Mindenízű drazsé írta: NymphaTonks

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


– Albus.

A hang az árnyékból jött. Dumbledore odapillantott, ujjai a pálcájára fonódtak.
– Tom – szólt kissé rekedten.

Voldemort kígyószeme megvillant, ahogy előlépett.
– Azt hittem, csak játszadozol velem. Nem hittem volna, hogy tényleg komolyan is gondolod ezt a találkozót.

– Engem is ugyanannyira meglep, hogy egyedül talállak – válaszolta rezzenéstelen arccal az idős varázsló, mire Voldemort szája széle gúnyos mosolyra húzódott.

– Ne légy naiv, Albus!

Dumbledore összepréselte az ajkát. Szorosabban fogta a talárujjba felcsúsztatott pálcáját. Érezni vélte, ahogyan rátapadnak az éhes tekintetek a sikátor sötétjébe burkolózva.
– Megoldhatjuk ezt másképp is, Tom. Nem kell úgy lennie, mint régen – mondta. – Nem kellene mindent elölről kezdenünk.

Voldemort ridegen nézett rá.
– Persze hogy nem kellene. Sőt, megkönnyíthetnéd a dolgomat. Add fel Harry Pottert. Add fel magadat és a Roxfortot, és akkor nem kell mindennek úgy lennie, mint régen. Íme, az egyezségem. Ha ezt megteszed, senkit sem fogok bántani.

– Tudom, mit jelentenek számodra az ígéretek, Tom – válaszolt rezzenéstelen arccal Dumbledore. – Mindenesetre tudatni szeretném, hogy Harry Potter továbbra is az én oldalamon fog maradni.

– Hát persze – sziszegte a varázsló. – Te mindig a szárnyaid alá veszed az árvákat, nem igaz? De gondolj bele, mennyi vér fog ártatlanul folyni egyetlen ember miatt. És miattad, Albus. Az emberek tudni fogják, hogy azért kell meghalniuk, mert te nem voltál hajlandó együttműködni velem. Ilyen sok áldozat egy vénember önzősége miatt? Milyen kár!

Dumbledore nem válaszolt azonnal. Meredten bámult Voldemort vérvörös kígyószemébe.
– Az emberek inkább észben tartják a gyilkosukat, mint azt, aki miatt meghalnak. Aki pedig meghal Harry Potter szolgálatában, az érte hal meg. Miattad.

– Sokan így gondolják ezt, vagy csak te, Dumbledore? Mert nekem úgy tűnik, a Minisztérium nincs hasonló véleményen veled. Úgy néz ki, magadra maradtál egy csapat diákkal.

– Nem nyersz, Tom – sziszegte Dumbledore. – A történelem megismétli önmagát, és te ismét el fogsz bukni!

Ahogy kimondta, szinte azonnal meg is bánta. Voldemort gúnyos mosolya eltűnt, arca megmerevedett, a düh csak úgy áradt a tekintetéből. Mintha csak ez lett volna a vezényszó, halálfalók bukkantak elő az árnyékból, rászegezték a pálcájukat, és az igazgató azon nyomban egy kör közepén találta magát.

– Naiv vagy – lehelte Voldemort. Hangjának ridegsége csontig hatolt. – És ez a naivság fog téged a sírba vinni. Igazán sajnálatos, hogy egy olyan tehetséges varázslónak, mint te, úgy kell végeznie, ahogy, holott nagy hatalomra törhetne az oldalamon. Gondold át, a szavaimat, Albus Dumbledore! Ha pedig úgy döntesz, elfogadod a feltételeimet vagy az ajánlatomat, tudd, hogy bármikor szívesen fogadlak ez ügyben.

Azzal hosszú ujjaival intett egyet a szolgálóinak, majd köddé vált. Másodpercekkel később Dumbledore már egyedül találta magát a sikátorban. A feje fölé hajló utcai lámpa fénye vibrálni kezdett, majd hirtelen kialudt. A sötétség beborította a környéket, az igazgató pedig pontosan tudta, mit jelent ez, ahogy sarkon fordult, és ő is eltűnt az árnyékban.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)