Harmatcsepp és teafű írta: NymphaTonks

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


Tonks érzi… Egyszerűen csak érzi ezt a furcsa érzést, jobban, mint bármi mást. Képtelen egy helyben maradni, sürög-forog, összevissza rohangál a minisztériumi folyosók között, a papírrepülők helyett is ő viszi az üzeneteket. Kingsley homlokráncolva néz rá, mikor lihegve befordul hozzá az irodába, de mire megkérdezné, mire ez a nagy sietség, Tonksnak már nyoma sincs.

Ő persze eközben vidám. Csak néha a szája szélét harapdálja, az órára pislog, és nem érti, hogy telhet ilyen lassan az idő. A főnöke csak a fejét csóválja, valahányszor vége a munkaidőnek, és Tonks leveti magáról az aurorok egyenruháját, majd kiviharzik a Minisztériumból.
Sietős léptekkel halad az utcán, alig várja, hogy hazaérhessen, és valahányszor egy másodpercre lehunyja a szemét, az otthon édes melegének emlékétől bizseregni kezd a bőre. A gyomra borsóméretűre zsugorodik, ahogy arra a személyre gondol, aki otthon várja őt.

És már ott is van a küszöb előtt, keze a kilincsen, és éppen csak hogy belép, és leteszi a színes esernyőt a sarokba, majd lerúgja a bakancsokat a lábáról, Remus már ott is áll az előszoba ajtajában, könyv a hóna alatt, tea a kezében, oldalra döntött fejjel, kíváncsi tekintettel fürkészi az arcát. Tonks már látja, ahogy az ajkak formálni kezdik a szavakat – milyen volt a napod? –, és már ott is áll, előtte, elfojtja ezeket a ki nem mondott hangokat, a nyaka köré fonja a karját, és arrébb löki a teát. Remus belemosolyog a csókba, ügyes mozdulatokkal kibújik a sürgető ölelésből, de csak annyira, hogy letehesse a könyvet és a bögrét az asztalra.

Aztán Tonks ismét a karjaiban van. A fülébe nevet, suttog, csókokkal borítja be az arcát, Remus pedig csak a fejét ingatja és mosolyog. Hajnalig szeretkeznek a hálószobában, szinte teljesen elbújva a takarók tengere alá, halk sóhajok és édes csókok mögé rejtőzve, messze a világ dolgaitól. Forróságtól terhes a levegő, és mindent beborít a szerelem illata – az a különös Remus-illat –, és ahogy a nap első sugarai bekukucskálnak az ablakon, Tonks nyújtózik egyet. Tudja, hogy hamarosan indulnia kell, mert Kingsley nem szereti, ha késik, és az orrára koppint, ha netalántán ismét megtörténne.

És ahogy kilép a házból, nem tudja letörölni az arcáról a mosolyt. A jegygyűrűjét forgatja az ujján, szinte már táncolhatnékja van az örömtől, és csak akkor pördül egyet, mikor már eltűnik a ház a háta mögül, mert tudja, hogy Remus addig figyeli, míg be nem fordul a sarkon. És akkor megint érzi… Azt a furcsa sietséget, ami miatt egyre jobban megszaporázza a lépteit, szinte már rohan, fut, valósággal berepül a munkahelyére. És ahogy magára kanyarítja a talárt, ismét mosolyog, néha az órára pislog, és még mindig nem érti, hogyan telhet ilyen lassan az idő, mikor alig várja, hogy végre újra otthon, mellette lehessen.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)