-I, A-K-K-O-R A J-Ö-V-E-N-D-Ő-B-E-L-I K-O-L-L-É-G-Á-I-M I-S M-E-G-É-R-T-E-N-E-K M-A-J-D.
– Legalább tudsz valamit a tengerről? Vagy a történelemről? A búvárkodásról?
– T-Ö-R-T-É-N-E-L-E-M-B-Ő-L V-I-L-Á-G-É-L-E-T-E-M-B-E-N K-I-V-Á-L-Ó V-O-L-T-A-M, A T-Ö-B-B-I-T M-E-G M-A-J-D M-E-G-T-A-N-U-L-O-M. S-Z-Ó-V-A-L L-E-N-N-É-L S-Z-Í-V-E-S M-E-G-G-U-G-L-I-Z-N-I N-E-K-E-M A B-Ú-V-Á-R-R-É-G-É-S-Z-E-T-E-T?
– Jól van – sóhajtotta Szabi. Begépelte a keresőbe: búvárrégészet idiótáknak.
– I-T-T N-I-N-C-S I-S S-E-M-M-I A R-É-G-É-S-Z-E-T-R-Ő-L! – Ottokár sértődötten fújt, és a függönyök meglebbentek az ablak előtt. – É-S N-E-M V-A-G-Y-O-K I-D-I-Ó-T-A.
– Szabika biztos magára gondolt – lapozott a könyvében Napsugár.
– Te nem beszélsz, te tartozol nekem!
Napsugár nemes egyszerűséggel bemutatott neki, és Szabi végre begépelte: magyar búvárrégészet, a gépet pedig az ülésre fektette maga mellé.
– Üsd ki magad – sóhajtotta. – Addig én piszkálom Napsugárt.
– K-Ö-S-Z-Ö-N-Ö-M, D-E A-Z Ö-N-B-Á-N-T-A-L-M-A-Z-Á-S N-E-M S-Z-E-R-E-P-E-L-T A M-A-I T-E-R-V-E-I-M K-Ö-Z-Ö-T-T.
– Ezt csak úgy... Mindegy – legyintett Szabi. – Csak ne felejtsd el a célt.
– M-I-F-É-L-E C-É-L-T?
– Hogy a leveleidet elvigyük a szerelmed leszármazottainak. Amihez mondjuk nem ártana, ha megmondanád, egyáltalán hogy hívták az illetőt.
A pöcök nem mozdult válaszra. Szabi úgy érezte magát, mintha „olvasott”-on hagyták volna.

*

mazsi24
(04:32) volt egy hiba 2:00-nal , az edit kicsit lagolt

Szabi
(09:00) megjavitom kosz hogy szoltal :)

Szabika frissített. Majd frissített megint. Semmi új komment, semmi „Szabi, te vagy a legjobb!”, „Szabi, úgy szeretlek!”, vagy „Szabi, te annyira tökéletes vagy, vegyél feleségül, és csinálj nekem gyerekeket!”, de még egy „Nem is rossz videó, keep up the good work!” sem volt.
– Kiszállnál végre a telefonodból? – könyökölte oldalba Napsugár. Szabi összerezzent.
– Miért? – Frissített. Semmi.
– Mert itt vagyunk a szállásnál, és már egy félórája pofázom neked, hogy szellemek így, szellemek úgy, meg itt biztos meghalt valaki, de te rám se bagózol!
– Ó. – Szabi felnézett a fonyódi Sirály Hotel romokban heverő épületére. Az ajtók és ablakok hiányoztak kereteikből, a falakat graffitik borították, a vakolat foltokban hámlott. Szabi végigfuttatta rajta a kameráját. – Szép?
– Akkor elmondom újra – forgatta meg a szemét Napsugár. – Van az A verzió, vagyis hogy itt fogunk sátorozni – intett a szállodát körülvevő, elburjánzott bokrok felé –, tudod, mint egy kempingben, hogy közel legyünk a kísértetekhez. És van a B verzió: hogyha ez nem jó, mert félsz az éjszaka közepén, vagy nyafogsz, vagy nem tudom, lefoglaltam egy szobát valami Parton Villában, itt Fonyódon. Válassz bölcsen.
– Még sosem kempingeztem – derült fel Szabi. A kameráját maga felé fordította. – Utánam, mindenki! Kempingezni megyünk a vad balatoni dzsungelbe.
– Kapcsold fel a bányászlámpádat, Szabika, még a végén eltévedsz! – kiáltotta utána Napsugár. Szabi mögött zörögve összezártak a bokrok.

*

– Most nézd meg! – morogta Napsugár a fonyódi strandbüfé egyik faasztalánál ücsörögve. Mellette kihajtva feküdt a ouija tábla, ő pedig az állát a tenyerébe támasztva figyelte Szabit, aki a sorban állt, és még mindig a mobiljával matatott. – Azt sem venné észre, ha egyszer csak felállnánk, és elmennénk.
– G-O-N-D-O-L-O-D, H-O-G-Y J-Ó-L V-A-N? – kérdezte Ottokár.
– Agyilag? Biztos nincs – vonta meg a vállát Napsugár. – Egészségügyileg? Biztosan.
– L-E-L-K-I-L-E-G.
– Van neki lelke?
– B-I-Z-T-O-S-A-N M-E-G-V-I-S-E-L-T-E, A-M-I A L-E-G-U-T-Ó-B-B T-Ö-R-T-É-N-T...
– Nem akarok beszélni róla – fordult el Napsugár. A szemét a büfé oldalára kiragasztott menüre függesztette. Szabi egy arasznyit haladt a sorral.
– N-E-M A T-E H-I-B-Á-D V-O-L-T...
– Azt mondtam, nem akarok beszélni róla! – csattant fel Napsugár.
– A-Z A-Z É-R-Z-É-S-E-M, T-E S-O-H-A S-E-M-M-I-R-Ő-L S-E-M A-K-A-R-S-Z B-E-S-Z-É-L-N-I.
– Eltaláltad.
– D-E A K-I-M-O-N-D-A-T-L-A-N É-R-Z-É-S-E-K F-E-L-E-M-É-S-Z-T-I-K A-Z E-M-B-E-R-T. É-N M-Á-R C-S-A-K T-U-D-O-M.
– Lehet, hogy téged felemészt, ha valamiről nem beszélhetsz, de nekem egyáltalán nincsenek ilyen problémáim, köszönöm szépen! – fonta össze a karját maga előtt Napsugár.
Ottokár éppen válaszra mozdította volna a pöcköt, mikor Szabi az asztalukhoz toppant, két gofrival és egy vadidegen fiúval.
– Helló, mindenki, ő itt Márk. Márk, ő itt az unokatestvérem, Napsugár, ő pedig a házi szellemünk, Ottokár – intett két méterrel Ottokár mellé.
Ottokár szerette volna közbeszúrni, hogy ő senkinek nem a házi szelleme, de az ereje fogyni kezdett, Szabit pedig látszólag nem zavarta, hogy nem érkezett válasz.
– Márk ismer engem – dobta le magát a padra. Az egyik gofrit Napsugár elé tolta. – Az Internetről.
– „Az Internetről” – utánozta Napsugár gúnyosan. – Mégis honnan máshonnan ismerne?
– Nézi a videóimat – nézett körbe Szabi ragyogva. Márk mellécsúszott, egy tálcányi lángossal maga előtt.
– Megtiszteltetés személyesen találkozni a legjobb magyar Youtube-ossal.
– Melyik a kedvenced? – fordult felé Szabi hevesen. Még az orra is tejszínhabos volt a gofritól.
– Kedvenc mim? – meredt rá Márk.
– Hát a kedvenc videód!
– Ó. – Márk fészkelődött. – A kedvenc videóm? A kedvenc videóm az, amelyikben... amelyikben azok a szellemek...
– Amelyikben Ottokár elkapott? – dőlt előre Szabi lelkesen.
– Igen, igen, az! – vágta rá Márk.
– Azt én is szeretem! És az állatkertes?
– Az is nagyon jó...
– És a legutóbbi?
– Imádtam.
– Tényleg?!
Így beszélgettek, amíg Napsugárt végül a telefonjába kergették. Ottokár unalmában szétoszlott a levegőben. Szabi izgatottan csúszkált a székén.
– Van kedved velünk jönni?
– Hova? – lepődött meg Márk.
– Hát szellemvadászni! A Sirály Hotel parkjában kempingezünk, és majd elmegyünk még a... Hova?
– A Kripta villába – vetette oda unottan Napsugár.
– Igen, oda, a Kripta villába, ebéd után! Van kedved jönni?
Márk hezitált.
– Még meg kell kérdeznem a szüleimet...
Napsugár horkantott.
– Mégis hány éves vagy, kölyök?
– Ne legyél bunkó! – rúgta sípcsonton Szabi, de csak az asztal falábát találta el, a nagylábujja belesajdult az ütközésbe.
Márk a telefonjába vigyorgott.
– Azt mondják, mehetek.

*

Szabi a nyakát nyújtogatva ácsorgott a Kripta villa előtti sorban, mellette Napsugár egy prospektussal legyezte magát, a hóna alatt a ouija táblával. Márk Szabi másik oldalán toporgott időnként a telefonjába pillantgatva. Szabi a kamerájába narrált.
– Itt vagyunk a fonyódi Kripta villában, ahogy ígértem. A villát valami Ödön építtette, mivel annyira szerette a halott szerelmét, hogy így állított neki emléket, és állítólag van itt vagy négy hulla, úgyhogy a szellemi energiáktól hátha Ottokár is megjelenik nekünk.
– Ez a te szellemed – szólalt meg Márk –, ez sosem beszél?
– Csak hogyha szeretne – vonta meg a vállát Szabi. – Egyébként bemutatom Márkot...
A fiú nevetve elhajolt a kamera elől.
– Ne, engem inkább ne! Túl ronda vagyok én ilyen videóban lenni...
– Ó. – Szabi leeresztette a kameráját. – Nem raklak bele, ha nem akarod, de... egyáltalán nem vagy ronda. – Megköszörülte a torkát. – Ezért az arcélért érdemes lenne visszajönni a mennyországból is.
Napsugár öklében haragosan megrándult a pöcök, és a lány sóhajtva kihajtotta a ouija táblát.
– E-Z A-Z É-N S-Z-Ö-V-E-G-E-M V-O-L-T! – csattant fel Ottokár, már amennyire ez egy ouija táblán lehetséges volt. – M-O-N-D-D M-E-G N-E-K-I, H-O-G-Y N-E-M L-O-P-H-A-T-J-A A S-Á-R-M-O-M-A-T!
– Ottokár azt üzeni, vannak dolgok, amiket nem tudsz ellopni – szólt előre Napsugár. – Például a tehetségét és a jóképűségét.
Szabi hátra sem pillantva legyintett.
– Beszélt a szellem? – fordult hátra Márk. Lassan elérték a villa bejáratát.
Ottokár makacsul hallgatott.
– Csak azokkal beszél, akikkel akar – közölte Napsugár. – Veled láthatóan nem akar kommunikálni.
– Nem vesztesz sokat. – Szabi a karjánál fogva előrefordította Márkot. – Az élők sokkal jobb társaság – kacsintott. Márk elnevette magát. Mikor elfordult, hogy fizessen a belépőért, Szabi az ajtófélfába verte a fejét.
– Mégis mi a fenét művelek?! – sziszegte a falnak.
– E-Z A-Z Ü-G-Y-E-T-L-E-N-K-E-D-É-S M-É-G V-I-C-C-E-S I-S L-E-N-N-E, H-A N-E-M É-P-P P-L-Á-G-I-U-M-O-T K-Ö-V-E-T-T-E-K V-O-L-N-A E-L E-L-L-E-N-E-M – jegyezte meg Ottokár.
– Valami nem stimmel ezzel a gyerekkel – mormolta Napsugár Márk hátát fixírozva. – Az égvilágon senki sem nézi Szabika videóit, szóval kizárt dolog, hogy felismerje őt.
– É-S H-A M-É-G-I-S? T-A-L-Á-N M-É-G-I-S L-Á-T-T-A E-G-Y V-I-D-E-Ó-J-Á-T, É-S V-É-L-E-T-L-E-N-Ü-L K-I-D-E-R-Ü-L-T, S-Z-A-B-I M-E-G R-Á-V-E-T-E-T-T-E M-A-G-Á-T, É-S A-Z-Ó-T-A N-E-M H-A-J-L-A-N-D-Ó E-L-E-N-G-E-D-N-I.
– Azt sem tudta megmondani, melyik a kedvenc videója, csak találgatott! – sziszegte Napsugár. – Egy igazi rajongó meg tud nevezni legalább egy videót.
– D-E H-A N-E-M A-Z-É-R-T V-A-N I-T-T, M-E-R-T C-S-O-D-Á-L-J-A S-Z-A-B-I M-U-N-K-Á-S-S-Á-G-Á-T, A-K-K-O-R M-I-É-R-T?
– Nem tudom – csóválta meg a fejét Napsugár. Szabi zavart nevetéssel hátralépett, mikor a kripta ajtajában véletlenül Márknak ütközött, a fiú pedig bocsánatkérően felemelte a kezét. – De ki fogom deríteni.

– Szép ez a hely, nem? – kérdezte Szabi a kriptában ácsorogva. Az izzadtság hűvösen megült a bőrén. Márk borzongva figyelte a sírkőből kifaragott fekvő szerelmespárt. Körülöttük tompa fénnyel ragyogott a hangulatvilágítás.
– Inkább ijesztő.
– Persze – nevette el magát Szabi –, persze, én is úgy értettem, olyan... creepyn gyönyörű? – A tenyerét a nadrágjába törölte. – Te hiszel a sírig tartó szerelemben?
Márk lenézően prüszkölt.
– Nyálas. Miért, te hiszel?
– Nem, én? Soha! – vágta rá Szabi.
– Abban csak a csajok hisznek, nem?
– Persze, csak a csajok – legyintett Szabi.
– Röhejesek – dünnyögte Márk a telefonja fölé hajolva, ebben az órában már huszadszor. Napsugár a sarkán megpördülve fordult mellé.
– Hiányolnak otthon?
Márk összerezzent.
– Micsoda?
– A szüleid. Gondolom, a szüleid írogatnak neked ennyit, és azonnal válaszolnod kell nekik, ezért nem tudsz elszakadni a mobilodtól, nem igaz? – Napsugár mosolya inkább vicsorra emlékeztetett.
Márk megborzongott.
– Hideg van itt, nem? – nézett körbe.
– Biztos csak a kísértetek – legyintett Napsugár.
– Kísértetek? – fordult körbe Szabi lelkesen. Egy váza csörömpölve zuhant a földre, mikor lesodorta a hátizsákjával.
Mindannyian elhűlve meredtek a cserepekre. Szabi kapott elsőnek észbe.
– Futás! – kiáltotta. A léptei kopogtak a márványon, ahogy felrohant a lépcsőn, Napsugár a nyomában, a hóna alatt a ouija táblával, leghátul pedig Márk futott. A látogatókat kerülgetve kirontottak a napfényre, és Szabi egy bokorba vetette magát, magával rántva Márkot és Napsugárt is.
– Mégis mi volt ez? – sziszegte Márk.
– Baleset? – próbálkozott Szabi.
– Szerintem...
– Tudom, le kellett volna vennem a hátizsákomat, de végül is... – Szabit elkapta a gurgulázó nevetés, alig tudta visszafojtani –, ...végül is vicces, nem? Nem?
Márk megcsóválta a fejét. Napsugár hóna alatt megrezzent a ouija tábla.
Szabi kommandós bukfenccel előpördült a bokorból, nyomában az unottan sétáló Márkkal, Napsugár pedig széthajtotta a táblát.
– Na? Mi van? – suttogta.
– E-Z A-Z E-M-B-E-R E-G-Y K-Ó-K-L-E-R – jelentette ki Ottokár. – L-Á-T-T-A-M A-Z Ü-Z-E-N-E-T-E-K-E-T A T-E-L-E-F-O-N-J-Á-N. A-R-R-Ó-L Í-R, H-O-G-Y M-I M-I-N-D B-U-G-R-I-S-O-K V-A-G-Y-U-N-K, H-O-G-Y H-I-S-Z-Ü-N-K A S-Z-E-L-LE-M-E-K-B-E-N, É-S H-O-G-Y S-Z-A-B-I-B-Ó-L V-A-L-A-M-I V-I-R-U-S-V-I-D-E-Ó L-E-S-Z, H-A F-E-L-T-E-S-Z-I A S-Z-E-R-E-N-C-S-É-T-L-E-N-K-E-D-É-S-É-T A-Z I-N-T-E-R-N-E-T-R-E. V-A-L-A-M-I-T T-E-N-N-Ü-N-K K-E-L-L.
Napsugár elgondolkodva dőlt hátra.
– Mi lenne, ha bebizonyítanánk neki, hogy szellemek igenis léteznek? – emelte fel a fejét.
– D-E H-O-G-Y-A-N?
– Ugye, ezt nem mondod komolyan? – meredt rá Napsugár.
– N-E-M, É-N... Ó. Ó!
– Ó bizony – mosolyodott el Napsugár.

*

A haditervhez Ottokárnak először is testet kellett ölteni.
– N-E-M E-L-É-G, H-A C-S-A-K B-E-C-S-A-P-O-K N-É-H-Á-N-Y A-J-T-Ó-T, M-E-G K-E-L-T-E-K E-G-Y K-I-S S-Z-E-L-E-T?
– Nem is tudsz ajtókat csapkodni, mindegyiket kilopták – dünnyögte Napsugár a közértben vásárolt liszt csomagolását vizsgálgatva. – Ráadásul az még engem sem győzne meg. De mivel itt nincsen szellemi energia, muszáj lesz valami trükkhöz folyamodnunk.
Körülöttük halkan susogtak a Sirály Hotel elgazosodott kertjének bokrai. Odabent az épületben Szabi valószínűleg graffitikkel szelfizett, míg Napsugár feltépte a liszt csomagolását, és a felét Ottokár fejére öntötte.
A lisztszemek hang nélkül a földre peregtek, alig másodpercekre akadtak csak meg a levegőben. Ottokár ugyanolyan láthatatlan maradt, mint annak előtte.
– É-S M-O-S-T M-I L-E-G-Y-E-N?
– Hajlandó vagyok tönkretenni Szabika hálózsákját a cél érdekében – jelentette ki Napsugár.
– M-I-É-R-T N-E-M A S-A-J-Á-T-O-D-A-T?
– Mert abban még aludni akarok – dünnyögte Napsugár, Szabi odakint hagyott hátizsákját bontogatva. Ottokár helytelenítően megrezzentette a fák leveleit. – Jól van, na, jól van, akkor csak a saját lepedőmet fogom megkárosítani!
Napsugár előkereste a farzsebéből a svájci bicskáját, és két lyukat kanyarított a textilbe, mintha a szellem két szeme lenne, majd Ottokár fejére dobta. Ottokár elkapta az anyagot.
– A-Z I-G-A-Z-I S-Z-E-L-L-E-M-E-K E-G-Y-Á-L-T-A-L-Á-N N-E-M Í-G-Y N-É-Z-N-E-K K-I...
– Nekem mondod? De ennek most elégnek kell lennie. Tuti hatásos lesz, csak bízz bennem. Maradt még liszt?
Már a hotel közelében jártak, mikor megrezzentek a bokrok. Napsugár a földre vetette magát. Márk az épület sarkának döntötte a hátát, és a karját összefonta a mellkasa előtt, amíg telefonált.
– Mentsetek ki innen! – sziszegte. – Azt mondtátok, jó buli lesz, de ez a srác még annál is őrültebb, mint amit mutattatok, ez egy csődtömeg! – Ottokár felháborodottan felé lendült, de Napsugár felemelte a kezét. – Állandóan azt kérdezgeti, melyik a kedvencem a szar videói közül, összetört egy vázát egy múzeumban, hangos, idegesítő, és a legjobb... – A telefonból bugyborékolásnak hangzott a válasz, Márk pedig tovább beszélt. – Röhögni fogtok, esküszöm... Folyton flörtöl velem, mintha épeszű ember valaha foglalkozna egy ekkora idiótával! Ráadásul az unokatesója is tiszta kattos, tuti, hogy temetőkben alszik, vagy ilyesmi...
Napsugár keze ökölbe szorult.
– Én ezt nem bírom tovább – folytatta Márk. – Mentsetek ki innen, vagy nem tudom, mit teszek. – Egy darabig hallgatott, figyelt a vonal másik végén bugyborékoló hangra. – Oké, köszi. Csá! – tette le végül.
Valami reccsent, mintha valaki járt volna a sarkon, és Márk összerezzent.
– Van itt valaki?
Csak a szél susogása válaszolt, és a fiú megrázta a fejét, majd még egyszer utoljára körbenézett, mielőtt visszament a házba.
Szabi a kameráján keresztül nézett rá, mikor belépett a hotel báltermébe. Körülöttük a falakat graffitik és penészfoltok borították, a vakolat foltokban hámlott.
– Melyik a kedvenc videód tőlem? – kérdezte Szabi csöndesen.
– Már mondtam, az a szellemes – felelte Márk türelmetlenül.
– Mindegyik szellemes.
– Én...
– Tudom, mit gondolsz rólam. Hallottalak. Csak egy kérdésem van: miért jöttél velem, ha ennyire nem bírsz? – Szabi szeme elkerekedett. – Ottokár, ne most!
Márk meglepetten hátrafordult. Mögötte egy lyukas lepedő lebegett, kivágott, fekete szemekkel meredt rá.
– Hagyd már ezt a szarságot! – csattant fel Márk Szabi felé fordulva. – Tudom, hogy te csinálod, szellemek nem léteznek! Mégis meddig vagy képes elmenni a feliratkozókért?!
Szabi a fejét rázta.
– Ez nem én vagyok...
Márk türelmetlenül elrántotta a lepedőt, és hátrahőkölt. A lepedő alatt nem volt semmi.
– Mi a szar?!
Valahol lezuhant egy vakolatdarab. Márk körbefordult, kétségbeesetten meredt Szabira.
– Fejezd be!
– Nem én csinálom!
Márk lélegzete elakadt, mikor egy fél csomagnyi liszt a nyakába zúdult, és felordított, ahogy a levegőbe emelkedett.
– Te teljesen őrült vagy! Azonnal fejezd be a hülye kis játékaidat! – üvöltötte. – Tegyél le! Azonnal tegyél le, hallod?!
– Ottokár, tedd le! – kiáltotta Szabi. Márk tompa puffanással landolt a földön.
Szabi összerezzent, mikor Napsugár megállt mellette.
– Hogy mondtad, kölyök? Mi mind őrültek vagyunk? Hogy temetőkben alszom? – Úgy közeledett a fiúhoz, akár a macska egy védtelen kismadárhoz. Márknak végre sikerült feltápászkodnia. – Hogy szellemek nem léteznek? Hogy Szabika idióta, és szarok a videói?
– Azért nem kell mindent megismételni... – szólt közbe Szabi.
Márk felnyögött, mikor Napsugár orrba vágta, és egyensúlyát vesztve a fenekére huppant. Odakintről motorzúgás hallatszott, és valaki dudált. Napsugár az ingénél fogva felrántotta Márkot, és kipenderítette az ajtón; a fiú térdre esett a kocsiból éppen kiszálló barátai előtt.
– Így szórakozz a szellemekkel! – kiáltotta utána Napsugár.
– Márk! – lépett előre Szabi. A fiú megfordult; az orra vérzett, a hajába lisztdarabok ragadtak. – Mosolyogj! – Elkattintotta a kameráját, és kacsintott hozzá.
Márk sebesen bemászott a kocsiba, és a barátai hátra-hátra pillantva követték, majd végre elhajtottak. Szabi a kamerájával matatott.
– Akarsz még kísértést, vagy ennyi elég volt mára? – fordult felé Napsugár. A mellkasa még mindig hevesen emelkedett és süllyedt a haragtól.
– Bőven elég – dünnyögte Szabi. Megrázta magát. – Ottokár? – vigyorodott el. – Jól áll neked a lepedő.

*

– Ottokár? – suttogta a sötétbe Szabi, kiterítve maga előtt a ouija táblát. Már a sátorban a takaró alatt bújt meg, egy zseblámpával a kezében. – Szerinted én idegesítő vagyok?
A pöcök hezitálás nélkül az igenre mozdult.
– Ó. Azt tudom, hogy Napsugár idegesítőnek tart, de nem hittem volna, hogy te is – hajtotta le a fejét Szabi. – Még azt is mondtad, hogy szép az arcélem.
Nem jött válasz.
– Csak... jólesett, hogy valakinek végre tetszik, amit csinálok. Nem akartam őt idegesíteni... Van egyáltalán valaki, akit nem idegesítek?
Ottokár nem válaszolt.
– Oké, rendben, költői kérdés volt – sóhajtotta Szabi, ahogy hanyatt feküdt. – Valami súlyos baj lehet velem – motyogta. – Lehet, hogy betegség. Vagy olyan vagyok, mint a pollen: mindenki allergiás rám. Márk az volt, te is az vagy, Napsugár is az, a szüleim...
– A S-Z-Ü-L-E-I-D?
– Ó, azt hittem, már elmentél – fordult a ouija tábla felé Szabi. – Mi van a szüleimmel?
– H-O-G-Y L-E-H-E-T-N-E-K R-Á-D A-L-L-E-R-G-I-Á-S-A-K A S-Z-Ü-L-E-I-D?
– Nem tudom – vonta meg a vállát Szabi. – De biztosan azok, annyira igyekeznek távol tartani maguktól. Ezt a nyaralást is ők javasolták. Vagyis hát... Ők azt mondták, menjek el valami fesztiválra, vagy bárhova, hogy ne legyek otthon, ők meg elmehessenek Franciaországba, és én mondtam, hogyha már mennem kell, akkor már legyen szellemvadászat. Azt, hogy Napsugár jöjjön velem, azt meg a Zsófi néni mondta, mert szerinte mindkettőnknek jót tenne, ha újra együtt lógnánk.
Nem érkezett válasz. A sátorban csak Napsugár horkolása hallatszott.
– T-E H-I-S-Z-E-L A S-Í-R-I-G T-A-R-T-Ó S-Z-E-R-E-L-E-M-B-E-N? – kérdezte Ottokár.
– Hát... Ki fogsz nevetni, ha azt mondom, igen? Vagy legalábbis szeretnék benne hinni.
– N-E-M. É-N I-S H-I-S-Z-E-K B-E-N-N-E. E-Z-É-R-T V-A-G-Y-U-N-K M-O-S-T I-T-T.
Szabi nevetett.
– Mesélsz róla? A kedvesedről, akinek a leveleket írtad?
Ottokár egy darabig hallgatott. Szabi már majdnem elaludt, mikor a pöcök megmozdult.
– B-Á-T-H-O-R-I E-L-E-M-É-R-N-E-K H-Í-V-T-Á-K. T-I-Z-E-N-H-A-T É-V-E-S V-O-L-T-A-M, A-M-I-K-O-R M-E-G-I-S-M-E-R-T-EM, Ő P-E-D-I-G H-U-S-Z-O-N-K-E-T-T-Ő. E-G-Y E-S-T-É-L-Y-E-N T-A-L-Á-L-K-O-Z-T-U-N-K. A-Z E-G-É-S-Z E-S-T-É-T V-E-L-E-M T-Ö-L-T-Ö-T-T-E, C-S-A-K E-N-G-E-M N-É-Z-E-T-T, C-S-A-K H-O-Z-Z-Á-M B-E-S-Z-É-L-T. – Körülöttük csöndesen ciripeltek a tücskök. Szabi törökülésben a térdére könyökölt, úgy figyelt. – U-T-Á-N-A Á-L-L-A-N-D-Ó-A-N L-E-V-E-L-E-K-E-T Í-R-T-A-M H-O-Z-Z-Á, D-E S-O-S-E-M M-E-R-T-E-M E-L-K-Ü-L-D-E-N-I Ő-K-E-T. A-Z-T H-I-T-T-E-M, S-O-S-E-M L-E-S-Z-E-K K-É-P-E-S B-Á-R-K-I M-Á-S-T S-Z-E-R-E-T-N-I. É-S V-A-L-Ó-B-A-N... S-O-H-A N-E-M I-S S-Z-E-R-E-T-T-E-M S-E-N-K-I M-Á-S-T.
A távolban a Balaton partnak csapódó hullámai zúgtak.
– Ez szomorú – motyogta Szabi félálomban. – Meg fogom őt keresni neked, jó? – A másik oldalára fordult, és a ouija táblát a mellkasához szorította, így Ottokárnak esélye sem nyílt válaszolni. Jobb híján csak összeborzolta a haját. Szabi beleborzongott az érintésébe.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)