Ajándék írta: Lizzie01

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---


Ajándék



Barry kellemesen fáradtan érkezett meg az otthonába. Barátaival megünnepelték a huszonkilencedik születésnapját, és bár rá nem hat az alkohol, akkor is jól érezte magát. Mikor belépett az ajtón döbbenten torpant meg a küszöbön, ugyanis a nappalija kanapéján ült valaki. Egy olyan személy, akire nem is számított, hiszen most úton kéne lennie valahol az időben. Ez pedig Leonard Snart volt.

– Snart...

– Helló, Barry! Hiányoztam? – kérdezte mosolyogva a férfi, majd Barry elé lépett.

Barry inkább válasz nélkül hagyta a kérdést, és beljebb lépett a lakásba.
– Mit keresel itt?

– Oh, így kell üdvözölni valakit, akit régen láttál? Pedig békében váltunk el...

– Az nem béke, ha csak lelépsz – vágott közbe Barry.

Leo teljesen a falig hátráltatta a másikat, hogy az ne kerülhesse ki, bár Barry simán el tudott volna menni mellette.
– Csak nem megbántottalak? – érdeklődte Leo tettetett csodálkozással, amivel még jobban dühítette a barna hajút. Jobb kezét lassan simította végig Barry karján, mire az megborzongott. – Hm...

Barry el akarta lökni magától, de nem volt képes ezt megtenni. Jólesett neki Snart érintése, arra az éjszakára emlékeztette, amit együtt töltöttek fél éve. De másnap reggel Leo lelépett, ami még most is keserűséggel árasztotta el, ha visszaemlékezett rá.
– Ne szórakozz velem! – csattant fel Barry, majd ellépett a másiktól.

– Nem szórakozom veled.

Snart hangjának komolysága igencsak meglepte a villámgyors srácot, így felé fordult.
– Akkor nem tűntél volna el! – mondta Barry villámló szemekkel.

– De most itt vagyok...

– Ja, most, de meddig? – motyogta Barry.

– Talán örökre, de ez egy valamitől, vagy inkább valakitől függ...

– Nem értelek – rázta még a fejét Barry.

– A csapat meglesz nélkülem is, de én...

– Te?

– Valami hiányzott...

– Mi?

– Te, Flash – válaszolta Leo, majd Barryhez lépett, és magához húzta. – Vonzó voltál, tetszettél, és azt hittem, ha megkaplak, majd elmúlik ez a furcsa érzés, de nem így lett.

Barry szíve a torkában dobogott, meg sem bírt szólalni.

– Miután elmentem a csapattal, csak még erősebb lett bennem a tudat, hogy hibát követtem el, mikor faképnél hagytalak, de akkor már késő volt. Azonban most visszajöttem.

– És mit vársz tőlem? Hogy mindent elfelejtek, és...
Barry nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis Snart megcsókolta. A barna hajú egy ideig ellenkezett – ez nem igazán komoly a részéről, pusztán dacból tette –, azonban kis idő múlva átkarolta a másik nyakát, és viszonozta a csókot.

– Boldog születésnapot, Barry! – suttogta Snart. – Mivel nem tudtam, mit is akarsz kapni, magamat adom.

– Tökéletes – lehelte Barry, majd beleolvadt az újabb csókba.

Másnap hajnalban Barry félve riadt fel, tartva az újabb csalódástól, ám mikor meglátta maga mellett a még mélyen alvó Leót, mosolyogva feküdt vissza, szorosan a másikhoz bújva.
– Ez volt az egyik legjobb születésnapi ajándékom, amit kaptam eddig – motyogta félálomban, majd szép lassan visszaaludt.



Megjegyzés:Remélem, tetszett nektek ez a kis szösszenet, és van rá igény (amit jelezhettek itt a kritikáknál, vagy a ficblogomon is), hogy a többi is felkerüljön ide a Merengőre. :)



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)