Mindenízű drazsé írta: NymphaTonks

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Regulus tudta, hogy nem szép dolog követni valakit.
Ahogy azzal is tisztában volt, hogy másképp nem férkőzhet Sirius közelébe. A bátyja harmadik óta úgy kerülte őt, mint a tüzet. Nem volt hajlandó szóba állni vele, Regulusnak meg bátorsága nem volt ahhoz, hogy akkor keresse fel a fiút, mikor ő a barátaival van. Az a három másik pedig sosem tágított tőle. Vagy Sirius nem tágított tőlük, ezt Regulus sosem tudta eldönteni.

Éppen ezért ragadta meg az alkalmat, hogy a bátyja után eredjen, aki zsebre dugott kézzel épp a bagolyház felé lépdelt. A hó recsegett a lába alatt, Regulus pedig szinte minden egyes lépés után összerezzent, attól félve, hogy Sirius egyszer csak hátranéz.

A bagolyház kivételesen tátongott az ürességtől, aminek Regulus nagyon is örült. Végre kettesben lehet a bátyjával, végre szemtől szemben beszélhetnek egymással. Két kezén nem tudta megszámolni, hányszor képzelte maga elé ezt a jelenetet, hányszor vágyott arra, hogy Sirius végre meghallgassa őt.

– Ne hidd, hogy nem vettelek észre – szólalt meg egyszer csak Sirius, ahogy megtorpant a bagolyház közepében, és az ajtó felé fordult. A kezében már ott volt a füstölgő cigaretta.

Regulus elpirult szégyenében, amiért lebukott. Kissé vonakodva lépett be a helyiségbe, és becsukta maga mögött az ajtót.
– Ide jársz bagózni? – kérdezte. Szavai után fehér pamacs emelkedett a tető felé, mintha ő is épp most fújt volna ki egy adag füstöt.

Sirius vállat vont.
– Mindenki ide jár. Te miért vagy itt?

Regulus kitátotta a száját, hogy mondjon valamit, de egy hang sem jött ki a torkán. Most, mikor végre alkalma nyílt volna beszélni, képtelen volt egy szót is kipréselni magából. Egyáltalán mit is akart elmondani neki? Ezt nem gondolta meg előre. Régen sosem kellett meggondolnia előre, miről akartak beszélni. Siriusnak elég volt ránéznie az arcára, és máris kiolvasta a vonásokból a szavakat. Régen még beszélgetniük sem kellett. Csak egymásra néztek, és a tekintetük beszélt helyettük. Regulus jobban szerette azt az időszakot, mint ezt, a mostanit, amikor szavakkal kell dobálózniuk, hogy megérthessék egymást. De pontosan a szavak azok, amik megölik a lényeget, amik miatt nem értik meg egymást.

– Nyögd már ki, Reg, nem érek rá egész nap! – dörrent rá váratlanul Sirius, mire Regulus összerezzent. A cigaretta már félig elfogyott.

– Én csak… – kezdte, de elakadt. Úgy látszik, Sirius már nem érti a hallgatást. Azok az idők már rég elmúltak. – Azt szerettem volna mondani, hogy…

– Hogy?

Kintről nevetés hallatszott be, és a bagolyház ajtaja kinyílt. Egy csapat hollóhátas lány érkezett, vidáman viháncoltak, és a baglyaikat üdvözölték. Kesztyűs kezükben levelet és kisebb ajándékcsomagokat szorongattak.

– Szia, Sirius! – intett az egyik hosszú hajú lány, mire Sirius kurtán biccentett neki, majd türelmetlenül visszafordult az öccse felé.

– Na, kitaláltad már?

Regulus figyelte, ahogy a testvére szippant még egy utolsót a cigarettából, mielőtt a földre hajítaná. Egy pillanatra elképzelte, hogy ő maga a füst, amit Sirius éppen kifújt, és ő repül felfelé a végtelenség irányába, majd tűnik el, mintha nem is létezett volna. Sirius szemében amúgy is láthatatlan volt az elmúlt időszakban. Vagy akár az a csikk is lehetne, amit a bátyja cipője épp most olt el és lapít szét. Sirius ugyanígy oltotta el belőle is a szavak tüzét. Most már sosem beszélhetnek egymással rendesen, Regulus ezt tudta jól, és borzasztóan fájt neki ez a felismerés.

– Nem akarok semmit sem mondani – suttogta végül. – Most már nem.

Azzal sarkon fordult, és lesietett a bagolyház hóval borított lépcsőin. Titokban azért reménykedett, hátha Sirius mégis utána kiált, de nem hallotta a hangját. Ezúttal Sirius hallgatott, csakhogy Regulus már nem értette ezt a fajta hallgatást. Most már nem értett semmit sem vele kapcsolatban.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)