|
|
|
Mindenízű drazsé írta: NymphaTonks |
|
Harry Potter… Harry megrezzent, és egy pillanatra megtorpant a Roxfort folyosóján. A folyosó csendes volt és kihalt, senki nem járt errefelé. …ne hagyj elveszni… A hang ezúttal egy fokkal hangosabb volt, és arra késztette a fiút, hogy körülnézzen. A karja lúdbőrözött, hiszen senkit sem látott. Valaki bizonyára csak szórakozik vele… De akkor miért érezte azt, hogy a hang áthatja az egész testét? Mégis honnan jöhetett? Harry tudta, hogy azon nyomban vissza kell térnie Lumpsluck bájitaltanórájára. A két perc kimenő, amit a mosdó használatára kapott, már régen lejárt, de valami mégsem engedte, hogy tovább induljon. Mintha földbe gyökereztek volna a lábai. Harry Potter… Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ez talán Voldemort újabb próbálkozása, hogy bejusson az elméjébe, de a hang nem hozzá tartozott. Harry bárhol felismerte volna az ő hangját. …ments meg… Harry ismét körbefordult. – Ki vagy? – kiáltotta el magát, de a hangja bizonytalanul csengett. Érezte, hogy van itt valaki vagy valami, akit ugyan nem látott, de attól még jelen volt. Valahol. Harry Potter… Harry felnézett a Roxfort zord kőfalaira. Nem, ez nem lehet. Biztos csak képzelődik! És mégis… a hang mintha onnan jött volna, onnan belülről, a legmélyéről… A lelkéből. Harry egy pillanatra lehunyta a szemét. Tudta, mit jelent ez. Tudta, hogy nemsokára elérkezik majd az idő, és majd minden itt fog eldőlni, a kőfalak között. Mintha a Roxfort ezt előre tudta volna… Lehajtott a fejét, és lassan továbbindult, a bájitaltanterem felé. Léptei enyhe visszhangot vertek, de még így is tisztán hallotta a Roxfort halk, hozzá intézett sóhajait. |
Kritika küldése |
