Pillanatok írta: Ero

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<<


Remus Lupin a szemöldökét ráncolva ült a gyengélkedő egyetlen foglalt ágya mellett, és őrizte az ott alvók álmát. A gondolatai elkalandoztak, amíg a barátaira várt. James és Sirius a Minisztériumba mentek, hogy az aurorokkal együtt Dumbledore felkutatásában segédkezzenek. Remus el sem akarta hinni, hogy a Világos oldal vezetője képes volt elárulni a Piton családot Voldemortnak. Ez a tette Lily halálához vezetett, és csak a szerencsének köszönhető, hogy Harry túlélte azt az éjszakát.
Gondolataiból az ágyból hallatszó nyöszörgés rángatta ki. Felemelte a fejét, és a pillantása a zavartan pislogó kisfiúra esett. Harry rámosolygott az őt figyelő férfira, majd zavartan körülnézett.
– Ana? – kérdezte csendesen. Szemébe könnyek gyűltek, szája sírásra görbült, és újra körülnézett.
– Ana? – Remus szíve elszorult, ahogy a síró kisfiúra nézett. Lassan felkelt a székről, az ágyhoz lépett, és a karjaiba vette a csendesen sírdogáló kisfiút.
– Gyere Harry, hagyjuk apát aludni!



***




Perselus lassan ébredezett. Az elméjét borító sötétség kezdett oszladozni, és hirtelen elöntötték a tegnap történtek emlékei. A szívében érzett fájdalomtól alig kapott levegőt. Reménykedett benne, hogy ez az egész csak rémálom volt, és amint kinyitja a szemét, Lily mosolygó arcát fogja látni. De nem így történt. Amikor felnézett, a gyengélkedő rideg fehérsége köszöntötte. Lassan felült az ágyon, és körülnézett. Teljesen egyedül volt a helyiségben. Rémülten kapott levegő után, mikor rájött, hogy Harry nincs a közelében. Felkapta a pálcáját az éjjeliszekrényről, és felugrott az ágyról. Sietve magára kapta a széken lévő talárját, majd az ajtó felé indult. A kilincsre tette a kezét, de mielőtt lenyomhatta volna, az ajtó kinyílt, és belépett Remus, karján a mosolygó Harryvel.



***




Remus mosolyogva nézte a kastély folyosóin sétálgató kisfiút. Harry szemei elkerekedtek a sok csoda láttán, és lelkesen integetett a falakon lógó festményeknek. A korai óra ellenére néhány diák már a nagyterembe igyekezett reggelizni, és mosolyogva köszöntek vissza a csillogó szemű kisfiúnak. Remus lassan lehajolt, a karjaiba kapta Harryt, és elindult a gyengélkedő felé.
– Gyere Harry, megnézzük, hogy apád ébren van-e.
– Apa! – válaszolta Harry szélesen mosolyogva. A gyengélkedő ajtaja előtt Remus megtorpant, mert a folyosó végéről hangok hallatszottak. Hátranézett, és meglátta a sietve közeledő barátait.
– Fiúk, minden rendben? – kérdezte aggódva, miközben sérülések után kutatva végignézett a két fáradt férfin.
– Jól vagyunk, Remus! Perselus merre van? – érdeklődött Sirius, és egy lágy csókot nyomott a barna hajú férfi ajkára.
– Még aludt, amikor kijöttünk, de éppen hozzá tartunk, hogy megnézzük, felébredt-e már. – Azzal kinyitotta az ajtót, és szembe találkozott a rémült bájitalmesterrel.



***




Perselus Piton megrendülten ült az ágyon. A tudatáig alig jutott el a mellette folyó beszélgetés, gondolatai elkalandoztak. Nem akarta elhinni, hogy az az ember, akiben mindenki bízott, aljas módon elárulta őket. Lenézett az ölében csendesen alvó kisfiúra, majd az ágya mellett ülőkre nézett.
– Miért? – kérdezte egyszerűen, és várakozóan nézett a két fekete hajú férfira. James mélyet sóhajtott, ránézett Perselusra, és lágyan végigsimított Harry arcán.
– Ő nem egészséges, Perselus. A Grindenwalddal történtek után annyira elvette az eszét a hatalom, hogy mindenkiben ellenséget látott, sajnos Harryben is. Ezért kitalált egy jóslatot, hogy Tom Denemet manipulálni tudja. Az elképzelése az volt, miután Tom megöli Harryt, ő bosszút áll rajta. A varázsvilág ünnepelné, és megválasztaná Mágiaügyi Miniszternek.
– De – vette át a szót Sirius – szerencsére hiba csúszott a tervébe. Tom nem hitt a jóslatban, így Dumbledore kénytelen volt a saját kezébe venni a dolgot. Imperius átok alatt irányította Denemet, hogy rátámadjon a gyerekre. Hiába küzdött az átok ellen, mire sikerült tőle megszabadulnia, addigra Lily meghalt, Harry pedig megsérült. Tom elmenekült, de amikor megtudta, hogy Dumbledore-t elfogtuk, megjelent az auror parancsnokságon, és ellene vallott. Dumbledore ezekben a percekben kapja meg a dementorcsókot!



***




Perselus mosolyogva nézte a hóban önfeledten játszó kisfiút. Hosszú utat tettek meg mind a ketten az elmúlt két hónapban.
Miután elhagyták a gyengélkedőt, Perselus úgy döntött, hogy nem költöznek vissza Godrick’s Hollowba, hanem Roxmortsban vesz egy házat, és bájitalboltot nyit. Kellett valami Harryn kívül is, ami eltereli a gondolatait Lily haláláról. Mára a bolt igen népszerű lett a boszorkányok és varázslók körében, és még a Szent Mungo bájitalait is ő készíti.
– Harry, ideje bemennünk, nemsokára megérkeznek a többiek vacsorára – lépett közelebb, és mosolyogva a karjaiba vette a kipirult kisfiút. Miközben a ház felé sétált, gondolatban újra köszönetet mondott Lilynek azért a csodáért, hogy Harry épségben megúszta Dumbledore ármánykodását.



***




Perselus mosolyogva állt az idegesen toporgó Sirius mellett. Nem gondolta volna, hogy valaha is megtörik a jég, de karácsonykor Sirius összeszedte minden bátorságát, és a fa alatt végre megkérte Remus kezét. Minerva boldogan ajánlotta fel, hogy tartsák az esküvőt a Roxfortban. Poppy hathatós segítségével mindent megszerveztek a nagy napra. A szűk baráti körben megtartott ceremónia után, Perselus lesétált a tó partjára. Gondolataiba merülve nézte a fodrozódó vizet. Szerette volna, ha Lily is itt lett volna mellette, és Harry az ő ölében ülve nézhette volna végig a szertartást.
– Annyira hiányzol! – suttogta szomorúan, miközben egy könnycsepp végig folyt az arcán. Gondolataiból a barátai megjelenése rántotta ki. James Perselus vállára tette a kezét, és szomorkás mosollyal az arcán megszólalt.
– Nekünk is nagyon hiányzik, Perselus.



***




James Potter óvatosan letette a fehér liliomot a márvány sírkő elé, és lágyan végigsimított a belevésett néven.
– Szia Lily! Ne haragudj, hogy eddig nem jöttem, de nem volt bátorságom. Én, az egyik Tekergő, a bátor auror féltem kijönni hozzád. Tudod, ez az egész csak most vált ténylegesen igazzá. Mindig várom, hogy mikor toppansz be az ajtón, hogy leszidj minket valamiért. Óh, Lily, Harry napról napra jobban hasonlít rád! A fiúkkal sok időt töltünk vele, és mindig mesélünk neki rólad. Perselus mindent megtesz érte, hogy boldog legyen. Vettem Harrynek egy bájitalkészletet, látnod kellett volna Perselus arcát, amikor meglátta. De Harry örült neki. Tudtad, hogy Sirius és Remus összeházasodtak? Örülök a boldogságuknak, megérdemlik. Most mennem kell, Lily. Hiányzol, mindannyiunknak!



***




Perselus mosolyogva nézte az elmerülten játszadozó Harryt. Éppen a keresztapjától kapott építőkockákat próbálta összedőlés nélkül felépíteni. Szerencsére James nagyon sok időt tölt a kisfiúval. Olvas neki, és sokat mesél az édesanyjáról. Lily mindannyiuknak hiányzik. Perselus számtalanszor elképzelte, hogy a nő mosolyogva belép az ajtón, átöleli őket, és soha többet nem válnak el egymástól. De Lily nem jött, és benne minden nap meghalt valami. Esténként, elalvás előtt mindig elmondta Lilynek, hogy Harryvel mi mindent csináltak, de senki nem felelt. Gondolataiból a fa kockák koccanása, és egy mérges fújtatás rángatta ki. Felkelt a fotelből, odasétált a földön játszó kisfiúhoz, és leült mellé.
– Majd segítek, Harry!



***




Miután lefektette Harryt, Perselus a nappaliba ment, hogy lefekvés előtt még elolvassa a Heti Bájital magazin legfrissebb számát. Miközben a kandalló előtt álló karosszékéhez igyekezett, töltött magának egy pohár wiskey-t. Alig helyezkedett el, amikor kopogás hangzott fel. Elképzelni sem tudta, ki keresheti ilyen késői órán. Mélyet sóhajtott, kinyitotta az ajtót, és a lába földbe gyökerezett a döbbenettől.
– Jó estét, Mr Piton! – Köszönt halkan az ajtóban álló férfi. – Sajnálom, hogy ilyenkor zavarom, de szerettem volna beszélni önnel. Ígérem, hogy nem tartom fel sokáig.
Perselus végignézett a zavartan előtte álló sovány férfin, majd egy szó nélkül szélesebbre tárta az ajtót, és beengedte a késői látogatót.



***




Perselus hellyel kínálta a vendégét, és reménykedett benne, hogy nem most követte el élete legnagyobb hibáját. Nem bízott a férfiban.
– Köszönöm, hogy időt szakított rám – nézett a látogató komolyan a fekete szemekbe –, mint mondtam, nem tartom fel sokáig. Tudom, hogy hamarabb kellett volna megkeresnem önt, de az elmúlt időszakban próbáltam rendbe tenni a sok szörnyűséget, amit Dumbledore rám hivatkozva elkövetett. Tudja, Mr Piton, nekem soha nem voltak nagyra törő terveim. Olyan voltam, mint bárki más, nem vágytam másra, mint egy családra, és tisztességes munkára. Hogy miért engem akart felhasználni Dumbledore az aljas terveihez, az számomra is rejtély, de szeretném, ha tudná, soha nem akartam bántani sem a fiát, sem a feleségét. Nagyon sajnálom, bárcsak meg nem történté tehetném az egészet.



***




Miután a látogatója elment, Perselus képtelen volt elviselni a bezártságot. Bűbájt vont az alvó Harry köré, hogy értesüljön bármiről, ami a gyerekkel történik, majd magára kapta a meleg köpenyét, és kilépett a házból. A gondolataiban elmerűlve sétált a kihalt utcákon. Az esze tudta, hogy nem hibáztathatja Tom Denemet a történtekért, de nem tehetett róla. Dumbledore halott volt, így nem maradt senki, aki válaszolhatott volna a benne felmerülő kérdésekre, nem volt senki, akit hibáztathatott volna Denemen kívül. Mélyet sóhajtott, és hazaindult; nem akarta Harryt sokáig magára hagyni. Amint befordult a sarkon, hangokat hallott a ház felől. Meggyorsította a lépteit, hogy minél hamarabb odaérjen.
– Perselus, hol jártál ilyen későn? Már negyed órája itt állunk!



Harry csodálkozva nézett a másik kiságyban alvó szőke hajú kisfiúra. Mikor lefeküdt, még nem volt ott sem a kiságy, sem a fiú, ebben biztos volt. Miközben a másikat figyelte, észrevette, hogy még álmában is könnyek folynak az arcán. Harry tudta, ha szomorú, az apukája mindig átöleli, és az segít minden bajon. Nem vágyott másra, csak arra, hogy ő is segíthessen a másikon. Nem tudta, hogy történhetett, de hirtelen a másik ágyban találta magát. Mosolyogva lefeküdt, átölelte a síró kisfiút, és mély álomba merült. Nem vette észre az ajtóban álló, a történteket hitetlenkedve néző felnőtteket.
— A fiad nagyon erős varázsló lesz, Perselus! - suttogta halkan a nő, óvatosan betakarva a békésen alvó fiúkat.


***




Perselus döbbenten nézett a kanapén csendesen zokogó nőre. Mindig is tudta, hogy Luciusnak mindennél fontosabb a hatalom, de erre még ő sem számított.
– Most mi lesz, James? – nézett kérdőn a másik fotelben ülő férfira.
– Sirius néhány aurorral már Lucius után indult – felelte fáradtan a férfi –, és én is utánuk megyek. Narcissa és Draco itt biztonságban lesznek, ráadásul Remus is hamarosan itt lesz.
Azzal felkelt a karosszékből, a kandallóhoz lépett, de még visszafordult.
– Amint megtudok valamit, értesítelek – mondta, aztán választ sem várva eltűnt a zölddé váló lángokban.
– Cissy – a régi kedves becenév hallatán a nő felnézett –, miért nem mész, és pihensz le a szobámban? Majd szólok, ha megtudok valamit, ígérem.


***




Narcissa Malfoy megrendülten állt a minisztérium előcsarnokában. Nem gondolta volna, hogy az az ember, akihez feleségül ment, ennyire romlott lehet. A tárgyaláson bebizonyították, hogy sok ártatlan halála szárad a lelkén, mert elvakította őt egy sosem volt sötét eszme illékony ígérete. Mélyet sóhajtott, próbálta erősnek mutatni magát az őt körülvevő emberek előtt. Nem vágyott másra, csak arra, hogy Dracót a karjaiban tarthassa, és végre nyugodt élete lehessen.
– Cissy – a bájitalmester hangjára összerezzent –, gyere, menjünk, a fiúk már várnak.
Hagyta magát az egyik kandallóhoz irányítani, ahol a zöld lángok egy új, békés élet felé repítették őt. Eközben James Potter undorodva nézte végig, ahogy Lucius megkapja a dementorcsókot.


***




Remus Lupin mosolyogva nézte a szőnyegen boldogan játszó fiúkat. A megbűvölt építőkockák tornya egyre magasabbra nőtt, ahogy Draco és Harry apró kezeikkel óvatosan egymásra rakták azokat. Amikor a kandallóban a lángok zöldre váltottak, a torony megingott, és a gyerekek hangos kacagása mellett ledőlt. Perselus fáradtan mosolyogva lépett a nappaliba, ügyelve, hogy ne lépjen a szőnyegen heverő játékokra. Felkapta a még mindig kacagó Harryt és erősen magához szorította.
– Megyek, készítek egy kis teát – állt fel Remus a fotelből, és a konyhába indult. Mire visszatért, Sirius és James már a kanapén ültek Narcissa mellett. A dohányzó asztalra tette a tálcát, majd a párja mellé ült.
– Vége van – sóhajtott James, miközben átkarolta a csendesen síró Narcissát.


***



James Potter nyugtalanul járkált a Szent Mungó folyosóján. Aggódott a két kicsiért, akiket alig néhány órával ezelőtt, szörnyű állapotban találtak meg. Lucius halott, de a tettei még mindig kísértik a varázsvilágot. Nem értette, mi vihet rá valakit arra, hogy a gyerekek szeme láttára megölje a szüleiket, majd magára hagyja az alig két éves kicsiket. Még szerencse, hogy a támadás hevében felborult az asztal, így a földön szétszóródott étellel túl tudták élni az elmúlt egy hetet. De kétséges, hogy túlélik.
– Potter auror? – James összerándult a váratlan hangra. A legrosszabbra felkészülve fordult a gyógyító felé.
– Hogy vannak?
– Mindent megtettünk, amit lehetett – felelte fáradtan a fehér taláros varázsló –, de a következő 24 óra kritikus.
– Bemehetek hozzájuk?
– Természetesen, ha bármi történik, tudni fogok róla.


***



Perselus rettentően aggódott. Már napok óta nem hallott James felől, ilyen még soha nem fordult elő. Az auror mindig küldött egy baglyot, ha napokra elszólította a munkája, ráadásul Sirius és Remus sem tudott róla semmit. Kétségbeesésében Harryt Narcissára hagyta, és nyakába vette Londolt. Az Auror Parancsnokságon csak annyit tudott meg, hogy James kivett egy hét szabadságot, mást nem mondhattak neki. A Szent Mungó recepciósa nem volt hajlandó felvilágosítást adni, de nem adta fel. Emeletről emeletre haladva kereste a barátját. Éppen a gyerekosztály folyosóján sietett végig, amikor az egyik szobából ismerős hangok szűrődtek ki. Az ajtón benézve szeme elkerekedett a látványtól. James az ablak alatti fotelben ülve egy mesét olvasott az ölében lévő két apróságnak. Mintha megérezte volna, hogy figyelik, felemelte a fejét, és az ajtóban döbbenten ácsorgó férfira mosolygott.
– Pont jókor jöttél, Perselus, segíthetsz hazavinni ezt a két kis hőst.




<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)