Szerelmeslevél csokoládéfolttal írta: NymphaTonks

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Tonks már megszokta, hogy a teste tele van kék-zöld foltokkal.
Már meg sem lepődött, ha fürdés előtt felfedezett egy-két halványpiros karcolást, vagy éppen zöld foltocskát a bokáján, ugyanis valahányszor megvizsgálta magát a tükörben, mindig volt oka ezeknek a kisebb-nagyobb sérüléseknek. Az első probléma a trolláb esernyőtartó volt, a második az a temérdek dolog, amiben lépten-nyomon megbotlott, a harmadik pedig, és egyben legnagyobb probléma a lábai voltak, amik valamilyen úton-módon folyton nekiütköztek valaminek.

Egy idő után már nevetségessé vált számára, milyen magas fokon űzi az ügyetlenséget, és valahányszor kiterült a padlón, képtelen volt visszafojtani a nevetést, amely bombaként robbant ki belőle. Így volt ez akkor is, mikor személyesen találkozott a mágiaügyi miniszterrel, és akkor is, mikor a szeme sarkából meglátta Alastor Mordon dühtől eltorzult arcát és össze-vissza forgó varázsszemét. A nevetésbomba természetesen egyik alkalommal sem maradt el, a jóízű kacaj pedig gyakran betöltötte azt a helyet, ahol Tonks volt. És valamilyen csoda folytán ezt senki sem bánta – Mordont kivéve, persze.

Aznap, amikor először találkoztak Remusszal, az a fránya trolláb szintén elállta Tonks útját. A boszorkány csak estére vette észre azt a terebélyes kék foltot, ami a térdén díszelgett, és amit még a másnap felvett szoknya sem takart el egészen – Tonks ezúttal nem Mordon dühös tekintetét látta a szeme sarkából, hanem Remus halvány, alig észrevehető mosolyát. És abban a pillanatban örült is annak, amiért az égiek ilyen tulajdonsággal áldották meg, még akkor is, ha az édesanyja csak a szemét forgatta, mikor találkoztak, és észrevett egy aprócska ütésnyomot a lánya karján vagy éppen vádliján.

Aztán, ahogy pörögtek a hónapok, Tonks immár nemcsak a lábán éktelenkedő apró foltocskákat vette észre. Valahányszor belenézett a tükörbe, az arca rózsás színt öltött, ahogy észrevette a nyaka hajlatánál levő halványpiros foltot. Olyankor rátapasztotta a tenyerét, mintha ezzel a mozdulattal eltüntethetné, de közben egyáltalán nem bánta azt az aprócska jelet. Alig tudta elfojtani a mosolyát, ahogy arra a valakire gondolt, aki gyakran húzta őt a kabátokkal leterhelt fogas mögé, hogy senki ne láthassa az ajkára lehelt gyengéd csókot, és aki minduntalan arra vigyázott, nehogy a trolláb esernyőtartó még véletlenül is megközelítse a konyha küszöbét. Csakhogy most már Tonks egyáltalán nem bánná, ha újra megbotlana benne, és elesne – akkor már nem, ha egyenesen Remus karjaiba zuhanna.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)