Barry-hadművelet írta: Lizzie01

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---


Választott kívánság: DC Flash és Iris kapcsolata romokban hever, ami igazán megnehezíti a szuperhős mindennapjait. Egy metahumán támadás során, egy valamilyen oknál fogva felszínre törő közös emlékük elvonja a figyelmét, ezért életveszélyes sérülést szenved. Fagykapitánynak köszönheti csupán, hogy életben maradt, akinek feltett szándékává válik újra életet lehelni a másikba.


Barry-hadművelet
- bunny91 kívánsága alapján -



Fájdalom


„Legyen szó a leglassabb srácról a tesi órán vagy a világ leggyorsabb emberéről, mindannyian futunk. Az élet lényege a futás. Futunk valami elől, futunk valamihez vagy valakihez. És nem számít, milyen gyors vagy, van, amit nem tudsz lehagyni. Vannak dolgok, amik valahogy mindig utolérnek.”
Flash – A villám



Barry már hetek óta Joe-nál és Cecille-nél lakott a régi, gyerekkori szobájában. Furcsa volt újra látni a helyet, ahol felnőtt, a játékait, mégis kicsit megnyugtatta. Fáradtan lépett be a helyiségbe, és dőlt le az ágyra. Egy újabb metahumán támadást kellett elhárítania a csapatnak, ráadásul Irisszal is összevesztek, ami az elmúlt napokban szinte rendszeresen előfordult. A nő – immár a felesége – megint felhozta a témát arról, hogy költözzön haza, hogy sajnálja, ami történt, de a férfi nem tudott csak így túllépni azon, hogy Iris elismerte, találkozott valakivel. Azt nem mondta, mi is történt közte és az idegen között, de Barryt nem is érdekelte, ahogy az sem, miért találkozgatott mással. Persze Iris azzal érvelt, hogy Barry a munkája és a hősködés mellett már nem szánt rá elég időt, keveset voltak együtt, a nő elhanyagolva érezte magát, de ez vajon feljogosította arra, hogy megcsalja a férjét? Még ha nem is történt közöttük semmi „komoly”, ez akkor is egy fájdalmas ténye volt annak, hogy a felesége már nem szereti teljes szívéből.
A legnagyobb gyötrelmet az okozta Barry számára, hogy Iris a szemére vetette, hogy a másik férfival jól érzi magát, hogy az a valaki többet törődik vele, mint ő, a férje. Barryt ez annyira lesokkolta, hogy először meg sem tudott szólalni, majd eluralkodott rajta a düh. Nem a tomboló, törni-zúzni vágyó harag, hanem az a fajta, ami belülről emészti fel az embert. Kapkodva szedte össze a legfontosabb cuccait, majd Joe-hoz ment. A nyomozó látta rajta, hogy valami bántja fogadott fiát, de nem firtatta a dolgot, csak átölelte, és betessékelte a házba. Barrynek most támogatásra volt szüksége, ezt súgta az apai ösztöne. Sejtette, hogy lánya és Barry kapcsolata válságban van, látta a jeleket, de arra, hogy a fiú elköltözik majd otthonról, nem számított. Miután Barry elfoglalta a régi szobáját, megkérte Cecille-t, hogy figyeljen rá, míg ő felkeresi Irist. Tudni akarta, mi történt pontosan a két fiatal között. Felháborodott, mikor lánya elmesélte neki, hogy megcsókolt egy másik férfit, akit egy bárban ismert meg és találkozgattak szinte minden nap. Szerinte nem ez lett volna a legjobb a problémák megoldására, egy házasság nem lesz magától tökéletes, küzdeni kell érte.

Barry napról napra egyre jobban elzárkózott a csapat elől. Egyedül Joe-val és Cecille-lel tudott őszintén beszélgetni. Cisco, Caitlin és Harry értetlenül figyelték az eseményeket, míg Wally inkább kimaradt belőle. Szerencsére Ralph elutazott, így Barry nem kapott kéretlen és idióta tanácsokat a magánnyomozótól.
Mivel Barry csak annyit mondott a csapatnak, hogy nincs semmi baj, így Irist kérdezték meg, de a nő hallgatott. Végül Joe árulta el, mi is történt a házaspár között, bár csak egy enyhébb verziót, miszerint összevesztek azon, hogy Barry sokat dolgozik. Míg Cisco megértően fordult Barry felé, addig Caitlin nem akart állást foglalni. Nem értett egyet Iris módszerével, hogy vitázik Flash miatt, ugyanakkor elítélni sem tudta, hiszen minden nap szembesült a hőslét árnyoldalával. Mind Iris, mind Barry a barátai közé tartozott, ezért pártatlan akart maradni. Harry viszont kimondta a véleményét, ami abból állt, hogy a fejét rázva magyarázott arról, miért is kell egy házaspárnak megbeszélnie minden felmerülő gondot.
Egyikük sem gondolta volna, hogy itt már többről volt szó, mint puszta elhanyagoltságról, amíg Iris és Barry veszekedni nem kezdtek a Star Labsben.

– Barry, beszéljük meg! Nem kerülhetsz el mindig, mindenhol – lépett oda a férfihoz Iris, mikor megérkezett a Star Labsbe.
– Szerintem nincs miről tovább csevegni – vált elutasítóvá Barry hangja. – Egyébként sem érek most rá – legyintett flegmán, de belül dúltak benne az érzelmek. Harag, fájdalom, csalódottság, elárultság… Folyamatosan ezek cikáztak benne.
– Látod?! Sosem érsz rá! – emelte meg a hangját a nő, ami felkeltette a többiek figyelmét. – Mindig csak a helyszínelős munkáddal vagy a támadásokkal foglalkozol, rám sosem jut időd!
– Ez nem igaz, Iris. Te voltál a legfontosabb nekem, érted harcolok nap mint nap, hogy biztonságban élhessünk.
– Csak voltam? – Iris szavaiban megbántottság csendült. – Biztonság egy metahumánokkal teli városban? Naiv vagy, Barry.
– Mégis mit vársz tőlem?! Lehet, hogy naiv vagyok, nem tagadom. Azonban azt nem várhatod el, hogy örüljek annak, hogy kevés voltam neked. Fogadjam el, hogy bármi bajod van a házasságunkkal, akkor keresel egy pótlékot a helyemre?
– És ez csak az én hibám? Neked fontosabb Flash, a metahumánok elleni harc, mint én! – vádolta meg a férfit Iris.
– Nem! Viszont esküt tettem arra, amikor Flash lettem, hogy nem fogom tétlenül nézni, ahogy ártatlanok sérülnek meg pusztán azért, mert a rendőrök nem érnek oda időben, vagy nincs elég bizonyíték a tettesek ellen.
– De nem csak rajtad múlik! Itt van Wally, Caitlin, Cisco, Ralph és Harry is, nem vagy egyedül.
– Nem mondtam soha olyat, és nem is fogok, hogy egyedül küzdök Central Cityért! Tudom, hogy itt a csapat, olyanok nekem, mint egy család, éppen ezért nem akarok közülük senkit sem veszélybe sodorni. Nem lennék képes elviselni a tudatot, hogy ha ott lettem volna mellettük, megakadályozhattam volna, hogy megsérüljenek.
– Barry, ez így nem mehet tovább! – rázta a fejét Iris kétségbeesetten, de ez most nem hatotta meg a férjét.
– Akkor menj, keresd meg az új pasidat! – vágta oda hozzá Barry dühösen, majd elviharzott, rengeteg papírt és a bútorokat is elsodorva maga után.

Barry sebesen futott keresztül a városon, céltalanul száguldott az emberek és az autók közt. Maga sem tudta, hova tart éppen, csak az járt a fejében, hogy minél messzebb legyen Iristól, a Star Labstől, mindenkitől. Bár ő volt a világ leggyorsabb embere, a fájdalomtól még így sem tudott elmenekülni. Mikor elfáradt, levegőért kapkodva állt meg Central City erdőjének egyik elhagyatott részén. Fogalma sem volt, hol van, de nem is érdekelte. Végre csend volt körülötte. Körülnézett, majd végül leült egy fa tövében, és gondolkodott. Mit ronthatott el, tényleg elhanyagolta Irist? Hiszen olyan boldogok voltak együtt, most pedig szinte gyűlöli a feleségét, és csak veszekednek, ha egy légtérben vannak. Mit tegyen?
Barry sokáig ült ott a földön. A telefonja percenként csörgött, de figyelmen kívül hagyta. Nem volt riasztás, így valószínűleg a többiek aggódtak érte, azonban ez most nem érdekelte. A házassága romokban hevert, és érezte, hogy nem lenne képes megbocsátani feleségének a megcsalást. Hűséget fogadtak egymásnak, hogy jóban és rosszban kitartanak a másik mellett, és Iris ezt az esküt szegte meg. Ha a nő szerette volna, talált volna módot és időt arra, hogy megoldást keressenek a helyzetre.
Miután megunta, hogy meneküljön barátai elől, hazament. Cecille – akit Joe értesített Barry eltűnéséről – aggódva figyelte a szomorú férfit. Barry egy halvány mosolyféleséget küldött felé, majd bezárkózott a szobájába.

Pár napig nem történt semmi „különös” Central Cityben, mintha a város tudta volna, hogy hősük most válságon megy keresztül. Ebben az időszakban Barry gyakran vonult el a szobájába – ilyenkor csak Cecille anyai aggodalma csalta ki onnan – vagy csak futott amíg bírt. Még ekkor sem feledkezett meg a hivatásáról, és minden délutánt a Star Labsben töltött. Ez egy idő után feltűnhetett Irisnak is, aki hiába akart beszélni férjével, Barry elkerülte, és a telefont sem vette fel, ha hívta.
– Barry, legalább engedd, hogy megmagyarázzam, miért...
– Ezen nincs mit magyarázni – vágott közbe Barry mérgesen. – Választottál, és az nem én vagyok.
Az újabb veszekedést a felhangzó vészjelzés szakította félbe, és Barry már futott is, faképnél hagyva ezzel Irist, aki tehetetlenül nézett Caitlinre és Ciscóra.

Mivel Wally tegnap elment meglátogatni a barátnőjét, és még nem tért vissza, így most Flashnek kellett elkapnia a metahumánt.
A meta, akit már hetek óta üldöztek, elszánt vigyorral nézett vele szembe, ez pedig rossz előérzettel töltötte el Flasht. Valamire készül, gondolta. Az is megfordult a fejében, hogy talán ezért nem támadt napokig senkire. Tervet szőtt.
A Barryvel szemközt álló férfi képessége az elektromosság volt. Ezzel nem is lett volna baj, hiszen Flash is használta ezt, mert a villám egyfajta elektromos kisülés, Barrynek mégis óvakodnia kellett tőle. A legutóbbi összetűzésükkor ugyanis Sokkoló – ez Cisco újabb nagyszerű névválasztásának eredménye – az erejével túltöltötte Flash sebességerejét, ezzel kisebb égési sérüléseket okozva és lassítva a gyógyulási képességét. Így azonban mindenképpen vigyáznia kellett arra, nehogy támadási felületet adjon a metahumánnak.
– Barry... – hallotta meg Cisco hangját a fülében. – Vigyázz! Ne engedd közel magadhoz!
– Igyekszem, de olyan érzésem van, hogy pontosan ezt akarná.
A háttérben mintha még mondott volna valamit a másik, de Barrynek ki kellett kerülnie egy áramütést. Sokkoló, mintha valóban számított volna erre, továbbra is vigyorgott. Flash folyamatosan cikázott az elektromos nyalábok között, mikor a fülesén keresztül felcsendült Iris hangja. Barry egy pillanatra megtorpant, mert eszébe jutott a nő vallomása, amit pár napja jelentett be.

– Barry... – szólította meg zavartan Iris. – Kérlek, most figyelj rám egy kicsit.
– Történt valami, kicsim? – kérdezte Barry aggódva, és tekintetével a nőt fürkészte, hátha észrevesz rajta bármilyen bajra utaló jelet. Megfogta felesége jobbját, és kereste a szemkontaktust Irisszal, de ő kerülte a pillantását. Ez nagyon rosszul esett neki.
– Barry... én megismerkedtem valakivel. Ő... megcsókolt és én... – a nő hangja remegett, miközben beszélt, Barry pedig minden egyes szó után egyre rosszabbul érezte magát, mintha egy tőrt forgatott volna meg a szívében benne Iris. – Találkozgattunk...
– Elég! Hagyd abba! – kiáltotta a férfi, majd leroskadt a kanapéra.


Barry észre sem vette, hogy Sokkoló egyre közelebb került hozzá, miközben őt megrohamozták az emlékei. Már csak az égető fájdalmat érezte, amikor a testébe csapódott az áram, majd összeesett. Olyan érzés volt, ahogy áthaladt rajta az energia, mintha a saját ereje fordult volna ellene. Melege lett, égette belülről, fájt minden egyes lélegzetvétel és mozdulat. Mielőtt elájult volna, még látott egy ezüst-kék villanást, majd egy nagyon ismerős személy jelent meg a látóterében. Az arcát nem látta tisztán, homályos volt a látása, de érezte, hogy az illető nem akarja bántani.
– Téged sosem lehet magadra hagyni, Barry? Azt hittem, már megtanultál vigyázni a testi épségedre.
A kötekedő szavak halvány mosolyt csaltak Barry ajkaira. Ez a hang megnyugtatta, ha felcsendült. Válaszolni szeretett volna, visszavágni, de ekkor teste feladta a küzdelmet a fájdalom ellen, és elvesztette az eszméletét.


Barry feje hasogatott, mikor magához tért. Fogalma sem volt, hol lehet és mióta, ráadásul ismeretlen helyen volt, a karjában egy infúziós tűvel. Nagyot sóhajtott. Mégis hogy került ide? Kis idővel később minden beugrott neki Sokkolóról, Irisról, valamint a fájdalomról és arról az ismerős arcról. Az emlék, amelytől akkor földbe gyökerezett a lába, most is annyira elkeserítő volt, mint mikor valóban megtörtént. Iris bűntudatos hangja, a döbbenet, amelyet később a kín és csalódottság váltott fel, felejthetetlen nyomot hagytak az elméjében. Ahogy így végiggondolta, mi is történt vele, hirtelen megakadt a gondolatmenetében.
Snart. Ő talált rá és mentette meg az életét, ebben biztos volt. A hangját felismerné még eltorzítva is, na és persze az a gúnyos, senkivel össze nem hasonlítható hangsúly is eltéveszthetetlen.

Lassan próbált felülni, de a fájdalomtól nagyot nyögve dőlt vissza a kényelmes párnára. Körülnézett. Egy nagyon otthonos szobában volt, ahol leginkább a kék szín és annak – inkább sötét – árnyalatai domináltak. Meg sem lepte, elvégre Leonard Snart maga volt Fagykapitány.

Nyílt az ajtó, majd belépett rajra Snart. Elmosolyodott, amikor észrevette Barry ébrenlétét.
– Csipkerózsika felébredt végre – ment oda hozzá, majd segített neki felülni, a párnát pedig a háta mögé gyűrte, hogy megtámassza vele a kissé még szédülő Barryt.
A barna hajú elhúzta a száját a becenevet hallva, majd kissé kelletlenül nézett az ágy melletti székre letelepedő tolvajra.
– Mit keresek itt, Snart? – kérdezte Barry kissé barátságtalanul.
– Oh, citromba haraptál, Barry? – mosolygott Lenny, mintha nem érzékelte volna a másik mogorvaságát, és érdeklődve fürkészte a barna hajú férfi arcát. Barry sápadt volt, szeme karikás, mintha napok óta nem aludt volna rendesen, és nyoma sem volt arcán annak a kedves kifejezésnek, ami mindig ott volt rajta, bárkivel beszélgetett is. Talán ezért is volt olyan figyelmetlen, ez az oka annak, hogy az a metahumán meg tudta sebesíteni. Látta, hogyan torpant meg Barry futás közben. Egyszer csak maga elé meredt, a gondolatai eluralták, és teljesen védtelenné vált. Mi történhetett a mindig bizakodó, optimista Barry Allennel?
– Nem – motyogta Barry. – Hol vagyok? Még sosem voltam itt.
– A lakásomban – jött a felelet, mire a barna hajú döbbenten nézett rá.
– A… a lakásodban? Mi van a Legendákkal, nem velük kellene lenned? Mellesleg ide mertél hozni azok után, hogy körözött bűnöző vagy?! Le kellene tartóztassalak – zúdított rá mindent Barry a férfira. – És hogy kerül ide ez az infúzió – intett az állvány felé –, tudtommal nincs orvosi diplomád? – kérdezte kissé hűvösen.
– Hm... Vannak ismerőseim, akik tartoznak egy-két szívességgel.
– Ebben biztos vagyok – jegyezte meg gúnyosan Barry. – Mióta vagyok itt? A csapat már biztosan aggódik értem – vált idegessé a férfi. – Fel kell hívnom őket. Hol a ruhám? – kérdezte. Az adóvevője talán még működik, és sikerül elérnie Ciscót.
– Ott a széken – mutatott a mellette lévő ülőhelyre Lenny. – De már értesítettem West nyomozót, hogy jól vagy. Azt az utasítást kaptam, hogy hívjam, ha felébredsz.
– Mennem kell! – takarózott ki Barry, de testén rögtön kín cikázott át, így mozdulni sem tudott, nemhogy felöltözni és hazamenni.
– Nem ajánlom, még pihenned kell! Ha gondolod, értesítem a feleségedet a hollétedről, és ő majd ápol té...
– Ne! – kiáltotta hirtelen Barry, félbeszakítva ezzel Snartot, aki összehúzott szemöldökkel vizsgálta az arcát. Először a gúnyos, hideg stílus, majd ez a kiáltás egyértelműen nem volt megszokott Flashtől. – Őt ne! Inkább… csak…
– Gondok vannak a Paradicsomban? – érdeklődött vigyorogva Lenny, de mikor látta a másik fájdalmas, szomorú tekintetét, nem fűzött további kommentárt az esethez, és a mosoly is eltűnt az arcáról. Érdekes dolgok történtek Central Cityben, mióta nem járt itt, és ki fogja deríteni, miért is keseredett meg a város hőse. Elvégre ezért hagyta ott a Legendákat.
– Most nem vagyok vevő a humorodra, Snart.
– Értettem. Nos, egyelőre egyél valamit, aztán jövök és kicserélem a kötést a mellkasodon.

Barry eddig fel sem fogta, hogy a mellkasa be van kötözve. Így már értette, miért mozgott a fájdalom ellenére is nehézkesen, és hogy a levegővétel sem ment olyan könnyen.
– Milyen? – kérdezte remegő hangon Barry.
– Micsoda?
– A... – kezét a bekötözött helyre rakva mutatta meg, mire gondol pontosan.
– Nem vészes, legalábbis már nem. Pár napja még abban sem voltam biztos, hogy megmaradsz. Két napig alig tudtál lélegezni, harmadnap már sokkal jobban voltál.
– Ennyire súlyos volt?
– Az a valami, amit a metahumán rád küldött, teljesen megégette a mellkasod, ráadásul az erőd mintha megbolondult volna. Vibráltál, és eleinte hozzád sem tudtam érni, csak miután a fagypisztollyal lelassítottalak.
– Rám lőttél vele? – háborodott fel Barry.
– Nem. Csak lehűtöttem vele a levegőt, minél hidegebb volt, annál kevésbé vibráltál. Miután már abbahagytad, ide hoztalak, és hívtam hozzád egy olyan orvost, aki tud titkot tartani – villantott egy cinkos vigyort a tolvaj.
– Köszönöm! – motyogta Barry.
– Bármikor.

A férfinak nem igazán volt étvágya, csak turkálta az ételt, ami aggasztotta Lennyt. A tolvaj úgy tudta, Barry anyagcseréje gyors a képessége miatt, ezért sok kalóriát éget el, így ennie kellene. A barna hajú elzárkózott előle, alig-alig válaszolt a kérdéseire, és ez nem tetszett Snartnak. A kedves, figyelmes, beszélgetős Barry hiányzott neki, akiért még a tolvaj létet is feladta, és csatlakozott a Legendákhoz.
Amint elhagyta a hálószobát, Lenny felhívta Joe West nyomozót.
– Nyomozó – üdvözölte nem túl kedvesen a férfit, aki csak horkantva válaszolt.
– Snart.
– Azért keresem Önt, nyomozó, mert Barry magához tért. Ha úgy gondolja, meglátogathatja és esetleg magával is viheti, ha az állapota megengedi.
– Azonnal indulok – jött a felelt, és Lenny kulcszörgést hallott, majd egy ajtó csapódását. Gyorsan megadta a címet, majd egy elmormolt köszönés után bontotta a vonalat.
Snart fejében megfordult a gondolat, hogy netán nem volt a legzseniálisabb ötlet értesíteni a nyomozót Barryről, de talán a férfi jó hatással lehet Central City makacs hősére.

Alig fél óra múlva Lenny türelmetlen kopogásra lett figyelmes, így sietve ajtót nyitott, mivel megmentettje éppen aludt az erős fájdalomcsillapító miatt, és nem szerette volna, ha a férfi felkel.
– Üdvözlöm, West nyomozó – engedte be a rendőrt. Ki hitte volna, hogy ő, a tolvaj, be fog majd engedni a lakásába egy zsarut, aki pár hónapja még üldözte és börtönbe akarta csukni.
Joe csendesen lépett be a helyiségbe, ahová Snart mutatott. Az ágyon Barry feküdt az oldalára fordulva, és mélyen aludt. Leült az ágy szélére, és elszorult a szíve, mikor látta a sápadt arcot és a karikás szemeket. A barna hajú megrezzent, mikor megmozdult alatta az ágy, és felnézett.
– Joe…
– Barry… jól vagy, fiam? – kérdezte aggódva nevelt fiától.
– Igen – mondta kissé rekedten a másik.
– Örülök, hogy jól vagy, Barry – mosolyodott el Joe, majd megszorította a fiatalabb kezét, amelyből nem lógott ki infúzió. – Mindenki aggódott érted. Iris is.
– Kérlek, Joe, most ne! Nem akarok hallani róla, hogy Iris mennyire aggodalmaskodott értem. Amiatt nem tette, hogy... Inkább csak ne is emlegesd!
– Rendben, nem fogom – engedett Barry kérésének Joe. Fájt szenvedni látni a számára fontos személyeket. – Szeretnélek magammal vinni a Star Labsbe. Caitlin és a többiek...
– Nem megyek – szólt közbe a barna hajú, ami Joe-t és az ajtónál álló Snartot is meglepte. – Itt is jó helyen vagyok – felelte Barry, miközben arra gondolt, hogy Snartnál nem kell találkoznia a feleségével, itt nyugalom veszi körül.
– De Snart... – kezdett ellenkezni a nyomozó, de nem tudta végigmondani.
– Semmi bajom nem lesz itt – mosolyodott el biztatóul a fiatalabb.
– Mégis nyugodtabb lennék, ha… – szólalt meg Joe, de Barry kétségbeesett tekintete elhallgattatta. – Oké, de akkor Caitlinnek és Ciscónak is meg kell vizsgálnia!
– Köszönöm!

Lenny észrevétlenül hagyta el az ajtót, így sem Joe, sem pedig Barry nem tudta, hogy hallgatózott. Amit eddig kiderített, aszerint a szélvész és felesége között megromlott a viszony, és ismerve a férfi személyiségét – hűséges, megbízható –, a nő követhetett el valamit, és emiatt lett Barry ilyen mogorva és visszahúzódó. Bárhogy volt is, abban biztos volt, hogy Barry Allent ki kell rángatni ebből az állapotból.
Erre több oka is volt: az első, hogy ez veszélyezteti Barry életet, hiszen nem tud koncentrálni. A második, hogy a barna hajút az optimizmusa és az erkölcsössége miatt kedvelte. A harmadik – ez utóbbi indok őt magát is meglepte –, hogy a másik akkor a legaranyosabb és a legszexibb, ha szívből mosolyog. Még fogalma sem volt, hogyan is kezd majd neki a „Barry-hadműveletnek”, de nem ő lenne a legzseniálisabb tolvaj Central Cityben, ha nem találna ki valamit.


Másnap Caitlin Snow és Cisco Ramon jelent meg Snart lakásánál, aminek annyira nem örült a tolvaj. Az egy dolog, hogy Barryt ide hozta, de nem akart az otthonából átjáróházat csinálni. Morogva bár, de beengedte a két látogatót, és bekísérte őket a beteghez. Barry halkan köszönt nekik, majd újra némaságba burkolózott, a barátai érdeklődéseire is egy-két szóval válaszolt, ahogy Snartnak is. Barry csak akkor szólt Lennyhez, ha muszáj volt, vagy ha a tolvaj felidegesítette valamivel. Snart szerint még a vitáik is jobbak voltak, mint a depressziós hőst nézni, így gyakran provokált veszekedést, ami nem is volt nehéz. Barry még a legkisebb dolgok miatt is képes volt felhúzni magát, türelmetlen volt.

– Hogy vagy, Barry? – kérdezte kedvesen Caitlin, mire a férfi csak megvonta a vállát. – Megvizsgállak, jó? – A válasz egy bólintás volt, majd a lány neki is kezdett a vizsgálatnak. Meg kellett állapítania, hogy bárki is kezelte Barryt, profi orvos volt, és Snart is jól gondját viselte barátjának. Az infúziót is megnézte, de felirat szerint láz- és fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt tartalmazott erős koncentrátumban, ami szükséges is volt Barry felgyorsult anyagcseréje miatt. De azért még le fogja tesztelni a laborban. – Nos, Barry… azt kell mondjam, semmi kifogásolhatót nem találtam a gyógyszerben, amit kapsz, és az állapotod is megfelelő, ha arra gondolok, mekkora löketet kaptál Sokkolótól. Ugyan lassította a gyorsaságodat, de nem teljesen, így futni egyelőre nem fogsz tudni. Azonban, ha megnézem a vizsgálati eredményt, amit Snart átadott, azt kell mondjam, napról napra nyered vissza az erőd, így ez csak átmeneti. Pár nap, és újra a régi leszel – mosolygott Barryre Caitlin, de a férfi nem viszonozta. Barry úgy gondolta, már sosem lesz a régi, még ha fizikailag helyre is fog jönni.



Újrakezdés


„A szerelem arról szól, hogy hagyjuk magunkat megmenteni, nem csak arról, hogy másokat mentünk meg.”
Flash – A villám



Barry még egy hetet töltött Snartnál. A tolvaj gondoskodott róla, türelmes volt vele. Barryt csak egy valami idegesítette, az pedig Snart kérdezősködése volt, ám most betelt nála a pohár.
– Miért nincs itt a feleséged?
– Mert nem akarom, hogy idejöjjön.
– Csak nem összevesztetek? – Lenny úgy döntött, rákérdez a dologra nyíltan. Hiába tudta már a választ, Barrytől is hallani akarta.
– Valahogy úgy.
– Mi lehetett annyira rossz, hogy nem állsz vele szóba és látni sem akarod?
– Semmi közöd hozzá! – csattant fel a barna hajú. – De, ha annyira tudni szeretnéd, a drága feleségem megcsalt. Talált valakit, aki több figyelmet fordít rá, mint amire én képes voltam.
– Akkor nem volt méltó hozzád – jegyezte meg Lenny gondolkodás nélkül, mire Barry elkerekedett szemmel nézett rá, és az ajkai is enyhén elnyíltak a döbbenettől. – Barry, még én is tudom, hogy hűséges, lojális és megértő társ vagy bárki számára, és minden tőled telhetőt megteszel azért, hogy boldoggá tedd, akit szeretsz. Ha ezt Iris West, bocsánat, West-Allen – tette hozzá gúnyosan – nem így látja, az az ő problémája. Biztos vagyok benne, hogy találsz valakit, aki olyannak lát majd, amilyen valójában vagy. De haragot sem tarthatsz vele örökké.

Barry meg sem tudott szólalni. Cecille is valami ilyesmivel vigasztalta – persze úgy, hogy közben Irist is védte –, de Snarttól másképp hangzott. Cecille a pótanyukája volt, így természetes, hogy ezt mondta, de Snartot nem kötelezte erre semmi. Jólesett neki a férfi támogatása, hevesen kezdett dobogni tőle a szíve.

Barry kifakadása után kezdett változni Barry és Lenny között a viszony. Snart, hogy oldja a barna hajú férfi rossz kedvét, régi tolvajtörténeteket mesélt neki abból az időszakból, mikor tinédzserként az apjával betörtek valahová, és Lenny enyhén szólva sem volt a dolgok magaslatán. Bár Barry nem nevetett rajtuk hangosan, tekintetéből el-eltűnt a keserű bánat, és megjelent benne a szórakozottság. Barry gondolatban jól mulatott a tényen, hogy Snart – Fagykapitány – sem volt mindig tökéletes betörő, hanem néha azért nála is történt egy-két „baleset”.

Barry szép lassan már egyre hosszabb ideig is felkelhetett az ágyból – nem csak a mosdóig vagy a konyháig –, így Snart kíséretében lemehetett a lakás közelében elterülő parkba is. Kellemes volt nekik együtt sétálni délelőttönként a szabadban, amikor szinte senki sem volt ott. Szorosan egymás mellett haladtak – hogy Lenny bármikor segíthessen Barrynek, ha rosszul lenne –, így a kezük néha–néha összeért. Ennek zavarónak kellett volna lennie Barry számára, mégsem érezte kellemetlennek a dolgot. A tolvaj érintése borzongásra késztette, minden idegszála Snartra fókuszált, kis villámok cikáztak ujjai között. Időnként azonban lelkiismeret–furdalás tört rá az érzései miatt, hogy jólesett neki a másikkal lenni. Ilyenkor arra gondolt, neki mennyire fájt – még most is –, hogy Iris mást választott helyette, már más közelségét élvezte az övé helyett.
– Barry... – Snart hangja mintha egy vastag falon keresztül érkezett volna felé, annyira elmerült a gondolataiban, míg azt nem érezte, hogy arccal előre zuhan a föld felé.
Lenny látta, mennyire elbambult a barna hajú, így nem próbált meg beszélgetést kezdeményezni, de mikor észrevette, hogy Barry orra bukott egy fa gyökerében, kitört belőle a nevetés.
– Nem vicces – morogta Barry duzzogva, zavarában nem nézve fel Snartra, majd mikor kicsit csitult a bosszúsága, ő is kuncogni kezdett saját hasra esésén, így az eset kacagásba fulladt. Barry már régen nevetett ilyen jót, így még mindig mosolygott, miközben Lenny segítségével felállt a földről. Bőre, ahol a másik megérintette, még akkor is bizsergett, amikor folytatták a sétát.

Barry szép lassan megnyílt az eset után – mintha a nevetés felszabadított volna benne valamit, amit eddig magába zárt –, és beszélni kezdett Snartnak az aggodalmairól. Hogy tényleg ő a hibás Iris elhanyagolásában, így közvetve a megcsalásért is, mert sosem volt elég ideje sem a feleségére, sem a barátaira, de nem akarták megbántani azzal, hogy a szemére vetik. Hogy nem elég jó hőse a városnak, mert hiába Flash, még mindig vannak áldozatok, még most sem elég gyors. Snart nem fűzött véleményt hozzá, de Barrynek nem is volt erre szüksége, elég volt neki, hogy őszintén elmondhatta, mi bántja.
A viselkedésében beálló változás a barátainak – legalábbis azoknak, akiknek engedélyezve volt a látogatás – is feltűnt. Caitlin csak biztatóan megszorította Barry kezét, Cisco vigyorgott, egyedül Joe volt kissé szkeptikus a dologgal kapcsolatban. Nem Barry vidámabb arca zavarta, sokkal inkább a személy, aki ezt kiváltotta nevelt fiából. Végül úgy döntött, bárki is idézte elő a mosolyt Barryből, ő inkább örül ennek. Úgy látszott, Barry és Snart kölcsönösen jó hatással voltak egymásra. A nyomozó néma esküt tett arra, hogy ha Snart megbántja – mert látta, hogyan nézett Barryre a tolvaj –, akkor Fagykapitány vagy fagypisztoly ide vagy oda, megkeseríti Leonard Snart életét.

A következő héten Barrynek már kutya baja sem volt, de ettől nem volt igazán boldog. Valahogy megszerette Snart lakását, a nyugalmat és nem utolsó sorban a férfi társaságát, a beszélgetéseiket. Az hajdani bűnöző megértette őt, a hősködés előnyeit és hátrányait egyaránt, hiszen immár a Legendák tagjaként megtapasztalta ezeket. Barry nem akart elmenni innen, itt olyan volt, mintha egy burok vette volna körül, amin belül nincsenek gondok, csak megértés és figyelem. Most pedig itt állt Snarttal szemben, és búcsúzni készült.
– Nos, én... – Barry zavarban volt, fogalma sem volt, mit is mondjon Snartnak. Egy egyszerű "Köszönöm!" ki sem fejezte volna a háláját, mégsem tudta, mi mást mondhatna. – Köszönök mindent, Snart! – szólalt meg végül halkan, nem nézve a másik szemébe.
– Lenny...
– Tessék? – kérdezett vissza Barry felpillantva a férfira.
– Szólíts Lennynek, Barry, elvégre együtt éltünk.
Barry elpirult, és kerülte a kék pillantást, mert úgy érezte, azok a szemek a lelkébe látnak.
– Akkor én most megyek, Lenny – sóhajtott egy nagyot Barry.
– Most úgy beszélsz, mintha soha többé nem találkoznánk majd. – Lenny közelebb lépett Barryhez. – Ha bánt valami, amit nem mersz vagy akarsz megosztani a barátaiddal, ide bármikor jöhetsz. Az ajtóm nyitva áll.
A barna hajú hálásan nézett a férfi kék szemébe, majd mielőtt meggondolhatta volna magát, megölelte az egykori bűnözőt. Sosem hitte volna, hogy pont Leonard Snart, egy tolvaj lesz az, akinek kiöntheti a szívét, de jólesett neki. Érezte, ahogy Snart… Lenny viszonozta az ölelést, ami melegséggel árasztotta el Barryt. Végigfutott elméjén a gondolat, miszerint olyan ez a szituáció, mintha elhagyná az otthonát és a párját. Ezt gyorsan ki is verte a fejéből, annyira abszurd gondolat volt.


Megérkezve a Star Labsbe Barryt lelkes üdvrivalgás fogadta, ez a férfi számára egyszerre volt megható és kényelmetlen is. Nem igazán szeretett a figyelem középpontjában lenni.
– Sziasztok! – mosolyodott el hetek óta először, mire barátai megrohamozták ölelésében és puszikkal – Cecille és Caitlin részéről –, kissé megdermesztve ezzel Barryt.
Az öröm addig tartott, míg Barry meg nem látta Irist. A mosoly elolvadt az arcáról, helyét a csalódottság vette át.
– Barry...
– Szia, Iris! – A férfinak eszébe jutott, mit is mondott neki Lenny arról, hogy nem tarthat örökké haragot Irisszal. Igaza volt, a szerelmet nem erőltetheti.
A nőt meglepte a viszonylag kedves – nem dühös vagy gúnyos – hangnem, ahogy férje köszönt neki, és szeme könnybe lábadt a megkönnyebbüléstől.

– Srácok, magunkra hagynátok minket pár percre Irisszal? – kérte Barry, és a többiek vonakodva távoztak. Miután mindenki kiment, Barry a nő felé fordult. – Iris, csak egy kérdésem lenne hozzád, és kérlek, válaszolj őszintén. – Felesége bólintott. – Szereted azt a férfit?
Iris behunyta a szemét, majd félve a másik haragjától és megvetésétől, remegő hangon felelt.
– Igen, azt hiszem, szeretem őt. De én...
– Ne! Ne szabadkozz! – emelte fel a kezét védekezően Barry. – Nem azért kérdeztem, hogy számon kérjelek, azon már túl vagyunk. Ha valóban szerelmes vagy belé, akkor nem állok az utadba. Holnap felkeresem az ügyvédem a válással kapcsolatban.
– Ne haragudj, Barry! Kérlek!
– Ezt most nem tudom megígérni, de talán lehetünk újra barátok, ha már nem fog ennyire fájni ez az egész.
– Köszönöm, Barry! – A nő meg akarta fogni a férfi kezét, de a másik erre még nem állt készen – még ha már nem is érzett ugyanúgy felesége iránt, mint eddig –, így elhúzódott.
Iris tekintetében hála tükröződött férje engedékenysége miatt, ami bántotta Barryt, de nem mutatta ki, inkább megfordult, és kisétált a helyiségből. A folyosón találkozott Joe-val, Cecille-lel és Caitlinnel – Cisco és Harry valami új kütyün dolgoztak éppen –, akik kíváncsian és egyben aggódva néztek rá.
– Minden rendben, srácok! – Barry sóhajtott egy nagyot. – Nem mondom, hogy kibékültünk, de már nem haragszom annyira rá. El fogunk válni.
– Barry... – Joe közelebb lépett hozzá, de Barry nem akarta, hogy sajnálja.
– Semmi baj, Joe. Most hazamegyek, kissé... khm... Most nincs kedvem ünnepelni, remélem, megértitek.
– Hát persze, menj csak – mondta Cecille egy apró, együttérző mosollyal, s mire egyet pislogtak volna, Barry már ott sem volt.
– Szerinted, rendben lesz, Joe? – kérdezte Cecille hangjában anyai aggódással.
– Ha nem is azonnal, de igen. Talán ez a másfél hét jót tett neki, és képes lesz újrakezdeni az életét Iris nélkül.
– Valld csak be, szívem, hogy Snartra célzol.
– Talán neki is volt egy kis szerepe benne.

Barry egyenesen a szobája felé vette az irányt. A helyiség ugyanúgy nézett ki, mint ahogy hagyta, valahogy mégis másnak érezte. Hiányzott belőle a kék szín, amit úgy megkedvelt. A kékről rögtön Lenny jutott eszébe. Fagykapitány… Ha mások tudnák, hogy mennyire illik ez a név a férfihez, nem a viselkedése, sokkal inkább a szín miatt, ami körbevette. A kék…
A férfi lélekbe látó égszín tekintete, amellyel néha aggódva, néha komisz csillogással nézett rá, ezzel olykor-olykor az őrületbe kergetve Barryt. Ledőlt az ágyára, és behunyta a szemét. Minden pillanat lejátszódott csukott szemhéja alatt az elmúlt napokról, érzésekről. Snart észrevétlenül rángatta ki a depressziójából, amibe önkéntelenül is süllyedt, a maga gúnyos megjegyzéseivel, a beszélgetéseikkel, a csendes, nyugodt sétáikkal. Talán... talán többet is tett Lenny annál, hogy támogatta, ápolta, eltűrte.
Barry szíve nagyot dobbant, mikor rájött, az érzései megváltoztak a balesete óta. Most, hogy újra szembenézett Irisszal, rá kellett döbbennie, hogy már nem érezte azt a nőre nézve, hogy megszakad a szíve, amiért mással van, inkább csalódott feleségében, mert megcsalta. Azonban mikor Lenny jelent meg lelki szemei előtt, szíve hevesebben dobogott és biztonságban érezte magát a férfi mellett. Belezúgott volna Lennybe ilyen hamar? Hiszen csak pár napig laktak együtt.

Barry teljesen össze volt zavarodva, nem talált értelmes magyarázatot az érzelmeire, és ebben csak egy valaki tudna neki segíteni. Talán, ha Snart megcsókolná, és meglenne köztük a szikra, az elegendő bizonyíték lenne, vagy ha nem érezne semmit, akkor csak a hálát keverné össze a vággyal. Barry azonnal elpattant az ágyról, és egészen Lenny lakásáig futott.

Lennynek már most hiányzott Barry, pedig épp csak kitette a lábát tőle. Olyan üres volt a lakás a másik nélkül, hiába élt eddig egyedül, mióta a húga elköltözött. Még érezte a barna hajú férfi illatát az ágyneműn, egy másik kéz nyomát a hálószobán és az egész lakáson egyaránt.
Lenny évek óta vágyott egy társra, párra, és ezt meg is találta egy szélvész személyében, aki akkor már foglalt volt. Először úgy döntött, elcsábítja Barryt, de mikor a meleg, mosolygós zöld szemekbe nézett, nem volt rá képes, azt érezte, hogy nem teheti. Ám most már nem állt az útjába Iris West. Hm... A „Barry-hadművelet” új szintre lép majd. Felvidítás helyett a cél Barry meghódítása. Mire a gondolatai végére ért volna, csengettek az ajtón, és Lenny bosszúsan rántotta fel azt.
Barry ijedten, Lenny döbbenten nézett a vele szemben állóra.
– Szia, Barry! Valamit itt hagytál? – mosolyodott el a tolvaj, miután úrrá lett meglepettségén.
– Szia! Én… kérni szeretnék tőled valamit. – Barry kipirult arca tetszett Snartnak, és aranyosnak találta, ahogy mindenfelé nézelődött, csak rá nem.
– Mi lenne az? – támaszkodott neki hanyagul az ajtófélfának.
– Nos, tudom, hogy ez furcsán fog hangzani, de… meg-megcsókolnál? – hebegte Barry, és már szinte menekülni készült.
– Igazad van, tényleg furcsa – felelte Lenny, majd mielőtt Barry megfutamodott volna, magához húzta, és röviden megcsókolta, éppen csak összeérintve ajkaikat. – De számomra nagyon is kitűnő ötlet.
A második csók már hosszabb volt. Barry teljesen átadta magát a Lenny által keltett érzéseknek, beleolvadt a biztonságot nyújtó ölelésbe. A szíve szinte megszűnt dobogni egy pillanatra, hogy utána őrült tempóban verjen tovább. Érezte, ahogy az ereje végigcikázik az egész testén, vibrált, megborzongatva őt és Lennyt is. Csalódottan sóhajtott, mikor Lenny megszakította a csókot, de mivel karjai még mindig ölelték, kellemesen simult hozzá a mellkasához.
– Erre gondoltál, Barry? – simított végig tenyerével a másik kipirult arcán.
– Jobb volt, mint amire számítottam. Én csak... hálának gondoltam az egészet, ami köztünk van. Olyan váratlanul történt minden.
– Váratlanul? – emelte meg a szemöldökét Lenny. – Vissza-visszahívtál, ha segítségre volt szükséged, úgy is, hogy utaznod kellett érte az időben. Nem utasítottad el az ötletet, hogy a lakásomon maradj, míg meggyógyulsz, sőt, el sem akartál menni innen. Most pedig arra kértél, hogy csókoljalak meg. Ez igencsak árulkodó volt nekem.
– De ez lehetett volna egyszerű hála is, és tekintve, hogy Iris mit tett, ne csodálkozz azon, hogy nem akartam hazamenni.
– És most mit érzel? Hálát vagy valami többet?
– Még nem tudom pontosan, de ez nem hála. Vonzódom hozzád.
– Lenne egy javaslatom, Barry – mosolygott rá a barna hajúra Lenny, amit az önkéntelenül is viszonzott. – Talán együtt ki tudjuk deríteni, mi is ez az egész köztük – vigyorgott, majd ajkait újra a másikéra tapasztotta, és szenvedélyesen csókolni kezdte Barryt, majd beterelni a lakásba.
Barry készségesen engedelmeskedett, Lenny mellett elfelejtett mindent, ami eddig aggasztotta: Irist, a metákat, a harcot önmagával. Csak a vágy maradt és a gondolat, hogy otthon van. Ez szerelem?

Lenny nem sietett, elég volt neki – egyelőre –, hogy Barry mellette volt, de soha többé nem fogja elengedni. Egyszer hagyta, hogy Iris West nyerjen, de ő nem becsülte meg az ajándékot, amit Barry jelentett, most azonban már senki sem veheti el tőle ezt a naiv, de imádnivaló szélvészt, aki mint egy villám – hiszen az is volt –, cikázott be az életébe, fenekestül felforgatva azt. A „Barry-hadművelet” jobban zárult, mint azt valaha is hitte volna.



VÉGE





Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)