Keszkenő és Ambrózia írta: NymphaTonks

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
>>


Gerlice sokat gondolt Kugler Tónira. Arra a kedves kis alakra, aki minden alkalommal megnevettette őt, és aki szinte mindig vidám volt. Gerlicének akkoriban ő volt az egyik legjobb barátja. Szerette őt, és kedvtelve gondolt vissza az együtt töltött pillanatokra, amikor a kis mitugrász mindent elkövetett, hogy jobb kedvre derítse őt, és eltüntesse a szemében felgyűlt könnyeket. Gerlicének azonban gyakran eszébe jutott az az este, amikor a cirkuszban elszabadult a pokol. Amikor Tóni meghalt… A múltidézés ilyenkor mindig keserűvé változott, Gerlicének gombóc nőtt a torkában. Minden miatta történt. Nem szerette ezeket az emlékeket.

Kardos Cecília sokat gondolt Leisz Bélára. Arra a tisztre, akivel mindig olyan nagyokat sétáltak Pozsony utcáin, és akivel szinte egymás szájából kapkodták a szavakat, ha szóba került az irodalom. Cili kedvelte őt, szerette vele együtt eltölteni az időt. Szerette azokat a habos süteményeket is, amelyeket együtt fogyasztottak el a cukrászdákban egy-egy fülledt délutánon. Szerette a papírmadárkákat is a rájuk írt üzenetekkel. Csak azokat a pillanatokat gyűlölte, amikor eszébe jutott, hogy ő valójában nem is Kardos Cecília. Ő Gerlice. Vagyis nem… Olyasvalaki, aki sokkal mélyebben lakozik benne. És utálta azt is, hogy ez a valaki nem engedte azokban a percekben, hogy boldog legyen a tiszttel. Nem lehetett az, hiszen a körülmények cseppet sem kedveztek neki. Kardos Cecília sokszor azt hitte, nála szomorúbb ember nem is létezik a világon.

Hangay Emma sokat gondolt Gerlicére és Kardos Cecíliára. Sokat gondolt arra a két személyre, akik benne éltek, mélyen, a szívében. Néha, amikor megszólalt, szinte már hallotta a hangjukat, hallotta, hogy mit szólt volna ehhez Cili, mit válaszolt volna erre Gerlice, és ilyenkor mindig emlékeztetnie kellett magát, hogy vége van. Ő mostantól ismét Emma. Saját maga. Nincs másik személy, nincs senki más, csak ő. Emma.
Néha persze eljátszadozott a gondolattal, hogy mi történt volna, ha nem Gerlice találkozott volna Kugler Tónival, és nem Cili Bélával, hanem ő maga – Hangay Emma, Marosvásárhelyről. Ám ilyenkor eszébe jutott, hogy ha nem létezne Gerlice, ő bizony sosem találkozott volna Tónival, és Béla is ismeretlen személy lenne számára Cili nélkül.
Emma lassan már nem is személyekre gondolt, hanem csak emlékekre. Emlékekre, amelyek egyszerre történtek meg vele is és nem is igazán vele. Amelyekre, ha visszagondolt, egyszerre tudott volna sírni és nevetni, amelyek egyszerre töltötték el őt boldogsággal és végtelen szomorúsággal. És mindeközben ezek voltak azok, amik emlékeztették őt arra, hogy ki is ő valójában: Hangay Emma, Marosvásárhelyről – egy könyvesboltot vezető édesapa legnagyobbik lánya, Hangay Mili nővére.



>>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)