Harmatcsepp és teafű írta: NymphaTonks

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


Tonks figyelte.
Figyelte az arcát, a mozdulatait, a szemét, az ajkát… Azt, ahogyan rezdülnek meg a pillái, amikor az asztalnál ülve egy hosszú éjszakai őrjárat után úrrá lesz rajta a fáradtság. Nézte az arcán húzódó sebhelyeket, és sokszor még történeteket is kapcsolt hozzájuk. A fejében halványan körvonalazódó mesék néha visszaköszöntek az álmaiban is, olykor farkas képében látta őt, az erdő mélyén bolyongva, magányosan…

Tonks figyelte a kezét is. Az ujjait, a mozdulatait, és elmélázott a gondolaton, hogy mi lenne, ha ezek az ujjak az ő csupasz bőrét simogatnák. Ilyenkor a vágy hideg lehelete csiklandozta a gerincét, és a fejében felvillanó képek lúdbőrt varázsoltak a karjára.

Tonks egyszerűen nem tudta levenni a szemét Remusról. Ha a tekintete valahányszor el is kalandozott, mindig visszatért a férfira, rózsaszín hajtincsek mögül leste őt, és csak akkor fordult el sietve, ha Remus rápillantott, és a tekintetük egy pillanatig összekapcsolódott. Tonksot ezután mindig lefoglalta, hogy megpróbálja visszafogni magát, nehogy a hajszíne vörösre változzon, így észre sem vehette a varázsló halvány mosolyát az asztal másik felén.

Aztán egy idő után Tonks már nem fordult el. Valami titokzatos erő minduntalan odavonzotta őt, egyre csak húzza, és ez az érzés megbizsergette a bensőjét. A Grimmauld téri vacsorák alkalmával hosszan néztek egymás szemébe, némán farkasszemezést játszottak, és valahányszor Tonks pislogott egyet, Remus szája széle felfelé görbült, a boszorkány szíve pedig egyre hevesebben kezdett el dobogni.

Nézte akkor éjszaka is, mikor Remus a hátán fekve halkan szuszogott, szemhéja meg-megrezzent egy-egy kósza álomkép hatására. Ő pedig mellette feküdt, meztelenül, a karjára könyökölve, és a nyugodt, békés arcát figyelte, a nevetőráncok nyomait a szeme sarkában, a hosszú sebhelyeket… Olykor pedig nem tudta megállni, hogy ne érintse meg a bőrét, hogy ne fogja két kézbe az arcát, hogy ne nyomjon csókot az ajkára, mikor egy rossz lépés, egy trolláb esernyőtartó, egy magas küszöb nevetést varázsolt a máskor mindig komor arcra.

És Tonks nézte akkor is, mikor Remus borostyánszínű szeme már nem kereste többé az övét. Már nem nézett őrá, csak a sötétedő égboltra meredt, üveges tekintettel figyelte a csillagokat. Tonks abban a pillanatban egy hangot sem volt képes kiadni. A könnyei egyszeribe elapadtak, és csak bámulta a férfit, a sápadt arcot, az elkékült ajkakat, a vonásait… Aztán felemelte remegő kezét, Remus nyitott szemére helyezte a tenyerét, és lassan, egyetlen szó nélkül lecsukta őket. Remélte, hogy a férfi immáron nem az eget nézi tovább, hanem őt.

Mégpedig a csillagok mögül.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)