Harmatcsepp és teafű írta: NymphaTonks

[Kritikák - 8]

+++ betűméret ---
>>


– Ha szárnyam lenne, felrepülnék a csillagokig – suttogta a fülébe egyik éjszaka Tonks. Remus akkor annyira elbódult a lágy érintésektől és a gyengéd csókoktól, hogy eszébe sem jutott megkérdezni, Tonks miért repülne el, ha annyira jó együtt lenni, itt, és miért pont a csillagokig menne, mikor annyi gyönyörű hely van idelent, a földön, ami még felfedezésre vár.
– Fel sem érnél odáig. Mindkét szárnyad lefagyna, olyan hideg van odafent. – Csak ezt suttogta vissza neki, mire Tonks megrázta a fejét, mintha Remus ostobaságokat beszélne, vagy mintha nem is értené, hogy ejtheti ki azt a szót a száján, hogy hideg, mikor a testük tűzként ég egymás karjaiban.


– Ha szárnyam lenne, elrepülnék innen – mondta másnap Tonks, és könnyek csorogtak le az arcán. Remus akkor sem tudta, a lány miért akarna elrepülni és ezúttal hová, mikor itt lenne a helye, mellette.
– Ha szárnyad lenne, nem hagynám, hogy elrepülj – válaszolt halkan, és a boszorkány egérszürkére változott haját figyelte.
– Dehogynem hagynád – kontrázott mérgesen Tonks. – Mert te is pontosan ezt akarod!
Remus akkor hallgatott, mint mindig. A hallgatáshoz mindig jobban értett, mint a beszédhez, és tudta, hogy Tonks mindig másként értelmezi a szavak hiányát. Számára a hallgatás csendes beleegyezés volt, és ahogy becsapódott mögötte a bejárati ajtó, Remus nem is értette, miért nem volt képes annyit mondani: Már nem akarom, hogy elmenj. Pedig annyira el szerette volna mondani neki, hogy ő már régóta szárnyal, sokkal régebb óta, mintsem hogy Tonks szárnyakat akart volna magának. A boszorkány már az első csókjával a csillagokig repítette őt.


– Ha szárnyam lenne – kezdte napokkal később Remus, és mélyen Tonks szemébe nézett –, odaadnám neked az egyiket.
– Miért csak az egyiket?
Remus mosolyára Tonks haja akaratlanul is rózsaszínűvé változott. Már nyoma sem volt az egérszürke tincseknek.
– Mert akkor nem tudnál elrepülni. De ha átkarolnál – itt a boszorkány dereka köré fonta a karját –, akkor együtt elrepülhetnénk oda, ahová csak szeretnél.
Ahogy Remus ajka gyengéden az övére simult, Tonks máris úgy érezte magát, mintha a fellegek fölött repülne. Lába alól eltűnt a talaj, már nem fogták közre a Grimmauld téri ház fojtogató falai, csak nevetve szárnyalt egészen a csillagokig. Már nem számított, hogy csak fél szárny jutott neki, elvégre, ha két fél jól összekapaszkodik – egy egészet alkot. Ő pedig most már egy egész része volt – Remusszal együtt.




>>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)