Fénytelen fények írta: NymphaTonks

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>



A tó befagyott jegén halvány arc rajzolódik ki. A hűvös széltől piros arc, barna szem és lefelé kunkorodó száj festményként vetül a sima felületre. Mintha csak a feje fölé hajló szomorúfűzek ágai festették volna rá grafittal és szénnel, kiemelve a szeme alatti lilás-fekete karikákat, megerősítve szájának vonalát, precízen kiszínezve a sapka alól kikandikáló vöröses tincseit. A festék valahol elmaradt időközben, elvégre az ő mindig piros arca most mintha halványabbnak tűnne. A sápadtság rabul ejti az aprócska, pirosas foltokat, a szeme alatt megnőnek a karikák, és hirtelen már nem is saját magát látja, csak egy ismeretlen arcát. Egy olyan ismeretlenét, akivel még nem találkozott eddig. (Mert otthon, a falon nincsenek tükrök.)

Az ismeretlen ekkor kitátja a száját, mint aki meglepődött. Ajka furcsa, kerekded O betűt formál, szemöldökét összeráncolja, és így még ismeretlenebbé válik, mint amilyen eddig volt. A karikák egészen a szája vonaláig húzódnak, nem is emberforma már ez az arc – szörnyeteget lát benne. (Mert otthon, mikor fényesre sikálja a padlót, egy szörnyeteg bújik elő a csillogó padlókőből, ő pedig sosem tud elmenekülni előle.) Ám a szörnyeteg ezúttal hamar eltűnik. A száj összecsukódik, csak egy vékony vonallá préselődik, a ráncok is kisimulnak, csupán a szemöldök marad összehúzva. Így meg olyan, mintha kérdőre vonná őt, ő pedig nem érti, miféle kérdésre kellene válaszolnia. Pedig szívesen meg is válaszolná őket, ha tudná, miről van szó, de így csak hallgat. Az arcot figyeli – az arc pedig őt. (Mert gyakran nincs egyedül, és ha megbámulják, ő akaratlanul is visszabámul.) Most ő vonja kérdőre az arcot. Összehúzza a szemöldökét, csücsörít a szájával, az arc pedig ugyanígy tesz. Kérdőre vonják egymást.

A válla fölött most is átkukucskálnak a szomorúfűzek mélyen meghajló ágai, a szél is felerősödik. Az ágak ide-oda lengedeznek, a jégbe zárt arc pedig ide-oda követi a szemével a mozgásukat. Vonásai félelemről árulkodnak, mintha csak egy ingaóra mutatóját látná maga előtt, és azt, ahogy a számlapra vésett számok között egyre fogy a tér, jelezve, hogy telik az idő. (Mert a szeme előtt gyakran összefolynak a számok, és sosem tudja, mennyi idő van hátra.) Az ingaóra mutatói egyre csak lengedeznek: tikk-takk, tikk-takk. Szinte már hallani véli az óra ketyegését, szája elnyílik, a szeme összeszűkül, mintha koncentrálna. Mintha csak számolna, hogy tudja, mennyi ideje maradt még hátra. Az arc ismét őt nézi, a szeme félelemről árulkodik, könnyek csillannak meg benne. Vagy azok talán csak az égboltról tükröződő csillagok fényei?

Aztán a fák ágai hirtelen lenyúlnak, egészen a befagyott tóig. Az arc menekül, szája sikolyra nyílik – néma sikolyra, hiszen be van oda zárva, a jégtakaróba, ő pedig nem tud segíteni rajta. Ő is sikolt a kétségbeeséstől, az óramutatók felgyorsulnak, ahogy az ágak lengedezni kezdenek, tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk, egyre gyorsabban és gyorsabban, aztán könnyek folynak le az arcon. Először csak halovány hajszálrepedésekben törik szét a jég, ahogy ő rálép. Az arc – a saját arca – elmosódik, és ahogy a könnyek egyre csak ömlenek, úgy törik szilánkokra a jég a lába alatt, immár zokog a tó is, ahogy feltörnek a mélyről feljövő könnyek, és ő elmerül bennük.

A fák ágai egyszercsak abbahagyják a lengedezést, a szél is elcsitul. Az óra mutatója megtorpan – tikk-takk. Aprócska buborékok kukucskálnak ki a betört jég alól, a víz csendesen hullámzik. Sem ő, sem az arc nincs már sehol, a szörny is elmenekült, nincsenek már kérdések, amire válaszolni kellene, és az összeráncolt szemöldök sem okoz többé fejtörést. Most már békés és sima minden, akárcsak a jég felszíne. A szomorúfűzek kiradírozzák az előbb húzott vonalakat, és a grafit meg a sápadt arc lassan és nyomtalanul eltűnik.

(Mert most már nem akart több szörnyet látni, és nem akart többet visszabámulni azokra, akik jól megnézték maguknak… És most már nem akart… most már nem akart számolni sem, hogy vajon mennyi van még hátra.
Mert egyszerűen... elég volt.)




<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)