Fiamként szeretlek írta: Lizzie01

[Kritikák - 5]

+++ betűméret ---
<< >>


Vakmerőség


Perselus sosem gondolta volna, hogy végig fog ülni egy kviddicsmeccset, főleg nem egy Griffendél-Hollóhát mérkőzést. Mégis megtette, ráadásul az egészet végigaggódta, de ezt persze sosem vallotta volna be, még Crutiatus hatására sem.
Aggodalmát ugyanis az okozta, hogy Harry Potter nem tudott úgy repülni azon a nyomorult seprűn – amit attól a bolond korcstól kapott, és amit a kandalló tüzébe fog hajítani –, hogy ne bravúrozzon vele, ezzel azt okozva nevelőapjának, hogy szinte másodpercenként gondolja újra, engedje-e játszani legközelebb Harryt.

Harry most is éppen fejjel lefelé lógott a seprűn, fél kézzel fogva annak nyelét, másikat pedig kinyújtotta az előtte cikázó aranylabda felé.

– Potter, neked elment az eszed – morogta maga elé, mikor a fiú majdnem lecsúszott, és csak a szerencséjének köszönhetően nem zuhant fejjel a pálya közepére.

– Mondtál valamit, drága fiam? – szólalt meg Perselus mellett Dumbledore igazgató.

– Semmit – felelte rezignáltan a bájitalmester. – Csak néha úgy gondolom, a griffendéles vakmerőség egyenesen életveszélyes.
Albus csak elmosolyodott, mint aki pontosan tudja, mit is érez, és ez idegesítette a férfit.

A meccs a Griffendél győzelmével zárult, amin Perselus csak grimaszolt, de igazából megenyhülve nézte Harry örömét.
Harry felpillantva a tanári lelátóra észrevette, hogy apja figyeli, így mosolyogva integetett a bájitalmesternek. A férfi csak a fejét rázta, majd elindult a többi professzor után.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)