Mindenízű drazsé írta: NymphaTonks

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Siriusnak nem okozott gondot, hogy kicselezze Fricset. Elvégre Tekergő volt, és a Tekergőknek sosem okozott gondot az éjszakai kisurranás – még James láthatatlanná tévő köpenye nélkül sem. Sirius gyakran kihasználta ezt a különös képességet, és mikor a többiek már az igazak álmát aludták, ő csendben kiosont, fel a Csillagvizsgáló-toronyba. Szerette a helyet. Csendes volt a maga módján, és Frics sosem járt fel ide, sőt, még Mrs. Norris sem dugta ide a bolhás képét, viszont ezt nem sokan tudták, aminek Sirius örült is, elvégre így egyedül lehetett – a csillagokkal.

Nem szokott sokat maradni, hiszen Peter rossz alvó volt, és sokszor felébredt az éjszaka folyamán. Egyszer fennmaradt egészen addig, míg Sirius vissza nem tért, csakis azért, hogy megkérdezze, merre járt. Sirius akkor csak rándított egyet a vállán, nem akart hazudni a barátjának, de az igazat sem szerette volna elárulni. Gondolkodtam, mondta végül, mikor bebújt az ágyába. Utána még sokáig hallgatta Peter kuncogását. Sirius Black tud gondolkodni? Sirius hagyta. Peter nem érthette őt, elvégre normális családból származott. Az ő szülei rendesek voltak.

Végül is, nem hazudott a fiúnak, de az igazat sem mondta el teljesen. Ugyanis a kihalt Csillagvizsgáló-toronyban Sirius tervezett. Gondolkodott és tervezett, a fejében százszor és százszor elképzelt dolgokat, hogy aztán százszor és százszor mondjon le róluk. Sorba vette a helyeket, ahol meghúzhatná magát, míg nem talál valami elfogadható szállást, meg kellene tudnia az anyja gringottsi széfjének a kódját, hogy kivegye a pénzt, és valamiképp úgy kellene összepakolnia a holmijait, hogy Regulus ne szerezzen tudomást róla. Regulus ugyanis mindig szaglászott utána, és folyton a közelében volt. Nem beszélve arról, hogy az öccse hetek óta beszélni akart vele, de Sirius sosem volt kíváncsi a mondandójára. Regulus már átállt a szülei oldalára, és ezzel a tettével minden köztük levő dolgot megpecsételt. Míg kettő-kettő volt, Sirius még bírta. Most már hárman vannak egy ellen, és ő ezt már nem bírta.

– Azt hittem, csak bagózni jársz ide.

A hang kizökkentette őt a gondolataiból. Regulus állt a torony bejáratánál. Szóval még ide is követte őt ez a kis szaros. Sirius hirtelen nagyon dühös lett.
– Kopj le!

Regulus megrántotta a vállát.
– Akárki járhat ide.

– Te nem. Na, tűnj el! Követtél megint, mi?

A fiú nem válaszolt. Minek, ha Sirius úgyis tudta a választ?
– Anya írt. Kérte, hogy beszéljelek rá, gyere haza karácsonyra, de már előre sejtem, mi lesz a reakciód.

Sirius horkantott. Na, tessék. Tehát Regulus is ismeri őt annyira, hogy tudja, mi lesz a válasza.
– Mit írtál vissza neki?

– Semmit. Gondoltam, egy próbát megér… Reméltem, hogy… szóval, hogy…

– Meggondolom magam a szüleinkkel kapcsolatban? – Siriusnak nevethetnékje támadt. Mekkora egy ostoba gondolat! – Na persze. Álmodj szépeket, Reg. Bezzeg nekem nem írt egy sort sem ebben a tanévben. Hány levelet is kaptál? És csomagot?

Regulus kissé összehúzta magát. Szégyellte, mert tudta, hogy őt jobban szeretik otthon.
– Négy levél és egy csomag.

– Remek.

– Ez nem jelent semmit. – Sirius szeme szikrákat szórt, ahogy a testvérére nézett. – Anya így is szeretné, hogy haza gyere karácsonyra.

– Ebben nem kételkedek. Elvégre szégyen, hogy ha a legnagyobb fiú nincs ott azokon a rohadt karácsonyi ünnepségeken, amiket minden évben megrendeznek az aranyvérű családok részére.

– Semmilyen ünnepségen nem kell részt venned. Csak gyere haza – kéri most már csendesen Regulus.

– Nem megyek sehová – rázta meg a fejét Sirius, és visszafordult a torony korlátja felé. Egyetlen mozdulat, és akár le is ugorhatna innen. Vajon az anyjáék eljönnének a temetésére? Biztosan. Megünnepelnék, hogy elpatkolt az ők kis szerencsétlenséghozójuk.

Hosszasan felsóhajtott erre a gondolatra. Legutóbb nyáron volt otthon, de akkor is csak alig pár napot maradt. A teljes nyarat felváltva töltötte a barátainál, a karácsonyi szünetkor viszont mindig egyedül maradt a klubhelyiségben.

– Jöhetsz hozzánk is – ajánlotta fel James minden alkalommal, akárcsak Remus és Peter is, de ő mindig visszautasította. Tudta jól, hogy Regulus szimatol utána, és ha megtudná, hogy máshová megy, azonnal beárulná őt otthon, az apjuk pedig nagy haragra gerjedne, és Siriusnak nem hiányzott több balhé. Volt már így is elég. Jobb tudni, hol a határ a kihágásoknál, még akkor is, ha ő a határok feszegetéséről volt híres. Az anyja minden évben rivallót küldött neki ez ügyben, de Sirius már meg sem hallgatta őket. Úgyis mindegyikben ugyanazt írta. Nagyot csalódtam benned, Sirius. Bár megtehetnél egy ennyit apádért és értem. Még az öcséd is hazajött. Csakhogy Sirius nem volt az öccse, és soha nem is akart az lenni. Nem akarta azt csinálni, amit a drága Regulus. Jobb volt neki egyedül a Griffendél-toronyban.

Regulus is sóhajtott, ahogy melléje lépett, és a korlátra könyökölt.
– Miért nem jössz haza karácsonyra? – kérdezte ismét, és kíváncsi tekintettel nézett rá. Sirius fújtatott. Reg nem veszekedni jött ide, kiolvasta a tekintetéből, hogy semmi rossz szándék nincs benne, ő viszont már nem tud rendesen beszélni vele. Sirius már csak a veszekedéshez ért, ha a testvéréről van szó.

– Mert nem és kész.

– Ez nem indok – replikázott Regulus.

– Miért kell neked mindig erősködnöd? – csattant fel Sirius. – Nem fogok hazamenni, hogy azt hallgassam egy hétig, hogy mekkorát csalódott bennem anyánk. Apánk pedig mindig a szemét forgatja, ha rám néz. Szégyent hoztam a családunkra, amiért a Griffendélbe kerültem. De te, Regulus, te vagy a szemük fénye, az egyetlen reménye a családnak, akit a szüleink egyszerűen imádnak. És én nem kérek ebből, se anyákból, se apánkból, sem pedig belőled. És nem fogok hazamenni arra a rohadt karácsonyra.

Regulus hallgatott. Ujjaival kapargatni kezdte a korlátot.
– Ha hiszed, ha nem, én nem így akartam – mondta halkan. – De te mégis mindenért engem okolsz. – Felemelte a fejét, és mélyen a bátyja szemébe nézett. – A szüleink bűne nem az én vétkem. És én sem akarok a szemük fénye lenni, ahogy te sem akarsz fekete bárány lenni. Azt hittem, megértesz.

Most Siriuson volt a sor, hogy hallgasson. Meredten bámult a fivérére, majd elfordult. Várt, hátha Regulus meggondolja magát, és elmegy, de a fiú nem tágított. Regulus mindig mellette akart lenni.

– Sirius? – Regulus közelebb lépett, ahogy észrevett egy kósza könnycseppet a bátyja arcán, amit Sirius gyorsan le is törölt. Dühös volt magára, az öccsére és a szüleikre. Dühös volt a karácsonyra, az ünneplésre, mindenkire. Dühösnek amúgy is könnyebb volt lenni, mint elfogadni a helyzetet és megoldást találni rá. Sirius világéletében a lázadáshoz értett a legjobban.

– Menj már el innen, Reg! – sziszegte. – Csak tűnj el, és hagyj békén! Mondtam, hogy nem megyek haza.

Regulus némán állt egy ideig, és az arcát fürkészte. Sirius is őt nézte, mintha nem látta volna már annyiszor. Mintha minden reggel nem Regulus nézne rá a tükörből. Gyűlölte, hogy ennyire egyformák, és közben mégsem azok.

– Nekünk nem kellene testvéreknek lennünk – szaladt ki egyszer csak a száján. Regulus most sem szólt egy szót sem. Lesütötte a tekintetét, az arca a hajába hullt.

– Nem, tényleg nem kellene – értett egyet csendesen.

Hosszú percek teltek el. Sirius két kézzel markolta a korlátot. Csak egy mozdulat az egész. Mire vársz?

– Csokibéka – mondta végül, és lépett egyet hátra.

Regulus kérdőn nézett rá.
– Ez a jelszó a Griffendél-toronyba. Karácsonykor egyedül leszek – mondta, azzal sarkon fordult, és már ott sem volt. A vállára kanyarított láthatatlanná tévő köpeny teljesen eltakarta őt.

Ahogy lefelé szedte a lépcsőket, volt egy olyan érzése, hogy idén kivételesen mégsem lesz egyedül. És hogy az anyjának két rivallót kell elküldenie, de ebben a pillanatban nem is bánta, sőt, egy nagyon kicsit valahogy még örült is neki.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)