Harmatcsepp és teafű írta: NymphaTonks

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---
<< >>


– Szeretsz? – kérdezte Tonks azon az estén, mikor mindketten kipirult arccal, szerelmesen bújtak egymáshoz. Remus akkor nem válaszolt – szavakkal legalábbis nem, hiszen az érintések mámorában úszva úgy érezte, egy hangot is képtelen lenne kiadni. Helyette a nő ajkához hajolt, és gyengéden lecsókolta róla a kérdést.

– Nem szeretsz? – Inkább kijelentésnek hangzott, mintsem kérdésnek, és Tonks arcán lassan lefolyt egy könnycsepp. A válasz váratott magára. Remus meredten állt, és hallgatott, egy hang sem jött ki a torkán. A szavak egyszerűen csak… köddé váltak, mintha soha nem is léteztek volna, pedig ott voltak… Mélyen benne, eltemette őket magában, mert félt, hogy ha hagyná, hogy szabadon kitörjenek belőle, akkor olyat mondana, amit később megbánna. Nem ringathatja hiú reményekbe a nőt. Egyszerűen nem teheti, ezért csak hallgatott. Úgy is tudta, hogy a tekintete mindent elárul – hiszen néma percek elteltével Tonks egyszerűen csak sarkon fordult, és elrohant. Még csak el sem búcsúztak egymástól.

Hetekkel később Remus úgy érezte, nem bírja tovább. A betűk felkúsztak a torkán, neki pedig erővel kellett visszafognia magát, hogy ne mondja ki őket. Az ajka néha még így is, szinte akaratlanul formálta azt az egy szót, amit mindeddig sikeresen magába fojtott. És mikor hosszú idő után Tonks ismét a karjaiba férkőzött, nem tudta tovább visszafogni magát, a szavak egyenesen a szíve mélyéről érkezve egyszerűen csak kibuktak belőle:
– Szeretlek, Tonks.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)