Megmentettél, megmentelek írta: Lizzie01

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---


Megmentettél, megmentelek




Scott, Liam és a falka többi tagja szinte teljes összhangban harcoltak egymás mellett az ellenséges vérfarkasokkal és druidájukkal Beacon Hills erdejében. Itt volt Scott, Liam, Derek, Stiles, Theo, Lydia, Jackson, Erica és Boyd, Isaac, még Peter is. Stiles kezdő druidaként kissé nehézkesen tudta felvenni a versenyt a másik csapat druidájával, de lassan sikerült visszaszorítani őket.

Az idegen vérfarkasok pár napja érkeztek, eleinte kedves, beilleszkedő embereknek tűntek, majd elkezdték üldözni a McCall-falka tagjait. Az idegenek között volt még egy druidalány is, aki bár nem tűnt veszélyesnek, mégis aggódásra adott okot, mert egyre közelebb került Liamhez. A lány feltűnően kedves volt a fiúval, folyton beleütközött az utcán, csábítgatta. Ez Liamnek egyáltalán nem tűnt fel, hogy csak csali, örült a lány figyelmének, és nem engedte, hogy bárki is beleszóljon a dolgaiba, még Scottnak, az alfájának sem. Persze ez nem akadályozta meg azt, hogy Theo szóvá tegye Liam bárgyú viselkedését. Ez azt eredményezte, hogy egy idő után kerülni kezdte egymást a két vérfarkas, és Liam már messziről morgott Theóra, ha meglátta.

A nagy pofon akkor esett meg, mikor a lány nyíltan, az utcán alázta meg Liamet. Mikor randijuk lett volna, a druida egy másik férfival együtt jött ki a klubból, ahová Liam akarta vinni, és meglátva a felszarvazott vérfarkast, megjegyezte, hogy nem kezd kisfiúkkal.
Mivel ekkorra már Liam szinte mindenkit magára haragított – Scott és Stiles kivételével –, nem igazán tudta kiönteni a szívét senkinek.
Theo a háttérből figyelte mindig Liamet. Dühös volt arra a csajra, hogy megbántotta a srácot, de nem tudott már ez ellen tenni. De elintézhette, hogy Liamnek legyen kin kitöltenie a haragját. Éppen ezért újrakezdte a cukkolást, maga is meglepődve azon, hogy Liam tekintetében olykor a düh mellett a hálát is ki tudta olvasni egy-egy verekedésük után. Mintha a béta sejtette volna, miért is kötekedett vele. Azért, mert ő csak ilyen elcseszett módszerrel tud vigasztalni.

Most pedig itt voltak, és az idegenekkel harcoltak. Stiles szerint az volt a tervük, hogy az igaz alfa bétáját ellenük uszítsák, majd megtámadják őket, ám ez nem sikerült. Mire a betolakodók elszánták magukat a lecsapásra, Liam már kibékült a falka tagjaival. Ám még egyikük sem sejtette, hogy mi is volt az igazi terv. Hogy nem csak a harag választhatja el az alfát a bétájától.

Liam épp az egyik vérfarkassal hadakozott, amikor hirtelen rosszul lett. Térdre esett, miközben rátört a köhögés. Ekkor a druidalány nevetni kezdett.
– Nocsak, nocsak! – kacagott kárörvendően. – Csak nincs valami baj? – kérdezte, ám hangja elhalt, mikor Theo nekirontott. Ideje sem volt védekezni, a fiú már egy fához is vágta.
– Mit csináltál? – morgott a csajra, de az csak kuncogott rajta. Theo erre csak még dühösebb lett, és nyakon ragadta a lányt, de az nem mondott semmit.
Mivel a druida nem beszélt, így Theo elengedte, a többiekre bízva a lány felügyeletét, és Liamhez sietett. A fiú ekkorra már elvesztette az eszméletét.

oOo


Napok teltek el, de a McCall-falka nem tudta meg, mi baja lehet Liamnek. A druidalány csak annyit mondott el, hogy megmérgezte, de ezen kívül mást nem.
Stiles kutatott, mivel árthattak a fiatal bétának, de nem jött rá. Végső megoldásként felhívta Alan Deatont. Bár az állatorvos és druida elköltözött a városból, még számíthattak a segítségére.

Eközben Theo Liam ágya mellett ült. Feszült figyelemmel és kiélezett ösztöneivel végig csak a fiúra koncentrált. Liam azóta nem ébredt fel, mióta az erdőben összeesett. A kimérát frusztrálta a tanácstalansága, az, hogy szenvedni látja Liamet, ahogy nézi, amint napról napra fogy az élet a bétából. Magát ostorozta, amiért nem akadályozta meg, hogy az a csaj megmérgezze ezt az ostoba, felelőtlen, hiszékeny tuskót, és ugyanakkor belülről kezdte égetni az érzés, hogy talán elveszíti Liamet. Az egyetlen embert – vérfarkast –, akit közel engedett magához, akibe beleszeretett.

Theo csak akkor hagyta el Liam szobáját, ha enni ment – amit ritkán csinált –, vagy ha a mosdóba szaladt ki. Sosem hagyta sokáig magára a fiatal bétát. Egyik ilyen alkalomkor meghallotta, amint Stiles, Scott és Derek telefonon beszélgetnek valakivel.
– Ezek szerint vasfűvel mérgezték meg? – kérdezte Stiles.
– Igen, de önmagában ez még nem okozott volna ekkora bajt, csak ha valamivel még összekeverte – felelte egy Theo számára idegen hang, valószínűleg az az Alan Deaton lehetett, akivel Stiles felvette a kapcsolatot. – Tapasztalataim szerint csak az ezüst gyengíthette le annyira, hogy ne csak egy napig legyen beteg, és hogy felerősítsék a virág hatását.
– De az ezüstöt felismerte volna Liam – rázta a fejét Scott.
– Ha porrá törik, és csak kis adagokban adják neki, akkor az alkohol illata és erős íze elnyomja az érzékelését – jött a válasz.
– Szóval a csaj folyamatosan mérgezte, és mi észre sem vettük – háborgott Scott, szeme vörösen villant dühében, hogy a bétájának ártottak.
– És van ellenszere, Deaton? – kérdezte Stiles, majd mikor meghallotta az igenlő választ, megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Mi lenne az?
– Sajnos az a virág, ami semlegesíti a vasfüvet, nagyon ritka, Beacon Hills környékén nem is nő tudomásom szerint. Azonban előbb az ezüstmérgezést kell megszüntetni.
– Hogyan? – szólalt meg most Derek is, aki eddig csak figyelte a beszélgetés alakulását.
– Van rá egy gyógyteám a régi rendelőmben a polcon. Abból adjatok neki, vagy ha megitatni nem tudjátok, injekcióval is beadhatjátok.
– És mi lenne az a virág, ami a másik hatását semlegesítené?
– A boszorkányfű.
– Erről már olvastam – töprengett el Stiles. – Annyira ritka, hogy az országban alig található, de nincs annyi időnk, hogy hozassunk, vagy messzire elmenjük. Liam egyre gyengébb.

– Ebben segíthetek – lépett oda hozzájuk Theo. – Ismerem a növényt, és tudom, hogy hol található itt, a városban.
– Mégis... – kezdte Scott, de Stiles leintette.
– Vezess oda – mondta határozottan az ifjú druida, majd mind a négyen elindultak.

oOo


Liam egy hét múlva tért magához mindenki örömére. A fiúnak elmondták, mi történt vele, és hogy meddig volt eszméletlen.
Theo az ajtóban állva figyelte, ahogy a társaság körbeállja a béta ágyát, és mosolyogva ölelgetik, vagy veregetik vállon. Legszívesebben rájuk mordult volna, hogy hagyják békén Liamet, de inkább csak távozott a házból. Nem is sejtette, hogy egy kék tekintet csalódottan követte a távozását.
Liam a következő napokban egyre jobban érezte magát, de a druidalány által okozott fájdalma nem teljesen múlt el. Nem volt szerelmes a lányba – de talán lehetett volna –, hanem becsapottnak érezte magát, ráadásul meg is mérgezte a csaj. Észrevette azonban, hogy Theo kerüli őt, már nem kötekedik vele, nincsenek szúrós megjegyzések, csak lopott pillantások, amik miatt Liamet kérdések gyötörték. Mi történt, míg eszméletlen volt?
Kérdéseit feltette Scottnak, de az alfa nem tudott rá válaszolni. Érzékelte Theo kusza érzéseit, ám nem tudta őket azonosítani. Derek csak a fejét rázta, és leidiótázta a fiatal bétát, hogy ennyire nem lehet vak, és farkasként már rá kellett volna jönnie néhány dologra, de választ ő sem adott. Így ment még pár napig. Liamnek hiányzott Theo jelenléte, a kéretlen – beszólogatós – támogatása, és már ott tartott, hogy magától Theótól fogja megérdeklődni, miért kerüli őt azóta, hogy magához tért. Szokatlan szomorúságot okozott neki Theo társaságának hiánya, mintha eddig mindig közel lett volna hozzá valami, amit most elvesztett.

Azonban Liamnek nem volt szüksége rá, hogy a kimérával beszéljen. Stiles látva Liam kétségbeesett viselkedését, nagyot sóhajtott, majd félrehívta beszélgetni.
– Esküszöm, olyan hülyék vagytok! – rázta a fejét lemondóan. – Mégis miért kerülgetitek úgy egymást Theóval, mintha...
– Ő kerül engem! – javította ki Liam sértődötten.
– ... mintha valami elcseszett násztáncot járnátok? – fejezte be a kérdését Stiles, nem zavartatva magát attól, hogy Liam közbeszólt. – Menj már oda hozzá!
– De nem is akar...
– Mit? Látni? Beszélni veled? Ha nem kedvelne, nem segített volna téged meggyógyítani.
– Tessék?
– Jól hallottad. Azt a virágot, ami semlegesítette a mérget, ő találta meg.
– De akkor miért kerül engem?
– Mert egy idióta, és azért, mert valószínűleg fontos vagy neki. Végig ott ült az ágyad mellett, míg eszméletlen voltál, és még enni is alig volt hajlandó, csak ne kelljen eljönnie onnan.

Liam döbbenten meredt maga elé, miután Stiles egyedül hagyta. Magát is meglepte a gondolat, hogy fontos lehet a kimérának, mégis melegséggel töltötte el. Nagyot dobbant a szíve. Ha mélyen magába nézett, el kellett ismernie, hogy neki is sokat jelentett Theo, még ha egy tapló is. Vagy többet érez, mint puszta barátság? Ki kell derítenie, de ehhez beszélnie kell a kimérával, még ha a másik el is akar majd szökni előle.

oOo


Habár Liam elhatározta magát, mégsem volt könnyű megvalósítani a tervét. Theo mindig talált valami kifogást, mikor beszélni akart vele, de volt olyan is, hogy Liam nem mert odamenni a kimérához. A ifjú béta úgy érezte, lehetetlenre vállalkozott, mikor eldöntötte, szóra bírja Theót, ám végül sikerült sarokba szorítania a kimérát.

– Kerülsz engem? – tért a lényegre rögtön Liam, mellőzve minden sallangot, hiszen ismerte annyira a vele szemben állót annyira, hogy tudja, dühítő számára minden „felesleges” szócséplés.
– Miért tenném? – mosolyodott el gúnyosan Theo, de Liamet nem tudta becsapni.
– Talán mert titkolsz valamit előlem? – kérdezett vissza rögtön a béta.
– Ha így is van, semmi közöd hozzá – felelte mogorván Theo, majd faképnél akarta hagyni Liamet, de az nem hagyta magát. Megragadta a másik karját, és maradásra késztette.
– Tudok mindent, Theo – mondta halkan, mire érezte a tenyerében, ahogy megmerevedik a kiméra, és az illata is megtelt valamiféle bizonytalansággal és félelemmel. – Miért? – suttogta Liam. Nem volt ereje hangosan beszélni. – Miért nem mondtál semmit arról, hogy mellettem voltál?
– Mit mondtam volna?! – csattant fel Theo. – Hogy végig fogtam a kezed, hogy én etettelek, mosdattalak?! Azt, hogy...
– Igen! – kiáltotta Liam. – Én... Örültem volna, ha azután is mellettem maradsz, miután magamhoz tértem. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért és hogyan lehetséges, de éreztem, hogy hiányzol mellőlem.
Theo tekintete sok mindent elárult Liam számára ebben a pillanatban. Remény, szeretet, odaadás. Ekkor már nem volt visszaút. Jobb kezét felemelte, és a kiméra arcára simította, a ballal még mindig fogta Theo csuklóját, de már nem erővel, hogy visszatartsa, hanem hüvelykujjával a belső, érzékeny részt simogatta.
Theo halkan felsóhajtott. Nem számított rá, hogy Liam így kérdőre vonja, ráadásul még közeledik is hozzá.
– És most mit akarsz? – kérdezte Theo bizonytalanul.
– Hm... Először is csókolj meg, aztán majd meglátjuk.
– De mi van... azzal a caf...
– Semmi. Nem voltam belé szerelmes.
– Na persze! – morogta Theo.
– Tényleg nem. De lehettem volna, és ezért... fájt, hogy becsapott.
– Nem vagyok vigasz.
– Nem is lennél jó annak – nevetett Liam.
– Ezt vondd vissza! – háborodott fel a kiméra.
– Miért tenném? Igazam van. Nem lennél jó annak, de társnak tökéletes.
– Tökéletes? Én? – kacagott fel keserűen Theo.
– Igen. Tudtad, mire volt szükségem akkor, mikor rosszul éreztem magam, vagy ha dühöngtem. Mindig ott voltál. Igaz, hogy sokszor inkább verekedtünk, mint beszélgettünk, de... mégis jól éreztem magam melletted.

Theo elnémult. Nem számított vallomásra a fiútól, bár a remény megvolt rá.
Liam két keze közé fogta az arcát, majd megcsókolta. Theo az első döbbenettől elfelejtette viszonozni, majd mikor felfogta, mi is történik, hevesen magához szorította a bétát, és szinte harapva csókolta vissza. Liam halkan nyögött egy aprót a hevességétől, de nem bánta, hogy a fiú ilyen türelmetlen.
– Mit csinálsz? – kérdezte Theo, mikor elváltak ajkaik egymástól.
– Megmentelek.
– Te? Nem én téged? – vonta fel a szemöldökét gúnyosan Theo.
– Megmentetted az életem, ezért én megmentelek téged önmagadtól.
– Önmagamtól? Tudtommal te vagy hirtelen haragú, azaz öngyilkos hajlamokkal megáldva.
– Lehet, de te meg hajlamos vagy kínozni magad, mint most is. Inkább magányos voltál, mint rám akaszkodj, ezért kénytelen vagyok megmenteni téged ettől a viselkedéstől.
– És hogyan szándékozod ezt végigvinni? – hajtotta félre a fejét a kiméra érdeklődést színlelve.
– Melletted leszek, mint a társad, és éreztetni fogom veled, hogy nem vagy egyedül, hogy sokat jelentesz nekem. Ez megfelel?
– Meg – húzta vissza magához Liamet Theo. – Nagyon is kedvemre való – mosolyodott el, amitől Liam szíve nagyot dobbant.

– Na végre! – csapta össze a tenyerét Stiles. – Már nem bírtam nézni a szenvedéseteket.
– Stiles? – fordult a másik felé Liam. – Ugye te nem... szóval nem voltál itt, mikor én... – mutogatott magára és Theóra esetlenül a béta.
– Nem. – A két vérfarkas megkönnyebbült sóhajt hallatott. – Csak kíváncsi voltam, hogy haladtok, de mivel épp egymás szájában matattok, megyek is – intett vigyorogva, majd távozott.

– Nos, hol is tartottunk? – nézett Liamre Theo, miután Stiles távozott.
– Ott, hogy most szépen megcsókolsz, majd felmegyünk a szobámba, és behatóan kimutatod, mennyire is aggódtál értem, és hogy mennyire fontos vagyok neked.
Theo már épp még akart szólalni, hogy mondjon valamit, de Liam az ajkaira tette a mutatóujját.
– Ne rontsd el! – mondta, majd kézen fogta Theót, és a szobájába vezette.

Theo pedig megmutatta neki, valójában mennyire sokat jelent neki Liam, még ha néha legszívesebben agyoncsapná a srácot.
A két elsuttogott „Szeretlek!” pedig végleg begyógyította a két fiú eddig sebektől vérző szívét.

oOo


Lent a nappaliban Stiles vigyorogva huppant le Derek mellé.
– Ne vigyorogj! – mordult rá Derek.
– Miért ne tenném? Elvégre sikerült azt a két vaksit helyre billenteni.
– Úgyis összevesznek majd.
– Az lehet. De hát mi is veszekszünk, mégis még együtt vagyunk. Mondhatnám azt is, hogy az csak megadja az izgalmas kapcsolat esszenciáját.
– Hülye – jött a felelet, de Derek nem ellenkezett, mikor Stiles odasimult hozzá. – Gondolom, most büszke vagy magadra.
– Igazából nem. Inkább csak örülök, hogy végre boldogok. Azt nem mondom, hogy annyira, mint én vagyok most, de afelé haladnak.
– Hm...
Derek csak a fejét csóválta. Stiles mindig mindenbe beleüti az orrát, de hát ehhez már hozzászokott. Nem is Stiles Stilinski lenne, ha nem kutakodna, és keresne megoldást mindenre, amit problémának vél.

oOo


Theo mosolyogva figyelte a mellkasán szuszogó fiút. Alig pár órája még csak lopva figyelhette, de most már nyíltan szerethette, és ez furcsa érzés volt. Nem volt biztos benne, hogy ki tudja majd teljesen mutatni Liam felé, mit érez, lehet, hogy bunkó és sértő lesz majd néha, de Liam volt a legfontosabb személy az életében, és igyekezni fog majd ezt ki is fejezni valahogy. A maga módján, ahogy eddig is.
– Hm... – szusszantott Liam álmában, ami megmosolyogtatta Theót. A hozzá simuló meztelen test kezdte újra felkorbácsolni benne a vágyat, és ő még sem próbált ellenállni neki. Lassan vezette végig Liam hátán a tenyerét, majd óvatosan fordította a hátára a fiút. Csókokkal borította be Liam nyakát, amitől az felnyögött, majd kinyitotta a szemét. Liam lassan tért magához, majd mikor rájött, mi is történik éppen, felcsillant a tekintete, és közel húzta magához Theo fejét, hogy megcsókolhassa.
– Jó lenne minden nap erre ébredni – sóhajtotta, majd csípőjével körözött egyet, hogy hergelje Theót.
– Nem tudod, mire vállalkozol.
– Hm... Talán, de nem bánom – mosolygott Liam, majd egyik tenyerét Theo arcára simította. – Szeretlek!
Theo nem válaszolt, de Liam látta a tekintetében, érezte az illatában, az érintésében, hogy a kiméra is így érez iránta. Egyszer már kimondta, és Liam ezt értékelte, hiszen tudta, hogy Theo nem érzelgős – sőt, egyenesen zárkózott, jobban, mint egy páncélszekrény –, így neki ennyi is elég volt egyelőre. A többit az idő dönti el. Több értelmes gondolatra már nem volt képes, mert Theo ajkai egyre lejjebb haladtak, és elvágtak minden gondolatfoszlányt, ami nem a vággyal volt kapcsolatos.


Liamnek igaza volt abban, hogy egymást mentették meg. Theo Liamet a haláltól, míg Liam Theót a teljes magába roskadástól. Talán sikerül majd a kapcsolatukat is megmenteni a saját hülyeségeiktől, de ez még a jövő titka volt.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)