Vérszerződés írta: Nezumi

[Kritikák - 8]

+++ betűméret ---
<< >>


Tom, amikor magához tért, az ágyban feküdt a hátán. Hirtelen felült, miután eszébe jutottak a történtek. A takaró alá nézett és megnyugodva konstatálta, hogy a pocakja még megvan. Elmosolyodott, amint érezte megmozdulni a babáját. Ostoba volt. Nem gondolt bele, hogy a dühöngése mekkora kárt okozhat. Még ha nem is veszti el a babát, valószínűleg korán fog a világra jönni. Végigsimított a pocakján, majd felnézett, mikor nyílt az erkély ajtaja és belépett Lucifer.

– Elég felelőtlen tőled, hogy így kiakadsz. Jobban is tudhatnád kontrollálni az érzelmeidet – mondta dorgáló hangon, felé lépdelve.
– Sajnálom – mondta Tom a párnáira visszadőlve. – Hogy van?
– Lairan még az este megvizsgált, amikor felhoztalak. Nincs semmi baja, te is jól vagy. Üzeni, hogy jobban vigyázz magadra, mert még egy ilyen kitörés, és a szülés elkerülhetetlen lesz.
– Értem. Ez nem lesz egyszerű. Egy háború kellős közepén vagyunk, amit szeretnék is befejezni – mondta Tom, majd kiült az ágy szélére. Lucifer elé lépett, beletúrt a hajába, aztán lehajolva megcsókolta.
– Tudom. Szóval, mi a terved? Bemész és elhozod a diadémot? – kérdezte.
– Valami olyasmi. Esetleg jobb ötlet? – kérdezte Tom felvont szemöldökkel. Lucifer visszadöntötte az ágyra, feljebb tolta, aztán fölé magasodva végigsimított az oldalán.
– Azt csinálsz, amit akarsz – mondta a démon, mielőtt lehajolva birtokba vette volna az alatta fekvő ajkait. Tom átkarolta a nyakát és közelebb vonta magához.
– Te viszont el akarsz csábítani – mondta Tom, miközben Lucifer áttért a nyakára csókjaival.
– Nem csak akarlak. Sikerült is – felelte a másik, és Tom merev férfiasságára simította a kezét, amivel egy nyögést csalt ki belőle.
– Ez még nem jelent semmit – mondta rápillantva.
– Biztos vagy ebben? – suttogta a fülébe, majd finoman megharapta.

Megszabadította Tomot a pizsamától, aztán az oldalára fordítva ujjait rákulcsolta a férfiasságára és kényeztetni kezdte. Tom sóhajtozva hunyta le a szemét. – Igen, imádom ilyenkor az arcod, mialatt az élvezet átveszi feletted a hatalmat – suttogta Lucifer, aztán harapdálni kezdte Tom vállát és hátát, itt-ott finoman megszívva a bőrt. Végigsimított a gerince mentén, amibe Tom beleremegett, majd felnyögött, mikor egy síkos ujj siklott a testébe. – Viszont ezt szereted a legjobban.
– Fogd... be... – nyögte Tom, és megmarkolta a lepedőt élvezetében. Lucifer egy csókot nyomott a vállára, aztán a második ujját is csatlakoztatta a kényeztetéshez. Tom nyögdécselve, lehunyt szemmel élvezte, miközben egyik lábát kissé feljebb húzta. Lucifer elégedetten mordult a füle mellett.
– Hogy szeretnéd? – kérdezte, mielőtt a nyakába csókolt volna.
– Így jó... Gyere belém – mondta Tom, majd magához vonta egy csókra. Lucifer visszahúzta ujjait és hamarosan saját tagjával hatolt belé.
– Jól vagy? – kérdezte Lucifer végigsimítva a másik testén, és finoman beleharapott a vállába.
– Igen – sóhajtotta Tom. További nyögések és sóhajok törtek fel belőle, miután a démon mozogni kezdett benne. A másik keze a testét járta, simogatta és kényeztette minden érzékeny részét. Lucifer az ajkaira hajolt, miközben a markába zárta őt. Nyöszörögve markolt bele a lepedőbe, ahogy egyre közelebb került a beteljesüléshez.
– Ez az! Gyere csak! – suttogta Lucifer, és úgy lökött, hogy eltalálhassa Tom érzékeny pontját a testében. Tom a lepedőt szorongatva, egy kiáltással élvezett el. Lucifer a csípőjét megragadva és a vállába harapva élvezett belé, majd lenyalta a kiserkenő vért. – Jól vagy? – kérdezte, miközben kisimította a nedves tincseket a másik arcából, aki kábán rápillantott és elmosolyodott.
– Persze – mondta, aztán lehunyta a szemét, úgy pihent tovább mellette. – Este megyek.
– Rendben – mondta Lucifer végigsimítva a másik testén. Még egy ideig így feküdtek egymás mellett, majd elmentek zuhanyozni és megreggeliztek. Tom azután benézett az irodájába, ahol a manók már rendet raktak. Becsukta az ajtót, felment a szobájukba, utána kényelmesen elhelyezkedett az ágyon egy könyv társaságában. Nem tudott volna anélkül az irodájában lenni, hogy ismét felidegesítse magát. Volt egy terve, hogyan jut be az iskolába, aztán egyetlen feladatra fog koncentrálni: meg kell szereznie a diadémot, mielőtt bárki más ráteszi a kezét. Főleg az angyal, aki, úgy tűnik, gond nélkül képes elpusztítani a sötét tárgyait, amik a lelke darabjait őrizték. Lapozott egyet a könyvben, hogy ezzel is visszarántsa magát a történethez. Nem szabad, hogy elveszítse a fejét. Most csak a könyvre kellett koncentrálnia, szüksége volt egy kis kikapcsolódásra.

Este, vacsora után Tom átöltözött, magára öltötte a talárját, aztán indulni készült, de Lucifer elkapta a karját.
– Egy angyal is van ott, ne feledd! – mondta, mielőtt megcsókolta volna.
– Tudom. Nem harcolni megyek, csak elhozok onnan valamit, ami az enyém – mondta Tom, és egy utolsó csók után elhagyta a kúriát. A Tiltott Rengetegben jelent meg, fejére húzta a talárja csuklyáját és elindult a fák között. Tudta, hogy hol vannak azok a helyek, ahol gond nélkül tud hoppanálni. Seprűvel nem közelíthette meg a területet és titkos járatokat nem ismert, főleg nem olyanokat, amikben biztonságosan, gond nélkül tudna közlekedni a mostani állapotában. Marad a séta és a határok kihasználása.

Miután kisétált a fák közül, elment a kunyhó mellett, aminek ablakán kiszűrődött a benti lámpafény. Tom némán ment tovább, egyenesen az iskola irányába sétálva. Felnézett az ódon épületre, amelynek néhány ablaka sötéten bámult az éjszakába. Még csak az hiányzik, hogy nosztalgiázni kezdjek, gondolta Tom, aztán gyorsított kicsit léptein. Pár perc alatt elért az iskola főbejáratához, de nem ott tervezett bemenni. Felnézve egy nyitott vagy rosszul bezárt ablakot keresett a tekintetével. Egy fenti szinten meg is találta azt. A levegőbe emelkedett, majd lassan belebegett az épületbe. A folyosón leereszkedett és körbenézett, nem-e jár valaki a közelben. Most éppen vacsora idő volt, a diákok többsége a Nagyteremben tartózkodott. Tudta, hogy mindig akadnak olyanok, akik késnek vagy hamarabb hagyják ott a termet, esetleg el sem mennek. Ez az ő idejében is így volt, mostanra sem változhatott a dolog. Láthatatlanná tette magát, aztán megindult a célja felé, amit a hetedik emeleten talált meg.

Érzékelt egy erős jelenlétet az iskolában. Nem úgy, ahogy Lucifert szokta a kúriában vagy annak birtokán. Tudta, hogy ott van, de nem tudta volna pontosan megmondani, hol is. A baba is észlelhetett valamit, mert sokkal élénkebben kezdett mozogni. Nem tetszett neki ez az egész, ebben egyetértettek. Megnyugtatólag simított végig a pocakján. Hamarosan gond nélkül jutott el a hetedik emeletig, ahol bejutott a Szükség Szobájába. A hely egy hatalmas raktárhoz volt hasonló, tele kacatokkal, elrejtett dolgokkal és még ki tudja, mikkel. Végigsétált a sorokon, miközben azt a helyet kereste, ahol elrejtette a diadémot.

– Ezt keresed, halandó? – kérdezte mögüle egy mély férfihang. Megfordult és azonnal megpillantotta a magas, hosszú, tejfölszőke hajú és zöld szemű angyalt, akinek hófehér szárnyai voltak, mutatóujja végén pedig ott pihent a diadém, amiért jött. Érezte a tárgyból sugárzó fekete mágiát és lelke darabját. Nem hamisítványt lengetett meg előtte.
– Azt. Megelőztél – morogta Tom, és hátrahőkölt, amikor az angyal kinyúlt felé. – Ne érj hozzám! Az a diadém pedig engem illet.
– Nem hinném. Gonosz céljaid eszköze csupán, és félted az életed – mondta, mire Tom egy varázslattal megpróbálta megszerezni tőle. – Nem, nem. Felejtsd el! – felelte az angyal, és a diadém felemelkedett, aztán arany fénygömb vette körül.
– Francba! – morogta idegesen Tom, miközben a diadémra pillantott, aztán az angyalra nézett. – Az az enyém!
– Nagyon ragaszkodsz hozzá, de jobb lenne, ha elmennél és lemondanál róla. A diadémnak pusztulnia kell – mondta az angyal, majd pöccintett felé egyet a levegőben. Az ezzel keltett szél lefújta a fejéről a csuklyát. – Hm... Helyesebb vagy, mint gondoltam.
– Mi van? Az ott akkor is az enyém! – mondta Tom, és egy újabb varázslattal próbálkozva meg akarta szüntetni az angyal mágiáját az ékszer körül. Ki kellett védenie a varázslatát, amikor az visszapattant a védőburokról.
– Még a végén megsérülsz! Azt hittem, eleget tanultál Lucifertől, hogy tudd, ellenünk mit sem érnek a varázslataid – mondta szánalommal nézve le rá. Tom dühösen pillantott rá.
– Honnan tudsz róla? Biztos nem tőlük – mondta Tom, és tett egy lépést hátra, hogy nagyobb helyhez juthasson, ha rosszabbodna a helyzet.
– Nem, ők csak egy erős démonról tudnak – mondta az angyal széttárva a karjait. – Érzem rajtad az energiáját, az erejének maradványait.
– Miért nem avattad be őket? – kérdezte gyanúsan méregetve a másikat.
– Lenne értelme? Nem tudnának tenni ellene semmit, ha tudnák is az igazat. Nem tisztem felvilágosítást tartani. Nekünk elég, ha az a gyermek megszületik – mondta az angyal Tom pocakja felé intve. Tom védekezőn ölelte át a pocakját.
– Nekünk? – kérdezte gyanakodva.
– Atyámnak és a társaimnak.
– Nem vehetitek el tőlem! Nem bánthatjátok! – mondta Tom, mire az angyal hosszan nézett rá, aztán lassan mosolyra húzta ajkait.
– Bántani? Annak a gyermeknek meg kell születnie. Senki sem fogja bántani – felelte a férfi, és magához vette a diadémot. – Viszont nem beszélgetni terveztem veled. Biztos, hogy látni akarod elpusztulni?

– Inkább add vissza! – mondta Tom követelőzve.
– Makacs vagy, de ez nem opció. Sosem volt – felelte az angyal, majd egy fényvillanást követően a fényburok megszűnt és fekete hamu hullott a lábaik elé. Tom hirtelen elgyengült és megszédülve tántorgott neki a mellette lévő szekrénynek. Érezte, ahogy megfogják a könyökénél, majd lenyomták valahová. Miután jobban lett, felnézett az angyalra, aki egy antik székre ültette le.
– Nem gondoltam volna, hogy így fogsz rá reagálni – jegyezte meg. – Jól vagy?
– Mit érdekel az téged? Elmegyek! – mondta Tom, miközben felállt a székről.
– Én ezt javasoltam az elejétől fogva.
– Ne szólj hozzám! – mordult rá Tom, felcsapta a csuklyáját, kiábrándította magát, aztán elindult. Nem kívánt több időt eltölteni az angyal társaságában, és már nem is volt miért itt maradnia. Szitkozódva haladt a sorok között, míg végül el nem hagyta a helyiséget. Miután a birtok azon részéhez ért, ahonnan már el tudott hopponálni, visszatért a birtokára. Tett pár lépést a bejárati ajtó felé, majd felnézett az égre.

– Gyere ide, szépségem! – mondta Lucifer pár perc múlva. Tom felé pillantott, aztán elindult és miután odaért, hozzábújt. – Ne bánkódj, nem az volt az utolsó, van még mit védened – felelte végigsimítva a hátán, utána egy csókot nyomott Tom fejére.
– A legszörnyűbb az egészben, hogy észre sem vettem, milyen sok elpusztult. Most pedig egy a szemem előtt veszett oda – mondta Tom mérgesen.
– Nyugodj meg! Nem tesz jót, ha felidegesíted magad – mondta Lucifer, és bevezette őt a kúriába, majd a szobájukba.
– Nem várok tovább. Holnap este megejtjük a rajtaütést – mondta Tom. Miközben leült az asztalhoz, tollat és tintát vett magához, hogy írjon Luciusnak. Elterjeszti közöttük a hírt, mindenki összeszedelőzködhet még az éj folyamán, másnapig. Készenlétben kell állniuk, hogy este támadhasson. Nem fog többet játszadozni velük. Senkivel sem.
– Ahogy jónak gondolod – mondta Lucifer, majd ételt tolt Tom elé, miután elvette az elkészült levelet. – Ezt bízd rám. Egyél valamit.
– Nem vagyok éhes.
– Nem érdekel. Pár falatra szükséged van, ha nem eszel, kénytelen leszek én megetetni téged. Azt pedig nem köszönöd meg – mondta Lucifer, mielőtt eltűnt volna a helyiségből a levéllel. Tom elfintorodott, majd sóhajtva húzta maga elé a tálcát, hogy nekikezdjen a vacsorájának, aminek a végén megivott egy pohár gyümölcslevet. Vett egy zuhanyt, és amint visszatért a szobába, Lucifert már ott találta az ágyon ülve. Magához intette őt, Tom pedig odament hozzá. A férfi egy csókot nyomott a pocakjára, aztán az ölébe vonta.

– Kivel találkoztál?
– Nem mutatkozott be – válaszolta Tom, átkarolva Lucifer nyakát.
– Írd le nekem őt!
– Hosszú tejfölszőke haj, zöld szempár és irritáló jelenlét. Még a kicsinek sem tetszett, nyugtalan volt egész idő alatt – mondta Tom, miközben Lucifer a pocakját simogatta. – De nézd meg őt a fejemben, ha nem elég a leírás.
– Sandalphon az.
– Sandalphon? Mit lehet róla tudni? – kérdezte Tom rápillantva.
– Az ima és a hatalom angyala. Metatron az ikertestvére. Egy angyalherceg, akinek a rangja szeráf. Mondjuk úgy, hogy régen ő volt az én első angyalom, aki végül elárult – mondta Lucifer.
– Egy közös múlt. Gondolom, részletekbe menően nem akarsz mesélni róla – mondta Tom végigsimítva az arcán.
– Jól gondolod. Talán egyszer megtudod, mi is történt pontosan.
Tom sóhajtva dőlt neki. – Azt mondta, a babának meg kell születnie. Miért ilyen fontos még nekik is a fiunk?
– Nos, ennek is megvan a maga oka.
– Amit persze megint nem mondasz el – mondta sóhajtva Tom.
– Az erőm akkora méreteket öltött, hogy hatással van a világotokra – felelte Lucifer. Tom meglepetten nézett rá. Nem tudta, mi döbbentette meg igazán, az, hogy Lucifer elmond valamit vagy az, hogy milyen erős is valójában. – Én voltam az egyetlen angyal, akit Atyánk gyermeknek teremtett, hogy felnőhessek és átélhessem a különböző életszakaszokat. Amolyan próba voltam a számára. Azt viszont nem gondolta, hogy a testemmel az erőm is növekedni fog. Mire felnőttem, én voltam a leghatalmasabb az arkangyalok között. Amikor letaszítottak, az erőm is odalett. Mindent a nulláról kellett kezdenem. Évezredek alatt sikerült visszaszereznem az erőmet, ami már akkor túllépte azt a szintet, amim akkor volt, amikor Isten ellen fordultam. Az erőm még most is növekszik, és annak érdekében, hogy én magam ne borítsam fel az egyensúlyt, kell valaki, akinek átadhatom.

– A gyermekünk az, aki birtokolhatja az erődet?
– Igen. Az angyalok és a pokol teremtményeinek megnyugtatása céljából úgy döntöttem, hogy utódot kell nemzenem, akivel osztozhatok rajta. Ehhez viszont egy olyan emberre volt szükségem, akinek a lelke már hozzám tartozik, de hatalma nagyobb a többi emberénél, vére nem csak elfogadni, de megidézni is képes engem, és szíve sötét, mint a pokol legmélyebb bugyra.
– Szóval ez lennék én. A lelkem a tiéd lett, amint megkötöttük a szerződést, a hatalmam elég nagy volt a megidézésedhez. Vagyis teljesen fedtem az elképzeléseidet.
– Így van – mondta Lucifer, végigsimítva Tom pocakján.
– Mi van az erővel, amit adtál?
– Nem hazudtam, megkaptad, csupán nem egyszerre. Folyamatosan kapod tőlem. A találkozásunkkor az a löket csak arra szolgált, hogy elültessem a testedben az erőm magját, amivel összekötöttelek magammal. Viszont elég instabil volt az elején, félő volt, hogy elszabadul, de elég jól kezelted.
– Amikor a reggelit és a vacsorát hordattad velem, akkor csináltad... – jegyezte meg Tom.
– Igen. Próbálgattam az erődet. Biztos akartam lenni abban, hogy ki fogod bírni a végsőkig. De nem kellett csalódnom – mondta Lucifer, és végigsimított Tom arcán. – Ha holnap tényleg harcolni akarsz, akkor ideje aludnod, hogy ki tudd pihenni magad.
– Rendben. Lefekszem – mondta Tom, majd egy apró csókot nyomott ajkaira. Lucifer az ágyra fektette, aztán elment fürdeni. Tom még ébren volt, amikor a Pokol ura befeküdt mellé. Felé fordulva közelebb csúszott hozzá. Végül a testéhez simulva nyomta el az álom.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)