Ezt Nem Hiszem El írta: Irina Jeraslova

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---


Angol szöveg
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Helló. A nevem még kérdéses, ugyanis fogalmam sincsen arról, hogy hol vagy merre tartózkodom ebben a szent pillanatban, de majd kitalálom. És úgy gondolom, hogy talán egy gyorstalpaló is jól jönne arról, hogy mégis hogy a kénköves pokolban sikerült ilyen helyzetbe jutnom.

Mármint… kitalálni egy új nevet, mert valószínűleg megint sikerült dimenziót ugranom? Én kíváncsi lennék egy ilyen sztorira, ami azt jelenti, hogy ti sem menekülhettek. Az már egy másik dolog, hogy szeretem a saját hangomat… Hehe…

§§§

Oké, szerintem az alapanyagot mindenki ismeri, de azért elmagyarázom:

A tizenhét éves lánynak szánalmasan átlagos élete van, Harry Potter az első szerelme, Percy Jackson a zsánere és hardcore Naruto fangirl. Eddig csekkol a sztori? Jó, mert innen indul a lejtmenet, méghozzá szó szerint, ugyanis egészen addig, ameddig ki nem buktatott a nyomi osztálytársam, nekem halál komolyan eszemben sem volt legurulni a kövekkel torta módjára felszórt földúton a hegyekben, vagy pedig szerencsétlen idióta módjára kilapítódni egy rohadt traktor alatt.

Viszont, és ezt fogadnék, hogy magadtól egészen biztosan ki sem találnád, nemcsak, hogy mindkettő megtörtént, de még a sorrend is ez! Agyrohasztóan friss a történetszál, életem olvasása mellett egyetlen izgalommentes pillanat sem talál. (Oh, hé! Ez rímelt! Gyöngyeim és nyulaim, az új Shakespeare-t láthatják!)

Naszóval, gondolom mindenki tudja már, hogy itt lesz izgalmas a történetszál. (Level up, Ladies and Gentleman! Current level: Petőfi Sándor!)

Újra megszületni nem valami észbontóan kellemes élmény, 2/10, legközelebb inkább kihagynám. Az egyetlen dolog, amit sikerült belőle leszűrnöm az az, hogy közelebb voltam a vaksághoz, mint hittem, ugyanis csodálatos csecsemőtestem kifinomultabb látással rendelkezett, mint halálom előtti szemüveges vakond énem. Az édesapámtól összeszedett félhomályban folytatott könyvolvasási szokásaimat hibáztatom, tévedés ne legyen, hiszen egészen biztosan nem az én hibám. (Nah.)

Végül is rájöttem, hogy talán a látással kapcsolatos következtetésem sem volt pontos, ugyanis százötven centis első énem öklényi agyammal sikerült rájönnöm ropogósan friss és új nevemre:

Hyuuga Hinata.

Dam, dam, DAAAAAM.

A Hyuuga klán szemei és annak képességei pedig természet adta módon magasodnak a világon létező összes többi szem fölé, hangoztatta legújabb apám. Főleg az Uchihák által birtokolt szemtelen (heh) és igénytelen utánzat fölé, tette mindig hozzá.

Nincs kedvem újra megélni, vagy benneteket untatni az edzésemmel, legyen elég annyi, hogy a Juuken nehezebb mint annak legálisnak kéne lennie, a Byakugant pedig rohadt nehéz nem aktiválni, amikor fel vagy cseszve.

Idézőleges új gyerekkoromban sikerült megnyernem legújabb klánom rosszallását minden második szavammal és minden egyes döntésemmel. Az pedig, hogy aggasztóan szadisztikus voltam és vagyok egyáltalán nem segített a helyzeten.

Összebarátkozni Narutóval? Még heti rendszerességgel haza is hoztam!

Neji-nii? A srácnak életében eszébe sem jutott a kánonbeli viselkedésének árnyéka sem!

Hizashi-oji? Meg sem halt, hiszen volna-elrablómat hetek óta gyakorolt rutinosságom minden kecsességével egy hirtelen, de erélyes mozdulat segítségével eszméletlen állapotba segítettem. A Hokage, a Vének Tanácsa, az apám, aki a Hyuuga Klán Vezér, és a Hyuuga Tanács mind tágra nyitott fülekkel várták a Raikage magyarázkodását. Meg a jounin fejét aranytálcán, almával a szájában. (És még csodálkozva néztek rám, mikor elkezdtem szadisztikusan viselkedni. Képmutató bagázs…)

Az Uchiha-mészárlás megelőzhetetlen volt a korom és a pozícióm miatt, de megakadályozott-e engem ilyesmi valaha? Nem. A válasz nem.

Nem is igazán sikerült és mind Itachi, mind Obito listájára felkerültem, mint jövőbeli komplikáció, de ó, ezzel az egy, átgondolatlan mozdulattal felkerültem Sasuke „Hasznos Emberek” listájára. Mármint, elgaloppoztam egy csapat fáradt és felidegesített mellékágbeli Hyuugával a nyomomban egészen az Uchihák területéig előérzetre hivatkozva, akik elkergették a fáradt Itachit és Obitót, majd a kórházba szállították a túlélőket.

És hogy ez mire adott lehetőséget? Nos, az Uchihák közül nem volt mindenki halott, így Kicsi-Kacsa vérszomját sem volt olyan nehéz eltávolítani egy jól időzített Bitch Slap segítségével, ami után sikerült belátnia, hogy Itachi utolsó hozzá intézett szavai, melyeket könnyes búcsújuk során páratlan drámaisággal elrebegett egy nagy, púposra megrakott talicskányi lószarral egyenértékűek.

Ezek után vérrel, izzadtsággal és tizenhét év alatt felgyülemlett passzívagresszióval, nemtől és klántól függetlenül mindenkit verve tartottam az osztály elsőjének tisztjét mind akadémiai, mind fizikai szempontból egészen Genin vizsgáig.

Ott minden pont úgy történt, ahogyan a kánonban. Legalábbis szerintem, ugyanis Mizuki-teme igencsak halottnak kellett volna, hogy legyen a műsorban is. Ugyanis meghalt. Ja. Senki sem hiányolta.

És a Hetes Csapat belőlem, meg a két szívem csücskéből állt össze Hatake Kakashi alatt. Az Ezerévnyi Szenvedés árnyékklónok segítségével visszaharapott. Létezésem során nem nevettem annyit, mint csapatlétünk első hónapjaiban.

Nami no Kuni (A Hullámok Földje) egy elég komoly misszió volt mind a négyünknek. Mivel ez alkalommal személyesen tettem róla, hogy Naruto és Sasuke is fel van készülve a Démon Fivérek és hasonlóan alacsony rangú és képességű ellenfelek kivégzésére. Útközben egy kisebb kitérővel beadtuk a fejüket egy Fejvadász Állomáson, szétosztás után pedig mind a négyen 2.500.000 Ryo elégedett gazdái lettünk. A szadizmusom az évek során átragadt.

A Zabuzával való megütközések közül az első majdnem teljesen kánonszerűen ment, azon kívül, hogy Zabuza ágyéka ismeretséget kötött térdem kalácsával és egy átgondolatlan mozdulattal kiengedte Kakashi-senseit Vízbörtönének karmai közül.

A második megütközés valójában meg sem történt, ugyanis csodával határos módon sikerült rávennem Zabuzát és Hakut, hogy várjanak legalább egy fél órát, ugyanis igen, te tökkelütött, egészen biztos vagyok abban, hogy Gato át akar csapni, mint szart a palánkon. És lám-lám, csodák csodája meg annak a hetedik lánya, nekem lett igazam. Ki gondolta volna?

És így lett Nagy Naruto Híd helyett Nagy Hinata Híd. Persze, vannak részletek amiket kihagyok, például mikor el kellett picsáznom egy bizonyos kopogni nem képes Uchihát, csapatunk többi tagjának nevetése aláfestő zeneként lágyan zúgva a háttérben, de azokat az emlékeket nem zargatjuk.

A Chuunin Vizsgán pedig szétröhögtem magamat.

Naruto itt is előadott egy lelkesítő beszédet ami átrugdalta a Geninek felét, szóval nem változtattam meg a sztoriszálat túlzottan, Sasuke előhúzta legjobb emo arcát, én pedig az egész írott részt őrült szociopata módjára végigkuncogtam. Onnan vagyok ennyire biztos benne, hogy Gaara félúton becsatlakozott és onnantól kezdve a tesztet figyelmen kívül hagyva egymással szemezgettünk, miközben nyugtalanítóan kuncogtunk és a Gyilkos Szándékunkat villogtattuk. Remek szórakozás volt és szerintem ő is jól érezte magát, 10/10 újra megcsinálnám.

A Halál Erdejében az első tíz perc során sikerült brutálisan meggyilkolnom egy csapatot talán Iwából, miközben a véres és belsőséggel telített mulatságomtól tisztes távolságban csapatom többi tagja türelmesen várta, hogy lenyugodjak. Orochimaru megjelenését csak azért sikerült minimális sérülésekkel és az Átkozott Szívásnyom nélkül megúsznunk, mert képességeink alábecsülésének közepette becsúszott egy szerencsésen véletlenszerű Juuken ütés a homlokára, ami löncshúst csinált az agyából. Legalábbis egy ideig, ugyanis a kígyónyakú csótány ott volt az elődöntő harcaira.

(Szeretném még megemlíteni, hogy még miután Orochimaru úgy döntött, hogy ideje pöcsnek lennie IS sikerült egy órával és tizenhárom perccel másodikként befutnunk közvetlenül vörös hajú kuncogópartnerem után, utolsóként aznap. Ez pedig azt jelenti, hogy a közös menzán vacsora és reggeli helyett egymást bámultuk szadisztikus kuncogások és sportszerű Gyilkos Szándék villogtatás között. A látszat szerint testvérei minden másodperccel közelebb kerültek a szívrohamhoz, míg az én csapattársaim rutinosan ignoráltak.)

A selejtezőn sikerült az animében is mutatott Oto kunoichit egy szívre mért Juuken ütéssel élettelenné redukálnom pontosan 0.4 másodperccel azután, hogy a bírálással megbízott Hayate Gekko elköhögött egy szívgyenge „Hajimé”-t a számunkra. Ezután egy – a srácaim szerint őrült – mosollyal az arcomon kuncogva csókot lőttem szívem homokvárának hercegének, aki a világ legvérszomjasabb és őrültebb mosolyával válaszolt, majd le sem vette rólam a szemét egészen addig, amíg a küzdelmek végén sikerült kisorsolnunk egymást, amikor is nevem drámai elolvasása után tekintete kétszeres intenzitással tért alakomra vissza. Én pedig izgatott-vérszomjas kuncogásom közepette lőttem neki még egy csókot, csak a miheztartás végett. A mosolya még őrültebbre csavarodott és én még hangosabban kuncogtam.

A felkészülésre használható hónapban mind Kakashi-sensei, mind pedig a klánom ledolgoztatták az izmaimat a csontjaimról. Naruto lelépett Jiraiyával, Sasuke pedig Kakashi-sensei és az egyik szerencsésen megmaradt Uchiha alatt edzett testileg és a Sharingannal. Ezen kívül nem sok történt, egyedüli megemlítésre méltó esemény a Gaarával töltött talán-randim volt. Talán-randi, mivel fogta magát, megjelent a pihenő napomon és körbejárkálta velem Konohát majd haza kísért. Még az ebédemért is fizetett, a körülötte terjengő Gyilkos Szándék pedig lecsökkent, méghozzá az őrületbe csavarodott mosolyaival együtt. Merem mondani, hogy édes volt a viselkedése.

A döntő egy kicseszett katasztrófa lett volna, ha nem számítottam volna arra, hogy Orochimaru nagy valószínűséggel még az eltérések mellett is leöli a Kazekagét és átveszi a helyét, így ráéleztem a Byakuganomat. Mivel éppen elég kényelmesnek éreztem a Gaarával való, közös őrült szadizmusunkra épült barátságszerűségünket, ezért nem is késlekedtem közölni vele, hogy igen, az apja halott, a rohadék a kalapban pedig egy inkább csótányra hasonlító kígyó. Miután megígértem neki, hogy a betervezett invázió és az újjáépítések után, ha akar, sem tud majd menekülni előlem, a gépezet mozgásba lendült, és Suna erői Konoha mellett taposták a földbe Otokagure shinobijait és kunoichijait.

És igen, sikerült egy kis észt vernem belé. Közel sem volt olyan drasztikus, mint amit Naruto eredetileg csinált, de nem az volt a lényeg vagy a cél, főleg mivel én is eléggé elbaszott voltam/vagyok. Oh, és ellopta az első csókomat edzés közben, majd meg sem próbált megölni, amikor sikeres paradicsomimitálásom után elájultam. Karakterfejlődés.

Mivel Orochimaru valahogyan véglegesen el lett intézve a Sandaime által, Uzumaki Karin, akit az invázió alatt elcsakliztam – Mi a francnak volt egyáltalán ott? Fasz tudja. –, hivatalosan Konoha Geninné lett nevezve és Narutóval együtt az egyik régi, tradicionális, egészen addig lepecsételt Uzumaki házba költöztek. Fahéjas tekerccsel belezsaroltak a takarításban való segítésbe, de legalább Sasuke is ott volt, paradicsomokról morogva egész idő alatt. És hogy miért voltunk olyan biztosak Orochimaru halálában? Anko Átkozott Szívásnyoma eltűnt a Dango-hime megkönnyebbülésére.

Nem sokkal később Jiraiya az újabban Chuuninná avatott Kakashi Csapat – mi – segítségével hazarángatta az utolsó Senjut, aki egészen addig, ameddig meg nem látta a kórház állapotát, kézzel lábbal kapálózott és tiltakozott a hazahozatal ellen. Utána… legyen elég annyi, hogy a kórházi személyzet olyan 90%-a vagy kapásból ki lett rúgva a szándékos és folyamatos szakszerűtlensége miatt, vagy pedig vissza lett rugdalva gyakorlóMedi-ninnek a tanulatlansága miatt. Vaskezű, az a nő.

Mindezek után Itachi és Kisame megjelentek valahol Konoha közelében, pánikot okoztak, és Danzo-teme meggyőzte a tanácsot, hogy Narutónak ideje egy kis időt a falun kívül töltenie. Így Naruto három éves kalandozása Jiraiyával megkezdődött.

Az azóta eltelt időben nem sok érdekes dolog történt, azonkívül persze, hogy mindenki elkezdett felnőni.

...Na, meg azon kívül, hogy szerény személyem a lopakodást és a beszivárgást olyan mesteri szintre fejlesztette, hogy egy napon Danzo-teme összes illegális papírja és mappája a Hokage asztalán találta magát néhány üvegnyi Sharingan, Byakugan és különféle mozdítható Kekkei Genkai társaságában a rajtuk végzett kísérletek részletes leírásával együtt, minden vagy Danzónak címezve, vagy pedig általa aláírva.

Hokage háta mögötti tudatos cselekvés árulásnak számít, az árulás büntetése pedig halál.
Miután Sasuke megkapta a hivatalos papírt az Uchiha Mészárlás elrendeléséről és az Itachi általi, hirtelen felindulásból elkövetett Akatsukiba való beszivárgásról, szegény drágám végig mosolyogta a kivégzést az összes többi Uchihával együtt, majd minden egyen Uchiha, aki elég idős volt hozzá végig itta az éjszakát. Néhányan a részegekkel maradtunk, nehogy felgyújtsák a kerületet vagy részegségükben és bánatukban öngyilkosok legyenek, a többiek pedig a túl fiatal Uchihákat a Hyuuga Birtok területére vitte az éjszakára és valószínűleg a következő napra is.

(Miután a Hyuuga Klán kórházba segítette a megmaradt Uchihákat, a versenyzés abba maradt, és a közöttem és Sasuke közötti barátságnak köszönhetően erős és pozitív kapcsolat alakult ki a klánjaink között, mint örökösök és jövendőbeli Klán Vezetők. Normál esetben ez a fajta kapcsolat házassággal pecsételődne meg, viszont hála az égnek a két klán Doujutsuja egyáltalán nem kompatibilis egymással, ami azt jelenti, hogy baráti szinten maradunk és egymás baszogatása egyáltalán nem ajánlott.)

És két évvel Naruto falun kívüli edzésének kezdete után visszajött és seggbeharapott a tény, hogy életben hagytam Kabutót egy kedvességi rohamban.

Hogy miért?

UCHIHA EDO TENSEI MADARA, OBITÓVAL ÉS MIND A HAT PAINNEL A SARKÁBAN FOGTA MAGÁT, ÉS ÚGY DÖNTÖTT, HOGY IDEJE MEGLÁTOGATNI KONOHÁT ÉS LEÖLNI A MEGMARADT ROKONOKAT.

A falu romokban! Az Uchihák nagy része halott! A FALU nagy része halott! Karin-chan volt az egyik első, aki meghalt, ugyanis Nagato úgy döntött csak neki lehet csini vörös frizuja! A hely romokban!

És én? Fáradt, ideges, a menekülteket őrizve vártam többiekkel Suna segítségére, ami valószínűleg úgysem jön meg időben.

Ezután pedig Madarának, annak az önelégült seggfejnek még volt képe vigyorogva letépni a múltbeli Hokagék arcát a fejünk felől!

§§§

És itt gyakorlatilag el is érkeztünk a jelenhez, ugyanis ezután sikerült egészen két percig lefoglalnom Madarát, amikor is minden átmenet nélkül fogta magát és eltalált egy valószínűleg még mindig kísérleti állapotban lévő jutsuval! Pofám leszakad!

Szóval most itt fekszem, egy steril szagú helyen, és azon gondolkozom, hogy milyen hamisnéven menjek tovább az életemmel, ugyanis lehetséges, hogy az anime és/vagy a manga itt is létezik. És…

§§§

Nem aludtam el, csupán hirtelen felindulásból órákig figyeltem csukott szemmel a környezetemet!

Viszont jó hír, valószínűleg nem ellenséges helyen vagyok, legalábbis nem hiszem, ugyanis egy edimenziói női gyógyító éppen mellettem hisztériázik a tényen, hogy nincsen velem semmi baj, szóval ideje lenne végre felébrednem. Na, meg azon, hogy reméli nem rontott el semmit a kezelésemmel, és azért nem ébredek fel. Egy idősnek hangzó férfi pedig amatőr módjára próbálja nyugtatgatni. Elég szórakoztató.

És a hab a tortán? Angol. Angolul beszélnek.

Nem igazán merek reménykedni, de azért jó lenne visszakerülni az eredeti dimenziómba. És–

- Most már kinyithatod a szemedet, tudom, hogy ébren vagy.

A rohadt életbe! A nő hangját már nem hallom, a férfi pedig észrevett. Remélem nem éppen öngyilkosságot követek el…

Egyik szem. Mááásik. Tessék, nyitva. Még fel is ülök, legyél boldog.

- Áh, köszönöm. Hóbortos öregember vagyok, de alvó gyerekekkel még nekem sem szokásom társalogni.

Ééééés tudjátok mit? Visszaszívom. Megyek vissza Madarához szétrúgatni a seggemet. Ez nem igaz. Hol a kötél, felakasztom magamat, ez nem állapot, ilyen nincs…

- Ugyan, nincsen semmi okod ilyen rémültnek kinézni. Mi lenne, ha elárulnád a nevedet? Nem hívhatunk mindig ’A Beteg’-nek.

Dumbledore. A képtelen szakállával és a nevetséges talárjával, meg a nyomorult félhold alakú szemüvegével és lélekig hatoló kék szemeivel, meg a görbe orrával. Dumbledore. Ezt nem hiszem el.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)