Részeg igazság írta: Lizzie01

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---


Részeg igazság


– Hupsz... – botlott meg aznap este már századszorra is Barry. – Hukk!
Cisco bűntudatos arccal figyelte, ahogy Barry a részegekre annyira jellemző koordinálatlanságtól szenved. Talán Caitlinnel kissé eltúlozták az adagokat, mikor egy speedsterekre is ható alkoholtípust kísérleteztek ki.
Mire Cisco és Caitlin felállította az elborult székeket, Barrynek már nyoma sem volt a bárban.
– Francba!
– Reméljük, hogy nem okoz majd balesetet – motyogta Caitlin.

Barry még ködös elmével is emlékezett a három hónapja történt „balesetére” Snarttal, amelyet újabbak követtek. Nem sikerült megmentenie egy nőt, csak a gyermekét, és ez mélyen belül nagyon fájt neki. Árva lett egy ártatlan kislány, mert nem ért oda időben.
A csapat nyugtatta, vigasztalta, de ettől nem szűnt meg a fájdalom. A Legendák felbukkanása – főleg Leonard Snarté – pedig csak még jobban felborzolta az amúgy sem nyugodt kedélyét, így kirobbant belőle a düh, és mindent Lenny fejéhez vágott. Minden sérelmét, haragját, olyat is, amihez a férfinek semmi köze sem volt, Snart mégsem szólt közbe, csak érdeklődve figyelte a robbanást. Meghallgatta, nem állította le, hagyta, hogy kiadja magából mindazt, ami a szívét nyomta. Mikor már levegőt is alig kapott, Barry a férfi szemébe nézett, ám ott nyomát sem látta haragnak vagy sértettségnek. Inkább derűs fényt látott a kék tekintetben.
– Megkönnyebbültél, Barry? – Csak ennyit kérdezett mosolyogva.
– Sajnálom, nem akartam...
– Talán éppen ez a baj.
– Tessék? – pislogott értetlenül Barry.
– Azt mondtam, hogy talán éppen az veled a baj, hogy magadba zárkózol. Néha ki kell eresztened a hangodat, máskülönben kirobban majd belőled, ahogyan most is.
– Nem akarok beszélni senkivel sem róla!
– Akkor találod kell egy másik megoldást arra, hogy a feszültséget levezesd. Miss West talán kellően...
– Szakítottunk.
– Értem.
Aznap már nem beszéltek egy szót sem egymással, Barry este mégis azon kapta magát, hogy Snart lakásának ajtaját veri.
– Oh, Barry, micsoda kellemes meglepetés!
Barry maga sem tudta miért tette, de megcsókolta Snartot, ám ahelyett, hogy a másik ellökte volna, behúzta a lakásba, majd a falhoz szorítva viszonozta a durva csókot.
– Ezek szerint hozzám jöttél, hogy levezesd a felesleges frusztrációdat?
Másnap reggel Barry már korán elillant a lakásból, amit azonnal meg is bánt, de úgy gondolta, Snart sem akarná, hogy ott maradjon.
Ám pár nappal később Barry ismét ott találta magát, és be kellett vallania, hogy utána sokkal jobban érezte magát. Snart nem kérdezett, hallgatta a kiabálásait, majd végül mindig az ágyban kötöttek ki. És ez így ment már hónapok óta.

Most pedig újra felé tartott, bár maga sem tudta, hogy miért. Elbódult agya csak ezt az utat ismerte, és ő nem ellenkezett vele.


Barry hasogató fejfájással ébredt. Nyögve ült fel az ágyban, kezét a halántékára szorítva. Pár pillanatra szüksége volt, hogy rájöjjön, nem a saját hálószobájában van, és hogy meztelen. Ijedten nézett körül a ruháit keresve, amik összehajtogatva hevertek az ággyal szemben lévő fotelban. Barry villámsebesség öltözött fel, majd ment a nappaliba.
Tudta hol van, és azt is, hogy még egyszer nem léphet le úgy, ahogyan azt tette pár napja. Talán mondania kellene valamit? Hogy sajnálja? Vagy azt, hogy nagyon is élvezte az első alkalmat és a többit is, viszont a tegnapira még csak nem is emlékszik?

– Jó reggelt, Barry! – hallotta meg az ismerős hangot a háta mögött, mire megfordult, és Snartra nézett.
– Jó reggelt! – viszonozta a gesztust zavartan Barry, majd nézte, ahogy a férfi a tűzhelynél sütött valamit, ami felől sült szalonna illat áradt. A barna hajú hasa nagyot kordult az illatra, mire Lenny elnevette magát, majd a terített asztal felé intett.
– Foglalj helyet!
Barry leült, majd onnan nézte tovább Snartot. Még sosem maradt itt napkeltéig, hogy megtudja, milyen is a tolvajnál egy reggel.
Bár a szélvész maga sem tudta miért, de olyan otthonosnak és meghittnek érezte a pillanatot, hogy a férfi reggelit készít maguknak. Iris ritkán tett így, egyrészt, mert nem tudott se főzni, se sütni, másrészt nem is szeretett, míg Barry imádott a konyhában tenni-venni. Talán, ha kissé erőteljesebben lépett volna fel a kapcsolatukban – ahogy az Snarttal tette, vagyis gyakran veszekedtek –, most nem itt tartanának.
– Jó étvágyat! – szólalt meg felé hajolva Lenny, miközben letett elé egy tányért, mire Barry szíve nagyot dobbant a hirtelen közelségétől. Észre sem vette, mikor jött oda hozzá a másik.
– Köszönöm! – motyogta válaszul.

Barry egész végig hallgatásba burkolózott, ami egyrészt szórakoztatta Lennyt, másrészt pedig kíváncsivá tette, hogy vajon miért is jelent meg a férfi előző este az ajtaja előtt részegen. Még sosem látta ilyen állapotban Barryt. Arról sem tudott, hogy a barna hajú képes lerészegedni.

– Barry – szólította meg a barna hajút Snart, mikor látta, mennyire a gondolataiba merült.
– Snart... Kérdeznem kell valamit, és azt szeretném, ha most mellőznéd a szokásos körmönfont énedet – dörzsölte meg idegesen a tarkóját Barry. – Mi... vagyis tudod... Történt valami? – mutatott esetlenül kettejükre a férfi.
Lenny elmosolyodott. Úgy tűnt, Barry nem emlékszik az este történtekre, ami nagyszerű alapot adott a férfi zavarba hozására. Egy ilyen alkalmat nem hagyhat ki.
– Hm... Hát eléggé meglepett, mikor a karjaimba omoltál, majd azt mondván, hogy imádsz, elkezdtél vetkőzni. De az még nagyszerűbb élmény volt, mikor ájultan estél össze – nevetett Lenny.

Barry elszégyellte magát. Mióta metahumán lett, nem hatott rá az alkohol, így már el is felejtette, milyen szokott lenni, mikor berúg. A részegség mindig feloldotta a gátlásait, és őrült dolgokra vette rá. Ezért is nem ivott emberként egy pohárnál többet.
– Ne haragudj, hogy letámadtalak – mondta Barry halkan.
– Oh, én nem haragszom – vigyorgott Lenny. – Igazából élveztem a műsort – kacsintott rá Barryre, majd mikor látta, hogy partnere erre a tenyerébe temette az arcát, elnevette magát.
– Inkább hallgass! – háborgott Barry, de Snart nem vette magára, csak tovább mulatott rajta.
– Viszont egy valamit nem értek – szólalt meg Lenny, mikor abbahagyta a nevetést. – Miért ide jöttél? Oh, visszagondolva a mi kis kalandunkra, talán van róla némi fogalmam, de ha jól emlékszem az utolsó alkalommal azt mondtad, többé nem fog előfordulni ilyen.
– Én... őszintén nem tudom. Csak...
– Csak nem hiányoztam? – kötekedett Lenny, de el kellett ismernie, hogy vágyott egy ilyen válaszra.
– Talán. – Amint ezt kimondta, Barry döbbenten nézett Snartra. Nem akarta ezt hangosan is kimondani.
– Ennek örülök. Így nem fogsz elmenekülni, mikor ezt teszem – állt fel Lenny az asztaltól, majd lassan Barry elé lépett és megcsókolta.
– Csak a másnaposság miatt van – motyogta a barna hajú lehunyt szemmel, mikor elváltak az ajkai egymástól.
– Akkor soha ne józanodj ki! – suttogta Lenny, majd újra megcsókolta Barryt. A barna hajúnak pedig eszébe sem jutott, hogy újra lelépjen, ahogyan eddig tette. Ehelyett átölelte Lenny nyakát, és átadta magát a másikból áradó erőnek, amelytől biztonságban érezte magát.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)