A szürke szemű írta: NymphaTonks

[Kritikák - 9]

+++ betűméret ---


A cigarettafüst lustán gomolyog az ég felé. A kalap a szemébe csúszik, tekintetét a cigarettacsikkektől mocskos földre szegezi. A többi közé hajítja a kezében levő csikket, és rátapos. A szikra azonnal kialszik, a füst szertefoszlik.

– Megvan – súgja egy hang a fülébe, ahogy a férfi elsétál mellette. Elismerően biccent, jelezve, hogy vette az üzenetet, majd a zsebébe csúsztatja a kezét, és az ellenkező irányba indul. Nemsokára úgyis találkoznak a következő sarkon. Amúgy is veszélyes ez a környék, itt minden pillantás gyanúsnak minősül, és az ember nehezen tudja levakarni magáról az éhes tekinteteket. Ő már egyszer megtapasztalta. Elég is volt az neki. Hetekig nem tudta lerázni magáról a szürke szemeket, amik minduntalan lesték, bármerre is indult. Aztán – látva, hogy csak időpazarlás figyelemmel kísérni minden mozdulatát –, eltűnt, csak úgy, egyik napról a másikra.

De azért mégis fő az óvatosság.
A földet pásztázza a tekintetével, ahogy lehajtott fejjel végigsiet az utcán. Péntek este sokan járnak errefelé, nem lenne jó idegen szemekbe pillantani.

Egy autó húz le mellette, a sofőr teli szájjal vigyorog.
– Szia, cicuskám, van gazdád? – kérdezi. Ő érti a célzást.

– Van – mondja. A férfi cicceg, és továbbhajt. A következő sarkon úgyis találkozni fog vele. A kalap karimája alól még figyeli egy kis ideig, ahogy az úton továbbhaladva le-lehúz egy-egy lány mellett. Az egyik szőke vihogva ajánlkozik fel. Bólogat, és beül az autóba. Helyes. Találkozó a következő sarkon.

Az egyik bárból kihallatszik a zene. Odapillant, mire valaki hirtelen a vállának ütközik. A kalap hátracsúszik, szürke szempár villanását látja, és egy másodpercre megáll benne az ütő. Basszus. Megigazítja a kalapot és a vérvörös tincseit, majd megkétszerezi a lépteit.

Találkozó a következő sarkon.

A szíve egyre hevesebben kezd verni, már-már rohan, de emlékeztetnie kell magát, hogy nem szabad gyanút keltenie. Egy rohanó ember után mindenki megfordul az utcán. Susogni kezdenek, tekintetek szegeződnek rá, őneki pedig erre van a legkevesebb szüksége.

De könyörgöm…

Máris üldözési mániában szenved. Ő, aki üldözi az illetőt egy kurva gyilkosság miatt. Másképp nem merészkedett volna ilyen területre. A drogbárók és gyilkosok földjére nincs akárkinek szabad bejárása. Nyomozni meg nem lehet máshol, csak itt.

A szürke szempár jelenik meg előtte. Tehát ő is itt van. Valahol a tömegben, próbál elvegyülni. Rá vadászik, mert legutóbb óvatlan volt… Ó, hogy az a fészkes fene! Elborult az agya, a vörös ködtől nem látott tisztán. Óvatosabbnak kellett volna lennie. Másképp nem kaphatja el.

Hosszú percek múlva, szinte már kifulladva ér az utca sarkához. Az egyik férfi már ott várja. Cigarettázik, mint mindig.

– Az autó ott parkol – mondja neki, mire ő elégedetten bólint. Helyes. Együtt indulnak a közeli sikátor felé, az ő szíve pedig már-már a torkában dobog az izgatottságtól. Ujjai ökölbe szorulnak.

Az autó a sikátorban parkolt le. Fojtott nevetés hangzik fel, mire odalép az anyósülés felőli helyre, és kirántja az ajtót.

– Ne kínozd – veti oda a volánnál ülőnek, aki erre csalódottan leereszti a kezében tartott kést. A pengén vér csillog.

– Ez csak egy kurva. Neki bejött a cicás dumám.

Erre mindkét férfi nevet. Ő nem. Nem tartja viccesnek az ilyen poénokat. Amúgy is, a lényeg nem a kérdés volt, hanem a válasz. Igen, van. Megvan a tettes.
– Jól megkötözted? – kérdezi, mikor elhal a nevetés.

A férfi a szőke hajú lányra pillant, és bólint.
– Szikszalag a szájra, kötél a kezére és a lábára. Kipipálva. Kicsit elszórakoztam volna vele, ha nem lenne ilyen sürgős neked az, hogy kiderítsd, mégis ki…

– Fogd be! – sziszegi erre ő, és leveszi a kalapot, ami ismét a szemébe csúszott. Hagyja, hogy a hosszú, vörös tincsek a vállára omoljanak. A kurva felé fordul, és megemeli a kabátja szegélyét, hogy a lány lássa az ezüstszínű revolver markolatát. – Látod, mi van itt, kis szívem?

A lány tágra nyílt szemekkel bámul rá. Takony és könny áztatja a blúzát. Az arcán egy vörös csík húzódik. A szórakozás jele.

– Tudsz valamit az új férfiról? – szegezi neki a kérdést. – Ints a fejeddel.

A lány nem mozdul.
– Nos, hát így állunk… Haszontalan vagy. – Azzal kikapja a pisztolyt, és kibiztosítja, mire a lány felnyüszít, és bólogatni kezd. A szikszalag lekerül a szájáról, mire felzokog.

– Ne… kérem, ne bántsanak!

Erre elborul az agya, és a revolver csövével nagyot sóz a lány arcára. Sikoly hasít a levegőbe. Immáron vér áztatja a sápadt bőrt.
– Azt kérdeztem, mit tudsz az új férfiról, hm? Te sokat vagy az utcán, tudnod kellene, ki ő. Nem suttognak róla valamit? Errefelé nem tűrik az új embereket, ha jól sejtem.

Az új férfi. Az a szürke szemű.

A lány tovább sír. Szaggatottan veszi a levegőt, a ruháját és az ülést vér borítja.

– Nem kellett volna megütnöd – szólal meg a háta mögött álló férfi, és újabb cigarettára gyújt. – Én is láttam a szürke szeműt, szóval biztos, hogy ez a ringyó is látta. Talán még ki is próbálta egy körre.

Ő erre csak felvonja a szemöldökét. Nem reagál a megjegyzésre, csak visszafordul a lány felé.
– Na?

– Láttam – suttogta szaggatottan a szőke. – Két hete folyamatosan itt van. Az embereivel.

– Bassza meg – cicceg a volánnál ülő. – Akkor az a bőrkabátos, hórihorgas pasas biztos az egyik embere lehet. Még sosem láttam itt.

– Micsoda? – Erre felkapja a fejét. – Az embereivel? Hát nem csak egyedül van itt?

– Ezek szerint… Az ilyen emberek mindig falkában járnak.

– Hogy kapjuk így el akkor? Ha emberei vannak, akkor jóval védettebb – mondja a dohányos, és a földre köp.

– Ja, ez tényleg jó kérdés. Fel kellene térképeznünk azt is, kik az emberei – helyesel a másik férfi.

Ő csak csendben gondolkodik. A lehetséges forgatókönyvet pörgeti végig fejben újra és újra, de nem lát kiutat. A düh egyre jobban fokozódik benne. Így hogyan kaphatná el a szürke szeműt? Emberei vannak. Mondjuk igaz, hogy mindkettőjüknek van csapata. És mindkettejüknek meg kell lapulniuk… Csak nem mindegy, ki milyen körökben mozog. Felemeli a revolvert, és mellkason lövi a szőke lányt. A volánnál ülő fintorogva elfordul, a dohányos a szemét forgatja.

Két gyilkosság? Most emiatt is nyomozhatnak utánad.

A vörös hajú csak a vállát vonogatja.
– Takarítsátok el innen.

– Úgyis rátalálnak. Mindent átfésülnek majd.

– Nem fog kiderülni, ki tette.

– Ezek nyomozók, babám – gúnyolódik a férfi. – Az a dolguk, hogy kiderítsék az ilyen eseteket.

A nő erre a mellkasának nyomja a revolvert. Egy pillanatra átfut az agyán a gondolat, hogy talán nem is lenne olyan nagy hülyeség megszabadulni ettől a kettőtől, aztán meg elutazni innen, jó messzire. Vagy feladni magát annak a szürke szeműnek, aki a legutóbbi gyilkosság óta folyton őrá vadászik.

– Fogd be – sziszegi. – Majd kitalálok valamit. Nem azért fizetlek, hogy folyton ellentmondj.

A férfi a revolver csövére fonja az ujjait, és eltolja a fegyvert a mellkasától.
– Csak vegyél vissza az indulatokból, jó? Akármikor nemet mondhatok erre a szaros munkára.

– Csak azt próbáld meg, mert… – A nő hirtelen megdermed, ahogy hideg fémet érez a fejéhez nyomódni.

Nem is hallotta, mikor szállt ki a volán mögül a másik.

Nem is hallotta a lépteit.

Nem is gondolta volna, hogy az emberek, akiket mindeddig fizetett, egyszer csak ellene fordulnak.

Vicsorogva mered az előtte állóra, aki önelégült mosollyal lengeti meg előtte a nyomozói okiratát.

– Ha megmozdulsz, kedvesem, a társam golyót röpít a fejedbe – súgja a fülébe, ő pedig remegni kezd a dühtől. – Megvagy.

– Áruló! – üvölti, ahogy a percekkel később megérkezett rendőrautókból kiszálló férfiak bilincset tesznek a csuklójára. A dohányos férfi csak mosolyog rá, a cigarettafüst lustán gomolyog az ég felé. A kontaktlencse eltűnt a szeméből, és a mindeddig zöld árnyalat valami más színné változott.

Szürkévé.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)