Mindenízű drazsé írta: NymphaTonks

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


– Sokan kételkednek – mormogta maga elé Voldemort. Szavai tisztán kivehetőek voltak az üres teremben.

Perselus nem reagált. Tudta, hogy ilyenkor nem szabad megszólalni. Valahányszor Voldemort maga elé sziszegett, vagy párszaszóul suttogott, dühös volt. És mostanában elég gyakran csinálta ezt…

– Mondd, Perselus – szólalt meg immár hangosan a mágus, és kígyószemeit egy pillanatra rávillantotta. – Kételkednek bennem?

Perselus ismét hallgatott. Tudta jól, hogy Voldemort még dühösebb lesz, ha válaszol erre a kérdésre. Voltak dolgok, amiket jobb volt nem kimondani. Voldemort pedig tudta, mit jelent a csend.

– Szóval igen – válaszolta meg a saját kérdését, és elfordult a kandallótól.

– Vannak néhányan, akik hangot mertek adni a nemtetszésüknek. Úgy gondolják, az a Potter kölyök ismét le fog győzni, ha már egyszer megtette, ráadásul csecsemőkorában…

És ahogy számított rá, a kandallóban levő tűz egyszerre izzott fel a Nagyúr haragjával. Zöld lángok csaptak ki, a padlót kezdték nyaldosni. Nagini megérezve a veszélyt, nyugtalanul tekergőzni kezdett a sarokban.

Perselus nem mozdult. Ő már hozzászokott ehhez. Tudta jól, hogy percek múlva Voldemort lenyugszik, és ismét közönyös ridegséggel folytatja majd a faggatást.
– Vagy úgy. – A tűz lángjai már nem csaptak olyan magasra, a zöld szín eltűnt. – Tehát ezt gondolják rólam, a varázslótársadalom legerősebb varázslójáról.

– Számukra nem te vagy a legerősebb – javította ki Perselus. – Már nem hisznek benned, de túlságosan félnek tőled ahhoz, hogy szembe merjenek szegülni. Csak csendben, bizalmas körökben merik megosztani kétségeiket, viszont nem tudják, hogy még a falnak is füle van.

A lángok most már teljesen visszahúzódtak. A tűz halkan ropogott. Voldemort elgondolkodva ismét megállt a kandalló előtt, és párszaszóul suttogott.
– A hűtleneket meg kell büntetni – mondta végül. – Nincs szükségem olyan emberekre, akik bármelyik pillanatban elárulhatnak engem.

– Ez így igaz, Nagyuram – bólintott Perselus. Érezte, ahogy a fejében felhúzott falra nyomás nehezedik. Szó nélkül ellenállt Voldemort legilimenciájának.

– Most távozz – sziszegte a Nagyúr. A nyomás megszűnt, Perselus pedig rezzenéstelen arccal nézett a szemébe. Úgy tett, mintha fel sem tűnt volna a próbálkozás, viszont sejtette, mit jelent ez. Látta, ahogy Voldemort mögött a tűz egy másodpercre fellobban, de szinte azon nyomban ki is aludt. Ő is kételkedik bennem. – Estére összehívom az embereimet. Akkor majd kiderül, kik mernek kételkedni a hatalmamban, és kik pártolják jobban azt a Potter kölyköt.

Perselus még egy utolsó pillantást vetett a kandalló előtt álló Voldemortra és a tűzre, mielőtt sarkon fordult és elsietett volna. Biztos volt abban, hogy neveket kell majd mondania, és már előre tudta, hogy a tűz többé nem fog lecsitulni. Hatalmas lángokkal fog égni, és emberek után fog kapkodni az ég helyett. Szinte már érezni vélte az égett hús kesernyés szagát, pedig messze volt még az éjszaka.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)