Pillanatok írta: Ero

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
>>


A fekete hajú férfi idegesen toporgott a roxforti tó partján. Még az annyira szeretett táj szépsége sem tudta megnyugtatni. Gondolatai kavarogtak, a feje zúgott és nem segített rajta a csendes mormolás sem, ami betöltötte a tavaszi napsütésben fürdőző parkot. Mégis, mi a fenét keres ő itt? Hogyan is gondolhatta, hogy ez jó ötlet? Nem neki találták ezt ki. A gyengélkedő részére kellene főznie a bájitalokat. Nem itt van a helye.Egy halk kuncogás vonta el a figyelmét, és ránézett a mellette álló szemüveges férfira, aki egy biztató mosolyt villantott rá, majd lassan közelebb hajolt.
─ Nyugi, Perselus, minden rendben lesz! ─ suttogott a fülébe James, és bátorítóan megszorította a vállát.
Perselus feszülten végigsimított a dísztalárján, és mély levegőt vett. Felcsendült a zene, az idegesítő mormolás megszűnt. Felemelte a fejét, és elmosolyodott. ─ A földig érő fehér ruhájában, ahogy közeledett felé a Remusba karoló Lily, a látvány minden aggodalmat kisöpört a fejéből. ─ Jamesnek igaza van, minden a legnagyobb rendben lesz.



***




Perselus Piton idegesen sétált a Szent Mungó folyosóján. Mióta James értesítette, hogy Lily rosszul lett az értekezleten, nem tudott megnyugodni. A keze remegett, ahogy végigsimított a talárján. Lerogyott a legközelebbi székre, és az arcát a tenyerébe temette. Visszagondolt az első találkozásukra a játszótéren, az első beszélgetésükre, amikor elmondta Lilynek, hogy boszorkány. A rengeteg időre, amit együtt töltöttek. A barátságukra, amit nem tört meg, hogy más-más házba kerültek a Roxfortban. Arra a napfényes délutánra, amikor bevallotta a lánynak az érzéseit. Az esküvőjük napjára a Roxfort parkjában. Nem veszíthetem el Őt! Mihez kezdhetnék nélküle? Ő az életem!
Gondolataiból az ajtó nyílása riasztotta fel. Mély lélegzetet vett, és felugrott a székből. A kilépő gyógyító mosolyogva indult felé.
─ Mr. Piton, a feleségével minden rendben. Haza mehetnek ─ azzal sarkon fordult, és elindult a következő vizsgáló felé.
Perselus megkönnyebbülten sóhajtott egyet, Lilyhez lépett, és szorosan átkarolva a nőt a kandallókhoz indult.
A nappalijukba érve szembefordult a feleségével, és a gyönyörű smaragdokba nézve szólásra nyitotta a száját, de nem tudott megszólalni. Nem érzett magában kellő bátorságot, hogy megkérdezze, mit mondott a gyógyító. ─ Nem volt felkészülve a válaszra. A szívét összeszorította a félelem.
Lily szemeiben a megértés fénye csillogott, lágyan elmosolyodott, majd átölelte a férjét, és a fülébe súgta:
─ Apa leszel, Pers!



***




A fekete hajú férfi rohant, ahogy a lába bírta. Tudta, hogy nem szabadna Őt egyedül hagynia, de Dumbledore kérlelhetetlen volt; a gyengélkedőre szánt főzeteket neki kellett elkészítenie. A rémület vasmarokkal szorította össze a szívét, ha Őt elveszíti, akkor vége az életének.
A kastély ajtaja döngve nyílt ki, de oda sem nézett. Végig rohant az udvaron, és a birtok határán dehoppanált.
Amikor a világ újra a helyére billent, kirohant a sikátorból, egyenesen az elhagyatott bolthoz. Átlépett a kirakaton, és a lépcsők felé vette az irányt. Talárja örvénylett a lábánál, betegek és gyógyítók ugrottak el az útjából. Hármasával vette a lépcsőfokokat úgy rohant fel az emeletre, remélve, hogy még időben érkezik. A folyosón végigsietve, megállt a legutolsó ajtó előtt. Mély levegőt vett, próbálta lecsendesíteni a futástól és a rémülettől hevesen dobogó szívét. Lassan lenyomta a kilincset, és a bent lévő egyetlen ágyra nézett. A szíve kihagyott egy dobbanásnyit, amikor meglátta az ott fekvő sápadt, de boldogan mosolygó nőt. Csendesen besétált, le nem véve a tekintetét a sápadt arcról. Az ágyhoz lépett, és az ott lévő székre rogyott.
─ Perselus─ suttogta Lily ─, bemutatom neked Harryt, a fiad.



***




A fekete hajú férfi csendben állt a kiságy mellett, és egy halvány mosollyal az ajkán nézte az ott alvó kisfiút. Rimánkodott mindenkihez, hogy a fiának ne kelljen annyit szenvednie, mint neki, és ne rá vonatkozzon az a jóslat, amit az a szörnyű boszorkány mondott néhány hónappal ezelőtt egy borgőzös éjszakán. Az nem lehet, hogy ez az alig egy hetes kisbaba legyen Voldemort egyetlen ellensége. Lennie kell más megoldásnak. Nem hagyom, hogy a fiam életére törjön ez a szörnyeteg. Meg fogom őt óvni bármibe is kerüljön!
Gondolataiból lágyan köré kulcsolt karok rángatták ki.
─ Ugye milyen gyönyörű? ─ suttogta a fülébe a felesége.
─ Igen, Lily, tényleg gyönyörű!



***




Lily Piton mosolyogva lépett ki a konyhából. A házban minden csendes volt, a vendégek hazamentek, és végre minden tisztán a helyén volt. Remus felajánlotta a segítségét, de ő szeretett mindent egyedül csinálni. Fárasztó, de csodaszép nap volt a mai. Minden barátjuk jelen volt Harry keresztelőjén. James csak úgy ragyogott a büszkeségtől, ahogy a kezében tartotta a keresztfiát. Ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondta volna neki, hogy Perselus ragaszkodni fog hozzá, hogy James Potter legyen a fia keresztapja, körberöhögte volna az illetőt. De szerencsére a hetedévükre a tekergők megkomolyodtak, és összebarátkoztak a mardekárossal. Lily megcsóválta a fejét az emlékekre, eloltotta a fényeket, és a férje keresésére indult. A nappali ajtajában földbe gyökerezett a lába az elé táruló látványtól. Ajkai széles mosolyra húzódtak, majd csendben a kanapéhoz osont. Egy pálcaintéssel megnagyobbította a kanapét, varázsolt egy vastag takarót, majd az alvó férje mellé feküdt óvatosan betakarva a férfit a mellkasán alvó kisfiúval együtt. A férjéhez bújva, ajkán mosollyal ő is elaludt.



***




A fekete hajú férfi szemöldökét ráncolva nézett az üstben fortyogó bájitalra. Reménykedett benne, hogy végre sikerül áttörést elérnie a kutatásában. Tucatnyi pergamen hevert kaotikus össze-visszaságban az asztalon, a gondosan előkészített alapanyagok között. Kezébe vette a következő alapanyagot, és az üstbe kezdte szórni, amikor a felesége kiáltására megdermedt.
─ Perselus, gyere ide gyorsan!
Egy pálcaintéssel eloltotta az üst alatt a lángot, lecsapta az asztalra a kezében tartott edényt, és az ajtót feltépve felrohant a lépcsőn. A szíve őrülten vert a mellkasában, pálcáját harcra készen szorította a kezében. Rettegett a gondolattól, hogy megtámadták őket. Még soha nem érezte ilyen hosszúnak az utat a pincétől a nappaliig. Végre elérte a nappali ajtaját, de az elé táruló látványtól földbe gyökerezett a lába. Lily a kandalló előtt ült a földön és könnyektől csillogó szemmel figyelte, amint a felé totyogó fiát nézte. Szorosan átölelte a szélesen mosolygó kisfiút, és az ajtóban álló férjére nézett.
─ Láttad, Pers? Harry elindult!



***




A fekete hajú férfi kimerülten ült a kedvenc foteljában és a Havi bájitaltant olvasta. Fél füllel hallgatta a konyhában vacsorát készítő felesége csendes dúdolását, és a kandalló előtti szőnyegen játszó kisfia halk kuncogását. Lassan felemelte a fejét és a fiára nézett. Eszébe jutott, amit James mondott neki délután.
─ Egy kém van a Rendben, Perselus. Peter mindent bevallott. Most már biztos, hogy Voldemort Harryt akarja. El kell rejtőznötök, amilyen gyorsan csak lehet!
Mindenki legnagyobb megdöbbenésére Peter Pettigrew összeomlott a nyomás alatt, és a barátainak bevallotta, hogy a hetedév vége óta halálfaló. Eredetileg azért kereste meg őket, hogy könyörögjön a haláláért, de figyelmeztette őket, hogy valaki folyamatosan jelenti a Rend mozgását Voldemortnak, így a feketemágus mindig egy lépéssel előttük járt. Gondolataiból az ölébe mászó Harry rángatta ki. Csillogó, smaragdzöld szemeivel ránézett, ajkai hatalmas mosolyra húzódtak, és csendesen megszólalt:
─ Apa…



***




A vörös hajú nő szomorúan nézte a kiságyban békésen alvó kisfiát. Lassan éjfélre járt az idő, de a férje még mindig nem került elő a bájitallaborból. Lassan minden idejét az üst fölé görnyedve töltötte egy titokzatos kísérleten dolgozva. Alig töltött a családjával egy kis időt.
─ Ne aggódj, apád hamarosan elkészül, és végre újra velünk lesz ─ suttogta halkan Lily, miközben óvatosan megigazította a kisfiún a takarót. Halkan kiosont a gyerekszobába, és a konyhába indult egy pohár vízért. Miután teletöltötte a poharat leült az asztalnál álló székre, és a gondolataiba merülve kortyolgatta a vizet. Perselus lassan egy hónapja éjjel-nappal a bájitallaborban dolgozott, és csak ritkán jött ki onnan. Ha nem fejezi be hamarosan azt a bájitalt, én lemegyek, és magam borítom ki. Annyira hiányzik nekem és Harrynek is! Gondolataiból Perselus hangja riasztotta fel.
─ Lily, sikerült! Végre befejeztem a bájitalt. Hamarosan Remus meggyógyul! ─ kapta fel a meglepődött feleségét, és megpörgette őt a levegőben.
─ Miről beszélsz, Pers? ─ kérdezte Lily mosolyogva, miközben erősen kapaszkodott a férje vállában.
─ Megérte az évek óta tartó kutatás. Sikerült áttörést elérnem, és a tesztek is igazolják! Elkészült a vérfarkasságot gyógyító bájital! ─ válaszolt mosolyogva, majd megcsókolta a feleségét.



***




A fekete hajú férfi aggódva ült a gyengélkedő egyetlen foglalt ágya mellett. Le sem vette a szemét az ott alvó barna hajú férfiról. Sirius lassan felemelte a kezét, és lágyan megfogta a takarón nyugvó kezet. Tudta jól, hogy Perselus évek óta kísérletezik a bájitallal, ami meggyógyíthatja a vérfarkaskórt, és reménykedett benne, hogy sikerült végre áttörést elérnie. Halkan kinyílt a bejárati ajtó, és két ember osont be rajta. Lily és James halkan az ágyhoz ment, és csendben leültek annak két oldalára. Sirius lágyan elmosolyodott, ahogy meglátta a Lily ölében csendesen üldögélő fekete hajú kisfiút. Az ajtó ismét kinyílt, és Perselus lépett be rajta, nyomában Poppyval. Sirius aggódva nézett bele az őt figyelő fekete szempárba. Perselus elmosolyodott, majd egy üvegcsét vett elő a talárja zsebéből, és a mélyen alvó, barna hajú férfi gyomrába bűvölte annak tartalmát.
─ Elkészült végre a bájital, most már csak várnunk kell!



***




A vörös hajú nő megrendülten ült a Roxfort gyengélkedőjén, és le sem vette a szemét az ágyon fekvő férfiról. Két napja feküdt ott eszméletlenül, Perselus bájitalának hatása alatt. Sirius egy percre sem mozdult el az ágy mellől, hiába próbáltak a lelkére beszélni. Lily lenézett az ölében csendesen szuszogó kisfiúra. Harry is érezte a körülötte lévő feszültséget, és még Poppy sem tudta elcsalni a szüleitől. Lily mosolyogva nézte, ahogy a fekete szempillák megrebbennek, és Harry smaragdzöld szemei lassan kinyílnak. Álmosan körbe pillantott, majd mosolyogva nyújtotta a kezét az ágyon fekvő férfi felé.
– Je!
Lily zavartan nézett a szemben ülő Siriusra.
– Je! – nyafogta egyre hangosabban Harry, miközben próbálta elérni a barna hajú férfit. Lily lassan felállt, és letette az ágyra az egyre jobban mocorgó kisfiút. Harry boldogan bújt Remushoz, majd mosolyogva megszólalt.
– Pá-pá! – Mindenki csodálkozva figyelte, amint Remus lassan kinyitja a szemét, és ajkait lágy mosolyra húzva csendesen megszólal.
– Pá neked is, Harry!



***




Perselus Piton idegesen rótta a kastély folyosóit. Valami megfoghatatlan idegességet érzett már reggel óta. Alig várta, hogy végre haza mehessen a családjához és végre megünnepelhessék a halloweent. A második emelet egyik ablakánál megtorpant és kinézett a lassan sötétedő parkba. Ajkain halvány mosoly játszott, ahogy az eszébe jutott Harry boldogságtól csillogó szemei, miközben a Jamestől kapott gyermekseprűn körbe-körbe repkedett a nappaliban. Gondolataiból a javasasszony érkezése rázta fel. Egy szó nélkül nyújtotta át a gyengélkedőre szükséges bájitalok listáját, majd csendben elsétált. Miután leadta a gyengélkedőre a kért bájitalokat kilépett a kastélyból, és a vadkanos kapu felé indult. Amint átlépte a birtok határát haza hoppanált.



***




Perselus lába földbe gyökerezett a látványtól. A ház fele romokban hevert, felette a sötét jegy lebegett. Nem, ez nem lehet igaz! Szíve kihagyott egy ütemet, hogy azután dupla sebességre kapcsoljon. Lábait mozgásra késztette, és a ház felé rohant. Besietett a házba, majd az emelet felé indult. A lépcsőn felviharzott, és a gyerekszobába ment. A küszöbön megtorpant a látványtól. Az ajtó félig leszakadtan lógott, az ablak betört, a bútorok pedig romokban hevertek. Beljebb lépett, és a kiságy romjai előtt meglátta a földön fekvő vörös hajú nőt. Térdei megrogytak, és térdre hullott a felesége mellett.
– Lily!
Ölébe húzta a nő fejét, és a pulzusát kereste, de nem találta. A szívébe markoló fájdalomtól levegőt is alig kapott. Zokogása betöltötte a szobát. Halványan érzékelte, hogy valami hiányzik. Lassan felemelte a fejét, és szétnézett a romok között.
Az utcára gyűlő embereket egy hang rémítette meg.
– HARRY!!!



***



Sirius és Remus szinte ugyanabban a pillanatban jelentek meg a ház mögött. Az utcáról sikoltás és kiabálás hallatszott. A mugli lakosok csak a ház romjait látták, a varázslók és boszorkányok viszont a terület felett lebegő sötét jegyet is. Egyszerre indultak a ház felé, amikor egy rémült kiáltás megtorpanásra késztette őket.
– HARRY!!!
Egymásra pillantottak, és szaladni kezdtek. A házba lépve földbe gyökerezett a lábuk a látványtól. A nappali szinte teljesen romokban hevert. A lépcsőn felrohanva a gyerekszobába siettek. Rémülten álltak meg az ajtóban, a szoba szinte felismerhetetlen volt. A kiságy romjai előtt Lily élettelen teste feküdt. Mellette a zokogó Perselus ült, és a hangosan síró Harryt próbálta megnyugtatni.



***



Poppy Pomfrey szomorúan nézte a két, egymás mellett alvó alakot. Szörnyű az a tragédia, ami velük történt. Soha nem gondolta volna, hogy az az ember, akiben mindenki megbízott, ilyet tehet.
Gondolataiból a gyengélkedőre belépő emberek riasztották fel. A három férfi egyenesen az egyetlen foglalt ágyhoz lépett, és leültek az ott lévő székekre. Szemükben könny csillogott, ahogy a két mélyen alvót nézték. Minerva megállt a javasasszony mellett, és csendesen megszólalt.
– Hogy vannak, Poppy?
– Fizikailag mindketten jól. A kis Harry homlokán lévő sebet viszont nem tudtam begyógyítani – sóhajtott egy nagyot a boszorkány. – De ahogy meg tudtam állapítani, semmi komoly gondot nem okoz.
– És Perselus? – kérdezte aggódva az igazgatóhelyettes.
– Perselus teljesen sértetlen. Sikerült vele megitatnom némi nyugtató és altató főzetet, de megígértette velem, hogy azonnal felébresztem, ha bármi is történik.



>>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)