Harmatcsepp és teafű írta: NymphaTonks

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>


Tonks nem érti, Remus miért elégszik meg a lopott csókokkal, amiket akkor váltanak, mikor senki sem figyeli őket. Vagy hogy miért fél megfogni a kezét, amikor a többi rendtaggal ülnek egy asztalnál, és miért csak akkor érinti meg a karját, amikor mondani szeretne valamit. Ő legszívesebben mindenki szeme láttára szorítaná meg az asztal fölött a férfi kezét, és megcsókolná akkor is, amikor minden szem rájuk szegeződik. Azt sem érti, hogy miért nem mennek soha sehová együtt, és Remus miért rázza mindig a fejét, amikor ő sétálásra invitálja, vagy gyors bevásárlásra az Abszol úton. És hogy miért mindig a legeldugottabb cukrászdába mennek, amikor nagy a hőség, és mindketten fáradtak egy-egy húzós éjszakai szolgálat után.

– Talán szégyellsz engem? – szegezi ilyenkor a kérdést neki, és meg sem várja, hogy a varázsló válaszoljon, már pördül is ki az ajtón, és nem érdekli, hogy a járókelők őt figyelik, miközben könnyáztatta arccal, haragos tekintettel rohan el mellettük.

Remus persze nem mondja el neki. Nem meri elmondani, hogy ő nem Tonksot, hanem saját magát szégyelli a boszorkány oldalán. Hogy valahányszor Tonks sétálni indulna, neki azonnal eszébe jut az a sok negatív gondolat, amitől majd’ megőrül, és amik kisgyerekkora óta őt ostromolják. Mégis hogyan nézne ki egy idős, sebhelyekkel tarkított arcú, kopott ruhát viselő férfi egy ilyen gyönyörű, életvidám nő mellett? Remus nem mer belegondolni, hány és hány rosszalló pillantással kellene megbirkóznia, ha egyszer is végigmenne az Abszol úton Tonks kezét szorongatva. Persze tudja, hogy a nőt cseppet sem érdekli mindez, ő már régen megbarátkozott az emberek pillantásaival. Csakhogy Tonks mindig is az ő szöges ellentéte volt. Remus pedig… ő csak Remus volt.

Egyébként sem érti, miért akarja Tonks, hogy mindenki lássa őket – együtt. Ő mindig is jobban szeretett megbújni egy üres szobában, ahol egyetlen árgus tekintet sem figyeli a mozdulataikat. Ahol annyiszor megérintheti őt, ahányszor akarja, és olyan forró szerelmi vallomásokat suttoghat a fülébe, hogy abba még néha ő is belepirul.

– Remus? – Tonks fordul be a szobába, és a varázsló kizökken a gondolataiból. Kérdő tekintettel néz rá, és máris sejti, miért tétovázik a nő. Másodpercekig nézik egymást, Remus érzi a késztetést, hogy megszólaljon, vagy hogy rábólintson a fel nem tett kérdésre. Végül megadóan felemeli a kezét.

– Rendben – sóhajtja. – Elmegyek veled sétálni. De… kezdetnek csak ide, a közeli parkba. Kérlek.

Tonks mosolya a füléig ér, és már azon nyomban a karjaiba röppen. És ahogy percekkel később, kéz a kézben kilépnek a házból, és elindulnak a park irányába, Remus már nem érzi olyan feszültnek magát. A nő kezének melege megnyugtatja, és egy aprócska, szinte alig észrevehető mosoly kúszik az arcára. Következőleg talán az Abszol útra is elmehetnek. Esetleg még egy aprócska csók is beleférhet valahol, az egyik sikátor végében, a lombkoronák takarásában, ahol senki sem láthatja őket.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)