Ellenségből barát, vagy több? írta: Lizzie01

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<<


Ellenségből barát, vagy több?

Kiegészítő novella




Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Kurt elköltözött a Blaine-nel közös lakásukból, és újra az apjánál lakott. Kissé furcsa volt újra abban a szobában lenni és aludni, ahol felnőtt, de otthonos és megnyugtató volt. Blaine még mindig írogatott neki naponta többször is, amire ő persze nem felelt, a másik mégsem adta fel.

– Ez már túlzás – olvasta el az újabb sms-t, majd rögtön ki is törölte. Még mindig fájt neki a dolog, hiszen szerette Blaine-t, hozzá akart menni, együtt éltek. Ez nem valami kis viszony volt, amin hamar túl van az ember fia.

Telefonja újabb csörgésére már kapásból nem akart figyelni, de a csengőhang más volt. Ez csak egy személyt jelentett. Sebastian Smythe-t.
– Szia! – köszönt a Warblers vezetőjének.

– Hali. Tudtommal már itt kellene lenned a kávézóban, és nem otthon lődörögni – mondta Sebastian kötekedve.

Sebastian, hogy elvonja Kurt figyelmét a megcsalásról, sokszor beszélgetett vele a kávézóban vagy a PeacePalace-ban, hogy kimozduljon otthonról. Habár mindig dohogott, ha Kurt rázúdította a panaszait, sosem mondta le ezeket a találkozókat. Egy idő után már természetes volt nekik, hogy összefutnak pár órára.

– Oh, basszus! Elfelejtetettem! – kapott észbe Kurt. – Megyek...

– Nem kell – vágott közbe Sebastian. – Úgyis indulni készültem már a Warblers gyűlésére.

– De... Ne haragudj!

– Nem fontos. Gondolom, már megint Blaine miatt felejtetted el. Várj! Ne is mondj semmit! – vágott közbe, mikor meghallotta telefonon keresztül is, hogy Hummel épp levegőt vesz, hogy hozzákezdjen a mondanivalójához. – Biztos megint sms-ekkel zargat… Már ideje lenne, hogy túltedd magad azon a hülyén.

Kurt nem válaszolt, csak nagyot sóhajtott. Smythe kéretlen őszintesége néha rosszul esett neki – főleg ha Rachel „Béküljetek ki, hisz’ szereted!” monológja után kapja meg –, de szüksége volt rá, hogy felnyissa a szemét. A fiú volt az egyetlen, aki nem babusgatta, nem járt lábujjhegyen mellette, hanem megmondta az igazságot, vagy legalábbis azt, amit annak gondolt.

– Talán itt lenne az ideje, hogy megbeszéljétek a dolgot – hallotta meg Sebastian hangját Kurt. – Nem kerülgetheted mindig Blaine-t, azzal nem oldasz meg semmit.

– Nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésére – ellenkezett rögtön Hummel. Rosszul volt már az emlékétől is, ha Blaine és a szeretője eszébe jutott, ahogy ott fetrengtek az ágyukban. Kurt és Blaine ágyában!

– Miért? Az jobb, amit most csinálsz? Kerülöd, hozzá sem szólsz, ha meglátod, szinte elszaladsz – gúnyolódott Sebastian. – Ez aztán a megoldás!

– Jól van, megpróbálok beszélni vele – adta meg magát Kurt. – De nem ígérem, hogy nem fogom felpofozni.

– Oh, azt szívesen végigasszisztálnám – nevetett bele a telefonba Sebastian.



Kurt állta a szavát, így amikor legközelebb Blaine hívta, nem nyomta ki, hanem felvette. Volt vőlegénye rögtön el kezdte mondani, mennyire hiányzik neki, és hogy nagyon sajnálja, hogy megbántotta, ám erre Kurt nem volt kíváncsi. Ha őszinte akart lenni, Blaine számára már csak a múlt volt.
A PeacePalace-ban történt csók óta Kurt már kezdett vonzalmat érezni Sebastian Smythe iránt, ami ijesztőbb volt még az exével való találkozásnál is, hiszen ő és Smythe mindig is utálták egymást. Na jó, már nem így állt a helyzet, de még akkor is furcsa volt kettesben lenni a Warblers vezetőjével.


Délutánra beszélték meg Blaine-nel a találkozót. Kurt ideges volt, amit Burt észre is vett fián. Dühös volt Andersonra, amiért megbántotta a fiát, és legszívesebben a kezei közé kapta volna Blaine-t, de nem tette, mert tudta, hogy ezt Kurt sem szeretné.

– Kurt – mosolygott rá Blaine a felbukkanó Kurtre, de a fiú nem volt képes viszonozni azt.

– Blaine.

Mikor Anderson oda akart lépni hozzá, hogy magához ölelje, a másik elhúzódott az érintése elől.
– Nem ezért vagyok itt. – Kurt odasétált a padhoz, amelyen az imént exe ült, és helyet foglalt. – Csak szeretném tisztázni a szakításunkat.

– De...

– Kérlek, hagyd, hogy végigmondjam! – nézett Blaine szemébe Kurt. – Sokat gondolkodtam a kapcsolatunkon. Tudom, hogy keveset tudtunk együtt lenni, és hogy talán elhanyagoltalak, de valóban ezt érdemeltem, Blaine? Miért nem jöttél oda hozzám, és mondtad el, ha valami bántott? Ha egyedül érezted magad?

– Én... Nem tudom, miért tettem. Csak... Magányos voltam, és Tim olyan kedves volt...

– Ezt nem akarom hallani! – csattant fel Kurt. – Nem érdekel, milyen volt vele lenni, csak az érdekel, hogy valóban annyit jelentettem neked, hogy kétszer is megcsaljál? Már csak az hiányzott volna, ha ugyanazzal a fiúval feküdj le másodszor is!

– Fogalmam sincs, mit kellene erre válaszolnom – rázta meg a fejét Blaine elfordítva a tekintetét a dühös exéről. – Mindig azt éreztem, hogy nem vagyok neked fontos, hogy minden előbbre való, mint én. Az iskola, az éneklés... minden.

– Ez nem igaz, Blaine! Te voltál a legfontosabb számomra. – Kurt valóban így is érezte akkor. Ma már nem így volt.

– Akkor miért nem találkoztunk többet, mint heti két alkalom? Vagy a szünetek? – kiabált Anderson, mire a másik is dühbe gurult.

– Azért mert te nem jöttél el hozzám! – emelte meg a hangját Kurt, mire Blaine elhallgatott. – Én nem tudtam volna annyit utazni olyan sűrűn, ahogy azt szeretted volna, de te attól még megtehetted volna! Felajánlottam, de nem akartad.

– Akkor most az egész az én hibám?! – háborgott Anderson.

– Nem ezt mondtam, de könnyebb rám fogni, amiért magányos voltál. És az nem számít, én mit éreztem egyedül New Yorkban? – kérdezte Kurt, mire Blaine elhallgatott. Hummel tekintetéből kiolvasható volt a magány, amit érzett az egyetemen a vőlegénye nélkül, az eredménytelen kérések a másik felé, hogy egyszer ő utazzon oda hozzá, és ne neki kelljen órákat levezetni fáradtan egy-egy szeminárium után. – Mindegy is – vett egy nagy levegőt a fiú. – A veszekedéssel már semmit sem tudunk megoldani. Azért fogadtam a hívásod, hogy megmondjam, ne keress többé, ne írogass, ne hívogass, mert nem foglak visszafogadni. Nem úgy értem, hogy soha nem fogok veled szóba állni, de már nem leszünk többé egy pár. Menj vissza Timhez, vagy kihez! – Kurt felállt a padról, majd egy utolsó intés után faképnél hagyta a ledöbbent Blaine-t.



Sebastian meg sem rezzent, mikor Kurt lehuppant vele szembe. Már megszokta, hogy egy kávét sem tud meginni egyedül, mert a fiú szinte mindig akkor bukkan fel, mikor épp csendre vágyik. El kellett ismernie azonban, hogy Kurt társasága élvezetes volt számára. A gúnyos beszólásaira olyan okos riposztokkal válaszolt a fiú, hogy élmény volt vele beszélgetni.

– Nos, jöttél kisírni magad a vállamon? – jegyezte meg flegmán Smythe, mire Kurt csak a szemét forgatta.

– Nem.

– Nem? Ez meglepő – vonta fel szemöldökét Sebastian. – Pedig már éppen fel akartam készülni rá.

Kurt csak horkantott egyet, már megszokta ezeket a kis oda-odaszólogatásokat a másik részéről. Sőt, kezdte élvezni őket. Sokkal jobb volt, mint a többiek bűnbánó vagy sajnáló mondatait hallgatni, esetleg a kéretlen jótanácsokat ignorálni.

– Akkor minek köszönhetem felemelő társaságod? – fintorgott Sebastian.

– Mondjuk azért, mert már hiányoztak a kedves szavaid? – vágott vissza Kurt, mire Smythe elnevette magát. – Valójában csak beszélgetni akartam valakivel, aki nem csak pátyolgat, és Blaine-ről kérdezget, hanem...

– Hanem?

– Hagyjuk – legyintett Kurt visszakozva.

Sebastian összehúzott szemöldökkel és gyanakvó tekintettel méregette egy ideig, keresve rajta a jeleket, amelyekből rájöhetne, mi baja van a másiknak. Végül csak sóhajtott, majd kortyolt egyet a kávéjából.
– És miről akarsz társalogni velem? – kérdezte flegmán, pedig nagyon is érdekelte, mi van Kurttel, és mi is történt közte és Blaine között azon a bizonyos találkozón.

– Nem tudom.

– Nahát! – füttyentett egyet Smythe. – Ahhoz képest, hogy mennyit tudsz szájalni, most nem tudod, mit mondj?

– Seggfej – morogta Kurt.

– Mivel nem akarsz az exeddel való találkozásról diskurálni, így nem igazán értem, mit is akarsz pontosan – könyökölt az asztalra érdeklődő tekintettel a Warblers vezetője, az előbbi sértést már meg sem hallotta, annyiszor vágta már hozzá Hummel.

– Nem arról van szó, hogy ne akarnék róla beszélni, mert jólesne, csak nem szeretném a a Glee-klubosok szabadkozásait meg vigasztalásait végighallgatni.

– Akkor mit szeretnél?
– Valakit, aki nem köntörfalaz, hanem elmondja a véleményét, bármennyire fájjon is.

– Oh, ha ez minden kívánságod, szívesen megteszem – dörzsölte össze a tenyerét Sebastian, mire Kurt már kezdte bánni, hogy elszólta magát. – Először is már hamarabb meg kellett volna ejtened vele ezt a bájcsevejt, és nem az önsajnálatban dagonyázni és sírni, továbbá a barátaid csak támogatni akarnak a szerintük kedves gesztusaikkal, még ha félre is sikerül nekik – forgatta meg a szemeit a fiú. – Másodszor pedig, ha Blaine-ről fogunk dumálni, akkor szükségem lesz némi alkoholra.

– Alkoholra? – kérdezett vissza Hummel meglepődve, de belül már tudta, mi lesz a válasz.

– Igen. Másképp nem tudnám elviselni a rinyálásod, így amondó vagyok, hogy ezt a diskurzust majd este a PeacePalace-ban fogjuk megejteni.

– Én nem rinyálok!

– Majd meglátjuk…



– Térjünk a lényegre! – vágott közbe Sebastian, mikor már a szokásos helyükön ültek – ahol már számtalanszor végighallgatta Kurt panaszáradatát –, és Kurt azzal kezdte a beszámolóját, hogy beleegyezett Blaine ötletébe, és összefutottak a parkban. – Kibékültetek? – kérdezte unottan, majd kortyolt egyet az italából.

– Nem. Nem tudnék szemet hunyni az árulása felett még egyszer. Mellesleg már nem igazán tudom, hogyan érzek iránta, de az biztos, hogy nem vagyok már szerelmes belé.

– Nocsak! Ez aztán az új fejlemény! – vigyorodott el Sebastian. – És minek köszönhető, hogy kiszerettél belőle? Ha jól emlékszem, mindig a búskomor képedet bámulhattam a kávézóban még tegnap is.

– Az már nem a szerelem miatt volt. Sokkal inkább fájt, hogy ezt tette, meg lehetett volna másképp is oldani a helyzetet. Mondjuk megbeszélhettük volna, hogy magányosnak érzi magát, vagy szakíthattunk volna, és most egyikünk sem járt volna így.

– Lehetséges, de már késő ezen gondolkodni – legyintett Smythe. – Ezek szerint már végleg eldöntöttétek, hogy külön váltok. – Sebastian kijelentette a dolgot, ám tekintete kérdő volt.

– Igen.
– És ki a másik, aki miatt már nem szereted? – kérdezte nemtörődöm hangon Sebastian, de nagyon is kíváncsi volt az illetőre. Furcsa érzés lett úrrá rajta. Talán féltékeny volt, de ez lehetetlen. Ő nem alacsonyodna le ennyire. Biztos csak a büszkesége miatt van.

– Találd ki! – nevetett Kurt, majd felállt, és incselkedő tekintetettel pillantva vissza a fiúra a táncolók közé sietett. A nyomott hangulatát mintha elfújták volna.

Kurt mindig felszabadultan tudott viselkedni Sebastian közelében. A fiú hozzáállása a dolgokhoz, a flegma, de aggódó szavai jólestek neki, nyoma sem volt bennük a megjátszott empátiának, mint a barátai – remélte, hogy Sebastian több lesz ennél – együttérzőnek szánt frázisaiban.

Sebastian csak a fejét ingatta a kötekedő megjegyzésre, majd a fiú után ment.
Kurtöt ekkor már magával rántotta a zene, behunyt szemmel táncolt, majd egy kis sóhaj hagyta el ajkait, mikor Sebastian hátulról hozzá simult, és a derekára tette kezeit.
Együtt mozogtak, végig egymáshoz közel, érezve, ahogy testük tökéletes összhangban ringatózik. A Warblers vezetője arcát Kurtéhez simította, mire Hummel hátranyúlva beletúrt Sebastian hajába. Pár pillanat múlva Kurt szembefordult Sebastiannal, majd karjait a másik nyaka köré fonva táncolt tovább, fejét a partnere vállára hajtva. Szíve őrülten verdesett, félő volt, hogy még a hangos zene ellenére is meghallhatja valaki.
Nem telt bele sok idő, mikor már mindketten érezték, ahogy testük reagál a másikéra, és fellobban bennük a vágy.
Sebastian és Kurt egymás tekintetét fürkészték, hátha abból rájönnek, hogyan tovább. Bár vágytak a másikra, mégis kellett valamiféle jel, ami megerősíti ezt a vonzalmat.

Kurt nem bírta sokáig Smythe lelkébe látó pillantását tovább, így még közelebb húzódott a fiúhoz, és ajkait a szájára tapasztotta. A fiú ajkai puhák és finomak voltak. Nyelvével lágyan végignyalt rajta, mire Sebastian felmorrant.
Sebastiannak nem kellett ennél több biztatás, rögtön viszonozta a csókot, egyúttal át is véve az irányítást Kurttől, aki megadva magát a fiúnak, belesimult a karjaiba. Mohón fedezték fel a másik száját, végigtapogattak minden zugot, élvezve mindent, amit találtak.

Hosszú percekig álltak csókolózva a táncolók között, míg Sebastian meg nem szakította a csókot, hogy rákérdezzen arra, ami a leginkább érdekelte.
– Remélem, most már nem érzed túl korainak a dolgot, mert még egyszer nem fogom győzni kivárni, amíg túllépsz a szívfájdalmaidon – mormolta Kurt ajkaira, utalva az első csókjukra, amit pontosan ugyanitt váltottak már több mint egy hónapja.

Kurt elmosolyodott.
– Nem, már nem korai. Sőt! Már nagyon is régen várt volt ez a csók – felelte, majd újabb csókot váltottak.

– Ajánlom is – jelent meg egy őszinte mosoly Sebastian arcán, ami megdobogtatta Kurt szívét.

Még úgy két órát táncoltak, csókolóztak összesimulva, majd Kurt Sebastiannál töltötte az éjszakát. Igaz, hogy egymás kielégülésig simogatásánál nem mentek tovább, mégis tökéletesnek érezték az estét. Nem volt rá szükségük, hogy lefeküdjenek egymással, így is tudták, hogy ez az este nem csak egyszeri alkalom volt, hogy valami elkezdődött.
Már nem árnyékolta be semmi bimbózó kapcsolatukat, most, hogy minden probléma megoldódni látszott. Az, hogy Kurt barátai mit fognak szólni, az Sebastiant egy kicsit sem érdekelte, egy-két jól elejtett megjegyzés ezt is el fogja simítani. Elvégre Sebastian Smythe sosem lesz szent.



Burt Hummel mosolyogva olvasta el fia üzenetét, miszerint Sebastiannál alszik. Nem várta el, hogy Kurt tájékoztassa, ha nem tölti otthon az éjszakát, de jólesett neki a gesztus.
Már éppen itt volt az ideje, hogy Kurt nyisson Smythe felé, elvégre épp elég ideig váratta már meg a fiút. Igen, Burt már észrevette Sebastianon, mennyire odáig van az ő egyetlen fiáért. Smythe bár kissé egoista volt, de szimpatikus fiúnak tűnt a maga módján. Talán végre talált magának egy tökéletes párt a fia, aki úgy fogadja majd el Kurtöt, ahogy van.



Megjegyzés:
Íme a várt folytatás! Remélem tetszett a történet, és örömmel várom a kritikáitokat. :)



<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)